SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két törvényjavaslatot tárgyalunk egyszerre, és mind a kettő nagy jelentőségű és -hatású. Ezért kell ismét elmondani, hogy az előkészítés, a hatástanulmányok hiánya, az egyeztetések elmaradása - és nem a Magyar Bankszövetségre gondolok - elfogadhatatlan, egy dologra jó: arra, hogy selejtes törvények szülessenek, amiket aztán vagy visszahoznak módosítgatásra, vagy azok a gyakorlatban fejtik ki rengeteg mellékhatásukat. Tudjuk, hogy unják ezt, higgyék el, nekünk is fárasztó ezt állandóan ismételgetni.
Az úgynevezett fair bankok. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamhoz hasonlóan én is szóvá kívántam tenni, hogy hogy kerül bele egy magyar törvénybe: fair bankok. A magyar nyelv eléggé gazdag ahhoz, hogy meg lehessen találni erre a helyes szót. Vagy önök azt gondolják, hogy ez a törvény csak azoknak szól, akik angolul tudnak?
A méltányos vagy tisztességes bankolásról szóló törvényben az a meglepő, hogy túl sok újdonság valójában nincs benne. Egy pénzügyi fogyasztóvédelmi jellegű törvény, leöntve a Fidesz szokásos bizalmatlanságával, mindazzal szemben, ami a valós versenyt, a valós teljesítményt jelenti. A leírt intézkedések nagy része ugyanis már benne van 2011 óta a hitelintézeti törvényben. 2011-ben elfogadták a hitelek átlátható árazását előíró törvényt, aminek értelmében a jelzáloghiteleket csak referencialábhoz kötötten vagy legalább három évre fix kamatozással lehet nyújtani; hitelintézeti törvény 2079. §-a. (Sic!)
Ehhez képest a módosítások kismértékűek és nem is hatásosak. Azzal, hogy a három évre fixált kamatozású hiteleknél majd MNB-engedélyt kell kérni a módosításhoz, legfeljebb annyit érnek el, hogy a referenciakamatozású termékek felé tolja még jobban a bankokat. Egyébként is ez a jellemző most.
Amit összefoglalóan el lehet a konkrét tartalomról mondani, az az, hogy az általa érintett problémák nagy része megoldható lenne, ha a bankváltást drasztikusan megkönnyítenék. S akkor nem kellene korlátozó szabályok hegyét sem összehordani. Ez ráadásul a pénzügyi tudatosságot is növelné, és annak esélyét kínálná, hogy az emberek a maguk sorsát a saját kezükbe tudják majd venni.
Ami mégis súlyossá teszi ezt a törvényt, az nem önmaga, hanem hogy milyen célra használja a kormány. A Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, Nagy Márton szerint ez a törvény annak a folyamatnak az egyik eleme, ami arra irányul, hogy Magyarországon öt nagy bank maradjon. Eleve rég rossz, hogy egy fogyasztóvédelmi törvény nem a fogyasztók védelmében készül, hanem nyomásgyakorlás miatt. Másrészt rég rossz, hogy a kormány minden területen felszámolja a versenyt, a kisvállalkozásokat, ideája egy néhány óriás szereplő által uralt, oligopolisztikus berendezkedés. Ez pedig nemcsak a fogyasztóknak rossz, mert óriásira növeli a kartellezés valószínűségét, hanem a gazdasági fejlődésnek, mert elveszi a levegőt a kis- és közepes vállalkozások elől.
Ez a berendezkedés hasznos egy központosított, féldemokratikus hatalomnak, mert jobban tud ellenőrizni, de rossz az országnak, mert megfojtja, béklyóba köti. Sajnos ezt a folyamatot látjuk, nemcsak az ital-nagykereskedésben - hogy egy friss példát említsek - hanem a banki szolgáltatásokban is.
A másik törvényjavaslatról, a devizahitelek forintosításáról. A forintosítási törvényről, amit szintén szokás szerint iszonyú gyorsan vernek át a törvényhozáson, négy (Sic!) dolgot kell elmondani.
