SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, így azért a vita lassan-lassan talán a vége felé jár, és én azt látom, hogy leginkább mindegyik párt, főleg az ellenzék a dolgozók érdekeit vette szem elé, és ott próbál változtatásokat kieszközölni, hogy ne csökkenjen a dolgozók száma vagy éppen a bérük ne változzon. Ez egy helyes dolog, és örülök, hogy ez a fő motívum az ellenzéki pártoknál, és azért a kormánypártnál is láttuk, hogy ezt fontosnak tartják. Tehát én is egy kissé talán konszenzusos helyzetet látok. Rengeteg kritika van, de alapvetően nincsen óriási elutasítottsága a javaslatnak.
Én is a dolgozók bérével foglalkoznék még, engedjék meg, de nyilván elmondtam, hogy mi a mi javaslatunk. Mi azt mondjuk, a délutáni pótlékon változtassunk, és én örültem, hogy a vasárnapi pótléknak az emelése szóba került a frakcióülésen. Nagyon jó, hiszen valóban vissza kellene állítani a százszázalékos bérpótlékot is. Tehát ez a törvényjavaslat nem tudom, hova fog majd jutni, merre viszik az elkövetkező napoknak az eseményei, de látszik, hogy ha más változtatásokat is önök megtennének, akkor szinte teljes mértékben akár el is fogadhatnák az ellenzéki pártok. Ezt azért át kell gondolni, főleg itt, azt látom, a bérpótlékok tekintetében.
De ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy az LMP volt még egy konstruktív párt, amely tényleg konkrét javaslatokat letett az asztalra. Megfogalmazódott az, hogy egy alkalmazottat lehessen tartani egy kis üzletben. Én ezt megfontolandónak tartom - lehet, hogy mi is terjesztettünk be már hasonló javaslatot, most hirtelen nem emlékszem -, mert tény és való, hogy akkor, bár én állítom és mondom, és tapasztalat alapján mondom, hogy nem lesz csökkenés a kereskedelmi dolgozók tekintetében, de mint mondtam, lehet, hogy a biztonsági őrök, takarítók száma csökkenni fog, de ha egy alkalmazottat lehet foglalkoztatni, akkor a bevásárlóközpontok, vagyis a plázák pontosabban, nyitva lesznek vasárnap is, mert abban a rengeteg kis boltban, butikban, ami ezekben az üzletekben található, azok jelentős részében, talán a kétharmadában is vagy még nagyobb számban, egy ember is foglalkoztatható, ha maga a tulajdonos netalántán nem áll be, és akkor még a takarítóknak is lesz munkájuk és a biztonsági őröknek is. Tehát sok ilyen praktikus gondolat van, amit igenis végig lehet gondolni, át kell gondolni, hogy tényleg semmilyen érdeksérelem ne történjen.
De azért térjünk rá egy kicsit még a dolgozóknak a bérére! És Nyugat-Európa is szóba került, ennek tükrében, mondjuk, azt az összehasonlítást nem értem, hogy a vasárnapi munkavégzés tekintetében miért nem lehet, mondjuk, Nyugat-Európa felé tekinteni, mert ennek igazából gazdaságilag semmi köze ahhoz, nem azért gazdag Nyugat-Európa, mert, mondjuk, ott zárva vannak a boltok vasárnap, azért ezt mindenki tudja. Tehát én azt mondom, hogy itt az életszemléletet kell látni, és azt, hogy Nyugat-Európából a jót kell átvenni, és én úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog. Tehát ne csak a rossz dolgokat vegyük át Nyugat-Európából vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokból, hanem a pozitív dolgokat.
De hát azért hasonlítsuk össze valóban a béreket is a nyugat-európai színvonallal! Voltak már itt számok, nyilván először is átlagosan el lehet mondani, hogy az elmúlt 10-12 évben semmilyen felzárkózás nem történt a nyugat-európai bérekhez, sőt még némi csökkenés volt átlagban, el lehet mondani, ami óriási probléma, hiszen nem azért vágtunk neki az európai uniós csatlakozásnak - én, mondjuk, nem, hál’ istennek, de mások igen, nagy örömmel -, hogy ugyanott legyünk, vagy még rosszabb helyzetben legyünk, mint amikor tíz évvel ezelőtt csatlakoztunk.
És igen, hogy a kiskereskedelemben itthon mennyire minimálbérért dolgoznak, arra legjobb példa maga a Tesco egyébként, mert a Tesco volt annyira normális cég, hogy most így fogalmazzak, mondjuk, az autógyártókkal szemben, a Mercedesszel vagy bármelyik mással szemben, hogy nyílttá tette, hogy mennyit keresnek náluk a dolgozók, és abból pontosan látható, hogy ma a Tescóban egy átlagos eladó vagy pénztáros nettó 80 ezer forintot, pontosabban bruttó 118 ezer forintot keres. És ez az átlag, tehát ennél kevesebbet is keresnek, ismétlem, ez az átlag. És egy boltvezető, ami azért komoly felelősséggel jár, 190 ezer nettót keres. Akkor azért el lehet gondolkodni, hogy igen, itt óriási problémák vannak, és igenis ezért kellene most még kormányzati, adminisztratív eszközökkel is növelni a béreket, és erre igenis, úgy látom, a jelenlegi helyzetben talán a leggyorsabban, legjobban a bérpótlékoknak a növelésével - nyilván nem drasztikus, mert nem lehet mindent egyik napról a másik napra megtenni, de igenis a bérpótlékok növelésével - lehetne ezen változtatni.
Tudomásul kell venni, 70-80 ezer forint bérrabszolgaság, semmi más, ezt nem lehet tovább folytatni Magyarországon, és nem ok nélkül vándorolnak ki oly rengetegen Magyarországról, mert valóban, ahogy itt elhangzott, Ausztriában az ötszörösét keresik a dolgozók, vagy éppen megint csak a Tesco példáját mondom, mert ő nyilvánossá tette az adatait, négyszer annyit keres bruttóban Angliában az anyavállalatnál, az anyaországban egy Tesco-dolgozó, ami nettóban egyébként ötszörösét jelenti, mert ott jóval alacsonyabbak a járulékok és az adóterhek, mint Magyarországon.
Tehát én azt kérem így konklúzióként igazából, hogy ebbe az irányba menjen el a kormányzat, a jelen lévő képviselők is, ezt mondják el majd, ha újabb frakcióülés lesz, hogy leginkább ez vetődött fel az ellenzék padsoraiban, nyilván ezernyi más is, de ez talán a legnagyobb kívánsága nemcsak az ellenzéki pártoknak, szerintem az egész magyar társadalomnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Bana Tibor és Sallai R. Benedek tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
