DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A kormány megalakulását követően igazságügyi miniszterként egyik legsürgetőbb feladatomnak a devizaadósok és általában a fogyasztói hitelesek helyzetének a rendezését tekintettem.
Miért az Igazságügyi Minisztérium kapta ezen feladatot? Azért, mert a kormány a jog eszközét kívánta segítségül hívni e rendkívül érzékeny kérdés rendezéséhez. A Kúria, az Alkotmánybíróság, sőt a luxemburgi bíróság is kijelölte azokat a határokat, amelyeken keresztül a kérdéskör rendezhetővé vált. A jogalkotónak tehát nagyon nagy figyelemmel kellett és kell lennie annak érdekében, hogy alkotmányos módon találjon megoldást.
Már a folyamat kezdetén tudtuk, hogy az eltérő érdekeket képviselő szereplők különbözőképpen fogják munkánkat értékelni, amit nagy társadalmi és nemzetközi érdeklődés is kísér. A megoldások keresése és megtalálása során számomra példamutató együttműködés alakult ki az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium között, ugyanakkor az előkészítő tárgyalásokban, ha szükség volt rá, építő módon sor került a Magyar Nemzeti Bankkal és az Országos Bírói Hivatallal történő egyeztetésekre is.
A Bankszövetséggel is folyamatosak voltak az érdemi tárgyalások, igyekeztünk mindenkit meghallgatni, de azt nem engedtük, hogy bárki is kétségbe vonja, hogy a kormány a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítása érdekében a fogyasztók jogainak védelmezőjeként lép fel, és lépéseket tesz az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben.
Azt gondolom, hogy az elmúlt öt hónap munkájának eredménye az, hogy a folyamat végéhez érkeztünk. Köszönöm a képviselők figyelmét és támogató szavazatait egy nagyon komoly társadalmi probléma megoldásában.
A rövid kronológia kedvéért engedjék meg, hogy a munkánkat meghatározó jogi mérföldkövekre emlékeztessek. A Kúria 2/2014. számú jogegységi határozatát követően az vetett volna fel alkotmányos aggályokat, összhangban az Alkotmánybíróság 8/2014. számú határozatának 73. pontjával, ha a jogalkotó, az Országgyűlés nem lépett volna. Ebben a helyzetben ugyanis a jogszabály hiánya okozott volna sérelmet. Ennek jegyében került sor a Kúria döntését jogszabályi szintre emelő 2014. évi XXXVIII. törvény, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó 2014. évi XL. törvény kidolgozására és elfogadására.
Mielőtt a parlament előtt levő két új törvényjavaslatot részletesen is bemutatnám, engedjék meg, hogy röviden ismertessem önökkel, hogy a korábbi törvények végrehajtása hogyan áll.
A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indult perekben első fokon a Fővárosi Törvényszék eddig 67 ügyben hozott ítéletet. Ebből 23 ügyben az elsőfokú határozat jogerőre emelkedett. 4 ügy azt követően folytatódik, hogy az Alkotmánybíróság a 2014. november 11-én hozott határozatában a 2014. évi XXXVIII. törvény alaptörvényellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította. Egy ügyben a Fővárosi Ítélőtábla új eljárásra utasította a törvényszéket.
Másodfokú eljárásra a Fővárosi Ítélőtáblán 44 esetben került sor, amelyből 39 ügyben ítélet is született. A mai napig 20 ügyben terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebből a Kúria egy ügyben már ítéletet is hozott.
Mindezek alapján minden remény megvan arra, hogy az elszámolás az eredeti határidőben lezárul. Ezt a reményt támasztja alá az is, hogy az Alkotmánybíróság a 2014. november 11-én hozott határozatával, mint említettem, elutasította a bírói kezdeményezéseket. Nem vitatom, hogy vannak még el nem bírált indítványok az Alkotmánybíróság előtt, de bízom abban, hogy ezekről az indítványokról is belátható időn belül számunkra kedvező döntések születnek. Mi az alkotmányosság pártján állunk, ezért alkotmányos jogszabályokat terjesztettünk a tisztelt Ház elé.
