DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Amint láthatjuk, ebben a törvénymódosító javaslatban két nagyon súlyos probléma keveredik, két olyan súlyos probléma, amely már hosszú évek óta itt hever az Országgyűlés asztalán, illetve részben a miskolci önkormányzat asztalán. De ez folyamatosan bekerült már az előző ciklusban is, a miskolci Fészekrakó-programmal kapcsolatos problémák, kérdésekben, interpellációkban, megoldási javaslatokban és a többi. Tehát ez is idekeveredett. De a legsúlyosabb, ami itt volt, az a devizahitelesek problémája, amit immáron több mint négy éve nem tudott a Magyar Országgyűlés megoldani.
Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom leszögeztük a legelején, amikor bekerültünk a parlamentbe, hogy mi hogyan próbáljuk, hogyan szeretnénk ezt megoldani. Erre vonatkozó javaslatainkat megtettük.
(23.00)
Ezzel szemben folyamatosan mindig csak egy pici-pici szegmensét, a kétharmados többség pici-pici szegmensét próbálta megoldani, azt is nagyon lassú lépésben, elhúzva, immáron négy és fél éve zajlik a kétharmados többség alatt ennek a megoldásnak a keresése. Még azt is láthatjuk, hogy fél éven belül nem lesz megoldás, illetve ami lesz, az is csak félmegoldás lesz, és az sem lesz igazságos. Talán még azt is elmondhatjuk, még az sem biztos, hogy jogszerű lesz, és igazságos döntés ebből így nem fog születni, míg amennyiben a Jobbik javaslatát megfogadta volna a tisztelt Ház, akkor egy év alatt le lehetett volna zárni, és valóban igazságos, megnyugtató helyzetet lehetett volna kihozni ebből.
Tehát most jelen pillanatban két súlyos probléma van, amit ebben a kis törvényjavaslatban valamilyen módon megpróbálunk orvosolni. Egyrészt hogy meghoztuk azt a döntést, a parlament gyakorlatilag szinte egyhangúlag, hogy moratóriumot rendeltünk el a lakások kiürítésére, a végrehajtási eljárások folytatására, ez gyakorlatilag a törvény erejénél fogva szünetel. Egy megoldás, egy félmegoldás látszólag megszületett, és itt van a miskolci probléma, amely pedig azt szeretné megoldani, hogy több lakás legyen, a lakásokat lehessen felújítani, tisztességgel rendben tartani, ezekbe a lakásokba költözzenek be olyan emberek, akik Miskolcon élnének, Miskolcon dolgoznának, akik helyben végeznének munkát. Nagyon szép elvek. Nagyon szép elvekről beszélünk, hiszen az önkormányzatnak feladata a lakossága otthonhoz jutása, hogy mindenkinek megfelelő otthona legyen. Feladata az, hogy a környezetünk élhető legyen, ezek a lakások élhetők legyenek, a környezetüket rendben tartsák. Ez minden esetben egy fontos folyamat. Ez egy nagyon szép elv. Nagyon szép elv az is, hogy ne kerüljenek utcára emberek, hogy mindenkinek meglegyen a fedélhez való joga, hogy moratórium legyen, amíg nem lesz meg a végső döntés, addig senkit ne lakoltassanak ki, azonban itt ez a két elv összeütközik. Összeütközik, és ezt próbálja valamilyen módon a törvényjavaslat feloldani, hogy van-e erre megoldás, a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Hát egy biztos, hogy erre megoldás, jó megoldás jelen esetben nincsen.
S ha itt nézzük, akkor még két alapelvi összeütközést is láthatunk, illetve két alapelv ütközik össze ebben az esetben. Annak idején, amikor a rendszerváltás lezajlott vagy elkezdődött, hatalmas társadalmi viták folytak a tulajdonjogról. A szocializmusban nyilván a társadalmi tulajdon, tehát az állami tulajdon, illetve az azt megtestesítő tulajdoni formák, mint a tanácsi tulajdon, ezek kiemelt tulajdonnak minősültek, amely gyakorlatilag magasabb rendű tulajdoni forma volt, mint a saját, mint a magántulajdon, amit majdhogynem nem is lehetett így nevezni.
