DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Sor kerül a büntető törvénykönyv ismételt módosítására, amit általában a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amikor szigorításról van szó, amikor arról van szó, hogy a rend növekedjen, a közbiztonság, a biztonság, ezt mindig el szoktuk mondani, hogy ezt mi a magunk részéről mindig támogatjuk.
Sokszor esett már szó az elmúlt négyéves ciklusban is az elévülésről, és egy része a bűncselekményeknek ma már elévülhetetlen, tehát nem évülnek el ezek a bűncselekmények. A jelenlegi törvénymódosítás pedig pontosan arról szól, hogy ezt szeretnénk tovább bővíteni, illetve az előterjesztője ezt kívánja bővíteni, amit - amint látszik - gyakorlatilag a maga részéről minden frakció támogat. Apróbb bírálatai vannak ennek, illetve mi nyilván ettől szélesebb körben szeretnénk az elévülhetetlenséget kiterjeszteni, de mindamellett azt látni kell, hogy erre a módosításra mindenféleképpen szükség van. És ennek a módosításnak a legjelentősebb része az, amikor a kiskorúak esetében az elévülés gyakorlatilag a kiskorúság időtartama alatt szünetel, és az elévülés akkor kezdődik, amikor valaki betölti a nagykorúságát.
Hogy miért nagyon fontos ez? Ha kiindulunk a statisztikából, azt kell hogy lássuk, ami döbbenetes, hogy az ilyen szexuális tartalmú bűncselekmények 10 százaléka 5 év alatti gyermekekkel szemben történik meg. Döbbenetes! Nyilván egy 5 év alatti gyermektől nem lehet azt elvárni, hogy feljelentést tegyen, sőt még azt sem lehet valószínűleg elvárni, hogy akár a szüleinek szóljon, mert még lehet, hogy azt sem tudja elmondani, hogy mi történt adott esetben vele, és nem fog megmaradni benne csak egy nagyon rossz érzés ezzel kapcsolatban 5 vagy 10 év múlva, de az benne lesz valószínűleg egész életében.
Nagyon érdekes, hogy ezután is, az 5 év fölöttieknél a 6-12, 12-14, 14-18 éves korosztályig nagyjából egyenlően egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban oszlik meg, akik ezen bűncselekményeknek áldozataivá válnak.
(22.00)
Tehát ez azt jelenti, hogy hatéves korban már nagyon sokszor bűncselekmény áldozataivá válnak. És milyen érdekes, amikor ezzel kapcsolatban az iskolákban folytattak vizsgálatot, és anonim módon kérdőíveket töltettek ki a gyermekekkel itt Magyarországon, akkor ezen témakörben a gyermekek több mint tíz százaléka jelezte azt, hogy őt már érte valamilyen formában valamilyen szexuális zaklatás vagy szexuális bűncselekmény. Tehát tíz százalék fölött van ezeknek a gyermekeknek az aránya.
Ugyanez a kérdőív azt is kihozta, hogy a gyermekeknek közel egyharmada az, aki bárkinek is szól arról, hogy vele szemben valamilyen szexuális zaklatás, szexuális bűncselekmény történt. Ezek általában a szülőknek szólnak, de már ez itt azt jelenti, hogy a gyermekek kétharmada semmilyen formában nem is teszi szóvá, tehát ez már úgy, ahogy volt, titokban marad. Tehát ezektől a korosztályoktól, a 14-18 között természetesen már jobban elvárható lenne, de kisebbektől egyáltalán nem várható az el, hogy egyáltalán tudja azt, hogy mi ilyenkor a tennivaló, mi is történt vele.
A másik legnagyobb probléma, az éppen ez az, hogy még ha tudja is, és tisztában van vele, akkor sem tudja, hogy kihez lehet fordulni és hová lehet fordulni, hiszen azt is a statisztikákból lehet megállapítani, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a nagyon nagy többségében ismerős, hozzátartozó, családtag, rokon az elkövető. Döbbenetes szám, amikor azt mondjuk, hogy a gyermekkorú és fiatalkorú áldozatok 80 százaléka a rokonoknak, a barátoknak, a közvetlen hozzátartozóknak esett áldozatul. Tehát 20 százalék, ahol ténylegesen az idegenek követik el ezt a cselekményt. Tehát amennyiben 80 százalék családtag, rokon, családi barát követi el, abban az esetben nagyon sokszor a család tagjai is fedezik ezt a bűncselekményt, egyrészt szégyellik, nem akarják, hogy kitudódjon.
Másrészt mi történik a gyermekkel? A gyermek természetesen, aki átesett egy ilyen életre szóló, döbbenetesen negatív, életét meghatározó élményen, az amellett, hogy rendkívül megijed, ezt fogja hordozni az egész élete során, és benne marad végig, és saját magát is bűnösnek fogja tartani; egy kicsit abba az irányba fog eltolódni, hogy biztos ő is az okozója és a kiváltója volt ennek a cselekedetnek, és valahogy ezt sem fogja merni elmondani, hiszen azt mondja, hogy ebben az esetben ő is bűnös volt, és a saját bűnösségét nem meri bevallani, holott ez valójában nem történt meg, és semmiben nem volt bűnös, csak és kizárólag áldozat.