Ezek után részletesebben is áttérnék a parlament elé benyújtott két új törvényjavaslat ismertetésére. A két törvény elvileg egymástól független, de mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz.
Az elszámolási törvény végrehajtásával egy időben - korábbi ígéretünkhöz híven - kidolgoztuk a fair bankrendszerre történő áttérést elősegítő törvényjavaslatot. Amennyiben a parlament elfogadja, a törvény a jövő év elején hatályba is fog lépni. Mindehhez szorosan kapcsolódik a forintosításról szóló törvényjavaslat, amely az elszámolással érintett devizahitelek vonatkozásában rögzíti az új, tisztességes szerződéses feltételeket.
(9.10)
Az elszámolással nem érintett szerződések, valamint minden újonnan kötött fogyasztói kölcsönszerződés esetében tehát a fair bankokról szóló törvényjavaslat határozza meg az új feltételeket; az elszámolással érintett szerződésekhez kapcsolódóan pedig a forintosítási törvényjavaslat teszi meg ugyanezt. Az európai szintű védelem megteremtésének érdekében az elszámolási törvény arra kötelezi a bankokat, hogy az elmúlt évtizedben a magyar fogyasztóktól tisztességtelenül elvett összegeket fizessék vissza. Reményeink szerint ennek következtében a még fennálló tartozások és a törlesztőrészletek is 25-30 százalékkal csökkennek. Visszajáró pénzről van szó, amit a bankok jogtalanul vettek el az ügyfeleiktől. A most tárgyalandó törvényjavaslatok azért is kiemelkedően fontosak, mert biztosítékokat tartalmaznak arra nézve, hogy a jövőben ne forduljon elő olyan helyzet, amikor a bankok, akarva-akaratlanul, tisztességtelen módon járhatnak el.
Az elszámolási törvény és a forintosítási törvényjavaslat együttes hatásaként a devizaadósok törlesztőrészletei jelentősen csökkenni fognak. A törlesztőrészlet alapvetően három tényezőtől függ: a tőketartozás nagyságától, a futamidőtől és a kamattól. A két törvény együttes hatásaként a tőketartozás és a kamat is nagymértékben csökken. A törlesztőrészlet csökkenésének a mértéke természetesen attól is függ, hogy a bankok az elmúlt években milyen magatartást tanúsítottak az adósokkal szemben. Ennek alapján egyes kivételes esetekben előfordult, hogy a törlesztőrészletek csak kisebb mértékben csökkennek. Erre akkor kerülhet sor, ha az adós a hitelt később vette fel, így az árfolyamkockázat az ő esetében kisebb volt, és vele szemben a bank kevésbé tisztességtelenül járt el. Az emberek túlnyomó többségénél azonban a törlesztések csökkenése el fogja érni a 25-30 százalékot, hiszen régebben vették fel a hitelt, így az árfolyamkockázatot is nagyobb mértékben voltak kénytelenek viselni.
A törvényjavaslatok kidolgozása során a kormány és a javaslatokat előterjesztő minisztérium alapelve az volt, hogy a magyar fogyasztók se élvezzenek a hitelszerződések körében alacsonyabb védelmet, mint uniós polgártársaik. Ennek érdekében áttekintettük a számunkra leginkább mérvadónak tűnő nyugat-európai országokban érvényes szabályozást. Célunk az volt, hogy a magyar fogyasztókat is olyan helyzetbe hozzuk, mint amilyen védelemben a nálunk működő osztrák és német bankok anyaországa szerinti fogyasztók részesülnek. Megvizsgáltuk az osztrák és a német jog megoldásait, és alaposan elemeztük ezeknek az országoknak a bírói gyakorlatát is.