1. Gátlástalanul becsapták az embereket. Évekig hitegették a hiteleseket, politikai tőkét kovácsoltak nyomorukból, most pedig nagyon csúnyán és cinikusan becsapták őket.
2. Vannak azért olyanok, akik jól jártak, a tehetősebbek, akik a végtörlesztést igénybe tudták venni. Ők azonban csak a hitelesek negyedét jelentik. A többiek csak a számolgatást, a kilakoltatás veszélyét, a terheket kapták.
3. Az ügy fő nyertese a bankok mellett a közpénzeket elképesztő ütemben szóró Magyar Nemzeti Bank. Pedig a megoldás egyszerű: érvényesíteni kell a Kúria döntését, és a Magyar Nemzeti Banknak beszerzési áron kell adnia a devizát.
Nézzük a tényeket! A kormány azzal, hogy napi árfolyamon írja elő a forintosítást - tegnapig azt mondtam volna, hogy teszi kötelezővé -, ismét a bankok oldalára állt. De már lassan senkinek sem okoz meglepetést, hogy választások idején, vagy amikor erősíteni kell a Fidesz-KDNP pozícióit, előkerül a bankok elszámoltatásával kapcsolatos kormányzati kampány, amiről már mindenki tudja, hogy hazugság. És halkan megjegyzem, hogy a bankok elszámoltatásával kapcsolatos kormányzati szlogen indikátorává válik a Fidesz gyengülésének.
A piaci árfolyamon történő forintosításról nemcsak a devizahitelesek, az emberek sokasága és mi tudjuk, hogy rossz döntés, de vezető fideszes politikusok is tudják. Ismétlem, mert ma már elhangzott, hogy Kósa Lajos pár héttel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a piaci árfolyam a devizahiteleseket olyan mértékben hozná lehetetlen helyzetbe, hogy a kormány eddigi intézkedései értelmetlenné válnának. Tehát Kósa Lajos számára is teljesen világos, hogy ez rossz megoldás. A kormány mégis ezt az utat választotta, azaz így, a kormány eddigi intézkedései értelmetlenné válnak - utalok Kósa Lajosra.
Becsapás a törvényjavaslat azért is, mert egyáltalán nem foglalkozik a Kúria azon döntésével, amely szerint a devizaalapú szerződések hibásak lehetnek, amennyiben az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat lehetséges mértékéről. A kormány nem tárta fel, hogy a tájékoztatás mennyiben maradt el a törvényileg megkövetelttől, és nem építette bele az általa megalkotott szerkezetbe a tájékoztatás rendszerszerű elmaradásának következményét.
A kormány a napi árfolyamon való átváltásra kényszeríti az embereket, azon a gyenge árfolyamon, ami a rossz gazdaságpolitikája miatt alakult ki. Könnyedén figyelmen kívül hagyja a Kúria határozatát, miszerint az árfolyamkockázatot nem lehet az adósra terhelni, ha nem volt megfelelően tájékoztatva. Ily módon a legfontosabb kérdésben elmaradt a bankok elszámoltatása.
Akik korábban előtörleszthettek 180 forintos frankárfolyamon, mentesültek mind a korábbi árfolyamkockázat jelentős része alól, mind a későbbi, a kormány okozta ingadozásoktól.
(11.40)
Az adósok egynegyede az, akiknek volt tartalékuk kifizetni adósságukat. Az adósok háromnegyede maradt a slamasztikában. Ez érthető, megszoktuk. Akinek nincs semmije, az nem ér semmit, az a kormány számára nem létezik.
Mi lesz például a hitelét 90 napja törleszteni nem tudó mintegy százezer adóssal? Még sokszor el fogjuk mondani, hogy az, amit a kormány a devizahitelesek ügyében tesz, olyan, mint ahogy általában a magyar társadalmat kezeli: a gazdagokat még gazdagabbá teszi, és a szegények problémáival egyáltalán nem törődik.
