DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kétharmados Többség! Azt gondolom, hogy a jelenlegi számarányok pontosan mutatják azt, hogy a Fidesznek - nem is mondom, hogy a KDNP-nek, mert elnök urat leszámítva az a frakció üres - mi a hozzáállása a korrupció elleni küzdelemhez. Bocsánat, a jegyző még KDNP-s. Itt ülnek a patkóban öten, abból egy telefonál, ketten beszélgetnek. Nagyjából szerintem ezek a számarányok pontosan jellemzik azt, hogy mennyire kezelik súlyán a korrupció elleni fellépést. Tulajdonképpen már az is csoda, hogy erről az előterjesztésről a Ház tárgyal.
Nemcsak az van, amit itt Staudt képviselőtársam elmondott, hogy 2003-as egyezményről van szó, és mint tudjuk, 2003 óta csupa tiszta kezű kormány irányította ezt az országot - gondolom, nem tartották fontosnak ezt az egyezményt idehozni -, de maga a T/58. törvényjavaslat - korábban, leánykori nevén T/tizennégyezer, nem is tudom pontosan, hányas számú törvényjavaslatként futott, még az előző ciklusban - előterjesztője Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, aki, mint tudjuk, már nem az, mert már a minisztériumot sem úgy hívják. Most nagy hirtelen az elmúlt héten önök kezdeményezték ennek az egyezménynek a napirendre vételét. Most itt van a belügyi államtitkár, annak idején ezt még az igazságügyi tárca kezelte.
Tényleg érdekes kérdések tolulnak fel az emberben, hogy miért van az, hogy az előző kormányok is halogatták ezt a ratifikációt, önök számára sem volt fontos ez az egyezmény. Az elmúlt héten mégiscsak valahogy mint a kalapból a nyulat előhúzták ezt az egyezményt, hogy itt most erről beszélgessünk, ha nem is annyira önökkel, de így legalább egymással a három ellenzéki frakció. Vajon miért? Ki akartak valamit pipálni?
Azért is csodálkozom ezen, mert a mai nap után tulajdonképpen én arra készültem, hogy az államtitkár úr vagy a fideszes vezérszónok el fogja mondani azt, hogy Magyarországon a korrupció megszűnt. A mai államtitkári válaszok után, illetve amit Staudt képviselőtársam elmondott, hogy a BRFK gazdaságvédelmi és korrupcióellenes osztályának jó dolgában annyira nincsen már felderítendő esete, hogy huligánokat kerget, én arra készültem, hogy bejelentik ünnepélyesen, hogy ha már ennyire ütik a fejünket, hogy ratifikáljuk ezt az egyezményt, ám legyen, de Magyarországon nincsen korrupciós probléma. Ezt látom. Amit itt Tállai államtitkár úr levágott válasz címén délután az azonnali kérdések órájában, ebből ez következik. Önök szerint ez nem probléma valójában.
Tisztelt Országgyűlés! A helyzet úgy áll, hogy Magyarországra az Európai Tanács korrupció elleni államok csoportjának harmadik körös, Magyarországot értékelő jelentése szólt rá úgymond, született egy ajánlás azzal kapcsolatban, hogy biztosítani kellene, hogy a Btk. rendelkezései a hazai válasz-tottbírók vesztegetését is lefedjék, valamint minél gyorsabban ratifikálnia kellene a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét. Magyarul 2010-ig semmi nem történt ebben az ügyben Magyarországon. Ez mulasztása az álbaloldali kormányoknak, mulasztása az első Orbán-kormánynak is. 2010-ben megszületett ez a jelentés. Valamit az előző kormány összerakott, betolt a Ház elé, de egészen a múlt hétig önöknek nem volt fontos, hogy ez a ratifikáció idekerüljön a Ház elé. Tehát a dicshimnuszokkal ezért kéne egy picit szerényebben bánni.
Még valami, reagálva arra, amit Bárándy képviselőtársam elmondott. Én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy tudjam, hogy az Egyesült Államok kormánya pontosan mit sejt, mit tud, kit miért tiltott ki. Az LMP pontosan azt tartja veszélyesnek ebben az egész kitiltási ügyben, hogy olyan szintre emelkedett az intézményesített korrupció Magyarországon, hogy megvan a veszélye annak, hogy olyan országok, amelyek mondjuk, a magyarnál fejlettebb titkosszolgálatokkal rendelkeznek, esetleg birtokában lehetnek olyan információknak, olyan ügyekről lehet tudásuk, amiről mondjuk, az egyszerű magyar parlamenti képviselőnek sincsen. Innentől kezdve az a helyzet, hogy ez nem pusztán a közélet tisztaságát jelentő kérdés, nem önmagában az ország megítéléséről szól.
