Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy hibrid előterjesztés fekszik előttünk, ahol két, nagyon erősen összeszuszakolható, de igazából külön tárgyalandó témát csoportosít elénk a kormányzat. Ráadásul az egyiket egy kicsit elcsúsztatva, átalakítva a programot, hogy így péntek délelőttre elrejtve, talán a közfigyelem elől egy kicsit elzárva ezt az egész témakört tárgyaljuk úgy a parlamentben, hogy végül is tüntetők ezrei ne zavarják a kormányzatot úgynevezett munkájában.
Látható, hogy nem is érdemes sokáig beszélni az úgynevezett fair bankokról szóló törvényjavaslatról. Nagyon jó, hogy idekerült, bár igaz, 2010-ben kellett volna idejönnie. Talán szerencsésebb lett volna egy magyar megnevezéssel a magyar parlament számára beterjeszteni ezt az előterjesztést. Lehetett volna ez méltányos, becsületes, tisztességes. Hogy mi visz egy magát nemzetinek mondó kormányt arra, hogy fair bankokról beszéljen, önmagában beszédes dolog, de ez legyen az önök problémája. Az, hogy bizonyos banki kihágási formákat szűkítenek, önmagában jó. Ennyit érdemes beszélni a második részéről.
Az elsőről viszont, az úgynevezett forintosításról: úgy érzem, ezen a vitán a mai napon eldől ennek a kormányzatnak a sorsa is. Megint benéz valamit ugyanis, ahogy benézte az úgynevezett internetadó bevezetését és az azt övező szándékokat is, amikor is egy nagyon rossz döntést, egy nagyon rossz ötletet elképesztően hibás kommunikációval párosított. Majd az utolsó pillanatban visszamenekült ebből az egészből, de hát önök közül senki nem tudja a mai napig védeni azt, ami történt az úgynevezett internetadó kapcsán. Azért jegyezzük meg, hogy a távközlési különadó és annak áthárítási lehetőségei nem kerültek kivezetésre, csak ennek kiterjesztése szűnt meg átmenetileg, nem tudjuk, hogy mennyi időre.
Az ugyanakkor, hogy kormánypárti vezérszónokok célként jelenítik meg az árfolyamkockázat megszüntetését, egészen elképesztő. Azt jelzi, hogy nem is értik a probléma lényegét. Nem az a cél, hogy árfolyamkitettség ne legyen. Az a cél, és ezt egyébként korábban elmondták, csak már nem vállalják, hogy az utolsó indokolatlanul elvett forintot is, amit bankok, pénzintézetek magyar polgároktól elvontak, csoportosítsuk vissza a tulajdonosok számára. Önök erről már miért nem beszélnek? Az már miért nem téma, hogy az utolsó elvett forintot is vissza kell adni?
(11.10)
Nem az árfolyamkockázat megszüntetése a cél, ez egy eszköz, kérem szépen! Elképesztően fals, elképesztően rossz indoklással terjesztették elénk azt, ami lényegében legalizálja a rablást, legalizálja az érintett bankok és pénzintézetek rablását a tekintetben, hogy ha nem a felvétel napjának árfolyamán forintosítjuk ezeket az amúgy nem devizahiteleket, hiszen a fogalom eredeti meghatározásának értelmében ezek nem devizahitelek, de ha nem felvételkori árfolyamon forintosítunk, teljesen mindegy, hogy önök mennyi kedvezményt adnak, milyen kettős mércéket alkalmaznak, mert a végtörlesztők, például a gazdagabb fideszes parlamenti képviselők 180 forinton végtörleszthettek, az egyszerű magyar emberek… Ne mosolyogjon, önök is tudják, hogy így történt! (Dr. Répássy Róbert: Másról beszél!) Az egyszerű magyar emberek 256 forinttal szembesülnek. Tehát egy elképesztő kettős mérce található ebben a rendszerben. Magyarázzák meg, adjanak életszerű magyarázatot vagy akár piaci folyamatokkal indokolható magyarázatot erre a kettős mércére! Itt, ezen a vitán ez eldőlhet, de értelmes választ erre még nem kaptunk.
