VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslat van ismét előttünk, amit már a kormány nagyon régóta megígért az Országgyűlésnek, illetve megígért a bányászati területen dolgozó vállalkozásoknak, rendezni kell egyes kérdéseket. Jó néhány olyan javaslatot tartalmaz ez a törvényjavaslat, amivel természetesen egyet lehet érteni, hiszen könnyíti az ezen a területen folyó vállalkozói tevékenységet, csökkenti a bürokratikus terheket, és egészében véve előremozdítja a hazai bányászat fellendítésének az ügyét ezekkel az apró lépésekkel.
Azonban el kell hogy mondjam azt is, hogy miközben nagyon sok olyan törvényjavaslat kerül be ide az Országgyűlésbe, amelyek marginális jelentőségűek, a kormány sem az ipar, sem a bányászat fellendítésével érdemben eddig nem foglalkozott. Egyszer egyébként megkérdeztem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy említsen egyetlen iparpolitikai törvényjavaslatot, amely a magyar ipar fellendítését szolgálta volna kifejezetten; egyet nem tudott a miniszterelnök úr említeni.
Ha a hazai bányászatra gondolunk, akkor sajnos ugyanilyen gyászos a helyzet. Ezekkel a törvényjavaslatokkal alapvetően technikai jellegű akadályokat bontunk le, de az ágazatot aligha fogja ez a törvényjavaslat megsegíteni. Emlékeztetnék arra, Magyarország szénvagyonát jelenleg 8,5 milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd tonna a feketekőszén, valamivel több mint 2,2 milliárd tonna a barnakőszén, 4,3 milliárd tonna a lignit, tehát volna mihez nyúlnunk.
Miért nem valósultak meg ezen a területen új beruházások? Egyrészt van egy bizonytalan üzleti környezet egy olyan ágazat számára, amely kifejezetten hosszú távú befektetésnek számít a gazdaságban, és ebben a bizonytalan üzleti környezetben magántőkéből egész egyszerűen nem mernek vállalkozások beruházni.
Miért is olyan bizonytalan ez az üzleti környezet? Négy éve az Orbán-kormány kormányoz, és folyamatosan megújulnak minden évben az adótörvények, az adók egymás után emelkednek, a cégek pedig ezt a fajta adóemelési stratégiát úgy árazzák be, hogy vagy igyekeznek kivonulni az országból, vagy pedig létre sem hoznak itt új beruházásokat, mert egész egyszerűen azt látják, hogy egy ilyen protekcionista eszközökkel működő gazdaságban, mint amilyen jelenleg Magyarországon van, azoknak éri meg beruházni, akik ki tudják számítani, hogy a kormány a következő években milyen lépéseket fog lépni. Ők azok, akiknek súgnak adott esetben, hogy ebben az ügyben nyugodtan tegyenek be pénzt, és ők azok, akik gyakorlatilag ezzel nem kockáztatnak semmit.
Emlékeztetnék arra, hogy a rendszerváltáskor Magyarországon 60 ezer ember dolgozott a bányászatban, ebből a szénbányászat önmagában is 50 ezer embert szívott föl, az uránbányászat 7000 embert, a bauxitbányászat 3000 embert foglalkoztatott. Látható tehát, hogy van ebben munkaerő-tartalék. A jelenlegi becslésünk szerint, amit a szakértői tanulmányok részletes anyagára alapoztunk, amely a 2014-es választási programunk Hét vezér-tervében szerepelt az ásványkincs-hasznosítási programfejezetnél, úgy becsültük, hogy körülbelül csak a bányászatban 30 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni.
Még egyszer emlékeztetnék arra, hogy ez a 30 ezer új munkahely a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer új munkahelynek a fele. A felét viszont az akkori munkahelyek számának létre lehetne most is hozni, ha lenne erre kidolgozott bányászati koncepció, egy olyan hosszú távra kiható elképzelés, ahol a kormány szavahihető, és biztosítja adott esetben a vállalkozásokat arról, hogy nem fogja hátrányosan módosítani azt a gazdasági környezetet, amelyben ezek a cégek tevékenykednek.
Fontos azt is elmondani, hogy nem csak magántőkéből valósulhatnak meg ilyen fejlesztések, illetve az általános tapasztalat az, hogy ahol bányászati tevékenység folyik, ennek a jelentős multiplikátor hatása hozzájárul a foglalkoztatottság növeléséhez más ágazatokban. Itt emlékeztetném a képviselőtársakat arra, hogy azokban a bányászvárosokban, bányászfalvakban, amelyek még most is megvannak, azért volt korábban jelentős fellendülés és élénk gazdasági tevékenység, mert nemcsak a bányászatból részesedtek emberek, hanem a bányászok adott esetben a saját lakókörnyezetükben elköltötték a pénzt, a bányának önmagának is volt egy jelentős beszállítási igénye az élelmiszeripar, a gépipar, a faipar és jó néhány egyéb ágazat felé; tehát jó néhány ember foglalkoztatása más, a bányászathoz kapcsolódó ágazatokban történt meg.
