KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem törekszem olcsó népszerűségre, ezt el kell mondjam képviselőtársaimnak, szeretnék néhány dologról beszélni azért az előterjesztés kapcsán. Azt hiszem, nem baj, ha most ezeket áttekintjük.
Először is nézzük az előttünk lévő megállapodást! Ugye, nyilvánvaló mindenkinek, hogy a trianoni döntést követően kialakított magyar-román határ térségében a két külön országba került települések között a mindennapi kapcsolatok fokozatosan elsorvadtak. Ehhez a folyamathoz később jelentősen hozzájárult a század második felében megszigorodó határellenőrzés. Az érintett térségek periférikussá, fejlődésükben korlátozottá váltak, az addig természetes családi, társadalmi, gazdasági kapcsolatok visszafejlődtek.
Romániának az Európai Unióhoz történt csatlakozását követően a határtérségben élőkben egyre fokozódó igény jelent meg, hogy a régi, használaton kívül helyezett utak ismét megépüljenek, illetve igény szerint új közlekedési lehetőségek jöjjenek létre. A két fél korábban kidolgozta a közúti kapcsolatok listáját, mintegy 20 ilyen kapcsolatot vett föl erre a listára. Ezek jelenleg már léteznek, vagy a jövőben várható, hogy megépítésük megkezdődik. A megállapodás elfogadásával a két fél jóváhagyja, hogy a listán rögzített helyen további nemzetközi szerződés kötése nélkül lehessen utat építeni vagy bővíteni. Ehhez elegendő lesz az utak kezelői között megkötött megállapodás a beruházás előkészítéséről és kivitelezéséről. Ezt a célt mindenképpen támogatandónak tartjuk, és az irányt, ahogy a kormány ebben a megállapodást előkészítette.
A megállapodás további célja, hogy a két fél közösen határozza meg a határt átlépő utak forgalmi jellegét, engedélyezett teherbírását, ami lehetővé teszi ezen utak egységes kezelését mindkét oldalról, szabályozza a határ menti településeket érintő tehergépjármű-forgalom mértékét. Azt gondoljuk, helyes, hogy ezt is ilyen gondossággal készítette elő a magyar kormány. A Magyar Szocialista Párt támogatja ezek alapján a törvényjavaslat elfogadását.
Indokaink a következők. Támogatjuk, mert a két ország közötti kapcsolatok fejlődése, bővítése hozzájárul a térség fejlődéséhez, a politikai és a gazdasági kapcsolatok élénküléséhez, a magyar-román és a magyar-magyar kapcsolatok fejlődéséhez. Azt gondoljuk, hogy ez fontos cél, ezt támogatni kell. Támogatjuk, mert megszünteti azt az ésszerűtlen állapotot, ahogy a korábbi testvértelepülések lakóinak akár több tíz kilométert is kelljen utazniuk azért, ha látni szeretnék egymást. Mindenképpen tehát ezért is támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását. Úgy gondoljuk, hogy ennek köszönhetően jelentősen nő a határ mentén működő vállalatok versenyképessége, új munkahelyek jönnek létre, és ésszerűvé válik az együttműködés a határ két oldala között. Növekedhet a piac mérete, az itt előállított termékek és szolgáltatások iránti kereslet.
Jelentős előrelépést hozhat az idegenforgalom területén is ez a megállapodás, hiszen a könnyebb megközelíthetőség és az átjárhatóság nyomán ésszerűvé válhat a térség fejlesztésének összehangolása is. Külön pozitívumként szeretném megemlíteni az előterjesztés kapcsán, hogy a magyar-román államhatáron átvezető közúti kapcsolatok kapcsán a román települések nevét magyarul is feltünteti a megállapodás melléklete. Ezt egy korábbi magyar-szlovák megállapodás kapcsán kifogásoltam már, ezt mindenképpen előrelépésként tapasztalom, és üdvözlöm, hogy a kormányzat most így szerepelteti az előterjesztésben. Köszönöm szépen ezúton is.