De ha akármilyen kedvezményes árfolyamhoz nyúlnak, és nem a felvételkorihoz, tehát ha nem viselkedünk úgy, mint ha ezek a forintalapú hitelek, forinthoz kötöttek, forintban lettek volna folyósítva, forintban kellett visszafizetni, tehát ha a pénzügyi szemetet nem iktatják ki a rendszerből, akkor legalizálják azt, hogy százmilliárdos nagyságrendben magyar embereket megkárosított a bankjuk. És önök azt mondják, hogy ez rendben van, a különbözeti tétel egy része maradjon náluk. Értem én, hogy kedvezményeket próbálnak biztosítani, értem én, hogy tárgyalgatnak a Bankszövetséggel, most is kötöttek egy nagyon izmos paktumot velük, és értem én, hogy ennyit engednek meg az önök számára - csakhogy ez kevés, mert ez az igazságtételtől nagyon-nagyon messze áll. De akkor ne mondják azt, hogy ezzel a devizahitelesek sorsát teljeskörűen rendezik; akkor mondják azt, hogy ennyire képesek, kis kedvezményeket tudnak biztosítani, de piaci, nemzetgazdasági szinten nem tudják kiiktatni a problémát. Ráadásul, ha átkényszerítik kötelező jelleggel az érintett polgárokat forinthitelekbe, ahol még nincsen egy plafon húzva a kamatok és a különböző díjtételek tekintetében, tehát nem zárható most még ki, hogy évtizedes távlatban az érintett bankok visszaterhelik a polgárokra a mostani látszólagos kedvezményeket, akkor önök nem tettek semmit, csak elodáztak egy problémát.
Még egyszer mondom: lepaktáltak a bankokkal. Ezt nem én gondolom így elsősorban. Tegnap újfent megtartottuk a devizahiteles kerekasztal ülését, amely intézményről már sokszor elmondtuk itt a parlamentben, tudni kell, hogy bár a Jobbik hívta össze, minden alkalommal meghívást kap rá az összes mértékadó civil szervezet, jogvédők, devizahiteleseket védők, olyanok, akik a tárgyalótermekben vagy akár az utcán bizonyították, hogy képesek kiállni a károsultak érdekeiért, de meghívjuk minden alkalommal a parlamenti pártok képviselőit, a kormánypártok képviselőit is értelemszerűen, a Nemzetgazdasági Minisztérium és még a Bankszövetség képviselőjét is. Hogy fordulhatott elő az, hogy önök, kormánypárti képviselőtársaim, az önök vezetői egyetlen alkalommal sem tették tiszteletüket az amúgy nyilvános, meghirdetett és itt is többször elmondott rendezvényen? Nem mondhatják, hogy nem tudtak ezekről, hiszen volt, hogy azonnali kérdés, interpelláció formájában személyesen adtuk át a meghívót. Mégsem tette tiszteletét senki. És a károsultak sem véletlenül panaszkodnak arra, hogy önök egész egyszerűen nem ülnek le velük, márpedig a társadalmi egyeztetés az érintett és előterjesztő miniszter törvényi kötelezettsége is lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a civilek, választók, akiket önök egyébként ebben az esetben bizonyosan lenéznek, hiszen nem állnak szóba velük, akarnak valamit, hanem egy törvényi kötelezettségüket nem tartják be. El lehet tehát mondani, hogy amíg ezt elmulasztják, addig nagyon forró pillanatokra számíthatnak ezen hibrid törvényjavaslat megszavazásának vagy annak kísérletének napján.
Nyilvánvaló módon olaj volt a tűzre, hogy önök elképesztő ígéreteket is tettek. Június 30-án elhangzott vezető kormánypárti képviselő részéről, hogy kedvezményes forintosítási lehetőséget fognak biztosítani. Itt fekszik előttünk egy lényegében piaci forintosításról szóló törvényjavaslat - tehát vagy akkor nem mondtak igazat, vagy most nem tartották be az ígéretet.
Elmondható az is, hogy a korábbiakban, tehát nemcsak Kósa Lajos megnyilatkozására gondolok, amikor lehetetlen helyzetnek nevezte azt, hogy ha piaci árfolyamon vagy annak környékén húznák bele az adósokat ebbe a csávába, de volt, amikor önök is felismerték a problémakör súlyosságát, bár a felelősöket akkor még egy kicsit rossz irányban keresték. 2006. április 21-ére kell hogy visszautaljak. Most érkezett meg a postaládámba egy órával ezelőtt annak az akkori, ha jól látom, nap-keltés tévéadásnak a leirata és videója, ahol egyértelműen kiderül, az akkori ellenzéki vezető elmondta, hogy „Eléggé el vagyunk adósodva, de ez a magyar emberek döntése volt. Tehát ezt nem kell a kormány nyakába varrni, ez a magyar családok egyfajta életstratégiájából következik.” Fideszes vezető mondta a második választási forduló előtt az akkori kormányról, tehát a Gyurcsány-Bajnai-kormányzatok jogutódjairól. Elmondható tehát, hogy nagyon rossz irányban keresték már akkor a felelősöket.
