TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetések alapos tanulmányozása mellett néha nézegetni szoktam, hogy hol milyen választási eredmények születnek, mert érdekel. Tisztelt Németh Szilárd képviselőtársam, eddig nem nagyon akartam érteni, hogy ön miért bukott el Csepelen a választásokon - most már értem. (Németh Szilárd István: Kérdezd meg Horváth Gyulát, hogy elbuktuk-e a választásokat. - Az elnök csenget.)
A költségvetésről szólva pedig annyit szeretnék elmondani, tisztelt képviselőtársaim, az oktatási fejezethez már sokan hozzászóltak, én is szentelnék ennek néhány szót. Idéznék valakit, aki azt mondta évekkel ezelőtt, hogy a gyerek tanuljon meg falat rakni, és ne a mohácsi vésszel foglalkozzon. Akinek a száján ez a nagyon érdekes mondat kibukott, az Parragh László, aki funkcióján túlterjeszkedve, úgy látom, alkalmas arra, hogy kormányzati koncepciókat buktasson meg vagy erősítsen a felsőoktatás ügyében, és rendeljen a kormánytól különböző ügyeket. Ha ez csak Parragh úr magánproblémája lenne, hogy ilyeneket gondol, akkor nem vesztegetnék erre különösebben szót. A probléma azonban az, hogy ez nemcsak az ő magánproblémája, ez a fajta filozófia a kormányé lett. A gyerek tanuljon meg falat rakni, és ne a mohácsi vésszel foglalkozzon. Merthogy szembe lehet állítani a habarcs elkészítését azzal, hogy ismerjük-e a történelmi múltunkat mindannyian.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor közismereti tárgyak ügyében a minimálisra csökkentette a kormány a szakmát tanulók lehetőségeit, azzal azt is mondta, hogy megvan az értékítélete azokról, akik ilyen iskolákba járnak; lesújtó ítélete van róla, hozzátenném. Valamilyen oknál fogva önök ragaszkodnak ahhoz, hogy a tanulatlan és képzetlen emberrel könnyebb bánni. Ez egy nagyon torz politikai látásmód, mégis nem tudok másra gondolni, mert hiszen mi más oka lenne annak, hogy azt mondjuk, hogy aki szakmát tanul, az ne tanuljon gyakorlatilag közismereti tárgyakat. Mi más oka lenne annak, hogy kivadásszák a gimnáziumi oktatásból az informatikát? Ennek csak pusztán olyan oka lehet, hogy úgy gondolják, hogy politikai szempontból a tanulatlan, önmagát képviselni nem tudó emberrel könnyebb bánni. Mi ezt másképpen gondoljuk, és úgy gondolom, hogy ezt a fajta „falat rakni kontra mohácsi vész” ügyet el kellene felejteni a következő időszakban, merthogy mindenki arról beszél, hogy képzettség és jó képzettség.
Az már csak egy külön bája a napok történetének, hogy olvassuk a hírt, hogy a romániai közoktatásban ingyentabletet kapnak a gyerekek.
(13.30)
Milyen érdekes - úgy látszott, hogy eddig csak úgy nyugat felé kell vetnünk a tekintetünket, ha jó példákat akarunk látni, most kiderült, hogy kelet felé is érdemes pillantgatnunk, mert - hazánkkal ellentétben - ott valahogy másképpen gondolkodnak a XXI. századról. És ha ehhez hozzáveszem azt az elképzelést, ami úgy szól, hogy azért kell gimnáziumi férőhelyeket és a gimnáziumok számát csökkenteni, mert egy olyan edénynek képzeli el a kormányzat ezt az oktatási rendszert, amit ha felül letakarunk, akkor alul kilyukad, magyarul, aki nem jut el a középfokú, majd felsőoktatásba, az majd megy szakmát tanulni, azt hiszem, akkor nem érti meg, hogy miről szól a XXI. század valójában oktatási szempontból.