Arról van szó, hogy ha egy országban egyszerűen ilyen intézményesített korrupcióról lehet beszélni, megvan a veszélye annak, hogy külföldi államok adott esetben olyan információkkal rendelkeznek, amivel sakkban lehet tartani egy ország kormányát. Ez az igazán veszélyes ebben az egész kitiltási ügyben. Egész egyszerűen egy ilyen helyzetben egy ország szuverenitása, önrendelkezése forog kockán. Persze beszélni kell arról is, hogy Magyarországon már nem az a helyzet az elmúlt négy év után, hogy itt bizonyos korrupciós ügyek vannak, még hatályba léptetünk néhány nemzetközi egyezményt egy-két évtizedes késéssel, és akkor megoldottunk mindent. Önök egy új szintre emelték a politikai korrupciót, tudniillik intézményesítették. Nagyon sok esetben teljesen felesleges a vesztegetés alkalmazási körét bővíteni, hiszen amiről az elmúlt évek szólnak, az, hogy tulajdonképpen amit a szó hétköznapi értelmében vett korrupciónak hívunk, az sok esetben már büntetőjogilag nem is megfogható. Egész egyszerűen önök fogták és azt csinálták, hogy a saját gazdasági érdekköreik igényeihez szabtak jogszabályokat, illetve különböző intézményeket.
Azt látjuk, hogy különböző gazdasági érdekkörök a saját üzleti érdekeik szerint tudják irányítani a jogalkotást. Egy olyan rendszert alakítottak ki, ahol már nem az történik, mint az elmúlt két évtizedben, hogy különböző gazdasági megfejtők lefizetnek, befolyásolnak, sustorognak mindenféle minisztériumi embereknek vagy képviselőknek, hogy egy kicsit jusson nekik is.
(19.10)
Önök fordítottak ezen az egész játékon, egy olyan rendszert alakítottak ki, ahol önök, a Fidesz-KDNP-pártszövetség, annak a csúcsvezetése egész egyszerűen kijelöli azt hatalmi szóval, teljesen törvényesen és jogszerűen - azt nem mondanám, hogy tisztességesen -, hogy kik lehetnek például az állami pénzköltések legnagyobb nyertesei. Erre mondjuk azt, hogy ez a korrupció intézményesítése.
A megelőző kormányzati ciklusokban azért lehetett korrupciós ügyekről beszélni, mert ők azt csinálták, hogy belenyúltak a közösbe, voltak különböző zűrös ügyek, amiket, azért valljuk be, önök természetesen nem nyomoztak ki, nem történt elszámoltatás 2010 után, de legalább megvoltak azok a jogi keretek, amiket ha valaki átlépett, akkor azt lehetett mondani, hogy átlépett, adott esetben bűncselekményt vagy valamilyen törvénysértést elkövetett. Most nem ez a helyzet. Önök úgy alakítják a jogi kereteket, hogy a gazdasági érdekeik abban szépen, kényelmesen elférhessenek.
Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, államtitkár úr, mert az a környezet, amit önök kialakítottak az elmúlt négy évben, sajnálatos módon az összes ilyen, egyébként támogatandó és általunk is támogatott előterjesztés jelentőségét nagymértékben csökkenti.