Én örülök, hogy ez megváltozott, örülök, hogy végre legalább szavakban banki elszámoltatásról beszélünk, de akkor következzen ez be a valóságban! Hiszen ha elszámoltatnák a bankokat, akkor mégis hogyan fordulhat elő az, hogy ha egy egyszerű számítást végez az ember, és mondjuk, önök 2010-ben végrehajtottak volna egy forintosítást, akkor több mint ezermilliárd forinttal beljebb lettek volna az adósok, annyival több maradhatott volna az érintett embereknél? Tehát ha önök most az úgynevezett elszámolási csomagtól egy ezermilliárdos kedvezményt várnak, ez lényegében nulla végösszeg a tekintetben, hogy 2010-ben nem cselekedtek, amikor cselekedhettek volna. És ha még a forintosítással legalizálják azt, hogy az indokolatlanul elvett pénzösszegek ott maradjanak az érintett pénzintézeteknél, akkor elévülhetetlen bűnt követnek el.
És azt is látni kell, hogy történt még valami 2006-ban. Egész pontosan 2006. január 26-án történt az, hogy a Bankszövetség kiadott egy kis 15 oldalas füzetet, amelynek lényegi mondanivalója az volt, hogy nyugodtan vegyék fel a devizahiteleket, hiszen 20 év távlatában a forint a svájci frankhoz képest és az euróhoz képest is erősödni fog. Tehát nem osztották meg a közvéleménnyel azokat a kockázati tényezőket, amelyeket egyébként akkor már nagyon sokan tudtak, hiszen 2006-ban másfajta vezetői elemzésekben már szerepelt, hogy a forint felülértékelt, erősebb, mint a piaci folyamatok indokolták; először 22 százalékos felülértékeltségről beszéltek, aztán 30-ról. Tehát elmondható az, hogy szinte az egész szakma tudta, hogy a forint gyengülni fog, és a 2008-as válságörvény beköszöntekor valóban megtörtént ez a kiegyenlítődés, elszabadultak az árfolyamok. Csakhogy az előtte való években a Fidesz-KDNP részéről hiányzott jó pár dolog. Hiányoztak a harcos kiállások és demonstrációk a hitelkárosultak érdekében - mint az általam elmondott idézet megerősíti, nem is igazán érzékelték a problémát -; hiányoznak az ellenzéki, önök által beadott módosító indítványok itt a parlamentben; és hiányzik egyáltalán a probléma melegen tartása, amit a Jobbik ellenzékből több száz parlamenti felszólalásban megtett. Én nagyon örülnék, ha önöktől csak tízet találtunk volna, de a probléma az, hogy nem találtunk.
És el kell hogy mondjuk, egészen elképesztő a helyzet, 2006-ra utalok harmadszor is, amikor az akkori, baloldalinak nevezett kormányzatok egész mással voltak elfoglalva, a szemünk kilövésével, de amikor már ők is ezt mondják ebben a vitában, hogy itt elképesztő paktumot kötött a mostani kormányzat a bankokkal; tehát ha pont azok mondják, akik ezt főállásban üzemeltették, azért az el kellene hogy gondolkodtassa önöket. Tehát amikor már a baloldalnak is sok az a helyzet, ami előttünk fekszik, és ami kialakult, az valóban jelzésértékű.
És el kell mondjuk azt is, hogy amikor az MSZP egy kormányváltáskori árfolyamon történő forintosítást követel, messze szakmaiatlan, hiszen gazdasági folyamatok nem támasztanak alá egy ilyen árfolyamon történő forintosítást, csak politikaiak, de még azzal se kerülnének akkora bajba és olyan nehéz helyzetbe a hitelkárosultak, mint amit önök most csinálnak velük, hogy piaci árfolyamon forintosítanak. Egészen elképesztő és indokolhatatlan módon teszik ezt, miközben kiderült ezerszer pár alapkérdés tekintetében, hogy a bankoknak nem is lehet igazuk.
