TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Valljuk be őszintén, hogy a kérdés felvetése, és most mindegy, hogyan vetjük föl, az üzletek bezárása vagy a munkavállalói érdekek védelme a vasárnapi munkavégzés esetén, ez érdekek harca, érdekek összecsapása. Érdekeké, mert nincs olyan ember Magyarországon, aki vasárnap ne járt volna már üzletben, és ne vásárolt volna, így ne tudná, miről van szó. Hát bizony nagyon-nagyon sok munkavállalót és nagyon-nagyon sok munkáltatót, vállalkozót érint a kérdés, tehát össztársadalmi kérdéssé vált lényegében ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása.
Ha az érdekeket vizsgáljuk, akkor, úgy gondolom, először meg kell vizsgálni a gazdasági érdekeket. Meg kell vizsgálni a kereskedői érdekeket, az állami és a foglalkoztatási érdekeket. Meg kell vizsgálni, hogy a kereskedőknek ebben a kérdésben mi az érdekük. A kereskedők attól tarthatnak, hogy csökkenni fog a forgalmuk, ezáltal csökkenni fog az árbevételük, a nyereségük, a tőkéjük. Úgy gondolom, erre nyilván csak feltételezéseket lehet mondani, de azt hiszem, ésszerű érv és válasz erre a kérdésre az, hogy ha Magyarországon van egy vásárlóerő-paritás, akkor attól, hogy valaki nem hét napon át tudja beszerezni a javait, hanem csak hat napon keresztül, az vélhetően ugyanannyit fog majd elkölteni. Tehát a kereskedői érdekek, úgy gondolom, nem abból a szempontból csorbulhatnak, hogy összgazdasági szinten kevesebb lesz a fogyasztás és az árbevétel, hanem esetleg vásárlói szokások alakulnak át. Ne adj’ isten, a kereskedők között még ösztönözhet ez a megoldás egy versenyt is. Esetleg még addig is eljuthatunk, hogy visszahat az árkérdésre, ami viszont a vásárlóknak lesz majd jó.
Az állam szempontjából is fölvetődik a kérdés, hogy ha ez igaz lenne, akkor bizony kevesebb lenne a bevétel, különösen az áfabevétel, hiszen akkor a költségvetés nem számolhat annyi bevétellel, ha az emberek nem fognak ennyit fogyasztani. Mert ha nem fogyasztják el, vélhetően megtakarítják, és esetleg későbbi fogyasztásra gyűjtenek. Úgy gondolom, az állam ezt a kérdést nem vetheti fel költségvetési szempontból, tehát nem teheti ilyen szempontból mérlegre a döntést.
És meg kell azt is vizsgálni, hogy mi a foglalkoztatói érdek. Tehát igaz-e az, hogy egy esetleges ilyen irányú döntés esetén kevesebb kereskedelmi dolgozóra lesz majd szükség, és úgy hat vissza a foglalkoztatásra, hogy bizony ezáltal sokan átmenetileg esetleg más munka után kell hogy nézzenek? Azonban, ha az első tétel igaz, hogy a vásárlóerő marad ugyanannyi, és ezt fogyasztásra költi, akkor vélhetően az, hogy időben rövidül a vásárlási lehetőség, de az eladott áru és szolgáltatás mennyisége ugyanannyi, akkor vélhetően ahhoz ugyanannyi foglalkoztatottra van szükség. Tehát ebben a tekintetben, ha az első állítás igaz, akkor a foglalkoztatottság szempontjából sincs tartanivalónk; egyrészt. Másrészt pedig tudvalevő, hogy a kereskedelemben eddig is jellemző a szakképzett munkaerő hiánya, tehát esetleg bizonyos átrendezés esetén nem jelenthet társadalmilag, országos, nemzetgazdasági szinten olyan problémát, ami külön kezelést igényel.
Nagyon fontos kérdés a társadalmi érdekek felvetése, a vásárlói szokások megvizsgálása. Egyáltalán az ellátási kérdés, hogy veszélyezteti-e ez a magyar emberek ellátását, kereskedelmi árucikkekkel való ellátását. Nagyon fontos kérdés ez is. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben, ha a vásárlói érdekeket nézzük, tehát azt, hogy kialakult egy szokás Magyarországon, vasárnap üzletbe menni és vásárolni, akkor bizonyára lesznek olyan emberek, akik ezt rossz néven fogják venni, hogy nekik vasárnap esetleg nem lehet majd üzletbe menni. És ha az egy pótcselekvésük volt, esetleg egy más tevékenység után kell majd nézni.
