CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én optimistább vagyok, mint Lukács László képviselőtársam az egész törvénytervezettel, javaslattal kapcsolatban, hiszen ő azt mondta, hogy olyan ez a törvénytervezet - ha jól értettem -, mint hogyha egy arzéntartalmú pohárra vizet inna. Én azt gondolom, éppen azért, mert nehezen tudják átnézni vagy nehezen tudják áttekinteni azok, akik ezzel foglalkoznak, ezt az óriási anyagot. Ön is bizonyította, képviselőtársam, hogy átnézte, tartalmas hozzászólásában érdemi gondolatokat fogalmazott meg, így tegyük fel, hogy egyébként a hozzáértők, az ezzel foglalkozók is ugyanezt tették, és egy ilyen előkészítő munka után jött ide ez a javaslat elénk.
Én átolvastam ezt az anyagot, úgy gondolom, hogy így is van, sokak munkája és jól átgondolt munka eredménye ez a javaslat, ami előttünk van. Ugyanis amiatt is fontos ez a javaslat, és az igényekhez, a korhoz hozzáigazítani ezt a törvényt, mert egy nagyon fontos, életünket befolyásoló tevékenységről van szó, ugyanis amikor egy biztosító képviselője felkeres bennünket, az első dolog, amire hivatkozik, amikor egy biztosítás megkötésének jogosságára akarja felhívni a figyelmet, az maga a kockázat. Hirtelen betegség lehetősége, váratlan baleset, esetleg váratlan anyagi kár, példának okáért a mostanában egyre gyakoribb természeti katasztrófák, olyan gondatlanságból történő balesetek, mint például a vörösiszap-katasztrófa volt. Tény, hogy olyan kockázatok vannak az életünkben, amelyeket nem látunk előre, nem tudunk velük kalkulálni, így egy biztosítással enyhíthetjük a kellemetlenségeket, a nehéz pillanatok okozta nehézségeket.
De a pénzügyi szférában jelentkező kockázatoktól vajon ki véd meg bennünket? Vajon mi a garancia arra, hogy egy biztosító minden esetben tud-e gyorsan és teljes összegben fizetni, és ha nem, tehát ha ez az eset fennáll, akkor van megfelelő tartalék, amelyből mégiscsak pénzéhez jut az ügyfél? A garancia egy jó biztosítási törvény lehet, egy jó törvényi szabályozás lehet.
A biztosítási piacot eddig is szabályozta törvény, amely már az EU-jogszabályokhoz igazodott. Ám ahogy a vezérszónoki beszédben is elhangzott, most a biztosításokra vonatkozó joganyag megújítására van szükség azért, hogy a törvényben is megjelenjenek a pénzügyi válság óta felhalmozódott piaci és felügyeleti tapasztalatok. Egyrészt tehát uniós jogharmonizációról van szó, másrészt azonban ennek ürügyén fontosnak tartja a javaslat, hogy az ügyfeleket, a fogyasztókat egy erősebb háló védje az esetleges visszaélésektől. Ahogy a banki hiteles esetében, a biztosítóknál is előfordulhat ugyanis, hogy a rámenős ügynök olyan biztosítási konstrukciót erőltet a tájékozatlan ügyfélre, amely egyébként nem felel meg valós szükségleteinek vagy anyagi lehetőségeinek. Mindannyian tudjuk, hogy a biztosítási ügynöknek az a feladata, hogy „hozza a számokat”, és minél több kötést tudjon felmutatni. A biztosítón belül kialakul egyfajta versenyhelyzet, amely az ügynököt is afelé tolja, hogy lehetőség szerint mindenáron szerződést kössön. Ez a magatartás a biztosító oldaláról magyarázható, de az emberek képviseletében a mi feladatunk is, hogy a minimumra csökkentsük az ügyfél kiszolgáltatottságát. Még akkor is, ha tudvalevőleg a biztosítási piacon nincs akkora pénzügyi kockázat, mint a banki hitelek esetében, de természetesen itt is vannak kivételek, amikor életbiztosítással kötik össze például a hitelt. Az odafigyelés és az erős piacfelügyelet tehát ezért is nagyon indokolt.
Most engedjék meg, hogy néhány fontos témát, változást kiemeljek ebből a kétségkívül terjedelmes joganyagból.
Először az irányítási rendszerről szeretnék beszélni. Nem mindegy, hogy a pénzünk kinek a kezében van, ki kezeli azt. Sokszor érezhettük ügyfélként azt a biztosítási szférában, hogy bizony nem mindig a legalkalmasabb személyek intézik biztosítási ügyeinket. Noha arra nyilvánvalóan nem kérdezünk rá egy ügyintézés során, de sokszor lehet olyan érzésünk, hogy nincs megfelelő pénzügyi végzettsége, tájékozottsága az üzletkötőnek, aki éppen egy biztosítási, kvázi egy pénzügyi terméket ajánl nekünk. Kisebb felelősségi szint esetén talán ezzel még nem is lenne probléma, de az elvárható - és ezt a javaslat elő is írja -, hogy a kiemelten fontos feladatkört ellátó személyeknek szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal kell rendelkezniük. Ezért a tervezet előírja, hogy vezető állású személynek csak azt a személyt lehet kinevezni, aki büntetlen előéletű, szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal, legalább 5 éves biztosítási vagy vállalati gazdálkodási, illetve az államigazgatás pénzügyi és gazdasági területén szerzett vezetői gyakorlattal és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.
