DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, hogy természetesen minden olyan egyezményt, ami egyébként az adózás kijátszásának elkerülését szolgálja, nyilvánvalóan támogatunk, viszont az előttünk fekvő egyezmények kapcsán pontosan arról kéne beszélni, hogy önmagában ez az egyezmény, amit például Jersey-vel, korábban Guernsey-vel megkötött, illetve kihirdetett a Magyar Országgyűlés, miért nem elégséges.
(18.20)
Szeretnék először a Jersey kormányával kötött adóügyi információcseréről szóló egyezménnyel kapcsolatosan néhány megjegyzést tenni. Ne legyen illúziónk, önmagában ezek a kétoldalú megállapodások nem alkalmasak arra, hogy azt a brutális mértékű jövedelemkiáramlást, amely sújtja Magyarországot a rendszerváltás óta offshore paradicsomok irányába, megakadályozza, illetve azt a pénzszivattyút elzárja, ami miatt az itt megtermelt jövedelemnek egy jelentékeny része kimegy ilyen offshore paradicsomokba. Érdemes itt is felidézni - én ezt megtettem akkor is, amikor a Guernsey-vel kötött egyezmény kihirdetéséről tárgyalt az Országgyűlés -, hogy a rendszerváltás óta a magyar államadósságnak nagyjából két és félszerese vándorolt ki offshore paradicsomokba az elmúlt 25 évben. Hogyha ez az összeg itt maradt volna Magyarországon, a különböző megszorító csomagokra, Bokros-, Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán- vagy Matolcsy-csomagokra vélhetően nem lett volna szükség. És ezen a ponton arról is érdemes megemlékezni, hogy egyes számítások szerint ma Magyarországon van legalább tízezer állampolgár, aki offshore-ban körülbelül kétezer milliárd forintnyi vagyont parkoltat.
Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert Magyarország, a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés akkor tesz meg minden tőle telhetőt, ha túl az ilyen típusú kétoldalú egyezmények megkötésén és ratifikálásán, világos és egyértelmű kezdeményezéseket tesz az adóparadicsomok felszámolása érdekében. Nem nagyon láttuk, hogy akár csak az elmúlt négy évben a magyar kormány önálló kezdeményezésekkel élt volna az Európai Unión belül az adóparadicsomok felszámolása érdekében, hiszen nem lehet elhallgatni például az Egyesült Királyságnak - amelyik európai uniós tagállam - a felelősségét, hogy itt olyan területekről beszélünk, amelyek egyfelől, államjogi szempontból az Egyesült Királysághoz tartoznak, mégis egyfajta azilumot jelentenek a különböző adócsalók számára.
És nem lehetünk nyugodtak önmagában az ilyen kétoldalú egyezményekkel kapcsolatban akkor, amikor a Fidesz-KDNP meglehetősen kétszínű politikát folytatott offshore-ügyben az elmúlt négy esztendőben. Kétségtelen, hogy az Alaptörvény tartalmaz egy előremutató rendelkezést, amikor a nem átlátható tulajdonosi struktúrájú cégeket távol kívánja tartani az állami pénzektől, de ez már az alvállalkozói hálókra nem egészen igaz. Másrészt pedig - lássunk világosan - legalább kétféle csoportját az offshore-nak meg tudjuk különböztetni. Az egyik az, amit az Alaptörvény úgy-ahogy, de legalább kezel - szemben a korábbi jogi helyzettel -: ez az offshore-fogalom arra vonatkozik, amikor a tulajdonosi struktúra nem átlátható, tehát nem látjuk pontosan, hogy ki van a láncolat végén. De van egy másik kategóriája is az offshore-nak. Az LMP ezt egy törvényjavaslatban meg is fogalmazta, a-tól o-ig felsoroltuk azokat a területeket ma a földgolyón, ahol hogy ha be van jegyezve egy cég, egy cég végső tulajdonosa, ez vélhetően adóelkerülést szolgál, és azt mondjuk, hogy ha például valaki Belize-ben vagy a Kajmán-szigeteken, Seychelles-szigeteken van bejegyezve, akkor legyen kizárva mindenféle ügyletből, amit önkormányzatok, állami szervek kötnek, közelébe ne mehessen uniós forrásoknak és egyáltalán közpénzeknek. Önök ezt a javaslatot elutálták, leszavazták. Vajon miért?
