DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz ettől a hangulattól elvonatkoztatni, ami itt eluralkodott a teremben, ugyanis legalább olyan átéléssel olvasták fel egyesek itt a törvényjavaslatról szóló mondandójukat, mint ahogy mifelénk egy jó pohár arzénos vizet szoktak fogyasztani, úgyhogy ettől a hangulattól nagyon nehéz elvonatkoztatni, pláne attól egyébként, hogy október elejétől ismert a törvény tervezete, és itt többen beszéltünk arról, hogy társadalmi vitát is megjárt. Mondjuk, kíváncsi lettem volna arra, ahogy - analóg módon - a Bankszövetséggel reggelizik a kormány, és amikor a Biztosítók Szövetségével reggeliznek, és október 2. után milyen reggeliket fogyaszthattak el ez alatt a rövid idő alatt, és hogy hogy akadt volna torkán egyébként a Biztosítók Szövetségének vagy bármilyen szakmai szervezetének az előttünk álló törvényjavaslat; képletesen szólva azt lehet mondani, lehet, hogy köpni-nyelni nem tudtak.
A másik pedig, ami eszembe jutott, hogy folyamatosan olyan dolgokról beszéltünk, bár maga a törvényjavaslat eléggé szakmai, de olyan dolgokról beszéltünk itt, ahova minket azért küldtek a választópolgárok, hogy az ő ügyeiket képviseljük, amiket egy átlagos választópolgár nem biztos, hogy egyrészt át tud nézni, másrészről el tud sajátítani. Nyugodtan bevallhatjuk saját magunknak, 200 oldalnyi olyan tömény anyagról van szó, ami még sokszor maguknak a biztosítóknak sem tiszta, de ettől függetlenül ezzel az anyaggal valamit kezdeni kell.
Az elsődleges és legfontosabb hiányosság talán, amit én megtaláltam, az a társadalmi vita, illetve az, hogy olyan módban tárgyaljuk ezt a jogszabályt, illetve körülbelül olyannak néz ki, mintha az egyik legjelentéktelenebb törvény lenne, és magára a vitára is ennyi energiát fordítunk.
(16.30)
Pedig érdemes végignézni azon a biztosítási piacon, hogy nem annyira jelentéktelen, mint amilyenre most itt a vita során degradáljuk. Ugyanis a jelenlegi piaci helyzet azt mutatja, hogy közel 12 millió, 11 millió 927 ezer aktív szerződésről van szó, és hozzávetőleg 197 milliárd forintos éves díjbevétel származik ebből. Tehát úgy gondolom, hogy egy olyan elég nagy piacról és egy olyan nagy szegmensről van szó, ami igenis komoly, egyrészt társadalmi egyeztetést, másrészt előkészítést igényel. Én magam, keresvén, nem találtam sem a konzultációnak, sem a komolyabb vitáknak a lefolytatását. Az álláspontokat nem lehetett megismerni.
Márpedig fontos, hogy megismerjük a biztosítók álláspontját is, ugyanis a 2003-as legutolsó törvény óta eltelt időszakban rendkívül sok változás ment végbe. A biztosítók is egyébként ugyanúgy végigjárták azt az utat, amelyet az állampolgároknak is kellett, és valami közös tapasztalatból egy olyan szabályozást is lehetett volna létrehozni, ami nemcsak a Szolvencia II-t ismételgeti monoton módon, illetve az annak való megfelelőség jegyében alakítja ki a szabályokat, hanem belevihetett volna egyébként a magyarországi viszonyokra jellemző, például fogyasztóvédelmi szabályokat; belevihetett volna magyarországi biztosítási termékekre vonatkozó sajátos szabályokat, de ezeket majd itt el fogom mondani, hogy mikre gondoltunk.
