SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már ez a második olyan alkalom itt az Országgyűlésben, amikor a szűk szakterületemhez kapcsolódó téma kerül szóba, és én úgy álltam hozzá ehhez a naphoz ma reggel, hogy győzzenek meg a kormány képviselői, hiszen én is alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy mind a felsőoktatásban, mind a kutatásban előrelépjen az ország. A Kulturális bizottság ülésén ott volt ma Palkovics államtitkár úr, amikor eljutottunk odáig, hogy a duális szakképzést ő sem gondolja kiterjeszteni a teljes hazai felsőoktatásra, egy viszonylag szűk szegmensben gondolja megvalósíthatónak, onnantól kezdve én magam megnyugodtam, és teljes mellszélességgel ki fogok állni az ő elképzelései mellett; abszolút meggyőzött, meg utána hosszasan beszélgettünk is erről.
Megmondom őszintén, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban abszolút nem győztek meg a kormánypárti hozzászólók, illetve a kormány képviseletében L. Simon László államtitkár úr. Mint egyetemi oktató, kutató, én egészen komoly problémákat látok ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.
(23.20)
Talán azt mindenki tudja, még az is, aki nem egyetemi oktatással, kutatással foglalkozik, hogy az utóbbi években egy olyan hazai finanszírozási formája van az egyetemi kutatásnak, ami stabilnak, kiszámíthatónak és szakmai értelemben szakszerű elbírálásúnak tekinthető. Ez a bizonyos OTKA, aminek az éves költségvetése az utóbbi években olyan 6-7 milliárd forint körül alakul éves szinten. Ez nagyjából olyan 300-400-500 új pályázat befogadását tette lehetővé minden évben, ezek többéves pályázatok, tehát nagyjából 1000-1200 futó pályázattal vagy projekttel kellett számolni az OTKA keretében az utóbbi években.
Azért említettem azt, hogy ez egy szakmailag kiszámítható, az értékelését tekintve szakszerűnek tekinthető alap volt, mert a hosszú évek, lehet most már azt mondani, hogy évtizedek alatt - hiszen 1986-ban jött létre az OTKA, és ’91 óta függetlennek tekinthető - kialakult egy olyan értékelési, bírálati rendszere, amit mindenki elfogadott a szakmán belül. Persze, azt tudjuk nagyon jól, hogy viszonylag kevés pénz volt a rendszerben, ismeri talán a statisztikát államtitkár úr is, hogy körülbelül a pályázatok felét nyilvánították kiválónak, de hát egy nagyobb részükre azt kellett mondani, hogy források hiányában nincsen rá pénz, és akkor ebből mindenféle konteók születtek, hogy csak nagy kapcsolatokkal rendelkező kutatók juthatnak pályázathoz és a többi. De önmagában, ha megvizsgáltuk ezt a rendszert, azt lehet mondani, hogy ez abszolút egy szakmai alapon történő elbíráláson alapult, és inkább csak ilyen városi legendáknak minősültek utólag ezek a bírálatok. És egyébként is itt ugye, többnyire a társadalomtudományok terén voltak ilyen bírálatok, ahol a tudományos teljesítményt viszonylag nehezebb mérni. Ugye, ott nem olyan egyszerűek az indikátorok, mint a természettudományok területén.
Ráadásul az OTKA azért is fontos, mert a kutatói életpálya különböző szakaszainak megfelelő pályázatokat lehetett beadni, kezdő kutatók, már nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező fiatal kutatók, senior kutatók adhattak be pályázatokat, a senior kutatók pályázata révén a PhD-hallgatók juthattak lehetőséghez, lehetett őket foglalkoztatni. Itt Hoffmann Rózsa képviselő asszony említette, hogy milyen nehéz konferenciára jutni a tanársegédeknek. Ugye, ők nem, többnyire legalábbis nem OTKA-pályázatból, hanem senior kutatók OTKA-pályázatából jutottak konferenciára, vagy legfeljebb annyi utasítást, irányelvet kaptak, mint én a tanszékvezetőmtől, hogy fektessek be a saját pénzemből pár milliót, és akkor majd biztos jó nemzetközi kutató lesz belőlem - de ez csak zárójeles megjegyzés volt.
