DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat nem szünteti meg a tényleges életfogytiglan intézményét, és még csak nem is üresíti ki a tényleges életfogytiglan intézményét.
A kormány által benyújtott törvényjavaslat az eddig is meglévő kegyelemhez való jog lehetőségét bővíti azzal, hogy az úgynevezett tényleges életfogytiglanra ítélt elítéltek esetén egy kötelezően alkalmazandó kegyelmi eljárás lefolytatását írja elő. Ez azonban sem kevesebb, sem több reményt nem ad a szabadulásra az életfogytiglanra ítélt személyek esetén, pusztán azt alapozza meg, hogy akiket ténylegesen életfogytiglanra ítéltek, ilyen esetekben 40 év után biztosan megvizsgálásra kerül, felülvizsgálásra kerül az ő elítélésük, azonban ez továbbra is kegyelmi jogkörben marad, azaz továbbra is a feltételes szabadságra bocsátás kizárását előíró bírói ítélet köztársasági elnök általi felülvizsgálatára kerül sor.
Tehát ne felejtsük el, hogy a jövőben is, a törvényjavaslat elfogadása után is a bíróság úgynevezett tényleges életfogytiglanra ítélhet valakit, azaz a bíró az ítéletében kizárhatja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, és mint ahogyan eddig is, úgy ezután is jogerős ítéletet, jogerős büntetőítéletet kizárólag a köztársasági elnök tud felülírni a kegyelmi döntésével.
A tényleges életfogytiglan intézménye 1999 óta létezik a magyar büntetőjogban; egyébként valamivel később kezdték el alkalmazni, hiszen a törvény hatálybalépése után elkövetett bűncselekményekre lehetett alkalmazni. Valóban jól idézte, jól emlékeztetett mindenkit Bárándy Gergely arra, hogy az 1999-ben hatályba lépő rendelkezést 2002 és 2010 között sem változtatta meg az Országgyűlés.
(11.50)
Tehát azok a Harangozó képviselő úr által elmondott nagyon bölcs gondolatok sajnos nyolc évig nem jutottak eszébe, de biztos ennek az az oka, hogy nem is volt akkor képviselő, legalábbis részben nem volt akkor képviselő, mert ha már ők akkor tudták volna, hogy ez az emberi jogok egyezményébe ütközik, akkor egy feles többségű törvényt simán módosíthattak volna, de sajnos ezt elfelejtették. Úgyhogy egy kicsit a magas lóról érdemes leszállni - a pulpitusra felment a képviselő úr, jobb, ha máskor inkább onnan beszél, akkor talán a valóságot is el tudja mondani.
Ahogyan mondtam, ez 1999 óta létező büntetési nem. Jelenleg 275 életfogytiglanra ítélt személy van Magyarországon, ebből 44-nek van az ítéletben előírva, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. Tehát 44 úgynevezett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt van.
Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az Alkotmánybíróság előtt lévő alkotmánybírósági beadványt a Szegedi Ítélőtábla egy büntetőtanácsa nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz. És arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy éppen az elmúlt hetekben a Szegedi Ítélőtábla egy másik büntetőtanácsa két esetben is kiszabta a tényleges életfogytig tartó büntetést, mégpedig az úgynevezett ároktői banda ügyében. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Helyes!) Tehát a Szegedi Ítélőtábla büntetőbírái sem értenek egyet abban, hogy ez alkotmányellenes vagy nemzetközi jogba ütköző büntetési nem lenne. Tehát már ezen a bíróságon is vita van valószínűleg, vagy eltérő álláspontok vannak ebben a kérdésben. Kíváncsian várjuk természetesen az Alkotmánybíróság döntését a tényleges életfogytiglan ügyében.
