BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Végre szeretném már tisztába rakni, a közmunkáról ma olyan sok minden elhangzott. Kedves Kormánypárti Politikusok! Önök 2010-ben egymillió új piaci alapú munkahelyet ígértek, nem nyomorba döntő közmunkát! Ebből látszik, hogy csak közmunkával tudnak itt előjönni a 2015-ös költségvetésben, hogy megbukott a gazdaságpolitikájuk.
Nagyon sajnálom, hogy Demeter képviselő nem maradt bent a teremben, mert egyetlenegy gondolatára szeretnék reagálni, amikor a tankönyvellátást hozta fel sikertörténetnek. Kedves Képviselőtársaim! A tankönyvellátást sikerült romokba dönteni az elmúlt két évben, két olyan botrányos évet éltünk meg szülőként, hogy ilyen az elmúlt 24 évben nem volt! Felhozta az ingyenes tankönyveket. Szeretném mondani, mint akinek három iskoláskorú gyereke van, hogy úgy jártunk ebben az évben, hogy megkaptuk a tankönyvet, és az első használat után ötezer forintért meg kellett vásárolni, mert ki kellett a kukába dobni. Na, ennyit erről az egészről! De nem erről szerettem volna beszélni, csak reagálni szerettem volna erre.
Nagyon fontos, hogy amikor önök ezt a költségvetést sikertörténetként adják elő, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért nem teszik még mindig közzé a KSH-ban a szeptemberben kötelezően megjelenésre váró szegénységi adatokat. November vége van lassan, és a mai napig nem tették közzé; szerintem ennek nagyon-nagyon komoly oka van.
Az elnök úrhoz szólok megint, mert úgy jellemezte ezt a költségvetést, hogy családi költségvetés, meg nagyon sokan a családokat hozták fel a költségvetésben. Mi, amikor otthon a családban a költségvetést elkészítjük, akkor mindig a gyerek az első. Na, ez a költségvetés mindenről szól, csak nem a gyerekről és nem a családról. Néhány tételt azért felsorolnék, hogy miért is mondom én ezt: lakásépítési támogatás mínusz 15 milliárd, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alap 68 milliárd mínusz, családi támogatások 24 milliárd mínusz, korhatár alatti ellátások mínusz 41 milliárd, jövedelempótló és kiegészítő szociális támogatás mínusz 5 milliárd, és lehetne még a tételeket sorolni.
De ha már nekünk nem hisznek, két nappal ezelőtt az internetre felkerült egy nagyon komoly civil szervezetnek a felhívása, és ha már az ellenzéki képviselőknek nem hallják meg a szavait, hadd olvassam fel önöknek ezt a felhívást! Ez a Magyar Szegénységellenes Hálózat kiáltványa, a címe: „Éhen fogunk dögleni!” A 2015-ös költségvetésre készült ez a kiáltvány.
(20.10)
„Egy szegénységben élő ember jajdult föl így, amikor a családja jövője került szóba. Nem csak a saját félelmét fogalmazta meg. Hiszen mi is Magyarország mérlege 2014-ben? 3,3 millió szegénységben élő, növekvő és mélyülő kirekesztés, gyermekszegénység. És mindez hányszor és hányszor elhangzott már!
De a számadatok súlytalanná váltak. Ebben az országban a kormány nem hallja vagy nem akarja meghallani milliók szavát. Háborút visel a szegénységben élők, a lecsúszók, a reményt föladók ellen, bűnbakot keres, és a kirekesztettekben találja meg, mert gyengének gondolja őket. Pedig Magyarországon a szegénységben élők és az elszegényedők, a megélhetésükért küzdők régen nem kisebbség. Milliók és milliók!
Köztük vannak a generációk óta szegénységben élők, akik nem is látták maguk körül a kitörés lehetőségét soha. Gyermekek tömegei, akik vizes lakásokban, elegendő élelem nélkül nőnek fel, és akiket a családjuk nem tud egyetemre küldeni soha. Pályakezdő fiatalok, akik alig találnak munkát, pedig azt sulykolják beléjük, hogy spóroljanak, teremtsék meg az öngondoskodás körülményeit, mert nem lesz nyugdíjuk soha. Családjuk és önmaguk eltartása miatt kényszerből külföldre menők, akiknek arra, hogy itthon találják meg a számításukat, úgy érzik, itthon már nem lesz reményük soha. Évek, évtizedek óta pályán lévők, akik közül ezrek és ezrek tengernyi munkával sem keresnek eleget ahhoz, hogy megéljenek, és ha elvesztik az állásukat, lehet, hogy nem találnak új munkahelyet soha. Egész életüket végigdolgozó idős emberek, nyugdíjasok, akiknek arra, hogy tisztes megélhetésük legyen, már nincs kilátásuk soha.
Milyen válaszokat kapnak a nehézségekre azoktól, akik Magyarország lakosait hivatottak képviselni, mit köszönhetünk mi a kormánynak? Csak néhányat említsünk!
Az oktatási rendszernek, a társadalmi kitörés alapjának szétzúzása. Egykulcsos adó, 500 milliárddal kisebb kötelezettség fent, 500 milliárddal nagyobb terhek lent. Rezsicsökkentés, családi adókedvezmény, amelyek azoknak kedveznek, akiknek már egyébként is több van. Közmunkaprogramnak nevezett kényszermunka éhbérért, ahonnan nem vezet kiút a nyílt munkaerőpiacra. Az álláskeresők támogatásának módszeres visszanyesése. Az eddig jogszerű, családok és gyermekek létét már eddig is alig fenntartó segélyek fokozatos megszüntetése.
A kormányzat további ötletei a szegény emberek nyomorítására: a családi pótlék munkához kötése. Újabb adók, akár élelmiszerekre is. Az egészségügyi ellátás szűrővizsgálathoz kötése. 10 százalékkal kevesebb pénz szociális célokra, például a gyesre. És mindezt mérhetetlen arroganciával körítve tálalják nekünk. Olyanok, akik szerint havi 47 ezer forintból meg lehet élni, miközben ők akár hetente ennek többszörösét keresik, találják meg. Olyanok, akik nem látják a vidéki szegénységet, nem érdekli őket a kirekesztés, pedig Budapestet sem kell elhagyniuk ahhoz, hogy nyomorba és szegregátumokba ütközzenek. Olyanok, akik az ország gazdasági helyzetére hivatkoznak és türelemre intenek, de a saját juttatásaikat sosem késlekednek megemelni.
Mi sem várunk tovább! Követeljük a 2015-ös költségvetés felülvizsgálatát a következők szerint. Megfelelő források biztosítása a szociális, az oktatási, az egészségügyi és a kulturális területekre. A szociális célú források elosztásába vonják be az érintetteket, szegénységben élőket, dolgozó szegényeket, civil szervezeteket, szociálpolitikai szakértőket, az érdekérvényesítés szerveit, a társadalom szereplőit. Kizárólag a velük való konszenzus alapján döntsenek a közös pénzek felhasználásáról. Alakítsanak ki garanciákat arra nézve, hogy a forrásokat kizárólag azokra a célokra költik, amelyekre a konszenzuális döntés felhatalmazza őket.
Olyan országban akarunk élni, ami nem csupán egy hatalmat és gazdagságot magának felhalmozó maroknyi csoport hitbizománya, hanem minden itt élő magyar ember otthona.”
Hallják meg ezeknek az embereknek a szavát, én csak erre kérem önöket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