Válaszra most se nagyon számítok Tállai államtitkár úrtól, de talán hogyha megnézzük azt, hogyan élénkültek, mondjuk, a belize-i, Seychelles-szigeteki befektetések 2011-12-ben - itt a jobbikos képviselőtársak is tettek föl ezzel kapcsolatban kérdést tavaly, tavalyelőtt, én magam is -, milyen furcsaságok, hogy még a Fidesz-kormány hivatalba lépése után is fejlesztési pénzeket nyertek el olyan cégek, amelyeknek a tulajdonosi szálai ilyen kies köztársaságokba mutatnak. De a mai napig van olyan ingatlan Budapest belvárosában, amit még a Demszky-féle városvezetés kótyavetyélt el egy Seychelles- és Marshall-szigeteki vegyes tulajdonú konzorciumnak, és hiába telt el négy év Tarlós István városvezetéséből, illetve a Fidesz-KDNP országlásából, önök egy tapodtat sem tettek annak érdekében, hogy az ilyen bűnös jellegű ügyletek megszüntetésre kerüljenek, és a megfelelő jogi lépésekkel a közvagyont megmentsük. De érthető a Fidesz vonakodása, hiszen például az Eiffel-palota körüli balhé megint csak oda mutat, hogy a magyar állam, illetve a Magyar Nemzeti Bank olyan tulajdonosi körrel köt szerződést, amelynek a szálai szintén offshore paradicsomokba mutatnak.
Az LMP javaslata, követelése világos: törvényben tiltsuk meg azt, hogy állami, önkormányzati cégek, szervek bármilyen jogügyletet köthessen offshore cégekkel. Én elhiszem, hogy államtitkár urat rendkívül untatja a téma; engem meg rendkívül untat az, hogy az elmúlt negyedszázadban töméntelen mennyiségű pénz áramlott ki ebből az országból, és a váltakozó összetételű, színezetű kormányoknak nem volt fontos ez a kérdés. (Tállai András: Törvény, törvény…) Törvényről beszélek, az egyezményről beszélek, arról beszélek, kedves államtitkár úr, hogy önmagában ennek az egyezménynek a ratifikálása az ég egy adta világon nem old meg semmit. Az oldana meg, hogy ha elfogadnák az LMP javaslatát arról, hogy seprűzzük ki az offshore lovagokat Magyarországról, a polgári törvénykönyvben tiltsuk meg azt, hogy olyan cégeket be lehessen jegyezni Magyarországra, amelyek akár a tulajdonosi struktúra átláthatatlansága miatt, akár az itt felsorolt adóparadicsomokba vezető szálak miatt offshore-nak minősülnek, ne garázdálkodhassanak ilyen cégek. Ezek a cégek jellemzően a hazai kkv-szektor szereplőit károsítják meg. És akkor tenne igazi lépést a magyar kormány, államtitkár úr, hogyha elfogadnák azt a javaslatunkat is végre, amelyik arról szól, hogy offshore hátterű cégekkel - legyen az bármilyen típusú offshore - magyar állami szervek, önkormányzati szervek semmilyen jogügyletet nem köthetnek, nem vásárolhatnak ingatlant, nem adhatnak el ingatlant, nem engedhetik meg azt, hogy közbeszerzési vagy uniós fejlesztési alvállalkozói hálókba is bekerüljenek ilyen cégek. Ha ezt nem teszik meg, a közvagyont, az itt megtermelt jövedelmet továbbra is pénzszivattyún keresztül ki lehet nyomni Belize-be, Kajmán-szigetekre, Seychelle-szigetekre. Pontosan tudjuk, hogy ez valójában azt a célt szolgálja, hogy különböző, sötétben bujkáló politikai figurák és egyéb ilyen haszonlesők egész egyszerűen ellopják a közvagyont.
Nagyon csodálkozom, hogy a Fidesz nem érzi át annak a felelősségét, hogy pontosan a kétharmados többség birtokában mennyi mindent tehetne, de ha megnézzük azt, hogy például a fideszes többségű önkormányzatok vagy éppen a Matolcsy-féle jegybank milyen nagy kedvvel köt ügyleteket ilyen cégekkel, akkor talán értjük a húzódozás indokát.
És még egy kellemetlen kérdést fel kell vetnem a T/62-es egyezmény ratifikálása kapcsán. A helyzet az, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek az egyezménynek a kelte eligazít minket, hogy milyen körülmények között jött létre ez az egyezmény. Rijádban kötötték, 2014. március 23-án. Mi történt 2014. március 23-án a Szaúd-arábiai Királyság fővárosában? Az történt, hogy járt ott egy kormánydelegáció, és a kormánydelegációt Orbán Viktor miniszterelnök vezette. Ez még nem is lenne annyira különösebben érdekes, de az Orbán Viktor által vezetett kormánydelegációt egy üzleti delegáció is követte. Ennek az üzleti delegációnak tagja volt Kóka János volt gazdasági miniszter, az egykori SZDSZ egykori elnöke. És ez a Kóka János nem egyszerűen Orbán Viktor üzleti delegációjának volt tagja, amikor az előttünk fekvő egyezményt megkötötték, hanem szolgálati útlevél lapult a zsebében. Gondolom, az elszámoltatás során dugták a zsebébe ezt a szolgálati útlevelet, Szijjártó Péter, ahogy a sajtóhírek erről beszámoltak. Én egyszer már itt megkérdeztem a Házban, hogy mi volt az oka annak, hogy Kóka János az elszámoltatás során szolgálati útlevelet kapott. De menjünk tovább! Kóka János ebben az üzleti delegációban egy olyan cégcsoportot, a Cellum-csoportot képviselte, amelyben érdekeltsége van Gyurcsány Ferencnek és Oszkó Péternek is. Tehát, ha rövidre vágjuk a dolgot, akkor úgy néz ki, hogy Orbán Viktor üzletszerzésen járt Szaúd-Arábiában Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Oszkó Péter részére. Hogy gondolják ezt, államtitkár úr? És ezek után kiállnak egy választási kampányban kommunistázni, gyurcsá-nyozni, miközben az önök miniszterelnöke azért tárgyalt Szaúd-Arábiában, hogy az ő cégeiknek jobb legyen. A kérdést természetesen fordítva is fel lehet tenni, hogy akkor, amikor itt diktatúráznak, orbánoznak, akkor közben pedig elfogadják azt, hogy Orbán Viktor üzleti delegációjában újabb üzleteket szerezzenek Szaúd-Arábiában.