Tehát úgy gondolom, hogy sokkal hangsúlyosabb szerepet kellett volna kapnia annak, akár az előterjesztés során vagy akár itt a nyitó expozéban ráutalva is, hogy milyen szakmai szervek, milyen egyesületek, milyen szövetségek milyen álláspontot képviseltek, és nekik mi a javaslatuk ez alapján. Hiszen fontos az ő véleményük is, nem egy oldalról kell szabályozni az ilyen kérdéseket. Így hát a különös vetületére vonatkoztatva a törvénynek, végighaladva nyugodtan mondhatjuk, hogy az MNB-felügyelet még jónak is tűnik; ez most már egy adott intézmény, ezzel nem tudunk mit kezdeni, hiszen a jó múltkori törvénymódosítás értelmében az MNB gyakorolja a felügyeletet. Kérdés, hogy amikor itt a prudens szabályozásról és gazdálkodásról beszélünk, vajon az az MNB, aki kastélyokra költ, aki luxusirodaházakat vásárol, vagy például alapítványi ügyekbe bonyolódik, mennyire fog egyébként hitelesen felügyeleti szervként a biztosítókkal szemben eljárni. Úgy gondolom, hogy az MNB-nek önmagának is el kellene gondolkoznia a saját szerepén.
Ami viszont helyes: a fogyasztóvédelmi szabályok átültetése, de ezen a téren is van egyébként javítanivaló, és annyiban egyet lehet érteni egyébként a szocialisták felvetésével, hogy bizony vannak olyan határidők, kárrendezési határidők, amelyeken bizony csiszolni kellene. De ehhez képest azt tudjuk mondani, hogy a fogyasztóvédelemben helyes az, hogy a harmadik országbeli biztosító fióktelepének engedélyét szintén felügyelethez köti. Másrészt a vezető állásúak fogalmának a tisztázása, az állás betöltésének, illetve felelősségi szabályainak a körbeírása szintén helyes és követendő út.
Ami pedig a hatósági felügyeletre vonatkozik, az egy az egyben a Szolvencia II. irányelv szerinti, ebben sok kivetnivalót egyébként nem lehet találni. Szintén példaértékű, és nagyon fontos volt, régóta váratott magára, hogy tisztázzuk azt az elmosott vonalat, ami a függő, illetve független ügynökök között volt, hiszen ez korábban nem teljesen működött a való életben. Pontosan az egyik olyan terület volt, amit a 2003-as jogszabály óta gyakorlatilag fölemésztett, fölélt az idő, illetve a változás.
Ezeket a részleteket nézve nyugodtan megfogalmazhatunk további kritikákat is. Például az egyik teljesen életszerű kritika, hiszen még lehet, hogy emlékeznek is rá a jelen lévő képviselők, hogy a biztosítási szolgáltatás és termékek terjesztésénél korábban volt a jó nevű KÖBE biztosítónak egy olyan lehetősége, amelyben ő a gyorshajtás elleni biztosítást ajánlotta fel az embereknek, amelyről egyébként bírósági határozatok mondták meg, hogy teljesen jó erkölcsbe ütköző. Hiszen nem védhet a biztosítás egy olyan dolog ellen, egy olyan, jogszabály folytán következő joghátrány ellen, amellyel aláássa egyébként az állam hatósági intézkedését, a hatósági intézkedésbe vetett társadalmi bizalmat. Erre most sem találunk szabályt, úgy tetszik, hogy a lex KÖBE nem épült be ebben a vonatkozásban, szintén nem tiltja a jogszabály azt, hogy ismételten jó erkölcsbe ütközően terjesszenek egy ilyen terméket, illetve egy biztosítási szolgáltatást. Úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen ki kell zárni, ezt feltétlenül így kell belefogalmazni, hogy egyébként ne lehessen a terméknek olyan tulajdonsága vagy ne lehessen olyan terjesztési módja, amely jó erkölcsbe ütközik, hiszen ez lerontja a jogszabályok érvényesülését.
A másik a 138. §-ban a titokvédelem. A titokvédelem vonatkozásában meglehetősen tágra nyitja, illetve a titkok megismerésében meglehetősen tágra nyitja azoknak a szerveknek és személyeknek a körét, akik megismerhetik a titkokat. Azonban helyesen bevezet a megismerés módjában egy olyan korlátozást, ami talán lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a biztosítási titkok és adott esetben az ügyfél saját titkai, amelyek például egészségügyi adataira vonatkoznak, ne lehessenek mások, illetéktelenek által megismerhetők, például egy bírósági, akár büntető-, akár szabálysértési vagy más polgári peres eljárásokban. Tehát feltétlenül fontos, hogy ezen még elgondolkozzunk, hogy milyen egyéb más korlátozásokat tudunk állítani, és hogyan lehet azért ezeket korlátozni.