A fogyasztói hitelek sajátosságaiból adódóan az európai jogalkotó már 1987-ben, majd ezt követően 2008-ban irányelvi szinten rendezte a fogyasztói hitelszerződések egyes kérdéseit. Ez azt jelenti, hogy ez a terület az Unión belül részben harmonizált, a magyar jogalkotót is köti. A 2008. évi 48. irányelvet a magyar jogalkotó a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvénnyel ültette a magyar jogba. A törvény főbb rendelkezéseinek 2010. június 11-én történt hatálybalépése óta azonban a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos magyar bírói gyakorlat is jelentős fejlődésen ment keresztül. Ez elsődlegesen a devizahitelezés széles körű elterjedésével magyarázható; számos fogyasztóvédelmi kérdés ugyanis a magyar bírói gyakorlatban először a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekhez kapcsolódóan jelentkezett.
Az adósok fokozottabb védelmét szolgáló újabb jogalkotói lépéseket a gazdasági mutatók is alátámasztják. A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a fogyasztási hitelek volumene 2014. június 30-án meghaladta a 6802 milliárd forintot. Ebből 3139 milliárd forint a forintalapú fogyasztói hitelek értéke, 3662 milliárd forint pedig a devizahitelek nagysága.
A fogyasztóvédelem szintjének emelése érdekében a jogalkotó a fair bankrendszerre történő áttérést elősegítő törvényjavaslatban az alábbi főbb kérdéseket kívánta rendezni: a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség hatékonyabbá tétele, a hitelszerződés módosítására vonatkozó új rendelkezések meghatározása, a hitelszerződés fogyasztó általi ingyenes felmondására irányuló szabályok, az új szerződéses feltételekre vonatkozó átállási szabályok, az elszámolásról szóló 2014. évi XL. törvény módosításáról szóló rendelkezések.
A tájékoztatási kötelezettséget a 2008/48/EK irányelv részletesen szabályozza, így ezek a rendelkezések a magyar jogalkotót is kötik. Arra azonban van lehetőség, hogy az irányelv által előírt tájékoztatási kötelezettséget a tagállami jogalkotó annak érdekében, hogy a fogyasztó tájékoztatása hatékonyabbá váljon, részletesebben határozza meg. Ennek alapján a törvényjavaslat kimondja, hogy a szerződéskötést megelőzően a hitelező és a hitelközvetítő a fogyasztó részére olyan felvilágosítást köteles adni, amelyek alapján a fogyasztó felmérheti, hogy az igénybe venni kívánt hitel megfelel-e az igényeinek, illetve a pénzügyi teljesítőképességének.
Ennek során a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat, annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötéséről. A fogyasztó megalapozott döntéshozatalát segíti elő az is, hogy a hitelező a hitelszerződések mintaszövegét köteles az internetes honlapján hozzáférhetővé tenni. Emellett jelzáloghitel és ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén a hitelező a szerződés tervezetét a fogyasztó erre irányuló kérése nélkül is köteles a szerződéskötést megelőző legalább hét nappal a fogyasztó rendelkezésére bocsátani. Annak érdekében, hogy erre a rövid, tömör, közérthető tájékoztatásra egységes formában és módon kerüljön sor, a nemzetgazdasági miniszter felhatalmazást kap a részletszabályok rendeletben történő meghatározására.
A törvényjavaslat az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban - összhangban a hitelintézeti törvény korábbi és hatályos szabályaival - azt deklarálja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan: a hitelkamat, a kamatfelár, a költségek és a díjak. Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.
A törvényjavaslat az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza. Ez azt jelenti, hogy eltérő szabályok irányadók a három évnél rövidebb futamidejű hitelekre, valamint a három évnél hosszabb futamidejű hitelekre.
A törvényjavaslat a legfeljebb hároméves futamidejű hitelek két típusát különbözteti meg: fix kamatozású hitelek, referencia-kamatlábhoz kötött hitelek. Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor. Referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referenciakamat szintje - BUBOR vagy LIBOR - változhat ugyan, ez azonban automatikus változásnak minősül, vagyis jogi értelemben nem egyoldalú szerződésmódosítás. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a referencia-kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzé kell tenni. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a kamatszint másik összetevője a kamatfelár, amelynek ezeknél a rövid futamidejű hiteleknél fixnek kell lennie, vagyis a futamidő alatt nem változtatható meg. Mindez azt jelenti, hogy a három évnél rövidebb futamidejű hitelek esetén egyoldalú szerződésmódosításra a fogyasztó számára hátrányos módon nem kerülhet sor, kizárólag a referencia kamatszintje változhat.