De ennek a történetnek viszont van egy keményebb vonulata is. Akkor, amikor ezt az egyezményt megkötötték, a sajtóhírek szerint Magyarország miniszterelnöke azzal dicsekedett Szaúd-Arábiában - és ez nem az első ilyen eset volt, mert ugyanezt a dicsekvést megtette Japánban is -, hogy Magyarország azért egy kiváló lehetőség például a szaúdi befektetők számára, mert itt alacsonyak a bérek és rugalmas a munkaerőpiac.
(18.30)
Ez azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök, háta mögött például Kóka Jánossal és más üzletemberekkel, a magyar munkavállalók, a magyar dolgozók bérére alkudik Szaúd-Arábiában és más távoli országokban. Ez az egyezmény, ami látszólag egy teljesen marginális történet, valójában olyan körülmények között köttetett meg, ami jól jellemzi az önök gazdaságpolitikáját, kereskedelempolitikáját, jól jellemzi azt, hogy önök milyen Magyarországot szeretnének. Önök azt gondolják, hogy Magyarországot egy olyan pályára állítják, ahol végletesen kiszolgáltatják a magyar munkaerőt, lenyomják a béreket, és akkor lesz Magyarország kedvező befektetési terep szaúdi és más távoli befektetők számára. Ez azt jelenti, hogy önök csúcsra járatják azt az elhibázott felzárkózási pályát, amire egyébként a rendszerváltás utáni kormányok Magyarországot tették. Ez a jövő oda vezet, hogy Magyarország egy összeszerelő ország, ahol éhbérért robotolnak az emberek, és semmiféle védelem nincs a munkahelyeken. Önök ezzel dicsekszenek külföldön, ezért biztatják a külföldi befektetőket, hogy jöjjenek Magyarországra.
Érdemes végre felébredni! Magyarország pontosan azért került zsákutcába, mert iszonyatosan nyílt a szakadék a betelepülő külföldi tőke és a hazai kkv-szektor között. A kormányok az elmúlt negyedszázadban kizárólag Magyarország külföldi tőkevonzó képességére figyeltek, a belföldi tőkeképző képességre nem. Államtitkár úr, a helyzet az, hogy a lefelé tartó ár- és bérversenyt Magyarország nem fogja tudni megnyerni. Mindig lesz olyan tőlünk délebbre vagy keletebbre fekvő ország, amelyik még kiszolgáltatottabbá teszi a munkaerőt, és még kevésbé figyel szociális, ökológiai rendszabályokra. Ennek a politikának az a vége, hogy végletesen kiszolgáltatják a magyar munkavállalókat, fel fogják számolni azokat az akadályokat, amelyek akár környezeti, akár szociális megfontolásokból egyébként ott állnak a nagyvállalatok előtt.
Azt gondolom, hogy miközben természetesen minden olyan egyezmény, amely az adóelkerülés megakadályozását szolgálja, fontos, érdemes azért felidéznünk azt, hogy ez az egyezmény milyen körülmények között, milyen kereskedelempolitikai filozófia mentén született meg. És azok a körülmények, amelyek közepette Rijádban ezt az egyezményt megkötötték, az szégyenletes, és pontosan az a kereskedelempolitikai megfontolás, amely Orbán Viktort és Szijjártó Pétert vezette ennél a szaúd-arábiai megállapodásnak a megkötésénél is, egész egyszerűen katasztrófába viszi az országot, és ellehetetleníti a magyar munkavállalókat, ellehetetleníti a magyar kis- és középvállalkozói szektort.
Összegezve: azt lehet látni, hogy offshore-ügyben önöknek nem érdekük az, hogy kiseprűzzék az offshore lovagokat, elzárják a pénzszivattyút, egyébként pedig kedvvel boltolnak a színfalak mögött azokkal, akiket egyébként kampányok során folyamatosan gyaláznak, miközben egy olyan gazdaságpolitikai téveszmének a rabjai, ami arra próbál építeni, hogy a magyar munkavállaló szabadon kirúgható, megalázható, és a magyar bérek folyamatosan nyomhatók lefelé. Azt gondolom, hogy ez a politika mindent szolgál, csak nem a magyar emberek jólétét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