Természetesen a korlátozás arra vonatkozik, hogy ne az államtól és az állami szervektől zárjunk el adatokat, hanem a jogérvényesítés során az esetleges visszaélésre irányuló gazdasági társaságoktól vagy adott esetben olyan ügyfelektől, magánszemélyektől, akik ezzel vissza tudnának élni.
A másik, ami rendkívül fontos, az ügyfelek tájékoztatásának kérdésköre. Nagyon jó szabályokat tartalmaz a törvényjavaslat abban a vonatkozásban, hogy hogyan kell, miként kell és milyen módon lehet teljeskörűen tájékoztatni az ügyfeleket. Azonban a kérdés az, hogy ez meg fog-e valósulni, megvalósulhat-e egyáltalán a valóságban. Erre kell hogy egyébként az MNB majd fontosabb hangsúlyt fektessen, hogy mindenképpen ellenőrizze ezen ügyfél-tájékoztatások megvalósulását, és hogy valóban a melléklet szerint, tehát a törvényjavaslat melléklete szerint, illetve magában a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint történik az ügyfelek tájékoztatása. Erre például tökéletes eszköz a próbavásárlás eszköze, illetve lehetősége, amikor maga az MNB tud bemenni, és mint ügyfél vagy mint potenciális ügyfél eljár, és a szolgáltatással kapcsolatban a tájékoztatást leellenőrzi.
Ami érdekesebb, hogy a tájékoztatás vonatkozásában mindvégig az volt, hogy egy teljesen új szabályozást épít be a törvényjavaslat, ehhez képest nem újult meg teljesen ez a kör. Annyi történt, hogy más helyre került elhelyezésre. Viszont az feltétlenül szükséges, hogy az alkuszi tevékenységet az eddiginél is és a törvényjavaslatban megfogalmazottnál is sokkal szorosabb felügyelet alá kell helyezni, ahogy egyébként az életbiztosításnál is erősebb ellenőrzés alá kerültek a tevékenységek.
A másik, amiről szeretnék szólni, és ne haragudjanak, ha itt magam felé hajlik a kezem, korábbi gyakorló jogászként számomra a jogvédelmi biztosítás volt egy érdekes és neuralgikus pont. Ne higgyék azt, hogy itt most az ügyvédeknek, illetve az ügyvédi kamaráknak kampányolok, azonban a jogvédelmi biztosítás területén van jó pár tisztázandó kérdés, és például a társadalmi egyeztetés során a biztosítókkal és a jogvédelmi szolgáltatást nyújtó biztosítókkal, illetve szolgáltatókkal mindenképpen egyeztetni kellett volna, hogy az ő adataikat, sikerességi adataikat, illetve eredményeiket megismerhessük. Hiszen azt is látni kell, hogy egy-egy jogvédelmi biztosítási szerződés megkötésénél 20-30 oldalas szerződést kötnek meg a leendő jogi képviseletükre vagy bármilyen jogvédelmi szolgáltatásukra az ügyfelek, míg például az ügyvédnél 2-3 oldalas tényvázlat és megbízási szerződés keretében tudnak az ügyre vonatkozóan szerződést kötni. És egyébként a gyakorlat azt mutatja, hogy a jogvédelem területén közel sincsenek olyan jó statisztikák, s közel sem teljesítenek olyan jól, mint egyébként az egyéni ügyvédek vagy ügyvédi irodák.
Tehát mindenképpen, ha úgy tetszik, egy kicsit rontják a fogyasztók helyzetét is, hiszen míg egy ügyvéd azért kifejezetten jól megítélhető statisztikákkal rendelkezik, a jogvédelmi biztosításoknál ilyen adatok, sikerességi adatok nem állnak rendelkezésre. Míg az egyik oldalon egy ügyvédnek egy kamarai tevékenységéért kell felelnie, addig a jogvédelmi biztosítás vonatkozásában teljesen más szabályok vonatkoznak rá. Bonyolult háttér van, és nem lehet úgy megismerni ezt a tevékenységet, mint egyébként az ügyvédi szolgáltatásokat. Tehát számomra a jogvédelmi szolgáltatásoknak egy majd későbbi újragondolása feltétlenül szükséges lesz, pontosan azért, hogy egyrészt meghallgatva az ügyvédi kamarát, és a jogvédelmi biztosítást nyújtó szolgáltatók érveit ütköztetve, és a bíróságok vagy adott esetben a közigazgatási hatóságok által tapasztaltakat egybevetve lehessen mindenképpen egy kristálytiszta véleményt alkotni.
