SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából ott folytatom, ahol Szilágyi képviselő úr abbahagyta. Nagyon jólesik ezt a vitát lefolytatni magunk között, hiszen lassan úgy teszünk, mintha tényleg működne a parlament, pedig nagyjából tisztában vagyunk azzal, hogy ha egy fideszes országgyűlési képviselő benyújtott egy indítványt, a kormány kifejezte, hogy azt támogatja, akkor innentől kezdve már csak a szót szaporítjuk, mert az már el van sikálva. Pedig milyen jó lenne, ha egyszer egy nagy és hatalmas erő, mint amit a Fidesz itt politikailag megtestesít a parlamentben, tudna egy picit méltányos lenni, tudna egy picit hajlani arra, hogy meghallgasson más véleményt.
Többen kritizálták vagy megjegyzéseket tettek az egész napirend felvezetésére. Én a magam részéről megköszönöm az érdekes ismeretterjesztő bemutatást, nagyon élvezetesnek tartottam. Ha megengedi, képviselő úr, akkor cserében én is készültem egy ilyennel itt rögtönözve, hogy méltóan meg tudjak felelni. Ugyanis van egy nagyon érdekes analógia az egész dohányzással kapcsolatos háttérrel, ami gyakorlatilag vissza tud mutatni egy másik gazdasági válságidőszakra, a ’20-as évekre, akkor Amerikában nagyon ismert az alkoholtilalom rendszere. Ugye, az Egyesült Államok 26 tagállamában betiltották az alkohol forgalmazását, ezért 1920. január 16-án életbe lépett a 18. alkotmánymódosítás, amely az egész államszövetség területén megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Ennek voltak gazdasági okai is, de ezeket most nem részletezem.
Az alkoholfogyasztás azonban nem szűnt meg, sőt nem is csökkent, mert a feketekereskedelem gyorsan és hatékonyan kiépült annak ellenére, hogy a rendőrség és az ügyészség igen komoly lépésekkel próbálta betartatni a törvényt. Az alkoholtilalom végül azért bukott meg, mert olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai meghaladták a jótékony hatásokat, amelyekkel járt, tehát hiába csökkentette a fogyasztást és a betegségeket. A tilalmat végül ’33 decemberében oldották fel teljes mértékben. Ellenben a feketekereskedelem beindította a bűnözést, a szervezett bűnözést, és a feketekereskedelem segítségével gazdagodott meg például az Al Capone nevezetű maffiózó is.
Nagyjából azért akartam ezt az analógiát fölolvasni és szintén egy kis kultúrtörténeti dologgal előjönni, mert nagyon hasonlónak érzem ezt az egész folyamatot, ami zajlik a dohányzással kapcsolatban. A magam részéről én mint teljesen megrögzött és következetes dohánytámadó, nagyon-nagyon büszke voltam a kormányra, amikor a nemdohányzók védelméről szóló törvényben megteremtette a lehetőségét annak, hogy ne kelljen füstben ülnöm az étteremben, és megteremtette a lehetőségét, hogy a családdal be lehessen ülni néhány normális helyre. Ugyanakkor a kereskedelemre beindított korlátozás jelentős része, már az előbb elhangzott szempontok alapján, úgy érzem, teljes mértékben nem azt a célt szolgálja, hanem sokkal inkább gazdasági célokat, amiket nem szeretnék megismételni. Hiszen több előttem szóló képviselő már elmondta, hogy mi is van az ügy hátterében.
Néhány apró visszásságra hadd hívjam föl a figyelmet! Az egészségügyi kiadásokra fordítaná az előterjesztő teljes mértékben ezt a forrást, amit dicséretesnek érzek. Ugyanakkor felhívnám arra a figyelmet, hogy ez nagyon nagyban tükrözi azt a csővégi gondolkodást, ami már a problémát akarja kezelni. Nem megelőzni kíván, nem a dohányzás csökkentésére akarja nevelni, nem szemléletformálást kíván finanszírozni, nem azt akarja elérni, hogy kevesebb legyen a dohányos, hanem az egészségügyet akarja finanszírozni. Ez nagyon-nagyon támogatandó és következetes és jó cél lenne, nagyon-nagyon támogatandó lenne, ha nem lenne egy álszent dolog.
Ugyanis a mai délelőtt folyamán olyan bizottsági ülésen voltam, ahol több olyan javaslatot szavazott le a kormánypárt, ami az egészségügy megerősítését és finanszírozását segítette volna. A mai napon többen voltunk, gondolom, bizottsági ülésen különböző helyeken, a kormánypárt következetesen lesöpri az asztalról az összes olyan irányú költségvetési módosítást, ami lehetőséget teremtene arra, hogy a magyar egészségügyet megtámogassuk, hogy a vidéki kórházak működőképességét biztosítsuk, hogy emberhez méltó betegjogokat biztosítsunk a magyar állampolgároknak. Miközben a költségvetésben erre nincs forrás, miközben a módosító indítványokat egy fölényes szavazással, csomagban megszavaztatva lesöpri a kormány, addig előjön azzal, hogy itt bezzeg akar erre forrást teremteni.
Nagyon-nagyon érdekesnek tartom egyébként azt a hozzáállást is, én magam protestáns református kun gyerek vagyok, és nagyon szívesen megismertem volna a KDNP álláspontját. Meg szeretném említeni, hogy a mai nap folyamán a kiotói egyezménynél nem volt vezérszónok, nem ismerhettük meg, majd ezt követően három dohányos jogszabálynál nem volt vezérszónok, nem ismerhettük meg a véleményüket. Tehát jó lenne, ha a párbeszéd látszatát nemcsak mi tartanánk fenn, hanem a kormánypárt is igyekezne, vagy a kormánypártok is, bocsánatot kérek a jelen lévő fideszes képviselőktől, igyekeznének azon, hogy a párbeszéd látszata meglegyen.