A vezérszónokok által elmondott kifogásokra és hozzászólásokra annyit szeretnék reagálni, hogy a kegyelmi határozat nyilvánossága elvileg közszereplő esetén biztosított - biztosított lehet, hogy így mondjam. Nyilvánvaló, hogy a közszereplő esetén is lehet azonban olyan személyiségi védelem körébe utalható vagy abba tartozó adat, amit nem lehet nyilvánosságra hozni. Ne felejtsék el, hogy a kegyelmi határozatok nagy része egészségi okból születik, tehát kifejezetten valamilyen súlyos egészségromlás miatt születik kegyelmi döntés. Ezért ilyen ügyekben szerintünk, az az álláspontunk, hogy továbbra is az a helyes, hogyha ezeket az egészségi állapotra vonatkozó adatokat változatlanul nem lehet nyilvánosságra hozni, nem lehet megmondani azt, hogy az elítélt, mondjuk, milyen súlyos, halálos betegségben szenved, és miért kap kegyelmet. Tehát ezt az irányt nem javaslom az Országgyűlésnek, hogy a kegyelmi határozatok teljes nyilvánosságát követeljék.
Nyilván más lehet a helyzet akkor, hogyha nem ilyen megfontolásból kapna valaki kegyelmet. De erre, nemcsak az utóbbi két-három év, hanem az utóbbi tíz év kegyelmi gyakorlatát ismerve - mint az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó állami vezető -, nem volt arra igazán példa, hogy egészségi állapottól eltérő más okra alapozzanak kegyelmi határozatot, de minden esetben nagyon súlyos személyes körülménynek kell fennállni ahhoz, hogy kegyelmet kapjon valaki. (Szilágyi György: Régen volt!)
Arról a vitáról szólt az igazságügyminiszter úr, hogy az alaptörvénybe mikor került bele a tényleges életfogytiglanra vonatkozó szabály. Jóval egy évtizeddel később került bele, mint ahogy az ténylegesen már létezik Magyarországon. Az Alaptörvénybe egyébként egy felhatalmazó rendelkezés került, amely azt írja elő, hogy mely esetben szabható ki ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés, a felhatalmazó rendelkezés pedig semmiképpen sem lehet ellentétes az emberi jogi egyezménnyel.
Téves az az állítás, hogy a kegyelmi eljárás alkalmatlan lenne, esetleg emberi jogi egyezménybe ütköző lenne az életfogytiglan felülvizsgálatára. Éppen Magyarország ügyében, de más ügyben, egy bolgár ügyben is a strasbourgi bíróság elfogadta azt, hogy kegyelmi eljárással vizsgálják felül az életfogytig tartó szabadságvesztést. Magyarország esetében a Törköly kontra Magyarország-ügyben történt meg ez.
Ha a kegyelmi bizottság döntése kötné a köztársasági elnököt - mint ahogyan ezt Bárándy Gergely javasolta -, akkor az már nem lenne kegyelmi döntés. Nyilván a köztársasági elnök diszkrecionális jogkörét nem lehet elvonni, a kegyelmi döntés az államfő megmásíthatatlan és elvonhatatlan jogköre, és ezért ezt a javaslatot mint nemcsak a jelenlegi Alaptörvénnyel ellentétes, hanem a korábbi alkotmányos rendszerben is teljesen alkotmányellenes javaslatot nem tudjuk támogatni.
Tehát Boldog István képviselő urat szeretném arról megnyugtatni, hogy nyugodt szívvel, nyugodt lelkiismerettel megszavazhatja a törvényt, mert nem törli el a törvény a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, csak - ahogy mondtam - az eddig meglévő, kérelemre induló kegyelmi eljárás mellé egy kötelezően megvizsgálandó kegyelmi bizottsági eljárást iktat be. Tehát változatlanul tényleges életfogytiglanra ítélhető bárki.
Az egyébként nem volt tévedés, nem volt akkora tévedés, hogy így mondjam, hogy a tényleges életfogytiglan ügyét és az Európai Unió szabályrendszerét bárki összehasonlította, ugyanis az Európai Unióban évek óta folyik az a vita, hogy az Európai Unió csatlakozzon az Európa Tanács emberi jogi egyezményéhez. Tehát gyakorlatilag az Európai Unió azt tervezi, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joghatálya alá helyezi magát. Ezért egyáltalán nem közömbös az, hogy mit gondolnak az európai parlamenti képviselők a tényleges életfogytiglanról.
Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek, akik ugyan nem szólaltak fel a vitában! Tisztelt Képviselők! Ennyiben kívántam reagálni a felszólalásokra, és még a zárószavazás előtt élek azzal a lehetőséggel, hogy részletesen is válaszoljak a felvetett kérdéseikre.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