Szóval, az OTKA ilyen értelemben is fontos volt, hogy a kutatói életpálya különböző szakaszaihoz jól igazodott vagy igazodik, illetve, hogy a különböző tudományterületeket is nagyon jól lefedi, és mint említettem, alapvetően függetlennek tekinthető. Magát az OTKA Bizottságot nemcsak úgy kinevezi a miniszterelnök az OTKA-törvény alapján, hanem a miniszter az MTA elnökével közösen tesz erre javaslatot. Az OTKA Bizottság alelnökeire javaslatot tesz, hogy bevonják az eljárásba a Rektori Konferenciát, a Művészeti Egyetemek Rektori Székét többek között, az MTA-t, utána feláll az OTKA Bizottság, amibe nem csak a kormány delegál tagokat, sőt, a direkt kormánydelegáltak kisebbségben vannak, utána az OTKA bizottsági tagok javaslatára választják ki a szakterületi kollégiumok vezetőit, annak a tagjait, utána épülnek rá a zsűrik. Tehát abszolút azt lehet mondani, hogy független módon, autonóm módon működik. És ez biztosította azt, hogy a szakmán belül alapvetően elfogadottnak tekintett az OTKA bírálati, eljárási rendje. Érdemben ezt komoly kritikák az utóbbi 10-15 évben nem nagyon érték, sőt voltaképpen a kollégák nagy része ezt teljes mértékben szakszerűnek és jónak tartja, én magam is részt vettem pályázóként is, értékelőként is, és teljesen jól működő rendszerként ismertem meg.
Most ehhez képest furcsa ez a törvényjavaslat, amelyik voltaképpen ezt a fajta autonómiát teljes mértékben megszünteti. Több hozzászóló is már említette, hogy ez a bizonyos létrejövő NKFI Hivatal minden, csak nem autonóm valami. Ez egy kormányhivatal, kinevezi a vezetőjét a miniszterelnök anélkül, hogy bárkivel beszélne egyébként, utána nagyon furcsa módon, megmondom őszintén, ezt nem is értem, a törvényjavaslatban az szerepel, hogy az NKFI elnöke az érintett szakterület meghatározó kutatás-fejlesztési műhelyeinek javaslatait figyelembe véve kinevezi a kollégium vezetőit és tagjait. Ha nekem valaki azt megmondja, hogy hogy lehet definiálni azt, hogy meghatározó, mit tekintünk kutatás-fejlesztési műhelynek, és egyébként hányat kell neki megkérdezni, azt egyébként megköszönném, mert egyszerűen ez egy gumiszabály.
Másrészt, mint említettem, az NKFI Hivatal vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki. A korábbi OTKA-törvény szakmai szervezetek javaslatait is figyelembe vette, amikor a szervezet különböző vezetőit kinevezte. Én azt kérném a kormány képviselőitől és a kormánypártoknak a képviselőitől, hogy majd a részletes vita során a bizottságokban támogassák azt a javaslatunkat, amit tervezünk beadni, nevezetesen, hogy legalább a hivatal vezetőjének a kinevezésénél vegyék figyelembe a szakmai szervezeteknek, testületeknek a támogatását, azoknak a testületeknek a támogatását vagy javaslatát, akiket az OTKA Bizottság esetében az OTKA-törvény például korábban előírt.
És lenne egy konkrét kérdésem még. Ugye, a most beterjesztett, a Ház elé beterjesztett következő évi, 2015-ös költségvetési törvényjavaslatban az OTKA részére elvileg szerepel egy több mint hétmilliárdos keret, plusz még az OTKA Irodára pár száz millió forint. Gondolom, ha a törvényt elfogadja a parlament, akkor ez értelmét veszti. Hová lesz átcsoportosítva, az NKFI Alapba vagy nem tudom, hová, ha esetleg erre kaphatnánk konkrét választ.
És egyben azt szeretném majd még kérni, hogy esetleg azon gondolkozzanak még el, hogy az OTKA-nak azt a fajta szellemiségét, azt a szakszerűségét, amit kialakított az utóbbi évtizedekben, hogyan lehetne esetleg átültetni ebbe az új hivatalba. Elsősorban itt azt gondolom, hogy a kollégiumok és a zsűrik kiválasztásában, jelölésében és aztán a döntéshozatali mechanizmusban lehetne talán finomítani.
Azt gondolom egyébként, hogy ha azt a szakszerűséget, azt a hozzáállást lehetne kivetíteni vagy megvalósítani minden kutatás-fejlesztési támogatás esetében, ami az OTKA-nál működött, ami mondjuk, persze csak egypár milliárdos, míg most összességében valami 70 milliárd körüli összegről beszélünk, ha jól emlékszem az NKFI Alap esetében, akkor valószínűleg jól működne a rendszer, és talán ez lenne a pozitív irány. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