Tehát a helyzet úgy áll, hogy a 2010-es, Magyarországot értékelő jelentésnek most végre megfelelnénk ezzel a múlt ciklusból átcsúszott nemzetközi szerződést kihirdető törvényjavaslattal. A kötelező hatály elismerésének hiánya eddig a jogszabályi környezeten múlt, a kiegészítő jegyzőkönyv ugyanis egyebek mellett a hazai és a külföldi választottbírák aktív és passzív vesztegetésére vonatkozóan állapít meg szabályokat. A korábbi magyar szabályozás azonban nem tette lehetővé a hazai választottbírák vesztegetésének büntetését, mivel a választottbírák nem minősültek hivatalos személynek. Ez a hiányosság azóta megszűnt, 2011. január 1-jei hatállyal még a régi Btk. hivatalos személy fogalmába került beiktatásra a választottbíró, az új Btk. pedig ezt változatlanul fenntartotta. Ez a jelentés azt is javasolta Magyarországnak, hogy fontolja meg az egyezmény 8. cikkére vonatkozó magyar fenntartás visszavonását. A fenntartás oka az volt, hogy a régi Btk. nem rendelte büntetni a külföldi magánszektorban elkövetett passzív vesztegetést. Ez a probléma azonban az új Btk.-val szintén megszűnt, a fenntartás most visszavonásra került.
Nagyon jó, hogy a választottbíró időközben hivatalos személy lett a magyar büntetőjogban, de azt gondolom, hogy ezen a ponton viszont jó lenne elidőzni azon, hogy a hivatalos személy fogalmát, különös tekintettel a korrupciós jellegű cselekményekre, miként kéne a büntetőjogban még tágítani. Tehát ha ránézünk arra, hogy a tipikus korrupciós cselekmények milyen körben terjedtek el Magyarországon, s nemcsak az elmúlt négy évben, hanem az elmúlt huszonöt évben, akkor azt látjuk, hogy az államigazgatás mellett fertőzött terület a köztulajdonban álló gazdasági társaságok köre is. Éppen ezért azt javasolnánk, hogy a hivatalos személy Btk.-beli, rendkívül részletes, de tökéletesen következetlen definícióját abban a tekintetben is módosítsa a tárca, vagy tegyen előterjesztést a parlamentnek a büntető törvénykönyv módosítására, hogy a fel nem sorolt közigazgatási szervek, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok tisztségviselői is hivatalos személyek legyenek.
Az LMP-nek ebben következetes az álláspontja, hiszen mi azt gondoljuk, hogy az összes tisztességtelen jövedelemkiáramlás tekintetében az állami, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokat ugyanolyan elbírálás kell hogy megillesse, mint az állami szerveket, közigazgatási szerveket. Így járunk el akkor is, amikor azt követeljük, hogy az állami, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok semmiféle jogügyletet ne köthessenek például offshore hátterű cégekkel. Tehát azt mondjuk, hogy a hivatalos személyi minőséget ne csak a közhatalmi feladat, hanem a nemzeti vagyon feletti rendelkezési jog gyakorlása vagy költségvetési támogatás odaítélése is alapozza meg. Az elmúlt években is nagyon sok hivatali visszaéléses feljelentés lett elmaszatolva, például földrablási ügyekben amiatt, hogy adott esetben azok, akik részt vettek ezekben a hadműveletekben, ahol szerencsétlen sorsú gazdákat tettek földönfutóvá, egész egyszerűen ki tudtak bújni azzal, hogy az ő státusuk nem minősül hivatalos személynek a hatályos Btk. alapján.
Összefoglalva: üdvözöljük ennek az egyezménynek a ratifikációját. Várnánk választ arra, hogy eddig miért nem volt ideje az Országgyűlésnek, most hirtelen miért lett ideje az Országgyűlésnek. Természetesen engem az is érdekelne, hogy a hatalmas közjogi kétharmados többség miért ilyen hiányos létszámban van jelen a Magyar Országgyűlésben, amikor ma délután ha huszonhatszor nem hangzott az el, hogy a Fidesz-KDNP-nek mennyire fontos a korrupció elleni fellépés, akkor egyszer sem. S természetesen várnék választ arra is, hogy a kormány legalább elviekben egyetért-e azzal, hogy a hivatalos személyek körét bővítsük az állami, önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel, egész egyszerűen annak érdekében, hogy a politikai korrupció üldözésének a hatékonyságát tudjuk növelni azzal, hogy a közpénzek felett, a nemzeti vagyon felett rendelkező gazdasági társaságok vezetői körét is bevonjuk ebbe a személyi körbe. Mind az elmúlt ciklus, mind a megelőző ciklusok korrupciógyanús ügyei azt mutatják, hogy ma már legalább annyira fertőzött ez a terület az ilyen jellegű - hogy mondjam? - tisztességtelen nyomásokkal, mint a közigazgatás. Tehát ebben várnám államtitkár úrnak a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