Azonban néhány szót kell szólni azért a magyar-román kapcsolatoknak azokról az aktuális kérdéseiről, amelyeket ennek az előterjesztésnek nem célja, nem tiszte rendezni. De azt hiszem, a későbbiek során itt, a Ház előtt kell erről beszélni. Az első ilyen dolog a magyar-román közös kormányülések kérdése, amelyet a Magyar Szocialista Párt folyamatosan szorgalmaz.
Hiszen azt gondoljuk, hogy párbeszédre kell törekedni a felek között, hiszen a szomszéd országok közötti párbeszéd az, ami az ott élő nemzettestvéreink számára megteremti annak lehetőségét, hogy a szülőföldön tudjanak boldogulni.
Markó Béla, az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke egy előadásban nemrég úgy fogalmazott, most nincsenek ilyen magyar-román kormányközi kapcsolatok. Amíg korábban a magyar-román közös kormányülések sorozata jellemezte ezt az együttműködést, ma a két kormány között gyakorlatilag kommunikáció sincs - mondja Markó Béla. 2005 és 2008 között összesen négy közös kormányülést tartott az akkori kormány, megszámlálhatatlan együttműködést, megállapodást előkészítve és aláírva, napjainkban pedig csak Orbán Viktor és Traian Băsescu magánvacsorájáról tudnak beszélni a kormányzati kommunikációban.
Azt gondolom, hogy egy magánvacsora meg egy kormányzati együttműködés a két kormány között két különböző jelentőségű dolog. A Fidesz soraiban ebben az időszakban sokan kárhoztatták a kis lépések politikáját, felvetették azt, hogy a közös kormányülések nem elég hatékonyak. Azt azonban így utólag fontos elismerni, hogy azok előkészítése során, illetve a vállalások teljesítése kapcsán mindkét ország teljes államigazgatása a másik országra, illetve a romániai magyarságra és az itt élő magyarságra koncentrált. Ezt a kiemelt figyelmet azóta az itt élő magyaroknak, a romániai magyaroknak sajnos nem sikerült így kivívnia. Az erdélyi magyarok e tekintetben tehát mindenképpen kisebb figyelmet kapnak, mint korábban.
Megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan számunkra, hogy a második Orbán-kormány időszaka alatt a közös kormányüléseket a határon túli magyar szervezetek és az MSZP kifejezett kérése ellenére sem voltak eddig képesek megszervezni és működtetni. Ez annál is inkább érdekes, mert eközben egyébként olyan intézményrendszerek jöttek létre Erdélyben is, amelyek ezt a lehetőséget jobban megnyitnák. Elég csak a csíkszeredai magyar, illetve a gyulai román főkonzulátus megnyitására, az aradi szabadságszobor újbóli felállítására, a Gozsdu-örökség rendezésére, valamint a Sepsiszentgyörgyön és Szegeden megnyitott magyar, illetve román kulturális fiókintézet létesítésére gondolni.
(18.50)
Tehát ha vannak előrelépések ezen a területen, akkor már csak az i-re kellene feltenni a pontot, hogy a kormányzati előkészítése is meglegyen annak, hogy újra ezek a kormányülések létrejöjjenek.
Érdekes kérdés az RMDSZ autonómiatervezete, amelyre a Fidesz-kormány valójában ügyet sem vet. Az autonómiakérdés azért is érdekes, mert bár névleg egyébként valamennyi vagy a legtöbb itteni párt támogatja az RMDSZ autonómiatörekvését, és erről nagyon szép szólamokat is hallunk, de valójában a helyzet az, hogy ebben a kérdésben érdemi reagálás nem történik. Mintha nem vette volna tudomásul a kormányzat, hogy a legnagyobb magyar külhoni érdekvédelmi szervezet elkészített egy autonómiakoncepciót és társadalmi vitára bocsátotta. Nem azt kérjük természetesen, hogy a Fidesz-kormányzat aktivista módon az asztalt verje Bukarestben, de azt igenis szeretnénk, hogy a magyar kormányzat nemzetközi fórumokon a kétoldalú találkozókon reagáljon erre a felvetésre. Ezt mindenképpen fontosnak tartjuk, hiszen egy jelentős múltú, nagy szervezet adekvát érdemi koncepciójáról van szó.