Ugyanis én a magam részéről, és azt gondolom, az LMP is nyitott erre, teljes mértékben nyitott lennék egy olyan párbeszédre, ami arról szól, hogy hogyan lehet a betegségeket megelőzni, hogyan lehet egy egészségesebb társadalmat elérni. Milyen adókat kell ahhoz kivetni, hogy mondjuk, általában a megbetegedések és a korai halálozások jelentős részét adó egészségtelen életformákat, táplálkozási szokásokat, életmódokat hogy lehet visszaszorítani. Üljünk le, képviselő úr, bármelyikünk nyitott erre, de szerintem a többi frakcióban is lenne erre nyitottság, nézzük meg, hogy mondjuk, a magyarországi népbetegség, az elhízás milyen hatással van. Nézzük meg, hogy cukrot vagy a cukros termékeket kell-e adóztatni. Nézzük meg, hogy mindazok a folyamatok, amiket látunk, milyen hatással vannak. De azért furcsa ez, mert egyik esetben, aminek nem mellesleg van valami piaci hatása, azt mondják, hogy mindez az egészségvédelem érdekében van, miközben a jégkrémeket engedik be a trafikba. Hát akkor, mégis hogy van az, hogy egyik helyen kinyitjuk a lehetőséget, és azt mondjuk, hogy azokon a helyeken a forgalmat megindítjuk, míg másik helyen korlátozzuk.
A másik pedig a konstruktív párbeszéd része, a sávos rendszer. Én magam még azt mondom, hogy tényleg érdekes szakmai vita lehet erről, hogy az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése milyen hatással lehet a társadalomban, sok ilyenről érdemes beszélgetni, de a fő társadalmi igazságtalanságnak a Szakács képviselő úr által is említett egykulcsos adót tartom. Azt tartom, hogy miközben az egyik esetében azt mondják, hogy az egykulcsos adórendszer korrekt és igazságos, a másik esetben, amikor valamilyen érdek úgy kívánja, ott a sávos rendszert gondolják preferálni.
Ez az a következetlenség, ami szerintem elfogadhatatlan, és jól rámutat az egész jogszabálytervezet céljaira. Mert nyilvánvalóan nem az, amiről szó van, hogy majd visszacsökkenti a dohányzást. Völner Pál képviselő úr felszólalásában, amikor ismertette a Fidesz-frakció álláspontját, azt mondta, hogy azért szükségesek a további intézkedések, mert nem csökkent az ilyen jellegű megbetegedések száma. Hát gondolom, Völner képviselő úr sem gondolta azt, hogy majd két éven belül azon nyomban ennek érdemi hatásai lesznek, és a magyar egészségügyben jelentkező betegek jelentős része azon nyomban meggyógyul az intézkedésektől. De ha nyilvánvalóan azt szeretnénk elérni hosszú távon, hogy a magyar társadalom indokolatlan korai halálozását visszaszorítsuk, akkor azokat az életmódbeli átalakításokat, amelyeket komplexen kellene kezelni, nem pedig egy-egy szegmensre vetítve… - mint mondottam, a cukorra tipikusan lehet ezt felemlíteni, mint a dohányhoz hasonlóan sok áldozatot szedő, magyarországi kereskedelmi forgalomban lévő szert.
Át kell gondolni, meg kell vitatni, és ha ebből lenne egy párbeszéd, amit egyszer-egyszer azért akár meg is engedhetne a Fidesz, ha már ekkora ereje van, hogy úgyis megcsinálhatja, amit akar; lehetne erről egy vitát folytatni szakemberek bevonásával, orvosok bevonásával, meg lehetne nézni a halálozási okok statisztikáját, hogy melyiknek milyen aránya van, a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek milyen aránya van a dohányzás okozta betegségek mellett - mindennek lenne értelme. Mindannak lenne értelme, hogy beszéljünk arról, miért káros a társadalomban a dohányzás.
Beszéljünk arról, hogy a társadalombiztosításnak miért nehéz finanszíroznia azt, hogy néhányan úgy döntenek az életükben, hogy egészségükre káros tevékenységet folytatnak. Lenne ennek a párbeszédnek alapja, erre a párbeszédre szükség lenne, de jelen pillanatban azt látni, hogy nem ez a cél, nem ez a fontos, hanem kiragadunk egy-egy példát, kiragadunk egy-egy kis szegmenst, és arról beszélünk.
(15.20)
Visszaidézve itt a prohibíciós törvényt, ami 1920 és ’33 között volt az Egyesült Államokban, visszautalva arra, amit már korábban MSZP-s képviselőtársam is említett, hogy Kelet-Magyarországon Ukrajna felől hogy érezzük minden piacon a jelen lévő feketegazdaságnak az erősödését, nyilvánvalóan az merül fel, hogy szolgálja-e ez azt a célt, amit kitűztek, vagy nem szolgálja. A mi véleményünk szerint ez nem tudja szolgálni, sőt olyan járulékos károkat okoz a társadalomban a közélet tisztaságával kapcsolatban, ami miatt nem lenne szabad, hogy ez így elfogadásra kerüljön.
Én megköszönném a magam részéről, ha egyszer gyakorolnák azt a lehetőséget jogukból adódóan, hogy visszavonják, és adnak egy érdemi teret, hogy ezt megvitathassuk, és érdemben olyan döntés szülessen, ami segíthet a magyar társadalomnak. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