A biztosítók eszközei tekintetében megszűnnek a Szolvencia I. rendszerében mennyiségi korlátozásokat tartalmazó befektetési szabályok, helyükbe az úgynevezett prudens személy elve lép. A javaslat az alsóbb szintű vezetők esetében is pontosabb szabályokat fektet le, de a kisebb biztosítóknál - ahogy elhangzott - természetesen a törvény engedélyez eltéréseket.
A biztosításközvetítőkről is szeretnék néhány szót ejteni. A javaslatban külön könyv foglalkozik a biztosításközvetítőkkel. Nyilván képviselőtársaim ismerik ezt a piacot. Ezek a szereplők azért fontosak, mert ők azok, akik biztosan személyesen is találkoznak az ügyféllel, és a portfóliójukban szereplő pénzintézetek, illetve biztosítók ajánlatait személyre szabottan kiközvetítik az ügyfeleknek. A közvetítőszabályozás lényeges változása, hogy a korábban független biztosításközvetítőnek számító többes ügynök a törvény hatálybalépését követően függő biztosításközvetítőnek minősül majd, amely változásokat eredményez a működési és főként a felelősségi szabályok terén is. Fogalmilag a függő biztosításközvetítő az ügynök, míg független biztosításközvetítő a többes ügynök és az alkusz, aki az ügyfelet képviseli.
A javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy szövetkezeti formában lehessen alapítani és működtetni biztosítót és viszontbiztosítót, mint ahogy ez már elhangzott. Fontos kitétel, hogy a javaslat nem köti szövetkezeti tagsághoz az igazgatóságban vagy a felügyelőbizottságban betöltött funkciót. Ebben az esetben azért lehet eltérni a Ptk. vonatkozó szabályaitól, mert e szövetkezetek tevékenysége kizárólag a biztosításra és a vagyonbiztosításra korlátozódik.
(16.50)
Így az ő feladatkörükbe nem tartozik egy olyan szociális szolidaritási alap létrehozása, amely a szövetkezeti tagok és hozzátartozóik számára juttatásokat nyújt.
A javaslat foglalkozik a harmadik országbeli fióktelep fogalmával is, így követi a valós gyakorlatból adódó helyzetet az ügyfelek biztonsága érdekében.
A javaslatban az átláthatóságot növeli a harmadik országra vonatkozó szabályozás. Egy, az országban működő biztosító fióktelepétől eltérően a harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító fióktelepe kizárólag, ahogy ez is már többször elhangzott, a felügyelet engedélyével alapítható, illetve végezheti a tevékenységét. A helyszíni betekintés lehetősége és a magyar fordítás meglétének kötelezettsége is az átláthatóság, a biztonság és az EU-s piacvédelem elvének való megfelelés okán kerül be a szabályozásba.
Néhány szót a biztosító-viszontbiztosító viszonyról. A biztosító és a viszontbiztosító a megbízható és biztonságos működés érdekében olyan rendszert köteles létrehozni, amely hatékonyan segíti feladatai és kötelezettségei teljesítésében. A biztosító méretéhez és tevékenységéhez igazodóan előírja a biztosítói tevékenység tartalmához tartozó feladatkörök ellátását, mint a belső ellenőrzést, kockázatkezelést. A tervezet tartalmazza a feladatkörök egymástól való függetlenségének kötelezettségét is, ám a kis biztosítók e rendelkezések alól is mentesülnek.
Fontos szabály, hogy a kockázat elvállalása és a viszontbiztosítási szerződés megkötése kivételével valamennyi tevékenység kiszervezhető. A kiemelten fontos feladatkörök kiszervezésére azonban az ügyfelek védelmében többletkövetelményeket állapít meg a javaslat.
Néhány szót hadd ejtsek a befektetés biztonságáról és szabadságáról! Mint minden alapos biztosítási törvény, a jelenlegi javaslat is rögzíti az eszközök és források értékelésére, a biztosítástechnikai tartalékokra, a szavatolótőkére, a minimális tőkeszükségletre vonatkozó szabályokat. A rendelkezés előírja, hogy az eszközöket az ügyfelek legjobb érdeke szerint kell befektetni, és kellő figyelmet kell fordítani az olyan pénzügyi kockázatokra, mint a likviditás és a koncentrációs kockázat.
Ugyanakkor a biztosítók szabadsága is növekedik. A jövőben a biztosító nem kötelezhető konkrét eszközkategóriákba való befektetésekbe, és nem köthető előzetes felügyeleti engedélyhez a befektetés. A kiszervezett tevékenységért is a biztosító marad a felelős, az nem veszélyeztetheti a megfelelő működést és az ügyfelek érdekeit, a hatékony felügyeleti munkát. A biztosítónak azonban átlátható módon kell nyilvántartania eszközeit, és megfelelő mennyiségű biztonsági tőkét kell felhalmoznia baj esetére. Ez szinte természetes módon feltételezi a tevékenységről vezetett nyilvántartások átláthatóságát, ahogy Józsa képviselő úr is ezt említette felszólalásában. Ez vonatkozik az éves beszámolóra is. Nem fordulhat elő, hogy egy biztosító fizetésképtelenné válik; akkor hirtelen eltűnnek a dokumentumok, amelyekből vissza lehetne következtetni, hogy ki hibázott, ki volt a hibás.
