IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A T/2085. számú törvényjavaslat nyilvánvalóan egy rosszul működő - és a szerencsére már a kormányzati szereplők által is beismerten rosszul működő - oktatási rendszert farigcsál tovább.
Korábban számos ilyen toldozgatás-foldozgatást láttunk akár az Emberi Erőforrások Minisztériuma, akár egyéni képviselők által benyújtva. Gondoljunk csak az előző ciklus nagy köznevelési törvényfarigcsáló mesterére, Michl Józsefre, illetve alkalmi társaira, Hoffman Pálra és az azóta kulturális államtitkárrá avanzsált Hoppál Péterre. Az ő szerepük az volt, hogy a Hoffmann Rózsa által javasolt módosítókat egyéni képviselői indítvány formájában benyújtsák, megkerülve ezzel az egyeztetések és a konzultációk kormány számára felesleges intézményét.
Szorgalmas törvényfaragó munkájuknak köszönhetően féléves rendszerességgel változott a köznevelési törvény, de valahogy sose sikerült kiküszöbölni a hibákat, jobbá tenni a működést. Ez persze nem is csoda, hiszen egy alapjaiban elhibázott konstrukcióról van szó. A túlállamosított, túlközpontosított közoktatás eleve nem is működhet flottul. A benne lévő szereplőket, diákokat és tanárokat tekintve az ország egyik legnagyobb intézményrendszerét nem lehet kézi vezérléssel a Szalay utcából működtetni.
Nem lehet kiiktatni a különböző szintek autonómiáját, mozgásterét, kezdeményező szerepét. Most már látjuk mindennek a következményeit, az oktatási rendszer túl merevvé, túl nehézkessé vált. Nem hiába dolgoznak jelenleg is a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ átalakításán. Talán kissé demokratikusabbá, talán kicsit rugalmasabbá válik a fenntartói-működtetői rendszer igazgatása.
Ennél rosszabb már nem igazán lehet, ezért gondoljuk, hogy valami pozitív dolog készül. De persze ebben nem lehetünk biztosak, hiszen az újabb változtatások is teljes titokban, a nyilvánosságot és a szakmát kizárva készülnek. Úgy látszik, a minisztériumba már a Nemzeti Pedagógus Kar vezetőit sem engedik be, hiszen nemcsak a jelenlegi oktatási salátáról nem tudott, de a készülő KLIK-átalakításokról is keveset, hiszen a Kulturális bizottság tegnapi ülésén ezt is hallhattuk. Hogy mi készül az oktatási államtitkárság dolgozószobáiban, nem tudjuk, de talán hamarosan nyilvánosságra kerül. Nyilván majd karácsony előtt egy héttel fogják beterjeszteni azt is, hogy majd három nap alatt el is fogadják az utolsó ülésnapon. Már hozzászoktunk a törvénygyár kiszámíthatatlan működéséhez.
De miről szól a köznevelési törvény legújabb farigcsálása? Röviden összefoglalva: az alapvetően elhibázott koncepcióra épülő, súlyos működési problémákkal küzdő rendszer gondjait próbálják enyhíteni, ahelyett, hogy új alapokra helyeznék azt.
(17.30)
Illetve nem is értjük, hogy ha hamarosan készül az új átfogó köznevelési módosítás, akkor miért nem egyszerre módosítják a területeket. De igazából eddig sem találtuk a logikát, hogy mit miért csinál az oktatási államtitkárság.
Nézzük először a kisebb horderejű módosításokat! A komplett oktatási rendszer szempontjából igencsak beszédes az a tény, hogy még 2014 végén is finomítják a működtetőre, működtetésre vonatkozó fogalmakat. Láthatólag a rendszer alapköveit sem sikerült még a mai napig kitalálni, nem meglepő a folyamatos üzemzavar a közoktatásban.
Számos ponton változik a pedagógiai szakszolgálati feladatok ellátásával kapcsolatos szabályozás. Annak kifejezetten örülünk, hogy ezzel a kérdéssel végre foglalkozik a minisztérium, a terület működését akut válság jellemzi már jó ideje. Csak remélni tudjuk, hogy a konkrét módosítások után valamivel kedvezőbb helyzet alakul ki itt is.