Ha a nemzetközi mutatószámokat vesszük alapul, amelyek ezt a multiplikátor hatást számszerűsítik, és azt mondjuk, hogy a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer munkahelynek csak a felét, 30 ezer embert lehetne elhelyezni jelenleg a magyar bányászatban, ez arra elegendő lenne, hogy hozzájuk kapcsolódóan körülbelül 90-100 ezer ember foglalkoztatását az egyéb ágazatokban, amelyek kifejezetten a bányászati munkahelyek köré szerveződnek, létre lehetne hozni.
Tehát azt kell hogy mondjam, jelentős a munkaerőpiaci tartalék ezen az ágazaton belül, és csak biztatni tudom arra a kormányt, hogy tegye világossá az álláspontját, biztosítsa a vállalkozásokat arról, hogy hosszú távon ezek a beruházások biztos üzleti környezetben fognak maradni, nem fogják emelni adott esetben drasztikus módon az adóterheket, hanem kiszámítható gazdasági környezetben tevékenykedhetnek ezek a cégek.
Nagyon fontos az is, hogy maga a magyar állam is tevékenyen, aktív módon vegye ki a részét a bányászatból, éppen azért, mert azok a nemzetgazdasági előnyök, amiket a bányászati tevékenység jelent Magyarország számára, nem szorosan a bányászatban jelennek csak meg, hanem más gazdasági ágazatokban is megjelennek, és természetesen növelik Magyarországon a közjót. El tudunk képzelni olyan megoldásokat is, hogy adott esetben a magyar állam tulajdonosként képviselteti magát egyes bányászati vállalkozásokban, és ezzel a tulajdonosi részvétellel biztosítja a magánbefektető részére azt a fajta állandóságot és biztonságot, amit ezek a cégek jelenleg igényelnének.
Nagyon fontos azt is látni, hogy a magyar ipar leépülésével és radikális visszaszorulásával a rendszerváltás óta Magyarország jelentős szén-dioxid-kvótafelesleggel rendelkezik, amit a nemzetközi piacon értékesítünk jelenleg. Ezt a bányászati tevékenységet a szén-dioxid-kvóták magasabb arányú kihasználásával természetesen hasznosítani lehetne.
Akkor, amikor a közterhek rendszeréről beszélünk Magyarországon, engem igazán nem lehet azzal megvádolni, hogy ne lennék az adócsökkentés és egyáltalán mindenféle gazdaságot korlátozó béklyó megszüntetése, csökkentése ellen. Azonban el kell hogy mondjam azt is, hogy nagyon alaposan meg kell nézni, honnan veszünk el adott esetben adóforintokat, hiszen az adó nem egyéb, mint a különböző közkiadások fedezetének forrása. Adott esetben ebből az adóból épülnek Magyarországon az utak, ebből kapják a nyugdíjasok a nyugdíjukat, és nem is sorolom végig azt a sok mindent, amit ebből finanszírozunk.
(14.00)
Azért fontos, hogy az adó szerkezete rendben legyen, és igazságos, a társadalom által is tolerált módon történjen az adóterhek elosztása, mert egyébként, ha nem így történik, akkor ez adóelkerüléshez vezet. Ebben a törvényjavaslatban szerepel egy olyan kitétel, hogy a bányajáradékot nem kell megfizetni a növelt hatékonyságú művelési eljárás alkalmazásával kitermelt szénhidrogén mennyisége után. Na most kérdezem én, képviselőtársak, amikor fölvetettük itt az Országgyűlésben a Jobbiknak azt a javaslatát, hogy a legszegényebb embereken segítsünk az 5 százalékos áfacsökkentéssel az alapvető élelmiszerek és a gyermekneveléshez szükséges cikkek esetén, akkor az volt a kifogás, hogy ezt a lépést nem lehet meglépni, mert nincs a költségvetésben fedezet arra, hogy lemondjunk ezekről az adóbevételekről.
Akkor tessék elmondani nekem: miért van olyan óriási lobbierejük Magyarországon a magát nemzetinek mondó kormány időszakában az olajipari cégeknek, hogy nulla legyen a növelt hatékonyságú művelési eljárásokban kitermelt olajmennyiség után fizetendő bányajáradék mértéke, hogy ne kelljen utána bányajáradékot fizetni? Tehát egyik oldalon a legszegényebbeknek coki adócsökkentés, ők nem kapnak semmit, még az alapvető élelmiszerek után sem egyezik bele a kormány abba, hogy csökkentse az adókat, mondván, hogy nem engedheti meg magának a költségvetés ezt a luxust, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy bizony-bizony az olajipari cégek nullaszázalékos bányajáradékot fizetnek egy ilyen kitermelés után.