Ha pedig valóban a vásárlás volt a jellemző, mert hallok olyat is, tudok olyat is, hogy egy egész család elmegy vasárnap vásárolni, és lényegében az egy kikapcsolódás, mert jó nézelődni, ismerősökkel is lehet találkozni, és közben bevásárolnak. Hát, ez bizony érdeksérelem egy családnak, egy magánembernek, mert át kell alakítania a szokásait, és vasárnapra, a pihenőnapra esetleg egy más jellegű tevékenységet kell kitalálni, ne adj’ isten, ugyanúgy a családnak.
Semmiképpen nem zavarhatja az ellátás színvonalát sem, hiszen azért a végső megoldás nem fehér vagy fekete lesz. Ezt elmondta frakcióvezető úr is, hogy akkor most minden üzlet bezár vasárnap Magyarországon, és nem lehet igénybe venni semmit, vagy lesznek olyan megoldások, amelyek igenis azért egy másféle megoldást fognak javasolni.
(22.00)
Tehát ilyen tekintetben semmiképpen nem gondolom, hogy ez össztársadalmi ellátási problémát fölvethet.
Nagyon érdekes kérdés, ezt most itt fölvetem, hogy mi is történt akkor, amikor például Magyarországon megszűnt a szombati munkavégzés. Persze tudom, az más rendszer volt, egy más világ volt, de azért mégis, úgy gondolom, szolgáltatások maradtak el, úgy gondolom, hogy csökkent a munkaidő, tehát munkahelyeknek kellett volna megszűnni, szokásokat alakítottunk át. Persze, ez mindenkit, az egész munkavállalói társadalmat pozitívan érintette, hiszen jött egy plusz szabadnap, a szombati szabadnap, ugyanúgy a gondolkodásmódunkat, a szokásainkat ehhez át kellett igazítani.
Egy kicsit ehhez tudom ezt is viszonyítani, mint az akkori döntés, amikor megszűnt a szombati munkanap, mert annak is ilyen hozadéka kellett hogy legyen, vagy legalábbis gondolkodás szintjén ez mindenképpen meg kell hogy jelenjen.
Nos, a gazdasági és a társadalmi érdekek felvetése után nem véletlenül, utoljára fölvetem a munkavállalói érdekeket. A munkavállalói érdeket, mert úgy gondolom, hogy azoknak a munkavállalóknak, akiket ez közvetlenül érint, egyértelműen az az érdekük, hogy vasárnap ne kelljen nekik dolgozni, természetesen úgy, hogy ez nem okozhat számukra egzisztenciális kérdést.
Úgy gondolom, hogy már van olyan erős a magyar gazdaság, és tovább fog erősödni, hogy ezt a kérdést előtérbe kell helyezni. Tehát nem gazdasági érdekek mentén és nem társadalmi szokások mentén kell meghozni, úgy gondolom, a végső döntést, hanem alapvetően a munkavállalói érdekeknek a tiszteletben tartása, annak a megbecsülése és annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy igenis, a munkavállalónak joga van ahhoz, hogy ebben a tekintetben a vasárnap munkát ne végezzen, és ugyanolyan pihenőnap, szabadnap járjon számára is.
Azt tudom mondani, hogy a kormány is ezt az álláspontot képviseli, és a munkavállalói, az emberi érdekeket helyezi előtérbe, amikor kimondja azt, hogy egyértelműen ennek a mentén mondja ki a kormány a törvényjavaslat tekintetében a támogatását, természetesen csak abban az esetben, ha megfelelő kompromisszumokat fogunk tudni találni, kompromisszumokat találunk, keresünk is, hiszen a mai nap is a Nemzetgazdasági Minisztériumban egyeztetések történtek a kereskedelmi dolgozók szakszervezeteivel, az érdekképviseleti szervekkel.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a kormányzati álláspont kialakítása azt jelenti, hogy mindent mérlegre téve, a munkavállalói érdekek prioritást kapva, a kompromisszumokat megkeresve az elmondott szempontok alapján a kormány támogatni tudja és támogatni fogja ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Harrach Péter és dr. Rétvári Bence tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
