SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, hogy egyáltalán megszólalhatok a tisztelt Házban.
Tehát ott tartottunk - hogy visszatérjek arra, amit mondtam -, hogy ezen törvény a kitűzött célt a dohány-kiskereskedelmi ellátóhelyek számának radikális csökkentésével, jelen módosítás pedig további szűkítésével kívánta, illetve kívánja elérni. Ez benne van a törvényben, hiszen a paragrafusok alapján ez kiolvasható belőle.
Ha az értékesítési helyeket vissza kívánjuk szorítani, akkor miért célunk a hazai dohány-kis-kereskedelmi piac további erősödése? Vagy esetleg az indokolás ezen mondata alatt azt kell értenünk, hogy a cél a kiváltságosok körének további elvtelen és vállalhatatlanul opportunista kiszolgálása? Vagy - hogy egyértelműen fogalmazzak - a cél a kiskereskedők között még itt-ott felbukkanó, becsületes vállalkozó kiszorítása annak érdekében, hogy a dohány-kiskereskedelem egyre zsugorodó tortájából a haverok része lehetőleg ne csökkenjen?
Az általános indoklás nagy általánosságban hivatkozik bizonyos felmérésekre, azonban azokat nem nevezi meg. Ezen úgynevezett felmérések alapján jutott arra a következtetésre a törvényt előkészítő csapat, hogy a drasztikusan csökkenő forgalmi adatok oka egyértelműen a dohányzásról történő tömeges leszokás. Ki kell azonban ábrándítsam önöket - elmondtam az előző vita során is -, a forgalom visszaesését sajnos nagy valószínűséggel nem a tömeges leszokás okozza, hanem az, hogy a dohányosok egyre jelentősebb része szerzi be a dohányzáshoz szükséges termékeket olyan forrásból, amely források a hatóság számára láthatatlanok.
Ha valóban a dohányzás globális csökkenése okozza a forgalom visszaesését, akkor hol van a felmérés vagy tanulmány vagy kutatási eredmény, ami ezt a vélelmet alátámasztja? Ha valóban volt erre vonatkozóan felmérés, akkor kérem, tárják elénk, hadd ismerjük meg mi is, ki végezte azt, milyen módszerrel történt a felmérés, mekkora és milyen mintát vizsgáltak. Ha valóban sikerült visszaszorítani ilyen mértékben a dohányzást - ami egyébként tényleg súlyos népegészségügyi kockázati tényező -, akkor méltán lehetnének büszkék az elért eredményre. Miért titkolják hát azokat? Szeretnénk mi is megismerni. Vagy esetleg nincsenek ilyen kutatások, és csak a dohánykereskedők rohamosan csökkenő forgalma okozza azt, hogy tovább kívánják csökkenteni a dohány-kiskereskedelmi helyek számát, és növelni kívánják a forgalmazható termékek körét annak érdekében, hogy az egyes kereskedelmi egységek profitját növeljék? Ez egy eldöntendő kérdés lenne.
A módosítási javaslat 1. §-a kibővíti a dohányboltban forgalmazható termékek körét. Olyan termékek is bekerültek a forgalmazható termékek közé, amely termékek sokkal szélesebb kör által vásárolt, illetve fogyasztott termékek, mint a dohánytermékek. Ilyen termékek dohányboltokban történő forgalmazása a törvény szellemiségével teljesen ellentétes, mivel olyan vásárlókat vonz be a dohányboltba, akik nem dohányoznak, mint ahogy a példában is az előbb említettem, például államtitkár asszonyt. De különösen igaz ez az előrefizetett díjú mobiltelefonok feltöltésére, és itt fölhívnám a figyelmet, hogy általában a feltöltőkártyás mobiltelefonok a fiatalok körében elterjedtek elsődlegesen, azok körében, akiket önök meg akarnak óvni attól, hogy dohánytermékekkel találkozzanak. Ők használják ezeket a feltöltőkártyákat nagy részben, ráadásul a fiatalok nagy része szerencsére még nem dohányzik, és önök bevonzzák őket a dohányboltokba, hadd találkozzanak ezekkel a dohánytermékekkel!
Ha a törvénynek az a célja, hogy a dohányzást visszaszorítsa és a dohánytermékekhez való hozzáférést megnehezítse, illetve a dohánytermékeket a nemdohányzók számára láthatatlanná tegye, akkor miért akarják azt lehetővé tenni, hogy olyan termékek kerüljenek forgalmazásra a dohányboltokban, amely termékek bevonzzák a nemdohányzókat? Én már így gondoltam egyébként a jégkrémnél is meg a fagylaltnál is. Kisgyerekek be se mehetnek a dohányboltba, általában ők fogyasztják, és mégis lehet árulni jégkrémet? Egyszerűen érthetetlen számomra!