Azt gondolom, jelen pillanatban ez a törvényjavaslat az 1988-89-90-ben kikristályosodott tulajdonjogi egyenlőségi jogelvet fogja megsérteni, hiszen valahol visszatérünk ahhoz, hogy igen, vannak azok az emberek, akiknek volt tulajdona, volt egy lakásingatlana, és azokat jelen pillanatban végrehajtás alá vonták. Van egy másik része, egy kisebbik része, ahol a végrehajtást kérő nem egy magánszemély, nem egy bank, nem egy cég, hanem egy önkormányzat, és ezt kiemeljük az összes többi közül, és azt mondjuk, hogy ebben az esetben azt az elvet, hogy moratórium van a kilakoltatásra, nem fogjuk figyelembe venni, csak azért, mert önkormányzati, illetve állami tulajdonjogi igény áll mögötte, a végrehajtást kérő mögött. Akkor vehetjük-e azt, hogy különbözőnek tekintjük a tulajdoni igényeket? Különböző-e, ha én magántulajdonosként, cégként, kft.-ként vagy bármiként kérem, mint ha az önkormányzat vagy az állam teheti meg? Ha ezt megtesszük, akkor milyen alapvető jogelvet fogunk megsérteni ezzel, súlyosan megsérteni, illetve áthágni? Ez egy nagyon fontos kérdés, mindamellett ahogy elmondtam azt is, hogy nagyon szép, ami le van írva ebben a törvényben. Nagyon szép az, hogy felújítást vállal az önkormányzat. Felújítja, felújíttatja, hogy a munkahelyteremtést, az otthonteremtést fogja ezzel támogatni, hogy a településen munkavállalók számára biztosítja ezt a lehetőséget, hogy ott fognak dolgozni, bérlakást fognak kapni. Ez a gyermekvállalást is elő fogja segíteni a településen. Lakhatóbbá, élhetőbbé válik a település. Minden szempontból egy jó dolog. De lehet-e egy alapvető tulajdonjogi elvet ezáltal áthágni?
Ha megnézzük, hogy kinek az érdeke mindez az új jogszabály, egyértelműen azt látjuk, hogy önkormányzati érdek. Láttuk azt is, hogy sokszor egyéni érdekből is születtek jogszabályok, születtek nemcsak az elmúlt négy évben, hanem születtek azóta is. Itt most egy miskolci érdek miatt lenne keresztülhágva egy országos elv, hogy szabad-e ezt megtennünk ebben az esetben, ez is szintén egy olyan kérdés lesz.
Az előző felszólalásból végül is hallhattuk az érdekeket, amelyek ennyire nem lettek eklatánsan megfogalmazva még, hogy ha jól értettem, tulajdonképpen 173 lakás végrehajtási jogát vásárolta meg a helyi önkormányzat. Ebben az esetben látjuk, hogy van egy ilyenfajta igény, ami miatt 173 esetben áthágnánk ezeket a tulajdonjogi alapelveket. Kérdés, hogy így kell-e ezt megoldani. Ez lesz a legfontosabb kérdésem, hogy valóban lehet-e egy ilyen alapelv áthágásával megoldani, nem lehet-e más módszert kitalálni arra, amelyet itt most ebben a törvényjavaslatban előterjesztettek. Megmondom őszintén, nehéz kérdés, hogy milyen döntés is szülessen ebben a kérdésben, hiszen ott van a miskolciak érdeke, és ott vannak a jogi alapelvek. Tehát lehet politikai döntést hozni, lehet jogi döntést hozni ebben a témakörben. Nem biztos, hogy bármelyik is jobb lesz.
A következő dolog az, hogy lehet-e ezzel visszaélni. Én most nem akarom ezzel mondani, hogy azt feltételezném, hogy Miskolc város önkormányzata ezzel akár visszaélne, de akár egy ilyenfajta felhígításával az alapelveknek vagy megszegésével adott esetben előállhat egy olyan állapot is, amely sorozatos jogszabálysértést vagy nem a jogalkotók akaratából bekövetkező, nem kívánt eseményeket indítana el. Egyet azonban látnunk kell. Egyet látnunk kell: ez a kilakoltatási moratóriumot megszünteti. Amit Csöbör Katalin képviselőtársam mondott, hogy etnikai konfliktusként kezelik ezt egyesek, azt gondolom, ezt nem lehet etnikai konfliktusként kezelni, hiszen mind a jogszabályoknak, függetlenül attól, hogy milyen etnikumot érint, hogy kiket érint, biztos, hogy több etnikumot is érint, egyformán kell érvényesülnie mindenkire, és egyformán kell minden városban és minden településen az országban. Ezt semmiféleképpen sem lehet etnikai konfliktusként kezelni. Ez egyrészt egy ország problémája, a devizahitelesek problémája, másrészt Miskolc város problémája, amiről nem gondolom, hogy egy központi törvényhozással kellene megoldanunk ez esetben Miskolc város problémáját, főleg nem egy ilyen alapelv áthágásával.
De mivel még szeretnék adni időt Z. Kárpát Dánielnek is, ezért átadom neki a szót. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