Sokszor felmerült, hogy volt-e mögötte deviza. Ez egy visszatérő kérdés, a tüntetők, demonstrálók részéről is ez szokott először felmerülni. Bizony, a bírósági tárgyalások során nem fordult még elő nagyon olyan alkalom, hogy amikor felszólították az érintett bankot, hogy ahogy a szerződésben van, állítólag ugye bevont devizát, azt kihelyezte az ügyfél számára, mutassa már be az erről szóló igazolást, mutassa be azt a papírost, hogy igen, én bevontam ennyi devizát, ezt konvertáltam, átváltottam, akármit csináltam, kihelyeztem az ügyfélnek. Kérjük az erről szóló igazolást! Miért nem tudják bemutatni ezek a pénzintézetek? Önöket miért nem zavarja, hogy ezek a pénzintézetek a bíróságokon nem tudták több száz esetben sem bemutatni ezeket a papírokat? Azt mondják rá, hogy hát nem egy-egy ügyfél kapcsán vonunk be devizát, mi ezt tömegesen, portfóliókezeléssel oldjuk meg, kétnapos swapügyletekkel oldjuk meg. Jó, akkor kérjük az erről szóló kimutatásokat, papírokat.
A probléma az, hogy az MNB negyedéves jelentései szerint is alig ötödannyi devizabevonásra került sor, mint amennyi kihelyezésre került. Tehát látszik, hogy egyszerű statisztikai csalásról van szó, az évszázad pénzügyi átveréséről, egy olyan eseménysorról, ahol szó nem volt arról, hogy a kockázatközösséget vállalták volna a bankok. De a kockázatkezelést sem vállalták, és azt, hogy elvégezzék az ügyfeleket érintő kockázatkezelést, pedig ez törvényi kötelezettségük lett volna. Önöket miért nem zavarja, hogy ez a törvényi kötelezettség nem került kielégítésre? Hogy ezt nem folytatta le senki? Hogy ezzel nem foglalkozott senki? Miért nem zavarja önöket? Tehát ezek olyan kérdések, amiket a mai vitán érzésem szerint meg kellene válaszolni.
És történt még egy nagyon durva dolog. És köszönettel tartozom Vágó Sebestyén képviselőtársamnak, aki egy írásbeli kérdést foganatosított a nemzetgazdasági miniszter felé, arról érdeklődve, hogy otthonteremtés, bérlakásépítés terén mik a tervei a kormányzatnak a bérlakásállomány felfuttatása tekintetében.
(11.20)
Az utóbbi kormányzati ciklusok egyik legarcátlanabb válasza született erre. Ugye, köztudott, hogy a Jobbik egy nagyon jól kimunkált otthonteremtési és bérlakásépítési programmal rendelkezik, többször próbáltuk keresztülvinni a Házon, érdemi választ nem kaptunk még arra, hogy mik az akadályok ezzel szemben.
A Nemzetgazdasági Minisztérium minisztere azt válaszolta, hogy hát miért reklamál a Jobbik, most nem szó szerint idézem, csak a mondanivalót próbálom átadni, hiszen az utóbbi időszak egyik legnagyobb bérlakásállomány-szaporító intézkedéssorozata következett be: a Nemzeti Eszközkezelő. Tehát lényegében azt mondták, hogy bérlakásépítések helyett vegyük el az emberektől, vagy ha elvették az emberektől sokszor rajtuk kívül álló okokból, pénzpiaci folyamatok okán a saját lakásukat, otthonukat, azokat béreljék vissza a korábbi tulajdonosok, ezeket nevezzük el bérlakásoknak, és máris szaporodott a bérlakásállomány. Elképesztő módon több tízezres nagyságrendben történt meg, és várható az, hogy magyar emberektől elveszik az ingatlanjukat. Visszabérelhetik a saját tulajdonukat, pedig az a tartozás, ami miatt lényegében majdnem kilakoltatásra kerültek, nem is valós. Soha nem volt valós, csak önöket ezek a törvényi hiányosságok nem zavarják, és elnevezik ezt az egészet bérlakásprogramnak. Egészen elképesztő!