Például a javaslat nevesíti a törvényben az utazó gyógypedagógusi, illetve konduktori hálózat működtetését, ami bár létező és a törvényben egyébként szereplő feladat, eddig nem szerepelt az alapfeladatok között. Ez valóban előrelépés, de hogy érdemi javulást hoz-e pluszforrások bevonása nélkül, az igencsak kérdéses.
Az LMP évről évre benyújtja, most is megtettük a módosító javaslatunkat az utazó gyógypedagógusi hálózat kiépítésére, kiterjesztésére. Mi komoly forrásokat áldoznánk erre a fontos célra. Kíváncsian várjuk, idén befogadják-e végre a vonatkozó indítványunkat. Ha a kormánynak valóban fontos a gyermekek fejlesztése, a mindenki számára elérhető gyógypedagógiai szolgáltatás kiterjesztése, akkor idén talán már támogatni fogják az elképzelésünket.
A javaslatban szerepel a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmának meghatározása is, hiszen ahogy az indoklás fogalmaz, „azokhoz a módosításokhoz kapcsolódik, amelynek célja, hogy elősegítse a korai iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia megvalósításához illeszkedő, az EU 2020 stratégiájára vonatkozó 17 célkitűzéshez tett hazai vállalás teljesítését.”
Elég merész állításnak tartjuk, hogy a kormány kapcsolódni akar a korai iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia megvalósításához, hiszen a legtöbb társadalompolitikai lépése pont hogy fokozza a tanulók korai lemorzsolódásának veszélyét. Mindennél jobban fokozza ezt a tankötelezettségi korhatár 17 éves korra csökkentése. Aki 17 éves korra csökkenti a tankötelezettségi korhatárt, szembemenve az összes európai országban tapasztalható tendenciával, hiszen mindenhol, ahol változik, növekedés tapasztalható, akkor attól igen furcsán hangzik ez az indoklás. De legyünk jóhiszeműek, hátha belátták a korábbi szakmai hibájukat a tankötelezettség leszállításával, és idővel azt is módosítják majd, és nem csupán ilyen apróságokban lépnek előre.
Az akut működési problémákra próbál tüneti kezelést adni a különböző foglalkoztatási feltételek enyhítése is. A szakemberhiány enyhítése érdekében kevésbé szigorú előírásokat kívánnak a jövőben érvényesíteni több munkakör esetében is. Többek között a hittantanároknál, oktatási szakértőknél, szakszolgálatnál dolgozóknál, iskolapszichológusoknál.
A hittantanárok kivételével szerencsére nem a kötelező végzettségükre vonatkozó enyhítésre kell gondolni, hanem az egyéb alkalmazási feltételek egyszerűsítésére. Ez nyilvánvalóan csupán tüneti kezelés, és nem oldja meg hosszú távon a problémákat. De ha szakemberhiány van, valóban lépni kell. Utólag már nem lehet visszacsinálni a korábbi rossz lépéseket, azok következményeire gyors választ kell adni.
Kisebb módosítás az is, hogy eltörlik a szülők jogát arra vonatkozóan, hogy egy alkalommal az első évfolyamnál magasabb évfolyamon kérhessék a gyermekük évismétlését sikeres tanévteljesítés esetén is.
Az indoklás szerint ezzel a lehetőséggel eleve csak nagyon kevesek éltek. Az LMP szerint ez pótcselekvés, sokkal fontosabb lenne, ha olyan változásokat látnánk végre, amelyek a problémák gyökerét kezelik. Mitől lesz kevesebb évismétlés, mitől lesznek sikeresebbek a diákok? Szerintünk ennek okait, mondjuk, az alaptantervben vagy az egyéni odafigyelésben, egyéni fejlesztésben, differenciált nevelésben kell keresni, vagy még az iskolát megelőzően a korai fejlesztő szolgálatokkal kapcsolatban. Persze a XX. század közepére visszatekintő oktatási rendszerünkben sajnos rendszeridegen elemnek számítanak a modern pedagógia eszközei, pláne az alternatív megoldások.