Hát itt azért érzek egy erős aránytalanságot, államtitkár úr, és kérem azt, hogy a kormány vizsgálja felül ezt az intézkedést. Mert én megértem ugyan, hogy föl kell lendíteni a bányászati tevékenységet. Na de hát kérdezem én, milyen gazdasági ágazatban dolgozó vállalkozások élvezhetnek nullaszázalékos adóterhet. Nem nagyon vannak ilyenek, valljuk meg őszintén, az olajipar ezek szerint rendkívül erősen érvényesíti a befolyását.
Azt is fontos lenne tisztázni, hogy mit kíván a kormány tenni azokkal a különböző olaj- és földgázmezőkkel, amelyekre egyes nagyvállalatok úgymond ráültek. Vannak olyan olaj- és földgázmezők ugyanis az országban, ahol tartósan nem történik kitermelés, noha az előzetes kutatások azt mutatják, a próbafúrások eredményei is azt mutatják, hogy jelentős a magyar ásványkincsvagyon. A cégek azonban nemes egyszerűséggel úgy gondolják, hogy egy stratégiai tartalékot képezzenek maguknak, majd egyszer hozzányúlnak, vagy éppen nem, és mivel nemzetközi nagyvállalatokról van szó, ezért adott esetben az aktuális piaci helyzet alapján döntenek, hogy melyik országban termelik ki az ásványkincsvagyont.
Ezt azért lenne érdemes megvilágítania a kormánynak, hogy pontosan mit szeretne tenni, mert láttunk arra külföldi jogszabályi példákat, hogy egyes koncepcióval rendelkező, a mezőkön kitermelési tevékenységet nem végző társaságok egyeduralmát a kormányok úgy próbálják megtörni, hogy a mezőkre jelentősebb mennyiségű adót kell fizetni. Tekintettel arra, hogy az el nem végzett gazdasági tevékenység után senki nem szeret adót fizetni, ezért inkább megkezdik a kitermelést. És ha Magyarországon rendelkezésre áll jelentős mennyiségű földgázvagyon, itt azért emlékeztetnék arra, hogy bizony rendelkezésre áll Magyarországon jelentős mennyiségű földgázvagyon, akkor vajon miért nem él a kormány ezekkel az intézkedésekkel, miért nem tesz valamit annak érdekében, hogy ha már törvényjavaslat készül a bányászat fellendítéséről, akkor az érdemben vajon miért nem valósul meg. Miért nem látjuk ennek nyomát a törvényben?
Fontos azt is tisztázni, és ennek itt örömmel láttam volna helyét ebben a törvényjavaslatban, hogy vajon a stratégiai készletekkel kapcsolatban milyen politikája van a kormánynak. Milyen stratégiai elképzelései vannak? Mire is gondolok? Van egy jelentős mélységben fekvő makói földgázmező, amit a jelenlegi technológiákkal nem vagy csak korlátosan lehet kitermelni. Akkor, amikor a magát nemzetinek mondó kormány ezt a makói földgázmezőt gyakorlatilag átengedte a külföldiek számára, értékesítette azt, akkor nem tett egyebet, mint hogy a stratégiai magyar földgázvagyon jelentős részéről, ezt egyébként Európa második legnagyobb földgázmezőjeként azonosították, lemondott egész egyszerűen a külföldiek javára. Mi volt az indoka ennek az intézkedésnek?
A kormány azt mondta, hogy a jelenlegi technológiákkal ez nem kitermelhető, ezzel nem érdemes foglalkozni, aztán aprópénzért kiárusította a nemzeti vagyont. És tessék megmondani, mi történt: egy magántőkével működő tőkés társaságnak érdekes módon a magyar földgázkészlet birtoklásához jelentősebb stratégiai érdeke fűződött. ugyanis egy magántőkéből alakuló társaságnak érdeke volt megvenni a földgázmezőt. Akkor tessék mondani, miért nem volt érdeke a magyar államnak továbbra is birtokolni ezt?! Miért gondolkodik vajon hosszabb távon egy magántőkével alakuló gazdasági társaság, mint maga a magyar állam? Vajon ez a nemzeti vagyonról szóló törvény passzusának megfelel-e, hogy felelős módon, átláthatóan, hosszú távú koncepciók mentén kell gazdálkodni a nemzeti vagyonnal? Aligha felel meg ennek. Ha egy magántársaság hosszabb távon kalkulál a saját gazdasági érdekeivel, mint a magyar állam, hölgyeim és uraim, az maga a szégyen, az a nemzeti ásványkincsvagyonunk eltékozlása.
Tehát egészében véve ebben a törvényjavaslatban vannak előremutató és jó elemek, azonban azok a hiányosságok, államtitkár úr, amelyeket a törvényjavaslatban felfedeztünk, arra engednek következtetni, hogy ha a kormány jól akarja végezni a dolgát, akkor rövidesen vissza kell hozni a bányászatról szóló törvényt az Országgyűlés elé, és ismét újra kell tárgyalni ezeknek a kérdéseknek a mentén. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