És most ugye, a félszocpolt kiterjesztenék, ami egyébként nagyon helyes, én támogatom, de megint nem érzékelik a piaci folyamatokat, hiszen nem látják, hogy a KSH szerinti átlagfizetésből egy magyar fiatalnak, akinek 16-18 milliója nincs egy lakásra, annak 13 sem lesz. Itt tisztességes bérlakásépítési programon keresztül egy bérleti jogviszony a későbbi években tulajdoni jogviszonnyá való átalakításával lehetne operálni, magyar kivitelezőkkel, magyar vállalkozókkal, a lehető legnagyobb mértékben magyar beszállítókkal, erről kellene beszélni a költségvetési vita kapcsán is, de fogadókészség zéró.
És azt is láthatjuk, hogy még a szocpol kedvezményeit is ugyanazokon a kereskedelmi bankokon kívánják keresztülfolyatni a következő években, akiket most nem számoltatnak el a devizahitelezés kapcsán. Nem is tudom, hogy tudják ezt megmagyarázni, remélem, legalább a szándék megvan önökben a tekintetben, hogy válaszokat foganatosítsanak.
A még nagyobb probléma az, hogy nemcsak itt a parlamentben, de itt az ülésteremben, amikor mikrofonon kívül feltettem ezt a kérdést, kormánypárti képviselők akkor is azzal magyarázták, hogy piaci áron akarnak forintosítani, hogy állítólag a Kúria döntései megkötik a kezüket. Most ez nemcsak hogy tényszerűen nem igaz, hanem ez egy ordenáré, arcátlan hazugság, amit nagyon remélek, hogy legalább maguk között nem tettek magukévá. Nagyon remélem, hogy az a helyzet, hogy a főnökeik azt mondták, hogy ezt kell mondani, de önök ezt nem hiszik el. Hiszen nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy szó sincs ilyesmiről. Nincs megkötve az önök keze.
Önök egyszerűen nem akarnak felvételkori árfolyamon forintosítani, és gyávák ahhoz, hogy bevallják, hogy mik a valódi indokai ennek. Hiszen elmondhatjuk, ha a Kúria jogegységi határozatai közül csak két nagyon fontos pontot emelünk ki, akkor látható, hogy a 2014. évi olyan tételek visszaadását rendelte el, amelyek nem az árfolyammal kapcsolatosak. Miről volt ott szó? A kereskedelmi árrés és az egyoldalú módosítások miatt bekövetkezett kamat- és költségáthárításoknak a visszarendeléséről volt szó. Ezekről mondták ki, hogy tisztességtelenek. Szó sem volt itt árfolyamról és az árfolyamkitettséggel kapcsolatos tételekről, tehát nem igaz, arcátlan hazugság, hogy a Kúria döntése miatt kell önöknek piaci árfolyamon vagy annak közelében forintosítani.
És hát elmondható az is, hogy a Kúria szintén kimondta azt, hogy ha az ügyfél számára különböző kedvezményeket nem léptettek életbe, nem kapta meg a tisztességes tájékoztatást, akkor igenis be lehet avatkozni ezekbe a konstrukciókba, és igenis kutya kötelessége lenne egy felelős kormányzatnak beavatkozni, de erről sajnos nincsen szó. Önök egy olyan Kúria-döntésre hivatkozva nem cselekednek, pontosabban árulják el éppen a saját választópolgáraikat, amely döntéssel kapcsolatban a Kúriának nincsen reagálási lehetősége. Tehát gondolják már végig, hogy a hivatkozási alapjuk az önök szempontjából támadhatatlan, tökéletes kiskapu, de a cselekvést teljes mértékben elodázzák ezzel. Van egy biztos nyertes, ez már többször elhangzott, a Magyar Nemzeti Bank. A Magyar Nemzeti Bank ezen az elképesztő árfolyam-különbözeti játékon egyes becslések szerint 100, más szerint 144, egy harmadik becslés szerint 150 milliárdos többletre tesz szert.
Én nem azt mondom, hogy az MNB legyen egy profitorientált intézet, és a profitját fizesse be a költségvetésbe, tehát egy ilyen szakmailag nem tartható demagógia felé nem indulok el, viszont azt mondom, hogy részlegesen érvényesíteni kellene azt, hogy ha ezen többlet olyan árfolyam-különbözetből származik, ami magyar választópolgárokat, ügyfeleket megkárosít, akkor ezen többletből minimum azon kéne önöknek gondolkodni, hogy egy kártérítési alapot létrehozzanak, igenis milliárdos, tízmilliárdos megtámogatással, amiből lehetne rendezni azok helyzetét, akiket már önhibájukon kívül kilakoltattak, akik már elvesztették az ingatlanjukat, akiknek adott esetben a gyámügy szétszakította a családját, hiszen önök ezekről az emberekről nem beszélnek. Piaci folyamatokról, a kitettség megszüntetéséről beszélnek, de nem az emberekről, nem az érintett polgárokról.