Amikor Rétvári úr, aki feltűnő hiperaktivitással ügyködött itt ma, azt mondja, hogy de hát ezek a pénzek a mostani költségvetésben nőttek, akkor szeretném elmondani önöknek, hogy 60 milliárddal csökkent a felsőoktatás pénze az elmúlt években. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Tévedés! Nagy tévedés!) 60 milliárddal csökkent. 180-ról 120 milliárdra. És önök nem növelik a mostani oktatásra szánt pénzeket, hanem konzerválják ezt az állapotot. Konzerválják, meg még ráadásul torzítják is. Mert nemcsak hogy azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne ezt az egész felsőoktatási rendszert a minőségi tanulás irányába fordítani, hanem még torzítják is például egy adótörvénnyel, mert a sportból már ismert tao rendszerét csempészik be a felsőoktatás támogatásába, mondva, hogy ez egy jó alkalmat teremt arra, hogy az innovatív elképzeléseket támogassa. Csak én azt gondolom, hogy az a felsőoktatási intézmény, ahol humán jellege folytán a legnagyobb innováció az, hogy valaki monográfiát ír megyéje jeles írójáról, az nem fog kapni ebből egy fillért se. Arról már nem is beszélnék, hogy a sportban ez a taoügy a maximális irányítottság jegyeit viselte, magyarul: nem az kapott, aki erre érdemes volt, hanem az kapott, akinek kapnia kellett.
A probléma azonban csak az, hogy ez az oktatási ügy összekapcsolódik egy még nagyobb társadalmi problémával, ez pedig az elvándorlás. Mert persze lehet itt arról beszélni, hogy hogyan lehet jelképes meg szimbolikus összegekkel támogatni a házasságkötést, csak az a baj, hogy ez Londonban nem lesz érvényes, tisztelt képviselőtársaim. Mert azok a gyerekek vagy azok a fiatalok, akik a kinti tanulást, a kinti munkát választják, nem nagyon fogják igénybe venni ezt, ugyanis nem maradnak itthon. Már az egészségüggyel kapcsolatban a nap folyamán szóltam arról, hogy ez mekkora problémát jelent, mert azok a kint dolgozó vagy kint tanuló százezrek nem feltétlenül gondolkodnak abban, hogy hazatérnek, önök pedig nem feltétlenül gondolkodnak abban, hogy hazahívják őket. Mert minden olyan dolog, ami az oktatásban, az egészségügyben vagy az élet más területén kiűzi ezeket a fiatalokat, arra jelzés, hogy nem fontos, hogy visszatérjenek.
Szeretnék szólni még egy olyan ügyről, ami az adóztatás kapcsán a bevételi oldalon jelenik meg. Azért szeretnék erről beszélni, mert miközben sokan vadul védték ezt a költségvetést, ami nem tartalmaz megszorításokat, önök elvégeztek egy burkolt áfaemelést, mégpedig élelmiszer-egészségügyre hivatkozva. Meg fogják emelni az élelmiszerárakat azzal az összeggel, ami ezzel kapcsolatban egy pótadót vet ki. Tehát nemcsak az a probléma, hogy itt Európa meg a világ legnagyobb áfáját vetik ki az emberekre, hanem az is, hogy most még ezt meg is fejelik ráadásul. (Balla György: Nem igaz!) Megfejelik úgy, hogy az indok, amit mondanak… Nem igaz? Rá kell pillantani a költségvetés számaira! (Balla György közbeszólása.) Nem azt a célt szolgálja; költségvetési lyukat próbál betömni. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy arról beszélgetni persze lehet, hogy a költségvetés milyen ágon és hol hoz eredményeket, én örömmel hallgattam a büntetés-végrehajtásról szóló fejezetet is, mert nagyon örülök annak, ha valakinek ez a legnagyobb problémája a költségvetéssel kapcsolatban; a gond azonban mégiscsak az, hogy a terheket nem csökkenti, hanem növeli, ráadásul - és ezzel szeretném bezárni a mondandómat - egy nagyon sajátos látásmóddal, amit már többször megtapasztaltunk.
Önök szeretnek kedvezni mindazoknak, akik jobb státusúak, jobb keresetűek, és kevéssé segítik azokat, akik nem olyanok. Minden olyan költségvetés és kormányzati intézkedés, amit az utóbbi időben láttunk és tapasztaltunk, erre utal. Mert nagyon jó segíteni egyes családoknak, akikről úgy gondoljuk, hogy a politikai bázisunkat képezik, és nagyon kevéssé jó segíteni azoknak, akik erre valójában rászorultak.
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
