DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is azzal szeretném kezdeni, tisztelt államtitkár úr, hogy természetesen az elektronikus közigazgatást jó iránynak tartjuk, tehát az elektronikus közigazgatás fejlesztésére vonatkozó különböző törvényeket akár támogathatnánk is.
Előzetesen viszont azt is jelezni kell, hogy minden olyan esetben, amikor olyan fejlesztést hajt végre a kormányzat, nyilván a jövőnek dolgozva, ami az elektronikus közigazgatás irányába mutat, akkor számot kell vetni azzal is, hogy az elektronikus közigazgatás különböző elemeinek a bevezetése mit jelent a közigazgatási személyzeten belül a munkahelyekre. Annak idején, amikor az előző parlament, tehát 2010 őszén a kétharmados többség elfogadta a jogalkotási törvényt, akkor ez a törvény tartalmazott arra előterjesztést, hogy a kormányzati indítványoknál hatástanulmányokat is végezni kell, ezeket a hatástanulmányokat az Országgyűlés elé kell tárni.
Jelzem: ezt a törvényt speciel mi is megszavaztuk. Önök erre úgy reagáltak az elmúlt négyéves ciklusban, hogy az igazán fontos törvényeket egyéni képviselői indítványokkal - csúcstartó Vas Imre - terjesztették elő, és ritka vendég volt a háznál a kormányzati előterjesztés. Most van kormányzati előterjesztés, ennek akár örülhetnénk is, csak éppen az a probléma, hogy a kormány úgy hozza ide, a Ház elé, hogy a saját maga által vagy a kétharmados többség által megalkotott jogalkotási törvényt nem tartja be. Tudniillik akkor, amikor az e-közigazgatás bevezetéséről beszélünk, szükséges lenne egy olyan hatástanulmány - és annak tudatában elkészíteni egyébként magát a törvényjavaslatot, és döntenie a Háznak -, ami bemutatja azt, hogy az elektronikus közigazgatás fejlesztésével a közigazgatáson, a közszolgálaton belül hány munkahely szűnik meg, esetleg hány új munkahelyet lehet közvetett módon generálni az e-közigazgatás fejlesztésével.
Itt világos felmérésekre, világos számokra lenne szükség, hiszen miközben mi is azt gondoljuk, hogy az elektronikus közigazgatás fejlesztése elengedhetetlen, nem utolsósorban azért, mert átláthatóbbá teszi a közigazgatás működését, hosszú távon lehetővé teszi az állampolgárok közvetlen és aktív részvételét a közigazgatási eljárásokban, a mindannyiunk környezetét érintő különböző fejlesztési projektek engedélyezésénél, ad abszurdum a helyi döntések meghozatalában is az elektronikus közigazgatási infrastruktúra kiépítése egy lehetőséget jelent. Lehetőséget jelent arra, hogy a nem is oly távoli jövőben, lásd például Észtország mintáját, az emberek közvetlenül dönthessenek, mondjuk, egy-egy város, falu dolgairól.
Tehát éppen ezért fontos az elektronikus közigazgatás fejlesztése, viszont tudatában kell lennie a kormányzatnak és a parlamentnek is azzal, hogy ha átmenetileg is, de itt álláshelyek fognak megszűnni, és erről felelősen akkor lehet dönteni, hogyha itt van az asztalon ennek a pontos kimutatása, és látjuk azt, hogy honnan, mely szektorból lehet ezeket a megszűnő álláshelyeket visszapótolni.
Erre egyébként más törvények kapcsán és más parlamenti viták kapcsán az LMP már tett javaslatot. Abban az esetben, hogyha a magyar kormány nem egy olyan országot szeretne, ami gyakorlatilag összeszerelő csarnoka néhány nagy multicégnek, hanem alapvetően a helyi gazdaságot fejleszti, a hazai kis- és középvállalkozásokat segíti abban, hogy minél több kutatás-fejlesztési projektben vegyenek részt - nem úgy, mint a tegnapi önkormányzati törvény vitájában, amikor kiderült, hogy önök megint a nagy multiknak akarnak K+F-re különböző adókedvezményeket adni, teháthogy ha a helyi gazdaság fejlesztésére, a hazai kkv-szektor fejlesztésére fordítanak szabályozási kedvezményeket, adókedvezményeket, akár direkt támogatásokat, akkor elképzelhető az, hogy azok a képzett emberek, akiknek az e-közigazgatás fejlesztése miatt ott kell hagyniuk a közigazgatást, a közszolgálatot, a magánszektorban képzettségüknek megfelelő új álláshelyet találnak.