Mondjanak már pár szót azokról, és valamelyik államtitkár álljon fel (Orbán Gábor felé:), mondja el, mi lesz azokkal, először üljön le nyugodtan, de majd nyomjon egy gombot kérem, és álljon fel, reagáljon, mondjanak pár szót azokról, akik elvesztették az otthonukat, ingatlanjukat, akiknél a család is szétesett, miért nem szól egyik törvényjavaslat egyetlen sora sem róluk, mi a tervük ezzel a több ezer, több tízezer emberrel Magyarországon. És hogy képzelték azt, hogy a perek számának csökkentési szándékával felfüggesztettek gyakorlatilag 12 ezer indítványt? Most komolyan azt gondolják, hogy ez a 12 ezer indítvány megáll? Négyszer-ötször-hatszor-nyolcszor ennyit fognak indítani a polgárok nagyon-nagyon egyszerű okok miatt. Példának okáért egy arcátlan kettős mércét vezettek be, ugye, a 180 forintos végtörlesztés és a piaci forintosítás tekintetében, csak emiatt kifogással fog élni állításom szerint több tízezer ember. Joggal fog kifogással élni, és nem fog tudni mit tenni a mostani kormányzat az igaza bizonyítása érdekében, hiszen nincsen igaza, nem tartható az az elképesztő aránytalanság, amit bevezettek.
Még egyszer mondom: egy kártérítési alapra lenne szükség az MNB kapcsán, annak profitjának részleges átcsoportosítása kapcsán, amiből ezeket a nagyon nehéz sorsú embereket lehetne segíteni, de hát az önök költségvetési előterjesztése is beszédes. Több mint 400 milliárdos teher van most úgymond a pénzügyi különadók tekintetében kivetve bankokra, pénzintézetekre. Én azt mondom, hogy ez helyes lenne. Helyes lenne terhelni ezt a szektort, bevonni a közteherviselésbe. Csakhogy önök egész egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy a banki különadótól kezdve a tranzakciós illetéken át az összes hasonló terhet a pénzintézetek áthárították. Volt olyan, amit a kelleténél magasabb mértékben, a tranzakciós illeték bizonyos társadalmi csoportok esetében a kelleténél még jobban került áthárításra, tehát a 100 százalékos szint fölött, és önök semmilyen akadályt nem támasztottak ezzel szemben. Tehát látható, hogy egyszerűen tudomásul veszik a különadók, a szektorális adók áthárítását. Tehát ezzel a 400 milliárdos csomaggal, teherrel megint csak a választókat, az állampolgárokat ajándékozzák meg - idézőjelben -, semmit nem tesznek azért, hogy az újabb terhelés ne rajtuk csattanjon.
Azt is látni kell, hogy igazából válaszokat kellene keresni, a 2006-os bankszövetségi, bűnrészességi felhívásra, amely tulajdonképpen arról szólt, hogy nyugodtan vegyék fel a devizahiteleket, az akkori ellenzék kínos csendben maradására, arra, hogy külföldi közületek, bankok figyelmeztettek, Magyarországon mégis csend volt, a felügyeleti rendszer elképesztő csendjére, és arra, hogy most már négy és fél évvel vagyunk egy kormányváltás után. És miért kell nekünk még mindig erről vitatkozni? Miért nem lehetett 2010-ben azt mondani, hogy felvételkori árfolyamon forintosítunk? Ezek nem voltak devizahitelek. Viselkedjünk úgy, ahogy történt, ha forintban kapta az ügyfél a hitelt, forintban kell visszafizetnie.