A végén pedig külön foglalkoznánk a javaslatban szereplő, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény módosításával is.
A kormány rendeletben szabályozná azt a kérdést, hogy pontosan milyen feltételek érvényesülése esetén nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az elkülönült osztályok vagy csoportok alakítása. A törvény most is egyértelműen kimondja, hogy mely esetekben nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét a szegregáció, amiről most szó van.
A szegregáció egyrészt jelent elkülönítést, másrészt pedig elkülönülést. Mely esetben nem jogsértő ez a helyzet? A törvényben szereplő kivételek egyértelműek. Például amikor a szülő kezdeményezésére vagy önkéntes választás szerint történik az elkülönült osztályok vagy csoportok alakítása; vagy ilyen eset, amikor olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatást végző szervezetek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja az elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását. De van egy fontos kivétel: mindez csak abban az esetben nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az ilyen elkülönült oktatásban részt vevőket „semmilyen hátrány nem éri, továbbá ha az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott, államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek”. A feltételek tehát már most is nagyon szigorúak, és a törvényjavaslat nem is indokolja, hogy milyen igény miatt merül fel a kormányrendelettel történő szabályozás lehetősége. Mit akar pontosan előírni a kormány? Ez a kérdés, ami nem derül ki számunkra.
Az LMP az ügyben szeretne tisztán látni, ezért is kérdezzük a kormány képviselőjét, hogy erre mi szükség van, mit gondolnak itt, mit terveznek. Miért nem elég a jelenlegi szabályozás? Miért nem indokolták a tervezett változtatást? Miért nem egyeztettek a szakmai szervezetekkel? Miért akarnak ingoványos talajra tévedni, tegyük hozzá, nem először, miért nem inkább azon dolgoznak, hogy a szegregáció, ami a negatív társadalmi, gazdasági folyamatok eredménye, csökkenjen végre a magyar oktatásban? Különböző kutatások alapján ugyanis a 2000-es évek második felétől a szegregáció nőtt a magyar oktatásban. Igen, még a szocialista-liberális kormányok idején kezdett ez növekedni. Hogy azóta mi történt, nem tudjuk, mert erre vonatkozóan nincsenek friss felmérések; ha vannak is, ezeket nem hozták nyilvánosságra.
Természetesen a „miért nem dolgoznak a szegregáció visszaszorításán?” kérdés részben költői kérdés, hiszen a szegénység kiterjedésére és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésére ráerősítő kormányzati társadalompolitika pont hogy megágyaz a szegregáció növekedésének is. Az iskola gyakorlatilag leképezi ezeket a negatív társadalmi folyamatokat, leképezi a társadalom problémáit. Az egyenlőtlenségek, akár a települések között, akár a családok között, akár a gyermekek között azonnal jelentkeznek az iskolapadban is. Az persze egy másik szomorú történet, hogy ezeket a különbségeket a magyar iskolarendszer hagyományosan nem kiküszöbölni próbálja, hanem felerősíti őket. Így volt a szocializmusban, így volt a rendszerváltás után, és sokkal inkább így van ma is, sokkal inkább így van, mint bármikor.
A magyar oktatási rendszer pont attól az egyik legigazságtalanabb oktatási rendszer, hogy a fejlett országok közül a gyermekek társadalmi, szülői háttere nálunk határozza meg leginkább a későbbi tanulmányi eredményeket, az iskolai előrehaladást. Ez a negatív összefüggés többek között pontosan az elkülönülés, az elkülönítés okán erősödik fel.
Az LMP véleménye szerint a kormány komplett társadalompolitikájával táplálja és növeli az oktatási szegregációt. Olyan folyamatokat ösztönöz, amelyeket semmilyen egyenlő bánásmódbeli követelmény, előírás nem tud megfékezni, megállítani. A szegregáció ugyanis nem csupán direkt elkülönítés, hanem spontán negatív társadalmi folyamatok eredménye is. Az LMP határozottan fellép ezen folyamatok ellen, és számtalan javaslatot nyújtottunk be eddig is, és a jövőben is ezt meg fogjuk tenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