Nem látjuk a hatástanulmányokat, nem látjuk azt, hogy az egyébként üdvözlendő, általunk is üdvözölt fejlesztési folyamat hogyan hat a munkaerőpiacra, hogyan hat a közigazgatásban ma dolgozó emberek sorsára, illetve azokra, akik ma hozzájutnak olyan diplomákhoz, amelyeknél az elsődleges elhelyezkedési lehetőség a közigazgatás.
A másik általános jellegű problémánk a törvényjavaslattal az, hogy most hirdették meg az úgynevezett bürokráciacsökkentés programját, az Államreform II-t, ismeretes az 1602/2014-es kormányhatározat. Kérdés az, hogy nem azt követően kellene-e egy ilyen törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni, hogyha ennek az Államreform II. csomagnak a tényleges elemeit már látja a tisztelt Ház.
Ami viszont az igazi problémánk ezzel az előterjesztéssel, az a következő. Ez alapvetően egy keretjavaslat, és elvileg különböző szektorális törvények, szektorális egyéb jogszabályok lesznek azok, amelyek kitöltik tartalommal. Viszont egyrészt azzal tisztában kell lennünk, hogy az egységes elektronikus kártyarendszer nagyon komoly adatvédelmi aggályokat felvet. Abban az esetben, amikor van egy egységes elektronikus kártya, akkor felmerül annak a veszélye, hogy mindaz, amit annak idején az Alkotmánybíróság 1991-ben az úgynevezett személyi számos határozatban kifejtett, nevezetesen, hogy az állam vagy a különböző állami szervek ne tudjanak személyiségprofilt készíteni a polgárokról, ez volt annak idején, a rendszerváltást követően az „átlátható állam, átláthatatlan polgár” jelszava, akkor ez az egységes elektronikus kártya felveti annak a veszélyét, hogy esetleg az egyes hatóságok mégis alkalmasak lesznek arra, hogy a személyiség különböző vonatkozásairól egy egységes személyiségi profilt kialakíthassanak.
Annak idején, 1991-ben az akkori alkotmánybírák pontosan azzal érveltek, hogy megengedhetetlen az, hogy valakinek, mondjuk, a könyvtári szokásai, a betegségei, az utazási szokásai mind egységes rendszerben gyűljenek össze egy-egy hatóságnál.
(10.50)
Ez az orwelli állam veszélye, tehát hogy a hatóság az emberről mindent tud.
Kérdés az, hogy hol maradt ebből a törvényjavaslatból a garancia arra, hogy mondjuk, az adóhatóság kifejezetten csak az adóazonosító jelhez és az adóazonosító jel mögötti személyes információkhoz jusson hozzá.
A másik bizalmi probléma pedig a következő. Önök egy olyan javaslatot tettek le az asztalra, ami tartalmazza azt a technikai megoldást, hogy ezt az úgynevezett RFID-csipet építik be ebbe az elektronikus kártyába. Ez viszont technikailag alkalmas arra, hogy adott esetben az állampolgár pillanatnyi tartózkodása az állami szerv által bemérhető legyen. Ez megint csak egy megengedhetetlen korlátozása az információs önrendelkezési jognak, tehát hogy mindenféle egyéb törvényes felhatalmazás nélkül egy-egy állami szerv lekövetheti azt, hogy a kártyabirtokos állampolgár éppen hol tartózkodik.
Azt gondolom, hogy viszonylag egyszerű technikai módon is kiváltható ez a csip, illetve kellenének a törvényi garanciák arra, hogy a tartózkodási hely meghatározásával az adott állami szervek nem fognak visszaélni.
Tehát hogy világosan értsék, a két legfőbb aggályunk adatvédelmi szempontból a következő. Egyrészt nem látjuk garantáltnak azt, hogy az az alkotmánybírósági határozat, ami 1991-ben megszületett, egészen pontosan ez a 15/1991-es alkotmánybírósági határozat volt az egységes személyazonosító jel megtiltásáról, az ebben foglalt elvek érvényesülnek. Tehát nem szeretnénk egy olyan országot, ahol egy állami hatóság a személyiség, az egyes ember, az egyes állampolgár mindenféle szokásait, mindenféle személyes adatait egy központi helyen tárolhatja és ezzel adott esetben visszaélhet, ezzel manipulálhat. A másik aggályunk pedig ezzel a csippel összefüggő. Nem látjuk a törvényi garanciát arra, hogy az állam nem él vissza azzal a technikai lehetőséggel, hogy a kártyabirtokos tartózkodási helyét meghatározhassa.