Azzal sem védekezhetnek, hogy Romániában elnökválasztási kampány van, és az ilyen természetű szólások nem tesznek jót a magyar ügynek. Lássuk be ugyanis, hogy nem ez lenne az első eset, hogy a Fidesz-kormányzat a romániai magyar politikai térbe, olyan szituációba avatkozik be, amikor ilyen érzékenységre tekintettel lehetett volna. Sőt, volt arra példa, hogy személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úr avatkozott be a román elnökválasztási kampányba. Ha visszaemlékezünk, 2009-ben - akkor volt egy ilyen elnökválasztási kampány - úgy fogalmazott a tusványosi táborban, idézem szó szerint: „A második fordulóban én Traian Băsescura szavaznék.” Valóban, a román államfő akkor a második elnöki ciklusát kezdhette el, és lehetséges, hogy nagy szerepe volt abban is, hogy számos magyar szavazót meggyőzött Orbán Viktor.
A harmadik kérdés a magyar konzuli irodák megnyitása ügyében kialakult diplomáciai konfliktus. Erről azért érdemes beszélni, mert igazából egy kicsit azt lehet mondani, hogy példátlan a diplomáciatörténetben ez az intenzitású konfliktus. A magyar diplomácia az ügyben azt sérelmezte, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül utasította el a magyar igényt. Ezzel szemben a román külügyminisztérium szerint a döntés okairól egy hónappal korábban egy személyes audiencia keretében tájékoztatták a bukaresti magyar nagykövetet. Tehát arról beszélünk, hogy a román állam a magyar állammal olyan konfliktusba került a konzuli iroda megnyitásának az ügyében, amiben meghazudtolja a magyar kormányt, mondjuk, hogy azzal vádolja, hogy nem mond igazat.
A román fél felveti a kölcsönösség és arányosság elvének az érvényesülését a magyar konzuli iroda megnyitásának a kérdésében, és nem is volt világos e tekintetben, hogy a magyar kormányzatnak pontosan mi is volt az ajánlata, hogy a nagyváradi és marosvásárhelyi két megnyitandó magyar konzuli iroda kapcsán mi az az arányossági elv, amit érvényesíteni szeretett volna. Nem tudjuk, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium miért kommunikált ebben a kérdésben, amit kommunikált, és egy kusza magyarázkodás támadt a két ország között, amely persze ebben a kérdésben is megmérgezte a két ország közötti kapcsolatot.
Folytathatnánk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyével. Patthelyzet alakult ki ebben a kérdésben is, holott az egyik legfontosabb romániai magyar felsőoktatási intézmény magyar karáról beszélünk. Mint ismeretes, az egyetem szenátusának román többsége 2011-ben elutasította az elfogadott tanügyi törvény kisebbségi vonatkozásainak alkalmazását. Tehát magyarul, egy Romániában meghozott kisebbségi tanügyi szabályozásról van szó, amelyet a szenátus nem vezetett be. A törvény értelmében a magyar tagozatot bizonyos fokú önállóság illette volna meg a tanintézeten belül. A szenátus ezzel szemben viszont egy olyan egyetemi chartát fogad el, amely nem számol ezzel a magyar tagozattal. A chartát az oktatási minisztérium nem hagyta jóvá, annak kiigazítását kérte, az egyetem ennek ellenére nem ismert dokumentum alapján tartotta meg a belső választásokat.
