MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársaim már elmondták a javaslattal kapcsolatos kritikákat és azt is, amit pozitívumként ki tudtunk emelni, sőt még arról is beszéltünk, hogy a bányászat milyen egyéb pozitív hatásokkal bír más gazdasági ágazatokra, és hát ezekkel mind-mind egyet is értek. Én azonban mint a Mezőgazdasági bizottság tagja, egy egészen más megközelítésből szeretnék most itt néhány gondolatot megosztani önökkel.
Úgy gondolom, hogy az ökológiai és a talaj-erőforrásgazdálkodás szempontjai kevésbé kapnak szerepet e javaslatban, és elmondható, hogy az elmúlt 25 évben egyébként is eléggé kevés szerepet kaptak itt a Ház falai között. Ha nem is minden egyes paragrafusában, de mégiscsak kihatással van e javaslat e kérdéskörökre, ezért tartom fontosnak, hogy itt a vitában ezt a néhány gondolatot elmondjam.
Az ökológiai változás súlyos, sokszor visszafordíthatatlan és egyértelmű jelekkel tört ránk. Ezek közül kettő már a köztudatban is ismertté vált. A klíma és a biodiverzitás változását, azt hiszem, hogy nem kell hangsúlyozni, hiszen itt a Ház falai között, illetve a sajtón keresztül meg egyáltalán a társadalomban is most már ez a közbeszéd részévé vált, ami nagyon fontos, nagyon hasznos dolog, és talán előmozdítja azt, hogy itt is érdemi lépéseket tegyünk ezen ügyekkel kapcsolatban.
A harmadik jelenség azonban, és ez szorosabban kapcsolódik mai témánkhoz, még nem jött át teljes mértékben a társadalomban, ami nagyobb baj, hogy önöknél, itt a törvényhozásban sem kapott ez még elég szerepet, ez pedig a termőföld fogyásának és terméketlenné válásának a kérdésköre. Ugye, jól ismert példa itt Kína, már többször elhangzott, hogy termőterülete 35 százalékkal csökkent, elsősorban persze nem a külszíni bányászat miatt, hanem az erózió és a kemikáliák következtében, de jelentős szerepet kapnak egyébként a bányászati tevékenységek is ebben a csökkenésben. Egyébként a magyarországi termőterületek is sorban tűnnek el, itt is elég szemléletesek azok a példák, amelyeket szeretnék elmondani.
De nem szabad kihagyni a hatóságoknak a szerepét sem, elég, ha Kolontárra gondolunk; itt 15 különböző hatóságnak kellett volna engedélyezni és ellenőrizni a tározókat, és sorolhatnánk az ilyen, a hatóságok közötti együtt nem működésnek a katasztrofális eredményeit. Nyilván ez volt a legszembetűnőbb, de sok egyéb példát is fel tudunk hozni. Ezt a rendszert is, ezt a hatósági keszekuszaságot és felesleges párhuzamosságokat is, úgy gondolom, hogy kezelni kellene.
De induljunk el egy kicsit messzebbről! Ugye tudjuk, hogy a Föld szilárd részének mindössze 11 százaléka termőföld, az EU-átlag azért szerencsére ennél magasabb, 30 százalék körüli, hazánk pedig kiemelkedő a 60 százalékos arányával. Ezzel egyértelművé vált, hogy Magyarország természeti erőforrásainak jelentős hányadát, közel a harmadát a termőföld jelenti, és ezzel együtt a termőföld hazánk legnagyobb értékű megújuló természeti erőforrása is, és a külszíni bányászat ezt részben veszélyezteti, illetve befolyásolhatja.
Az ország földterülete 9,3 millió hektár, ebből ugye 7,7 millió hektárra tesszük a termőföldeket, és ebből 5,8 millió a mezőgazdasági termőterület. Ezek a mutatók egyébként kedvező földellátottságot mutatnak, ha csak néhány országgal összehasonlítjuk: Bulgáriában 0,67, Dániában 0,64, Ausztriában 0,36, Hollandiában 0,18 hektár/fő, nálunk pedig a 0,58 hektárral egy erős középmezőnyt tudunk magunkénak. Azonban az időbeli tendencia azt mutatja, hogy bár Magyarország lakossága fogy, a mezőgazdasági terület nagyobb arányú csökkenése miatt egyre kisebb az egy főre jutó, hasznosítható mezőgazdasági terület. Míg 1990-ben ez 0,62 hektár/fő volt, addig 2001-ben ez már 0,58 hektár/főre csökkent, hát sajnos frissebb adatok most nem állnak rendelkezésre, illetve csak pletykaszinten ismerhetjük ezeket.
Napjaink termőföld-politikájának gyakorlati megjelenése - és ebben a bányászat szerepe is természetesen benne van - kedvezőtlen képet mutat. Míg 1990-ben 8,24 millió hektár termőterület volt Magyarországon, addig 2007-re ez 7,7 millióra csökkent. Ez, azt hiszem, elég szemléletesen mutatja azt a problémát, amivel szemben állunk, és amelyet tovább gyengíthet negatív irányba az, ha nem körültekintően fogadjuk el például ezt a javaslatot is.