És akkor arról nem is szóltunk, hogy az elmúlt négy év tapasztalatai - és nemcsak az elmúlt négy év, elnézést -, az elmúlt sok-sok év tapasztalatai alapján minden ilyen fejlesztés mögött fölsejlik az, hogy kinek az érdeke van mögötte. Láttunk már cikket arról, hogy az egységes kártyarendszer mögött különböző Fideszhez közeli vagy kormány közeli személyeknek a magánbiznisze áll. Írt erről a Figyelő is szép cikket, Gál András Levente nevét emlegették.
Nem vagyunk teljesen nyugodtak afelől, hogy ez az új fejlesztés, ami, mondom még egyszer, akár hasznos is lehet, nem megint arról szól-e, teljesen véletlenül és teljesen szokatlanul, hogy valaki jól fog járni. Nem kaptunk erre sem megnyugtató magyarázatot az elmúlt hetekben a kormánytól, de az LMP számára a legfontosabb aggály az, hogy nincs törvényi garancia arra, márpedig egy kerettörvényben ez azért elvárható lenne, hogy nem lépés-e ez az egyébként nagyon haladó fejlesztés, hogy egy orwelli államot kialakítson valaki. Nincs garancia arra, hogy a hatóságok a ’91-ben megsemmisített személyi számi szabályozás mintájára egy egységes személyiségprofilt kialakítanak az adott állampolgárról, és nincs garancia arra, hogy a tartózkodási hely meghatározására alkalmas csippel az egyes főhatóságok nem élnek-e vissza.
Végezetül még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az előterjesztésnél a minisztériumnak törvényi kötelessége lett volna a megfelelő hatástanulmányokat elvégezni és azt idetenni a Ház asztalára, mert az elektronikus közigazgatás fejlesztése, bármennyire üdvözlendő, az LMP által is üdvözlendő cél, mert ez az út a részvételi demokráciához, ez az út ahhoz, hogy az állampolgárok aktívan részt vegyenek a közügyek intézésében, a környezetük alakításáról szóló közigazgatási eljárásokban, mégis számot kell vetni azzal, hogy ez álláshelyek megszűnésével jár a közszférában.
Lelkiismeretlenség anélkül idehozni egy ilyen törvényjavaslatot, ami hosszú távra szól, hosszú távra meghatározza a közszféra állapotát, hogy nem látjuk azt, hogy elsődlegesen pontosan hány álláshely szűnik meg, másodlagosan adott esetben hány új álláshely keletkezését hozhatja egy ilyen fejlesztés, hiszen ez is benne van a pakliban, és ehhez képest kellene terveket készíteni, ehhez képest kellene döntéseket hozni. Ezt a hatástanulmányt nem látjuk, megszegte ezt a törvényi kötelezettségét a kormány, és ez egy lelkiismeretlen döntés így, lelkiismeretlen előterjesztés a közigazgatás mai dolgozóival szemben, lelkiismeretlenség azokkal szemben, akik ma végeznek olyan egyetemeken, ahonnan reményeik szerint éppen a közigazgatásban csinálhatnának karriert.
Tehát világosan kellene látni, hogy az ilyen fejlesztések hogyan rendezik át a közszférában a munkaerőpiacot, világosan kell látni azt, hogy milyen hosszú távú gazdaságfejlesztési tervek lehetnének alkalmasak arra, hogy másutt, a privát szférában teremtsenek munkahelyet az állásukat elvesztő vagy állást nem is találó közigazgatási szakembereknek.
Én ezért arra kérem a kormányt, hogy lehetőleg még a törvényjavaslat elfogadása előtt mutassa be, milyen tervei vannak arra, hogy a hosszú távon így megszűnő álláshelyeket hogyan lehet például egy helyi gazdaságfejlesztési programmal, a hazai kkv-szektor fejlesztésével pótolni. Addig, azt gondolom, bármennyire is üdvözlendő egy ilyen elektronikus közigazgatási fejlesztés, egész egyszerűen lelkiismeretlenség, és tovább mélyíti azt a foglalkoztatási krízist, amiben egyébként Magyarország a 90-es évek eleje óta benne van. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