Önök nem rendet tesznek, hanem azt mondják, hogy kedves ügyfél, eddig 8 millióval tartoztál, az most már csak 6,5, de semmi baj, kapsz majd forinthitelt ugyanazoktól a bűnös bankoktól, akik ellened elkövették ezt a csalást. Maradj velük szerződésben, sőt válogass közöttük, házalj közöttük, vagy találj kedvezményesebb lehetőségeket, de te közben már lehet, hogy visszafizetted a tartozásodat. Ezt kellene tudomásul venni, nemcsak azért, mert az utcán most még ezrek, aztán majd tízezrek fogják ezt az igazságot kikövetelni, hanem azért, mert az úgynevezett internetadó bevezetése kapcsán legalább annyit megtehettek volna, hogy utána hátradőlnek, és egy palack bor vagy egy pohár ásványvíz mellett - kiki ízlése szerint - végiggondolhatták volna azt, hogy mit mértek el ennyire ezen az egészen. Hiszen látható, nemcsak a támogatottságuk zuhanásából, de ha tipikus magyar emberek között mozgolódnának, tehát nem a Rózsadombon, hanem a magyar ugaron, akkor látnák azt, hogy mennyire verték ki a biztosítékot ezekkel az ötletekkel, döntésekkel, például az internetadó kapcsán.
A devizahiteles krízis talán még nagyobb hullámokat fog verni. Nem hiszem el, nem hisszük el, hogy önök ezzel nincsenek tisztában. Szemmel láthatóan beárazták a folyamatot, lepaktáltak a bankokkal, a következményeket nem mérték fel megfelelően. A következő hetekben, a következő hónapokban - de évekről is beszélhetünk - ugyanis egyértelműen egy hatalmas társadalmi tiltakozó hullám fog önökkel szemben megnyilvánulni. Nem kell ezt semmilyen ellenzéki erőnek gerjesztenie, ez már most létező feszültségtömeg, és teljesen egyértelmű, hogy őszinte beszéddel önök javíthatnának a helyzetükön, ha mondjuk, kiállna valamelyik vezetőjük, és azt mondaná, hogy igen, tárgyalunk a Bankszövetséggel, ennyit enged a piac.
(11.30)
Akkor maximum azt mondanák önökre, hogy gyávák vagy nem elég kezdeményezőkészek, lepaktálnak külföldi hatalmakkal vagy a pénzvilággal. Teljesen mindegy, hogy milyen vádak fogalmazódnának meg, őszinte beszéd lenne.
Ez, ami előttünk fekszik a fair bankokról - beszélhetnének magyarul, méltányos, becsületes, tisztességes bankokról is, de fair bankokról szól az önök által benyújtott törvényjavaslat -, a jövőre vonatkozóan tartalmaz pozitív elemeket. Ezeket ne vitassuk el. Ezt azért is emelem ki, mert amikor vélhetően nemmel fogunk szavazni erre a hibrid, törvényjavaslatnak nevezett szemétre, amit beterjesztettek a magyar emberek kifosztásának legalizálására, akkor jelezni szeretnénk, hogy vannak benne olyan elemek, amelyek támogathatók lennének, tényleg vannak, csak ezeket azért nem fogjuk támogatni, mert önök megint - mint ahogy a salátatörvényeikben is egybe szoktak pakolni mindent - úgy teszik elénk, hogy nem tudjuk megnyomni a támogatásról szóló gombot.
De azt látni kell, hogy ha nem szembesülnek a társadalmi feszültség elképesztő hullámaival, akkor bizony sokkal komolyabb károkat fognak elszenvedni, mint az úgynevezett internetadó bevezetése és az azt követő népszerűségvesztés kapcsán. De ami még fontosabb: egy olyan törvénytelen és egy olyan, ezer sebből vérző helyzetet legalizálnak, ami után - ha ezt üzenik a piacnak, ezt üzenik a bankoknak, hogy megtarthatjátok az orvul elvitt javak egy részét - lényegében kilövési engedélyt adnak minden gazdasági ágazat minden magyar szereplőjére, minden magyar állampolgárra, minden kisvállalkozóra, hiszen akkor azt üzenik, hogy a magyar piacon bármit lehet. Lehet, hogy van némi jogkövetkezmény, de semmiképpen nem teljes körű. Önök most a teljes, elrabolt vagyont nem szerzik vissza a magyar állampolgárok számára, és kimondható, hogy ha ezt lehet, akkor az önök álláspontja szerint mindent lehet Magyarországon. Márpedig ha a választópolgárok ezt fogják érezni, akkor ne csodálkozzanak, hogy ki fognak folyni a Kossuth térről.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