A törvényjavaslat a három évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két fő kategóriát különböztet meg egymástól: referencia-kamatlábhoz kötött hitel, valamint a változó kamatozású, legalább hároméves kamatperiódusokban rögzített hitel. Emellett a hitelezőknek természetesen arra is van lehetőségük, hogy a három évnél hosszabb futamidejű hiteleket is fix kamatozású hitelként nyújtsák a fogyasztók számára. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referenciakamat szintje a három évnél hosszabb futamidejű hiteleknél is változhat. Ez azonban itt sem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak.
Ezeknél a hitelszerződéseknél, szemben a három évnél rövidebb futamidejű szerződésekkel, azonban a kamatfelár is megváltozhat. Ennek ugyanakkor az a feltétele, hogy a hitelező legalább hároméves kamatperiódusban előre rögzítse a kamatfelárat. A kamatfelár egyoldalúan tehát csak a kamatperiódus letelte után módosítható. További feltétel, hogy a hitelező a szerződésben kamatfelár-változtatási mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatnia kell.
(9.20)
A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább hároméves kamatperiódus elteltével módosítható. További feltétel a kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített kamatváltoztatási mutató alapján jogosult a kamatperiódus letelte után a szerződéses kamatot egyoldalúan módosítani.
A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó viszonyszám. További feltétel, hogy kívül álljon a hitelező üzleti körén, és a hitelező által előre nem látható, tőle független, általa el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást fejezzen ki. A kamatváltoztatási mutatóra a hitelezőnek nem lehet semmilyen ráhatása. Ezzel növekszik az átláthatóság és a kiszámíthatóság, és kizárható, hogy a hitelt nyújtó pénzintézet az esetleges rossz gazdálkodásából eredő veszteségeit akarja áthárítani az adósokra.
A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb öt alkalommal módosítható. A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelár-változtatási mutatót, valamint a referencia-kamatlábat köteles a Magyar Nemzeti Banknak bejelenteni. A hitelező egy szerződésben természetesen csak egyféle mutatót és egyféle referencia-kamatlábat alkalmazhat. A Magyar Nemzeti Bank ezeket az adatokat a honlapján közzéteszi. A Magyar Nemzeti Bank kizárólag a közzététel elutasításáról hoz külön határozatot, amely ellen bírósági úton van helye jogorvoslatnak.
A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a módosításnak a költség növekedésével arányosnak kell lennie. A fizetési nehézségekkel küzdő adósok helyzetét a törvényjavaslat azon keresztül is segíteni próbálja, hogy meghatározza a késedelmi kamat legfelső mértékét.
Új rendelkezésként a törvényjavaslat emellett azt is kimondja, hogy ha a hitelszerződés egyoldalú módosításának az alapjául szolgáló feltételek a kamat, a díj és a költség csökkentését teszik szükségessé, akkor a hitelezőnek ezt a csökkentést érvényesítenie kell. Ellentétben tehát a mostani banki üzletszabályzatokkal, a bank ilyen esetben nemcsak csökkentheti a kamatot, díjat vagy költséget, hanem azokat köteles is csökkenteni.
A fair bankrendszerre történő áttérést elősegítő törvényjavaslat arra a helyzetre reagál, hogy a bankok a fogyasztói hitelek piacán a hitelfelvevővel szemben erőfölényben vannak. Az aszimmetria tömeges méretekben nemcsak háztartások, hanem az egész gazdaság stabilitását, sőt a társadalmi békét is veszélyeztetheti. A törvényjavaslat tehát ebben a körben a hitelező és az adósok pozícióit igyekszik közelíteni egymáshoz, a szimmetria helyreállítása jegyében. A törvényjavaslat egyszersmind a hazai és az európai jog szép összjátékát is megvalósítja, példát adva arra, amikor az európai uniós vívmányok átvétele nem bürokratikus terhek vállalását, hanem a magyar emberek és családok magasabb szintű védelmét szolgálja.
