DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy újabb bv. törvénymódosítás van előttünk még annak hatálybalépése előtt, egy nagyon terjedelmes anyag, amelyben még támogatható pontokat is lehetne találni, de van egy-két nagyon komoly aggályunk. Az aggályaink egy része megegyezik azzal, amit korábban a Fidesz is egyébként elmondott, ezt idézni is fogom, vissza fogok erre térni. De engedjék meg, hogy az általános indoklással kezdjem, és felhívjam a figyelmet arra, hogy melyek azok az elvi megfontolások, amelyekkel már az irányok tekintetében sem tudunk egyetérteni. Ez nem lesz nagy meglepetés, mert ezt többször megfogalmaztuk itt az Országgyűlésben.
Az általános indoklás a reintegrációt, az egyéniesített végrehajtást, az oktatás és munkáltatás jogát és irányát jelöli ki a bv. törvény és a büntetés-végrehajtás legfontosabb feladatának. Mi hiányoljuk innen az elrettentést; azoknak az elkövetőknek az irányában, akik nem kívánnak visszailleszkedni a büntetésük letöltése után sem, számukra nem kínál semmit, semmilyen elvi és a büntetés végrehajtása során megjelenő elrettentő motívumot a törvény. Ez azért is fontos, mert lehet azon vitatkozni, hogy az elkövetőknek hány százaléka nem kíván visszailleszkedni a társadalomba, mi úgy gondoljuk, egy meghatározó része - hogy ez most hány százaléka, az természetesen vita tárgya lehet -, de vannak jó páran olyanok, akik nem kívánnak visszailleszkedni, és számukra csak az elrettentő büntetés az, amely megfelelő módon távol tarthatja őket az újabb bűnök elkövetésétől. Esetleg még a munkavégzést idesorolhatjuk, ezt akár büntető jelleggel is felhozhatnám, nem csak jutalom lehet a munka, lehet a legkeményebb büntetés is bizonyos elkövetőknek. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, és önök azt mondják, hogy mindenki vissza szeretne illeszkedni, akkor nagyon nehéz lesz közös alapokról építkezni.
(10.30)
Aztán, ami a tényleges életfogytiglant illeti, hiszen ez egy kardinális pontja a javaslatnak, itt azért mondtam, hogy a Fidesz korábbi, a választások előtti véleményével értünk egyet, mert idézni szeretném, hogy önök mit mondtak. És ez Orbán Viktorra is igaz, aki nagymértékben nemtetszésének adott hangot, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága azt az ítéletet hozta, hogy a tényleges életfogytiglan nem elfogadható. Akkor olyan sajtóközlemények jelentek meg, hogy: „Nem engedünk a tényleges élet-fogytiglanból” - Fidesz. A Fidesz ragaszkodik a tényleges életfogytiglanhoz, mert „a bűnözőknek a börtönben a helyük”. „A súlyos, emberellenes bűncselekményeket elkövetőknek egy életre börtönben a helyük.” Ezek voltak az első reakciók.
És még azt is felhozzák, hogy a tényleges életfogytiglan a magyar emberek döntő többségének akaratával került bele az Alaptörvénybe. Hivatkoznak arra is, hogy 2011-ben az alkotmányozást előkészítő nemzeti konzultáció során a megkérdezett magyarok 94 százaléka támogatta a tényleges életfogytiglan bevezetését. Aztán a közlemény egy kis kavarral zárul. A közlemény kiadójáról nem gondolom, hogy összekeverné az Európai Parlamentet és az ítéletet hozó testületet. Tehát sajnos tudatos félrevezetésről van szó, amikor azt mondják, hogy azért kell a Fidesz listájára szavazni, hogy olyan képviselőket juttathassunk Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, akik majd meg fogják védeni a tényleges életfogytiglant, és ki fognak állni a magyarok döntése mellett.
Na most, nem az Európai Parlamentben dőlt el ez a kérdés, és önök tudatosan hazudtak, átverték a választókat az európai parlamenti választások előtt. Lelkük rajta! Meg kell nézni nyilván, hogy ki adta ki ezt a közleményt. Nem gondolom egyébként, hogy a jelen lévő miniszter és államtitkár úrnak a keze benne volt ebben a közleményben, mert őket sokkal jobb szakembereknek tartom, mint hogy ehhez adták volna a nevüket. De a lényeg az, hogy a Fidesz propagandájában ez szerepelt, tárgyi tévedések és hazugságok.