Néhány szót a szerződési feltételek tartalmi követelményeiről engedjenek meg. A javaslat a szerződések tartalmában is rendet tesz, kötelező tartalmi elemeket megállapítva. Ez különösen az életbiztosítási szerződések esetében fontos. Az új szabályok szerint a biztosítási termékek terjesztése nem engedélyköteles. Ha a biztosító a biztosítási termék közvetítése során a közvetítés körülményeiben jogszabálysértést észlel, köteles intézkedni a jogszabálysértés megszüntetésére.
A biztosítónak valamennyi kiterjeszteni kívánt termék esetében terméktervet kell készíteni. Ez a szabály a kis biztosítóegyesületekre ugyanakkor nem vonatkozik, egy később megfogalmazott kivétel okán.
A biztosítási és az üzleti titokról. A javaslat meghatározza a biztosítási titok és üzleti titok védelmének szabályait.
A jövőben nem lehet egy biztosítónak arra hivatkozva visszatartani információt, hogy az biztosítási vagy üzleti titok. Ugyanakkor egy, az Amerikai Egyesült Államok kormányával kötött megállapodás értelmében a jelentési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatgyűjtés és -továbbítás nem sértheti a fennálló ágazati titokszabályokat.
A milliókat érintő Casco-biztosítások esetében a törvény megteremti az adatkezelés központi lehetőségét is, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a nyilvántartás központi eleme a gépjármű. A javaslat szigorú adatkezelési szabályokat fogalmaz meg az ilyen esetekre, különös tekintettel a célhoz kötöttség és az adatkezelés időtartama szempontjából.
A következő terület a szaktanácsadás, amiről szeretnék néhány szót ejteni. A biztosítási szaktanácsadói tevékenység - mint nevesített és törvényileg szabályozott tevékenység - kivezetésre kerül az új Bit.-tervezetből. Ennek alapvető oka, hogy ebben a formában nem igazolta magát az intézmény, ugyanakkor a közvetítői irányelv már többszörös módon érinti az egyes közvetítői kategóriák esetében a tanácsadást, így az elhatárolás a jövőben egyre nehezebb lesz. Ezért a változás.
Néhány szót a reorganizációról és a felszámolásról. Reméljük, hogy nem sok példa lesz egy biztosító felszámolására a jövőben, azonban ha mégis, fontos rögzíteni az ilyenkor szokásos eljárási rendet és a felügyeleti szervet. A korábbi szabályozás hiányosságait orvosolva a tervezet a felszámolások esetére is hatékony jogorvoslati szabályokat ír elő. A javaslat szerint ilyen esetekben a felügyeleti hatóságként eljáró Magyar Nemzeti Banknak van lehetősége a tevékenységi engedéllyel már nem rendelkező biztosítóállomány átruházására a veszélyközösség egészének érdekében. Így az ügyfél biztosítási jogviszonya változatlan tartalommal fennmaradhat, kockázatának fedezete nem vész el baj esetén. A törvény rögzíti ugyanakkor, hogy az állományátruházással nem érintett ügyfelek sem kerülhetnek a korábbinál rosszabb helyzetbe a követeléseikre rendelkezésre álló források tekintetében.
Jelentős újítás a korábbi szabályokhoz képest, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés ideiglenes fedezettségét fenntartja a biztosító felszámolása esetére, elegendő időt biztosítva az ügyfél számára új szerződés megkötésére.
A törvény meghatározza a kifizetéssel kapcsolatos sorrend szabályait is, amelyek a balesetből, betegségből, személyi sérülésből eredő káresetek kifizetését helyezik előtérbe.
Új szabály, hogy felszámolás esetén bizonyos követelések esetében első körben csak egy meghatározott értékhatárig - 30 millió forintig - fizetheti ki a felszámoló a biztosítási szerződésből eredő követeléseket. Az ezen értékhatár feletti összeg nem vész el, csak hátrasorolódik a kifizetés során, ezzel hathatósabban biztosítva a személyi sérüléses károsultak kártalanítását.
Összességében azt gondolom, hogy az új törvény megfelelően alkalmazkodik a megváltozott piaci környezethez, a biztosítóknak is érdeke a fejlődés, hogy az eddig tapasztalt bizalom továbbra is fennmaradjon irányukba. Az azonban fontos, hogy a biztosító és biztosított egyenrangú félként, a kölcsönös és közös érdek, de ugyanakkor a kölcsönös tisztelet talaján állva viszonyuljanak egymáshoz, és így végezze a biztosító a tevékenységét.
Amennyiben a fenti célokkal önök is egyetértenek, és többségében ezt hallottam ki a hozzászólásokból, kérem, támogassák a törvénytervezetet, a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