Az elszámolási törvényhez, valamint a fair bankrendszerre történő áttérést segítő törvényjavaslathoz szorosan kapcsolódóan dolgoztuk ki a forintosításról szóló törvényjavaslatot is. Mindkét törvényjavaslat közös célkitűzése, hogy a devizakölcsönökhöz kapcsolódó társadalmi méretű probléma még egyszer ne alakulhasson ki.
A forintosítási törvény kidolgozása során alkotmányossági, közgazdasági és más szempontokat is kellett mérlegelnünk. Ennek alapján született az a döntés, hogy a forintosítást a deviza- vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésekre, majd az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre terjesztettük ki. Ennek fő magyarázata az, hogy a jelzálogalapú hitelek mögött tipikusan az adós lakhatását biztosító ingatlan áll, amely kellő alkotmányos indokot jelent a beavatkozáshoz.
A jelzálogalapú hitelek forintosítása melletti másik fontos érv, hogy ezek döntő többsége hosszú futamidejű szerződés. A nem jelzálogalapú hitelek többsége ezzel szemben rövid futamidejű, így ezeknél jóval kisebb az árfolyamkockázat. Hogy ezt konkrét adatokkal is érzékeltessem: a nem jelzálog típusú hitelek 90 százaléka hat éven belül meg fog szűnni.
Azt azonban külön is szeretném kiemelni, hogy a nem jelzálogalapú hitelek adósai is megállapodhatnak a bankokkal a forintosításról, attól függetlenül, hogy esetükben a törvény ezt nem teszi kötelezővé. Az alkotmányos szempontból indokolt, kötelező forintosítás mellett tehát a törvényjavaslat széles körben biztosítja a fogyasztók számára az önkéntes döntéshozatalt.
A kötelező forintosítással nem érintett hitelekkel szemben a jelzálogjog-alapú devizahitelek mintegy 85 százaléka még hat év múlva is fenn fog állni, sőt a szerződések mintegy kétharmadának a futamideje meghaladja a tíz évet. Ezekben az esetekben - az árfolyamkockázattal érintett adósok rendkívül széles köre miatt - alkotmányos szempontból indokolt a kötelező forintosítás. Ekkor is biztosított azonban a fogyasztó számára a korábbi devizában maradás melletti döntés lehetősége, feltéve, hogy az induló kamatszint a forintosítást követően magasabb lesz, mint a korábbi kamatszint volt. Ez a kör azonban nagyon szűk körű lesz, a jenhiteleseket érintheti és néhány VIP-hitelest, akik rendkívül alacsony mértékű kamattal vehették fel a hitelt.
A törvényjavaslat elsődleges célja tehát az, hogy megszüntesse a jelzálogadósokat terhelő árfolyamkockázatot. Ennek alapján a deviza- vagy devizaalapú jelzálog-kölcsönszerződések tekintetében a pénzügyi intézmények kötelesek lesznek a törvényben meghatározott feltételekkel, határidővel és az ott részletezett eljárásrend szerint a teljes tartozást forintkövetelésre átváltani.
A jelzáloghiteleken belül a törvényjavaslat rendelkezéseit az alábbi két kategóriában kell alkalmazni: a még fennálló fogyasztói kölcsönszerződések, amelyekre vonatkozóan a pénzügyi intézményeket a korábbi törvények alapján elszámolási és visszatérítési kötelezettség terheli; a már felmondott fogyasztói hitelszerződések alapján fennálló tartozások, amelyeket még nem vezettek ki a pénzügyi intézmények a számviteli nyilvántartásaikból.
A törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a hitelkártyához, fizetési számlához kapcsolódó, valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forintalapú hitelviszonyokra, ezekre a szerződésekre ugyanis a korábbi törvények hatálya sem terjed ki.
Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a törvényjavaslat a 2004. május 1-je után kötött deviza- vagy devizaalapú jelzáloghiteleket érinti. Ebben a körben fő szabály szerint kötelező a forintosítás, leszámítva azt az esetet, ha az induló kamatszint a fogyasztó számára kedvezőtlenebb, mint ami a forintosítás előtt volt. A törvényjavaslat tehát - meghatározott feltételek teljesülése esetén - ebben a körben is biztosítja a fogyasztók számára a választás lehetőségét.