Hasonló a helyzet egyébként a tömegközlekedési eszközök vonaljegyeinek fogalmazásával is. A vonaljegy is olyan termék, amit sokkal többen használnak, mint ahányan dohányoznak, így a dohányboltba bevonzzák a nemdohányzókat is. A termékkör bővítése alapján arra tudok következtetni, hogy a módosítás csupán azt a célt szolgálja, hogy a kiváltságos trafikosok üzleteinek forgalma növekedjen, ezzel számukra a profit biztosított legyen. Ez mind a törvény céljával és szellemiségével ellentétes, mind erkölcsileg elítélendő törekvés. Mindkét termékkör forgalmazásával kapcsolatosan benyújtottam módosító javaslatot, az egyikben csak a vonaljegyet vesszük ki és a mobiltelefon-feltöltés lehetőségét, a másiknál bátorkodtam ennél tovább menni, és még kivettem belőle a jégkrémárusítást is. Nem hiszem, hogy dohányboltokba való termékek lennének ezek. Ha dohányboltról beszélünk, legyen dohánybolt! Kérem, hogy majd támogassák ezen módosító javaslatunkat.
A tervezet módosítaná a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet folytató értékesítési helyek számát azzal, hogy a jelenleg hatályos 2 ezer lakosonként egy engedélyezhető trafik helyett már csak 3 ezer lakosonként lehetne egy trafikot nyitni, vagy kevesebbet. Ezen törekvést az indokolás szerint az támasztja alá, hogy az elmúlt évek forgalmi adatai szerint bizonyos településeken a 2 ezer lakosonkénti elárusítóhelyek nem indokoltak. Ha jól értem, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos helyeken a trafikok nem tudtak megélni, nem tudtak nyereségesen működni. Ezzel kapcsolatosan több információ is napvilágot látott már a sajtóban, tehát feltételezhető, hogy a jogszabály-előkészítő csapat jól érzékelte a problémát.
Ismerve a trafikpályázatok botrányos történetét, azonban ezen módosítási javaslat mögött is csak azt a szándékot kell feltételeznem, hogy a gondosan kiválogatott kedvezményezettek számára a verseny szűkítésével piacot kívánnak garantálni. Ez véleményem szerint elfogadhatatlan.
A módosítás szerint azokon a településeken, ahol legalább két dohánybolt már működik, a lakosság számától függetlenül a kiíró dönthet úgy, hogy nem engedélyez több trafikot, bár azt a lakosságszám lehetővé tenné. Emlékezzünk arra az esetre, amikor férj és feleség egy ingatlanon nyitott két dohányboltot egy településen. Vajon hány ilyen esettel fogunk még találkozni a jövőben?
A dohányboltok számának további csökkentésére vonatkozó javaslat a Jobbik számára elfogadhatatlan, azt támogatni nem tudjuk ezen visszaélési lehetőségek miatt elsősorban.
A módosítás szerint beiktatásra kerülő új 7. § (8) bekezdése lehetővé tenné a kiíró számára az elektronikus pályáztatást. Ismerve a pályáztatás és értékelés gyakorlatát, valamint a kiválasztással kapcsolatos botrányokat, az elektronikus pályáztatás lehetőségének biztosítása megfelelő garanciák előírása nélkül további visszaélések melegágyát jelenti. A korábbi években papír alapon benyújtott pályázatokkal kapcsolatos titkolózás után joggal következtethetünk arra, hogy az elektronikus pályáztatás lehetőségével pusztán arra kívánnak törekedni, hogy a jövőbeni kiválasztási eljárások még kevésbé legyenek ellenőrizhetőek, még kevésbé lehessen azokat utólag nyomon követni. Ezt a módosítást a Jobbik szintén nem tudja támogatni.
Szomorú az a tény, hogy a botrányos pályáztatás és átláthatatlan kiválasztás után jelen módosítás érinti ugyan a pályázati eljárást, azonban nem a tiszta versenyt segíti elő, hanem tovább erősíti a kiválasztás befolyásolásának lehetőségét.
Köszönöm szépen, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy befejezzem a mondatot. Majd még, amennyiben lehetőséget kapok rá elnök úrtól, folytatni fogom a felszólalásomat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