Szeretnék emlékeztetni ebben a Házban arra, hogy ebbe az ügybe bukott bele az Ungureanu-kormány, de az új kormány és a kormányfő személyes közvetítése ellenére sem sikerült a kérdést rendezni. Ebben az ügyben sem láttuk a magyar kormány segítő közreműködését, közvetítő szándékát. A kérdés megoldására van precedens. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem létre tudta hozni az önálló magyar tagozatot, de ez az ügy máig megoldatlan. Nem gondoljuk persze, hogy most ezen szerződés keretén belül kell ezt rendezni, de azt gondoljuk, hogy a magyar-román viszonyok tekintetében olyan fontos kérdésekről van szó, amivel igenis ebben a Házban foglalkozni kell, amelyet nem szabad a szőnyeg alá seperni.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyével is folytathatnánk, de garmadával állnak azok az ügyek a magyar-román kapcsolatok viszonylatában, amelyek megoldandók. Itt a kollégium épületét visszaadta, majd visszavette a román állam, a restitúciós bizottság tagjaira pedig börtönbüntetést szabtak ki. Az erdélyi magyar politikusok koncepciós perről, visszaállamosításról és a magyar kisebbségek elleni támadásról beszéltek ennek kapcsán. Azt gondoljuk, hogy itt olyan tisztázatlan helyzet alakult ki, amelyre a magyar kormánynak mindenképpen válaszolnia kellett volna. A bírósági ügy, ami ebből lett: 2012 júniusban a román bíróság nemcsak a visszaszolgáltatást nyilvánította jogtalannak, de a bizottság tagjait is börtönbüntetésre ítélte, mint ahogy ezt már korábban mondtam. Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás az Erdélyi Református Egyesület volt jogi tanácsadója, valamint Silviu Clim, a román igazságügyi minisztérium volt tanácsadója 3-3 év letöltendő börtönbüntetést kapott az ügy kapcsán. A magyar református egyházat 1,3 millió lej, tehát mintegy 90 millió forint kártérítés kifizetésére kötelezték. Ezek igenis húsbavágó ügyek. A magyar kormánynak ott kellett volna lenni ebben a kérdésben, ott kellett volna lenni az ártatlanul megvádolt magyar emberek mellett, vagy pedig a mai napig számon kellene kérni azt, hogy mi van az ártatlanul megvádolt és börtönbüntetésre ítélt magyar emberekkel. A romániai magyar közéletben komoly felháborodást váltott ki az ítélet, valamint az is, hogy úgy érezte ez a közösség, hogy magára hagyta a magyar kormányzat.
Tisztelt Ház! Orbán Viktor nemzetinek mondott kormánya semmit nem tesz az erdélyi magyarok jogos igényeinek kiharcolása érdekében, nem is tud semmit tenni, hiszen a magyar-román kapcsolatok mára eljutottak odáig, hogy a két ország között beszélő viszony sincs. A nacionalista politika, a határon túli magyarság megosztására tett kísérlet, a magyar belpolitikai ellentétek exportálása, a meggondolatlan politikai nyilatkozatok zsákutcába vezettek a magyar-román kapcsolatokban is. Az elmúlt hónapok kétoldalú kapcsolatait a több román politikus által csak rongynak nevezett székely zászló ügye, a korábbi magyar nagykövet kiutasítással való fenyegetése, dühös nyilatkozatok, a feszültségkeltés, a román elnök kirohanása és a párbeszéd teljes hiánya jellemezte. Ilyen nemzetközi környezetben kerül sor ennek az egyezménynek a megkötésére.
Tisztelt Ház! Őszintén remélem, hogy ez az egyezmény egy lépcsőfoka annak a politikának, amely a magyar-román politikában a megbékélést, a megoldást jelenti. Őszintén remélem, hogy ezt az egyezményt olyan további egyezmények fogják követni, amelyek ezeket a kérdéseket megoldják. A Magyar Szocialista Párt ennek reményében ezért mind ezt az egyezményt, mind pedig minden későbbi egyezményt, amely az erdélyi magyarok ügyét rendezi, támogatni fogja, és teljes mellszélességgel kiáll mellette.
Köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
