Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vezérszónoki felszólalásomat ott kezdeném, ahol az imént az előttem szóló vezérszónok abbahagyta. Én viszont úgy gondolom, hogy a 2008-hoz hasonló pénzügyi válságörvények igenis egymást érik, a jelenlegi világgazdasági helyzet és a pénzügyi lufi folyamatos fújása tulajdonképpen magába kódolja azt, hogy hasonló események igenis be fognak következni időről időre. A kérdés az, hogy mennyire leszünk felkészültek e tekintetben, és hogy egy Magyarországhoz hasonló szinten álló nemzetállam és nemzetgazdaság miként tudja eliminálni azokat a begyűrűző hatásokat, amelyek tulajdonképpen szőnyegbombázásszerűen tönkreverték 2008 után a magyar gazdaságot.
Ilyen szempontból tehát egy nagyon fontos törvényjavaslat van előttünk, és én azt mondom, hogy ez méltó a tárgyalásra az eddigi átlagos kormányzati beterjesztésekhez képest. Tehát itt mindenképp egyfajta pozitív elmozdulást láthatunk, legalábbis a témafelvetések tekintetében. Az, hogy megint csak saláta formában sikerült ezt beterjeszteni, igencsak megnehezíti mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők dolgát, hiszen bizonyára fogunk találni olyan pontokat benne, amelyek vagy hiányosan kerülnek rendezésre, vagy elképesztő aránytévesztésekkel történik mindez. De próbáljunk meg ezen túllépni, és javítani azt, amit javítani lehet. Nyilvánvaló, ha a jobbító javaslataink befogadásra találnak, akkor tudunk egyáltalán elgondolkodni arról, hogy egy ilyen pénzügyi típusú salátát támogassunk.
Látható, hogy ugyanakkor valamiért siet a kormányzat, hiszen itt jórészt egy EU-s irányelv implementációjáról van szó, amit 2014 áprilisában hoztak meg. Ezeket az uniós irányelveket mi nem szoktuk szeretni, mi, jobbikosok nem szoktuk azt nagyon kedvelni, amikor lényegi módosítás nélkül átkódolják a magyar jogrendszerbe a máshol kitalált jogszabályokat, de az biztos, hogy még maga az Európai Unió is 2015 júliusáig várja el ezt az átültetést. A kormányzat ezt most rohamtempóban mégis megteszi, olyan nagyon fontos részletkérdések rendezése nélkül, amelyek a magyar betétesek szempontjából alapvető fontosságúak.
Jelen pillanatban, első ránézésre a szemlélődő azt látja, hogy a magyar betétesek mintegy 99,6 százaléka teljes körű védelmet élvez, tehát a Betétbiztosítási Alap tekintetében nem rendelkezik olyan összegű bankbetéttel, amit baj esetén ne tudna biztonságban szavatolni az a rendszer, ami eddig is fennállt, de mégis láthatjuk azt, hogy itt azért egy burkolt adóemelés történik. A betétbiztosítási díjkulcs korábban 0,1 százalék alatti szinten volt, aztán 0,1 százalékot ért el, és a mostani 0,14-re történő emelése egyértelműen egy olyan díjtétel, ami ellenőrizetlen rendszer mellett áthárításra kerülhet, beépítésre kerülhet az árakba, a különböző szorzókba, díjtételekbe, és megint ott tarthatunk, hogy ez az egyébként jogos emelés - mert én azt mondom, hogy ennek a puffernek a szélesítése teljes mértékben jogos - megint csak az ügyfeleken, a fogyasztókon, a polgárokon csattanhat, ami tökéletesen elfogadhatatlan egy olyan nemzetgazdasági szerkezet mellett, ahol 2010-ben 34 adóval vette át az akkori Orbán-kormány a kormányzást, ebből az előző kormányváltásra 41 lett, és azóta újabb adók bevezetése és a korábbiak megemelése folytán már 45 felé közelít azon kivetett adótípusok, adófajták száma, amelyek terhelik jórészt a lakosságot vagy áttételesen a lakosságot.
Itt felmerülhet - és ez egy nagyon fontos kérdés, amit kérem, hogy válaszoljon meg az arra kompetens személy -, hogy milyen módon kerülhető el ezen díjkulcs mennyiségének, volumenének növelését követően az, hogy ez tökéletesen és teljes egészében beépítésre kerüljön a szolgáltatások áraiba, tehát hogy végső soron ezt is a magyar polgárokkal fizettessék meg. A Jobbik álláspontja szerint ez tűrhetetlen lenne, ezért meg kell akadályozni, elejét kell venni a hasonló folyamatoknak, ehhez viszont egy jól kimunkált, átgondolt eszközrendszerre van szükség. Ennek nyomát nem látjuk ebben a javaslatban, éppen ezért, ha nincs ilyen, akkor a 2015. júliusi önöknek szabott határidő lehetővé tenné, hogy adott esetben egy átgondoltabb munkafolyamat végén előálljanak egy olyan formulával, amely biztosítja a betétesek valódi biztonságát ezen áthárítások tekintetében is.