A törvényjavaslat egy másik fontos feladata az elszámolással érintett fogyasztói hitelszerződéseknél az új, tisztességes szerződéses feltételekre történő áttérés szabályozása. A törvényjavaslat erre tekintettel nemcsak a fogyasztói hiteltartozások forintosítását szabályozza, hanem a forintosítás utáni induló kamatszintet is rendezi. Emellett meghatározza azokat a sajátos szabályokat, amelyek a szerződésmódosításkor a fogyasztók érdekeit védik.
A törvényjavaslat a fogyasztók részére az összes körülmény mérlegelésével a legkedvezőbb pénzügyi feltételeket rögzíti. Az egyedi szerződések a törvény erejénél fogva módosulnak. A jogalkotónak a szerződések tömegébe történő ilyen jellegű beavatkozásra bizonyos rendkívüli helyzetekben alkotmányos lehetősége, kötelezettsége is van. Ennek feltételeit az Alkotmánybíróság már idézett határozatának különböző pontjai is rögzítik. Eszerint a jogalkotó akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően bekövetkező lényeges körülményváltozás társadalmi méretű, vagyis a szerződések nagy tömegét érinti. A szerződésekbe történő törvényi beavatkozás előkészítése során törekedtünk arra, hogy az alkalmazott szabályozás mindenben megfeleljen a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményeinek.
A devizahitelek forintosítása egy olyan legitim alkotmányos cél, amely megfelel az Alkotmánybíróság határozatában foglalt követelményeknek. Ennek alapján a törvény állapítja meg a forintosítással érintett szerződések új feltételeit. Az új szerződéses feltételek közül is kiemelkedik az átváltási árfolyam és az átváltás utáni induló kamatszint meghatározása.
Tisztában vagyok azzal, hogy az átváltási árfolyam meghatározása vitákat váltott ki. A kormányt azonban az árfolyam vonatkozásában egyrészt az Alkotmánybíróság 8/2014-es határozata, másrészt a Kúria két devizahiteles jogegységi döntése is köti. Ennek alapján ugyanis az árfolyamkockázat az adósokat terheli. Nagy a jelentősége emellett az Alkotmánybíróság azon megállapításának is, miszerint a törvényi úton történő szerződésmódosításnak - ameny-nyire lehetséges - mindkét fél méltányos érdekeit fi-gyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett.
(9.30)
Mindebből a kormányra az a kötelezettség hárult, hogy piaci vagy piac közeli átváltási árfolyamot határozzon meg. Ellenkező esetben ugyanis fennállna a veszélye annak, hogy nemzetközi bírói fórumok előtt a magyar állam a bankokkal szemben pert veszítene, és magának a jogszabálynak az alkotmányosságával kapcsolatosan is kétely merülhetne fel. Ennek elkerülése érdekében állapodott meg a Nemzetgazdasági Minisztérium a Magyar Bankszövetséggel az átváltási árfolyamról a kormány megbízása alapján.
A törvény által módosuló szerződések másik lényeges eleme az induló kamatszint meghatározása. A törvényjavaslat ebben a vonatkozásban is az ügyfelek számára legkedvezőbb megoldást rögzíti. Ezzel kapcsolatban arra is utalni kell, hogy a deviza- és devizaalapú hitelek kamata egészen a közelmúltig jóval alacsonyabb volt, mint az ugyanabban az időpontban azonos célra nyújtott forinthiteleké. Minderre tekintettel azt is szem előtt kellett tartani, hogy a forinthitelesek ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe a deviza-, illetve a devizaalapú hitelek adósaihoz képest. A törvényjavaslatban rögzített kamatszintek ezt a szempontot is érvényesítik.