Ami még érdekes és statisztika, hogy ezekben a bűncselekményekben 94-95 százalékban általában férfiak az elkövetők.
Mi történik tehát, ha családtag, ha rokon? Akkor ez valahol elraktározódik. És ami még nagyon érdekes, hogy ezek a bűncselekmények nagyon-nagyon gyakran ismétlődnek. Tehát ezek sorozatosan, sőt adott esetben akár évekig elhúzódó folyamatban zajlódnak le, amelyből végképp nem tud a gyermek kilépni.
És itt jön be az az egyetlen lehetőség, ami a nagykorúvá válástól, amikor kikerül abból a közegből, abból a társadalmi csoportból, abból a családból, abból a közösségből, ami ott tartotta, tehát esélye van egyáltalán, hogy kikerüljön, akkor következik be, hogy abba a helyzetbe kerül, hogy talán végig tudja gondolni, hogy mi is történt vele, és akkor lesz abban a helyzetben, hogy akár feljelentést tegyen, hogy elindítson egy ilyen büntetőeljárást.
Csak mi ezzel a probléma? Nagyon szép maga az elv, és sokszor beszéltünk már itt a családon belüli erőszakról is az elmúlt négy esztendőben, ahol nagyon szép elveket fogalmaztunk meg, és akár a családon belüli erőszaknak a lelki terror részére - éppen Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam volt az, aki rengeteget hangoztatta ennek a jelentőségét itt, a Parlament épületében, hogy ezek a bűncselekmények, mint ahogy ezek a szexuális bűncselekmények is, évek múltával rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem bizonyíthatóak. Illetve hogyan is lehet ezeket bizonyítani?
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nyilván a tárgyi bizonyítási eszköz gyakorlatilag egy 5-8-10 év távlatából már szinte lehetetlen, hogy fennmaradjon. Másrészt általában egy ilyen szexuális bűncselekmény két ember részvételével zajlik, az áldozat és az elkövető részéről, tehát tanú ilyenkor általában nincsen. A rendőrségi statisztikák viszont azt bizonyítják, hogy ezek a szembesítések, amelyek ilyenkor be szoktak következni a feljelentő és a feljelentett, állítólagos elkövető között, az esetek 12 százalékában vezetnek csak eredményre. Azt mondhatnánk, hogy egy nagyon nagy szám a 12 százalék is, hisz ilyen esetekben bevallják, azonban látni kell, hogy ez a 12 százalék is csak azon elkövetők közül kerül ki, akik már maguk is bevallották a bűncselekmény elkövetését, tehát a szembesítés azért vezet eredményre, mert ők már korábban beismerő vallomást tettek, akik viszont tagadásban vannak, ott gyakorlatilag nulla százalék az esélye, hogy a szembesítés eredményre vezessen.
És ha esetleg lenne is tanú, ki lehet a tanú, ha azt beszéljük, hogy 80 százaléka családon belüli, vagy rokonságon belüli vagy a közvetlen családi barátságon belüli? És legtöbb a családon belüli - ott pedig mi a probléma? Ha családtag tud is róla, ott van a mentesség intézménye, hogy mentes a vallomástételi kötelezettség alól mint közeli hozzátartozó. Ez esetben a statisztikák azt mutatják, hogy ezekben az esetekben a közeli hozzátartozók bizony szinte mindig élni szoktak ezzel a mentességi lehetőséggel, és nem tesznek vallomást, ezáltal a bizonyítás szintén nagyon nehézkessé válik. Mindebből következik az, hogy szinte lehetetlen már évekkel később vagy 10-15 év múlva ezt bizonyítani.
És még mindig bejön annak a lehetősége is, hogy adott esetben egy megromlott családi közösségben már éppen azért tesz, mondjuk, egy volt házastárs hamis tanúvallomást a rendőrségen, mert éppen azzal a volt házastársán akar valamilyen formában bosszút állni, és amiatt áll be a feljelentő mögé. Tehát már nagyon nehéz kérdés a sok év elmúltával a bizonyítás, mindamellett a lehetőségnek meg kell lennie, hiszen, ahogy Szilágyi György képviselőtársam is elmondta, nagyon fontos az, hogy azoknak, akik ezeket a szörnyű bűncselekményeket elkövetik kiskorúak sérelmére, soha életükben egyetlen perc nyugtuk ne legyen, hogy ezért ők valaha nem fognak megbűnhődni, nem fognak ezért valamilyen formában meglakolni. Tehát ennek az érzésnek a fenntartására mindenképpen szükség van, és már ezért is jó az, ha ezt bevezetjük a magyar jogrendszerbe.
Mindazonáltal ezen indokok alapján is támogatjuk ezt a módosítást. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
