VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam is - képviselőtársamhoz hasonlóan - fájlalom azt, hogy rendkívül kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezzel a nagy terjedelmű és komoly jelentőségű törvényjavaslattal az Országgyűlés bizottságai, illetve az országgyűlési képviselők maguk is érdemben tudjanak foglalkozni. Továbbá fájlalom azt is, hogy azok a szakmai egyeztetések, azok az adatvédelmi aggályok, amelyek megfogalmazódnak a törvényjavaslat kapcsán, nem kerültek megnyugtató módon tisztázásra az elmúlt időszakban. Én azt kérem a kormány jelen lévő képviselőjétől, államtitkár úrtól, hogy legyenek kedvesek ezen a gyakorlaton változtatni. Ide az Országgyűlés elé rendszeresen hasonló módon kerülnek be törvényjavaslatok, mint ahogy ez a mostani is.
Ahhoz, hogy összefüggéseibe tudjuk helyezni ezt a most benyújtott törvényjavaslatot, vissza szeretnék menni egészen 2010-ig, amikor már egyébként a nemzeti elektronikus kártyarendszerről beszélt a kormány, és ennek a bevezetését előrevetítette. Akkor Matolcsy György azt mondta, hogy a magyarországi bürokrácia költsége 2800 milliárd forint éves szinten, és ezt kívánja a kormány 30 százalékkal, azaz 840 milliárd forinttal csökkenteni. Kérdés az, hogy milyen eszközökkel, milyen módon lehet ezt elérni.
Az elektronikus kártyarendszer nyilvánvalóan nagyon sok folyamatot egyszerűsít, hiszen egyetlen igazolvány, egyetlen, elektronikusan azonosítható igazolvány segítségével több okmány is kiváltható, és számos területén az életnek ügyintézésre ez az okmány igénybe vehető lesz.
De kérdés az, hogy ez az államreform nevű folyamat, ami elindult az Orbán-kormány hivatalba lépése óta, vajon mennyire tervszerűen működik, mennyire tervszerűen folyik le, hol van ebben az elektronikus kártyarendszer helye és szerepe. Emlékeztetnék arra, képviselőtársaim, hogy a rendszerváltás után egészen 2007-ig, 17 évig várni kellett arra, hogy legyen egyáltalán közfeladat-felmérés.
Jelenleg, ha megkérdezem államtitkár urat, hogy hányféle közfeladat ügyintézésében segít az elektronikus kártya a későbbiek folyamán, államtitkár úr nem fog tudni rá válaszolni, nem tudja ezt számszerűsíteni, egész egyszerűen azért, mert 1997 óta nem történt Magyarországon hasonló közfeladat-felmérés. Akkor egyébként egy hatszintű funkcionális csoportosításban 9045 különböző, állami és önkormányzati rendszerekben ellátott közfeladatot számszerűsítettek, és annak az államreform-elképzelésnek az alapja, amit államtitkár úr kormánya képvisel, nyilvánvalóan az lehetne, hogy fölmérjük a közfeladatokat, van egy képünk arról, hogy hol tartunk most, hova szeretnénk eljutni az államreform végrehajtásával, és ennek milyen különböző lépései lesznek, mint például az elektronikus kártyarendszer egységesítése. Ez egy XXI. századi javaslat, csak kérdés az, hogy hol van az államreform-folyamatban ennek a szerepe.
Ha most megkérdezem államtitkár urat, hogy ugyan már mutassa meg nekünk, hogy jelen pillanatban hány közfeladatot látnak el és milyen funkcionális csoportosításban a különböző hivatalok, akkor államtitkár úr el fogja mondani, hogy hát, erre bizony nem tud azonnal válaszolni. De nem lenne ez olyan nagy probléma, ha államtitkár úr meg tudná mondani, hogy hol érhető ez el például az interneten, ilyen közfeladat-felmérés ugyanis nem készült. Egyelőre tehát valóban egy keretrendszerről alkotunk törvényt.
Erről a nemzeti egységes kártyáról csak annyit, hogy most még valóban nem lehet tudni, hogy hány területen lehet majd használni, azonban nagyon komoly adatvédelmi aggályok fogalmazódtak már meg azzal kapcsolatban, hogy visszaélési lehetőségeket látnak egyesek benne, vagy alappal, vagy alap nélkül, de kétségtelen tény, hogy a társadalmi és a szakmai párbeszéd azért lett volna fontos, hogy ezeket az aggályokat el lehessen oszlatni, és lehetőség szerint minél megnyugtatóbb módon ezeket a felvetéseket tisztázni lehessen.