De van ám még egy szempont, kicsit szélesebb spektrumból vizsgálva ezt az egészet, amit figyelmen kívül szoktak hagyni, jelesül az, hogy ez az egyébként nagyon hasznos védőháló és annak növelése bizonyos spekulációs teret is növel. Növeli a spekulációs teret azon intézetek, pénzügyi vállalkozások esetében, ahol egy nagyobb pufferrel, nagyobb biztonsági zónával dolgozva bizony merészebb gazdasági folyamatok indulhatnak el. És hát kik szoktak ezen merészebb vizekre evezni? Nyilvánvalóan azon nagyobb háttérrel, adott esetben külföldi háttérrel bíró társaságok és pénzügyi intézmények, amelyek ezt könnyebben, minimálisabb kockázatokkal megtehetik. Ők azok jelesül, akik a leggyakrabban beépítik és áthárítják a díjtétel-növekményeket a különböző tételeikbe.
Ráadásul az új törvényjavaslatok, amelyeket vagy tárgyalt már a Ház vagy tárgyalni fog, magukba építenek és teret engednek egy olyan folyamatnak, hogy ha egy pénzintézet, pénzügyi vállalkozás jelen esetben, hasonló esetben nem szabja ki a maximális kamatszintet, amit mondjuk, egy törvényjavaslat megenged neki, tehát az alatt lövi be valahol a piaci folyamatoknak megfelelően a kamatszintjét, akkor a későbbiekben, ha kompenzálni kívánja az állítólagosan kiesett bevételét, akkor a megengedett kamatszintig bármikor emelhet és bármikor kompenzálhat. Tehát milliárdos nagyságrendű átcsoportosításokra kerülhet sor megint csak a pénzintézetek javára, megint csak a károsultak oldaláról, ami nem biztos, hogy így rendszerben, tehát ezen törvényjavaslatok ismeretében és ezen salátacsomag láttán a betétesek biztonságát növeli. Tehát erősek a félelmeink annak kapcsán, hogy a leendő kompenzálások és azok mértékei nem fogják-e kioltani azt a biztonsági hálót, amit most elvileg erősíteni próbálunk a betétesek körül.
És hát azért beszéljünk arról is, hogy mindenféle hasonló elmozdulás átgondolt rendszer híján bizony közpénzeket is megmozgat. Korábban egyébként gyakorlatilag a betétbiztosítás volumene is közpénzekből épült fel részben; most ez már szerencsére kiszűrésre került, és szerencsére az érintett intézetek adják össze ezt a tételt. De azért azt látni kell, hogy amikor az önkormányzati úgynevezett devizahitel-állományt vonta be az állam, akkor mi történt az ottani árfolyam-különbözettel. Tehát mi történt akkor, amikor az önkormányzatnak úgynevezett devizahitele volt? Nyilvánvaló módon az állam átvette ennek jó részét.
(10.20)
Akkor mégiscsak mi történt azzal a hatalmas árfolyam-különbözettel, amelyről elmondható, hogy nem biztos, hogy az államnak közpénzből kellett volna fedeznie? Tehát elképzelhető, hogy egyfajta elszámoltatási folyamaton keresztül lehetett volna olyan egyezségre jutni, hogy ezen hatalmas árfolyam-különbözeti tömeget ne az adófizetők finanszírozzák; mégis ez történt.
Hogyha megint csak arról beszélünk, hogy hasonló formulákat enged, teret enged ezeknek a magyar állam, Magyarország kormánya jelen pillanatban, növeli a biztonsági puffert a Betétbiztosítási Alap kapcsán, ezzel spekulatívabb viselkedést enged bizonyos pénzintézetek bizonyos műveleti típusainak, akkor bizony, ezek a kockázatok nem mérséklődnek, hanem növekedni fognak. A kérdés tehát az - és összefoglalva, ezen szerintem el is dől ezen saláta sorsa, és az, hogy ez tartható-e, támogatható-e, megszavazható-e -, hogy a 2015. júliusi - önök számára egyébként elképesztő módon, tehát megint Brüsszelből szabnak meg határidőt Magyarország kormánya számára, hogy meddig ültessen át és hogyan ültessen át bizonyos irányelveket -, tehát a 2015. júliusi határidejük ismeretében mi az oka ennek a sietségnek, miért került most elénk ez a változtatás. Nyilván benne van az is, hogy 2015-ben már többet lehessen beszedni a kasszába az érintett intézetektől, de azért látnunk kell azt is, hogy ha nem épül egy másik biztonsági háló e köré, amiről most beszélünk, akkor ezt a díjtételnövekményt át fogják hárítani az ügyfelekre, a lakosságra, a fogyasztókra, ami tökéletesen elfogadhatatlan egy elképesztő módon túladóztatott rendszerben, mint amilyenről most beszélünk. Még egyszer mondom, tehát ezen kulcskérdésre most, a vita során várjuk a választ, és nagyon bízunk abban, hogy képes lesz a kormányzat mind szakmailag, mind politikai szándékait tekintve eloszlatni ezeket a kételyeket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