A pénzügyi intézmények feladata lesz a szerződések módosulásával és az ügyfelek értesítésével kapcsolatos teendők ellátása, ezekre tekintettel az ügyfeleknek külön díjakat, költségeket nem számíthatnak fel. Fontos azt is kiemelni, hogy a törvényjavaslat értelmében a fogyasztót bizonyos esetekben, az önkéntes döntéshozatal jegyében, választási lehetőség illeti meg arra nézve, hogy a forintra történő átváltás mellőzését kérje. Azok a lakossági csoportok is élhetnek ezzel a lehetőséggel, amelyeknek a rendszeres jövedelem devizában van, és jövedelmük alapján, a ma hatályos szabályok alapján is jogosultak lennének devizaalapú kölcsönt felvenni.
Akkor sem kötelező a forintosítás, ha a deviza-, illetve devizaalapú jelzálogkölcsön hátralévő futamideje rövid. Ehhez kapcsolódva üdvözlöm az Országgyűlés Törvényalkotási bizottságának arra irányuló javaslatát, hogy azoknál a szerződéseknél is élhessen a fogyasztó a forintosítás mellőzésének lehetőségével, amelyeknél a hátralévő futamidőből legfeljebb hat év van hátra, vagyis amely szerződések futamideje legkésőbb 2020. december 31-én jár le. Ennek indoka az is, hogy a hosszú távú hiteleknél messze nagyobb az árfolyamkockázat, mint a rövid vagy középtávú hiteleknél. Ezek azok az esetkörök, amelyeknél kellően fontos érv szól amellett, hogy a hiteladósok számára a döntési lehetőséget a törvény biztosítsa.
A forintra történő átváltás az említett lakossági csoportoknál ennek alapján nem lesz kötelező, azaz ezek a hiteladósok továbbra is deviza-, illetve devizaalapú hitelviszonyokban maradhatnak saját elhatározásuk szerint. Ezen fogyasztók érdekeit is védi azonban a törvényjavaslat, hiszen megszabja a hitelnyújtó által alkalmazható kamat, illetve kamatfelár mértékének felső határát.
Azon hiteladósoknak, akik nem kívánják a módosult feltételekkel fenntartani a szerződésüket, a törvényjavaslat rendkívüli díjtól és költségtől mentes felmondási jogot biztosít. Ezzel azt is lehetővé kívánjuk tenni, hogy egy másik, számukra kedvezőbb feltételekkel nyújtott hitellel váltsák ki a korábbi deviza- vagy devizaalapú jelzáloghitelüket. Ezen új, a fogyasztók számára kedvezőbb jogügyletek megkötését a jogalkotó pénzügyi kedvezményekkel támogatja mind a lakosság, mind pedig a pénzügyi intézmények tekintetében.
A nagyszámú hitelállományt érintő rendelkezések egységes, átlátható, ellenőrizhető és költséghatékony végrehajtása érdekében a törvényjavaslat kimondja, hogy a törvény erejénél fogva, a felek közreműködése nélkül módosulnak az érintett egyedi hitelszerződések kikötései, és a szerződésmódosulás hatályának beálltát is meghatározza.
Végül azt is szeretném kiemelni, hogy azok a hiteladósok, akik úgy látják, hogy jogszabályi kötelezettségeit a pénzügyi intézmény nem vagy nem megfelelően teljesítette, nem követte a jogszabályi módszertant a törlesztési részletek kiszámításánál vagy a kamatok átállításánál, igénybe vehetik az elszámolási törvény szerinti felülvizsgálati, illetve jogorvoslati szabályokat.
Az Országgyűlés előtt lévő két törvényjavaslatot az is összekapcsolja, hogy az áttérés időpontja mindkettő esetében 2015. február 1. Ez azt jelenti tehát, hogy a bankoknak az új szerződési feltételekre ezzel az időponttal kell átállniuk, a forintosítás fordulópontja ugyancsak ez a nap lesz, és március-áprilisban kapják meg a fogyasztók valamennyi értesítést. Ennek a határidőnek a kijelölésével a jogalkotó kellő felkészülési időt kíván biztosítani a bankok számára. Célunk tehát az, hogy a jövőben is a jogbiztonság uralkodjék, és ezáltal elkerüljük a hasonló, felelőtlen helyzetek kialakulását.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a kormány újabb adósvédő intézkedéseit, és fogadja el a benyújtott törvényjavaslatokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