Nagyon sok zagyvaság is elhangzott egyébként kormányzati részről az elektronikus kártyarendszer bevezetésével kapcsolatban. Most hadd idézzek önöknek, képviselőtársaim, egy igazi kuriózumot! Kiss Norbert, a felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár úr szerint ez a fajta nemzeti egységes kártyarendszeren nyugvó diákigazolvány nagykorúvá, európaivá vált, az új okmány intelligenciája felér egy felsőoktatásban tanuló hallgatóéval; képest ezt mondani a kormány oktatásért és tudománypolitikáért felelős államtitkár-helyette-se. Képviselőtársaim, ha ez valóban így van az államtitkár-helyettes úr szerint, akkor komoly gondot látok itt a kártyarendszer körül, és ne csodálkozzanak, hogy hasonló megalapozatlan, ostobának tűnő nyilatkozatok ezeket az aggályokat csak megerősítik.
Azt is fájlalom egyébként, államtitkár úr - nem elég felolvasni itt az Országgyűlésben egy nagyon száraz indoklást, ami a törvényjavaslat általános indoklását jelenti -, hogy nagyon sok ember számára nem lesz érthető, hogy ez az egységes kártyarendszer miben segít számára, miben nyújt segítséget. Fontos lenne azt is elmondani, hogy nagyon sok pénzt meg lehet spórolni az embereknek és az államnak is akkor, ha bevezetik ezt az egységes elektronikus kártyarendszert.
(10.40)
Például akkor, hogyha valaki utazni szeretne, és adott esetben Budapestről vidékre megy, vagy éppen Budapesten belül közlekedik, akkor jelenleg nem kis részben például azért kerülik el nagyon sokan a menetjegyárak megfizetését, mert egész egyszerűen túl rövid időre veszik igénybe az utazást. Ha egy-két megállót megy például valaki villamossal, ez egy nagyon kézzelfogható, mindenki által érthető példa, arra az egy-két megállóra bizony a nyugat-európai árakat elérő BKK-jegyárakat nem hajlandóak az emberek megfizetni, 300 forintot nem tudnak erre szánni. Viszont hogyha egy-két megállóra az utazással arányosan, tehát a megtett úttal arányosan kellene útdíjat fizetni, ezért hajlandóak lennének az emberek pénzt költeni, könnyebben ellenőrizhető lenne maga a rendszer, kevesebbet kellene az ellenőrzési kiadásokra fordítani, és értelemszerűen könnyebb, tisztább, átláthatóbb rendszert lehetne építeni.
Jelenleg mi valósult meg? Az önök hivatalba lépése óta, 2010 óta különböző közösségi tulajdonban lévő nagyvállalatok vezettek be hasonló elektronikus kártyás, illetve elektronikus fizetési módokon alapuló megoldásokat. Ezek nem voltak egymással kompatibilisek, ha valaki elkezdte az egyikben a szolgáltatást igénybe venni, aztán átment egy másik szolgáltató területére, akkor nem volt ez a rendszer átjárható. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy miért kellett a XXI. században évekig várni egy hasonló rendszer megalkotására, és miért az a sietség, hogy ha már négy évet vártunk arra, hogy ez a kártyarendszer bevezetésre kerüljön, akkor azt a végleges javaslatot, ami nagyon sok részletszabályt tartalmaz, miért nem bocsátották érdemben társadalmi egyeztetésre, miért nem folytak erről érdemi szakmai viták.
A végleges javaslatról beszélek, még egyszer mondom, államtitkár úr, nem pedig arról, hogy már évek óta beszélgetnek emberek a nemzeti egységes kártyarendszerről, de erről a végleges javaslatról csak nemrég szerezhettünk ebben a formájában tudomást.
Tehát ezekkel a kifogásokkal együtt is azt mondom, hogy ez egy előremutató, jó javaslat, de azokat az aggályokat, amelyek felmerültek vele kapcsolatban, nagyon fontos lenne eloszlatni, és kérném majd államtitkár urat, hogy a felszólalásának a záró részében majd legyen kedves ezeket az aggályokat érdemben megvizsgálni és eloszlatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