A másik és utolsó ilyen érdekes kritikai pont a felszámolás kezdeményezése. A törvényjavaslat azt mondta, hogy a felszámolás, a társaságok felszámolásának kezdeményezését vegyük el az ügyféltől, hogy az ügyfelek ne tudják ezeket visszaélésszerűen gyakorolni. A jelenlegi jogérvényesítésben nagyon nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor valaki olyan anyagi potenciállal rendelkezik, hogy egy ilyen felszámolást saját maga felvállaljon. Tehát úgy gondolom, életszerűtlen volt azt állítani, hogy ezt egyébként valakik vagy bármilyen rétege a társadalomnak visszaélésszerűen gyakorolta. Úgy gondolom, hogy ez egy fogyasztóvédelmi korlátozás és nem egy fogyasztóbarát intézkedés a törvényjavaslatban. Tehát mindenképpen javaslom, hogy tágítsuk ki ezt a kört, és a felszámolást, annak a lehetőségét juttassuk vissza, illetve adjuk vissza ebben az esetben ugyanúgy a civilek részére is.
(16.40)
És utószónak mindenképpen itt a vitában annak kell állnia, illetve a lezárásként annak kell állnia, amit Lábady Tamás, egyébként kiváló tudós ebben mondott, és ez egy két évtizedes megállapítása, hogy a biztosítási szerződések szabályozására vonatkozó joganyag világszerte mozgásban van. Tehát ezt jelenleg is helytállónak tekinthetjük, ugyanis a külföldi szabályozás is egy folyamatos változásban van, amelynek folyamatos figyelemmel kísérése elengedhetetlen, és elengedhetetlen minden egyes új, a tervezetben szereplő rendelkezéssel kapcsolatosan is elvégezni a megfelelő hatástanulmányokat. Pont ezeket a hatástanulmányokat nem látom én, illetve nem tudja beszerezni senki, aki a vitában részt vesz. Enélkül elég nehezen lehet a megnyugtató véleményt elmondani a törvényjavaslatról.
De egyébként leszögezhető, hogy meglehetősen széles mozgástere van a jogszabály alkotóinak, a jogalkotóknak, hogy ezt a mozgásteret, ami az új törvény megalkotásánál van, kitöltse, azonban egyrészt egy felelősséget is jelent. Ugyanis a felelősség az, hogy ha nem folytat le megfelelő előtanulmányokat, megfelelő vitát, és nincs megfelelő álláspont, amelyet megvizsgált, és a hatályos külföldi szabályozások és a külföldi tendenciák sem megfelelően jelennek meg, akkor bizony nem sok mindent fog érni ez a jogszabályunk, és továbbra is kullogunk majd a piaci trendek után. Tehát mindenképpen szükséges, hogy ezekre a nemzetközi tapasztalatokra, de a piacon bekövetkezett, a legutolsó törvény óta bekövetkezett változásokra is folyamatosan figyelemmel legyünk.
Úgy gondolom, hogy vannak a törvényjavaslatnak erényei, előnyei, erősségei, azonban vannak olyan hiányosságok, amelyeket mindenképpen ki kell majd küszöbölni. Úgy gondolom, hogy alkalmas lesz egyébként a vita és az utána következő folyamat arra, hogy ezeket kiküszöböljük, és olyan jogszabályt és olyan tervezetet tegyünk le szavazásra, amely egyrészt fogyasztóbarát is, de a piaci folyamatokat is tükrözi, és valahol a jövőbe is mutat, hogy ezt a folyamatos fejlődést nyomon kövessük, de valamilyen szinten be is lássuk. Tehát egy sokkal bölcsebb, és úgy gondolom, sokkal megalapozottabb törvényjavaslatra lett volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