A termőföldkivonás folyamatát vizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy nagyobb időintervallumra vonatkoztatva évente egyre több termőföld kerül végleges, más célú hasznosításra. Itt is egy szemléletes adatot hadd hozzak a Ház elé: 1950 és ’90 között évente mintegy 9 ezer hektárral csökkent Magyarországon a termőterület, míg 2007-re ez az arány már évi 15 ezer hektár volt. Ez is, azt hiszem, elég jelentős növekedést mutat, ami szintén aggályokra ad okot.
A talajkészletek megkülönböztetett jelentősége a természeti erőforrások között ésszerű hasznosítást, védelmet igényel, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. Ugyanakkor a talajhasználat által okozott károk nemcsak közvetlenül a termőföldet, talajt érintik, hanem közvetetten a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, felszín közeli légkört, élővilágot - erről Kepli Lajos képviselőtársam már részletesebben beszélt.
Természetesen a bányászat mellett, most természetesen nem csak a bányászatot kell kárhoztatni, hiszen jelentősen csökkenti e területeket az urbanizáció, az ipartelepítés, a települési infrastruktúra- és üdülőfejlesztés, és persze még a hulladékelhelyezés is. A felsoroltak a termőföldek, a talaj megsemmisülését, fizikai pusztulását jelentik, mert az elpusztult termőföld talajtani módszerekkel nem termelhető újra, így az elveszik, a talajok soha többé nem vonhatók be a mezőgazdasági művelésbe. A mezőgazdaságnak a társadalom igénye által támasztott követelménye tehát ezáltal évről évre növekszik, hiszen egyre kisebb területen kell ugyanezt kielégíteni.
Egyébként a talajhasználattal több európai uniós dokumentum is foglalkozik, és jó lenne, ha ezeket komolyabban is tanulmányoznák a döntéshozók. A dokumentumok egységesen alapvető stratégiai célként tűzik ki, hogy minden talajhasználat a talaj ökológiai védelmének figyelembevételével kell hogy történjen, illetve a talajvédelemnek az ágazati politikába kell integrálódnia, különösen, és itt sok mellett a bányászati, ipari, turisztikai, közlekedési, mezőgazdasági, erdészeti, városfejlesztési, területrendezési politikák esetét is említi.
Közhely, de azt gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a talaj létfontosságú, de korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, ezért használatát ésszerűen kell megtervezni. Az illetékes hatóságoknak a pillanatnyi szükségszerűségen túl szem előtt kell tartaniuk a talaj hosszú távú megőrzését, termőképességének javítását, de legalább annak fenntartását; a helyes talajvédelmi politikába beletartozik a megfelelő jogi szabályozás is. Tehát e csökkenés okairól már beszéltem, illetve tettem utalást arra, hogy e jogszabály, úgy érzem, nem kellő súllyal kezeli ezt a problémát, és ahogy elmondtam már, nem feltétlenül minden egyes paragrafusában kellene ezt érzékeltetni és figyelembe venni, de jó lenne, ha összességében tartalmazna ilyen jellegű megállapításokat, figyelembe venné ezeket a tendenciákat.
A termőterület földkivonásból származó csökkenése, a termőföld fizikai értelemben vett pusztulása, megsemmisülése tehát egy olyan folyamat, ami rendkívül káros, és azok a számok, amelyeket elmondtam, úgy gondolom, jól idézik a probléma nagyságát.
Ezért gondoltam azt, hogy a döntéshozók figyelmébe kell ezúton is ezt a problémát ajánlanom. És hát itt is hangsúlyoznám újból, hogy a Jobbik természetesen nem a bányászat ellen van, sőt az elmúlt években éppen mi hangoztattuk, hogy ahol érdemes, igenis segíteni kell az államnak a bányászat újraindítását XXI. századi technológiák figyelembevételével, de akkor is fontos, hogy a döntéseknél ezeket az elkerülhetetlennek látszó problémákat, amelyek folyamatosan jönnek a felszínre, és egyre nagyobb hatást gyakorolnak a mi mindennapi életünkre is, figyelembe vegyük, megvizsgáljuk és a lehető legkörültekintőbben járjunk el.
(14.50)
Zárszóként pedig engedjék meg, hogy gróf Széchenyi Istvántól idézzek, aki 1830-ban a következőket fogalmazta meg. Ugyan nem most volt 1830, de azt hiszem, hogy a mai napig, főleg ezen a jogszabálynál ezek a mondatok igazak, és mindenképpen figyelembe kellene venni: „Józan ész soha nem áldoz fel pillanatnyi, vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyúlhat hozzá, jövendő nagyobb 's tartósb hasznot. ... Nincs egészséges belátása azon gazdának, ki nagyobb jövedelmezés végett jószágait kimeríti, mert annál kevésb jövedelme lesz nem sokára.” Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