Az egész történet legvisszásabb eleme a Magyar Nemzeti Bank nyereménye a devizahiteleseken. Ahogyan az elmúlt években a gyengülő forint egyre rosszabb helyzetbe hozta az adósokat, úgy került egyre jobb helyzetbe a Magyar Nemzeti Bank, hiszen az MNB tartalékait a korábbi alacsony árfolyamszinten szerezte be. Azt az eurót, amit a Magyar Nemzeti Bank korábban 250 forintért vett meg, most 309 forintért bocsátja a bankok rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank eurónként hatalmas hasznot könyvelhet el, és ez a haszon bizony a devizaadósok vesztesége.
Nyilvánvaló, hogy az MNB közelmúltbeli 350 milliárd forintos költekezésének alapja a devizatartalékon realizált nyereség, és az is, hogy a nyereség a devizatartalékok bekerülési ára és a forintosítási törvény által előírt árfolyam közötti különbözet gyümölcse. Az is nyilvánvaló, hogy a devizahitelesek vesztesége annak a forintleértékelésnek a keserű gyümölcse, ami az MNB nyereségét képezi. Az MNB nyeresége a devizaadósok veszteségének egyenes tükörképe, mégsem a probléma enyhítésére használják fel a többletet.
Az MNB nem lett volna képes elszánni magát arra a hatalmas költekezésre, amit az elmúlt néhány hónapban láthattunk, ha nem számíthatott volna erre a nyereségre. Azért számíthatott erre a nyereségre, mert tudta, hogy az átváltás nem a devizatartalékainak bekerülési árán, hanem az annál jóval gyengébb aktuális árfolyamon lesz előírva. A Magyar Nemzeti Bank ebből kovácsolt egy hatalmas tőkét a holdudvar építésére és a devizaadósok kárára.
Az LMP mélységesen erkölcstelennek és igazságtalannak találja azt a törvényjavaslatot, ami a devizaadósok kárára hatalmas profitot biztosít a Magyar Nemzeti Bank számára. Az MNB ugyanis ahelyett, hogy a devizát annyiért bocsátaná a bankokon keresztül a devizaadósok rendelkezésére, mint amennyiért azt megvette, közel 100 milliárd forintos profitot zsebel be. És az, amit az elmúlt hónapokban már megtapasztaltunk, hogy mit csinál az MNB a gyenge forinton nyert nyereséggel: összesen 350 milliárd forintot költött el offshore-hátterű luxuspaloták, műtárgyak vásárlására, és Matolcsy György közgazdaságtani elméleteinek propagálását célzó alapítványok pénzelésére. Ez óriási összeg!
Még egy megjegyzés: nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Banknak fél éve nincs felügyelőbizottsága, a törvényi előírás ellenére. A megoldás, ha nem is egyszerű, de kézenfekvő: kötelezni kell a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a devizát annyiért adja el a bankoknak, amennyibe az neki került, és persze kötelezni kell a bankokat is, hogy ugyanannyiért forintosítsák a devizahiteleket. Ez a közel százmilliárd forint hiányzik a dolog tisztességes rendezéséhez.
Ráadásul a Kúria döntése sem áll útjában annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a devizát az általa megfizetett átlagbekerülési áron adja el a bankoknak. Ha vételi árfolyamon forintosítanának, az ráadásul a hitelezést is segítené. A bankok minősített hitelállománya ugyanis jelentős mértékben csökkenne, a kedvezőbb átváltási árfolyamból fakadó alacsonyabb törlesztőteher nagyon sok adóst tenne ismét hitelképessé, a hitel mögött álló fedezetet pedig elégségessé, ami égetően fontos nemzetgazdasági érdek, hiszen éppen a magas minősített hitelállomány az, ami a hitelezésen keresztül a gazdasági élet felpezsdülését lehetővé tenné.
Végszóként csak arra kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják majd el az LMP módosító javaslatait. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