Azt látjuk, hogy eljön az ősz, és önök beterjesztik azt a javaslatot, amely - és ebben egyet kell értenem az előttem szóló MSZP-s vezérszónokkal - valóban eltörli a tényleges életfogytiglan intézményét. Mert hiszen nem tudjuk máshogy értelmezni azt a rendszert, amely 40 év után kétévente kötelező jelleggel felülvizsgálná a tényleges életfogytiglan rendszerét. Lehet, hogy ezt egy kegyelmi kérvény keretében teszi, de önmagában az a tény, hogy ez kétévente sorra kerül, nem, mondjuk ötévente vagy tízévente, azt sugallja, mintha olyan gyakran és kötelező jelleggel ezek az eljárások beindulnának, hogy már-már csak az a kérdés, hogy mikor szabadul az elkövető.
Márpedig, ahogy elmondtam, önök vagy a Fidesz tavasszal nagyon jól látta, hogy mi az emberek véleménye, bizonyos elkövetők esetében, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek, nem engedhető meg az, hogy ők szabaduljanak. Nem értem például, hogy ha valaki egy kisgyermeket különös kegyetlenséggel megöl, és megbánást nem tanúsít, akkor, mondjuk, 40 év után mi az a büntetőpolitikai indok, hogy ő szabaduljon. Mi változik meg? Feltámad az a kisgyermek? Vagy megbánta bűneit? Nem tudom elképzelni, hogy mi az az új szempontrendszer, amit itt be lehet hozni.
Nem arról van szó, hogy kiderül, nem ő volt az elkövető természetesen. Itt arról van szó, hogy újragondolják, vagy újragondolásra adnak lehetőséget az ítélet kapcsán. Itt szerintem nem érdemes humánumról beszélni, és itt nem csak a gyermekek irányába elkövetett bűncselekményekre gondolhatunk. Mert sok olyan bűnelkövető van, aki mondjuk, emberölés miatt bekerült, és letöltött valamennyi büntetést. Korábban ezt meg lehetett úszni enyhébb büntetésekkel, most valóban valamivel szigorúbb büntetéseket szabnak ki, de mondjuk, 10-15 év múlva kijön vagy adott esetben még ennél is korábban, újra gyilkol, és újra bekerül. Ezt többször megtette, és nem bánta meg, akár elmondja a börtönben, hogy ő semmiféle megbánást nem tanúsít, és ha kijön, akkor is bűncselekményeket fog elkövetni. Ezekben az esetekben tulajdonképpen nincs arra lehetőség, hogy valódi, tényleges életfogytiglannal lehessen ezeket az embereket sújtani.
Úgy gondolom, nem ez az, amit az önök választói elvárnak, és nem ez az, ami Magyarországon a közbiztonságot meg tudná teremteni. Mert valljuk be, az utóbbi időszakban hiába szabnak ki egy árnyalattal szigorúbb büntetéseket, a közbiztonság továbbra sem állt helyre. És pont az ilyen intézkedések, az ilyen megfelelési kényszer, és ebben az esetben úgy érzem, a túlzásba vitt megfelelési kényszer vezethet oda, hogy valóban úgy érezhetik a bűnözők, hogy az ő jogaik előrébb valók, mint az áldozatok jogai. És itt nemcsak a speciális, hanem a generális prevencióról is beszélni kell. Hiszen azt is meggátolhatnánk, hogy a jövőben adott esetben valaki egy ilyen súlyos bűncselekményt elkövessen.
De rátérnék olyan pontokra, amelyek egyébként ebben a törvényben szerepelnek, és túlmutatnak ezeken a főbb pontokon, amelyeket elsoroltam. Módosító javaslatokat is beterjesztettünk, beterjesztettem természetesen itt a Házban, ugye, részletes vitára már nem kerül sor, de ki szeretném emelni még néhány felvetésünket. Úgy gondoljuk például, az jó, hogy a jövőben lehet kérni, és ezt a bv. törvénybe és a büntetőeljárásról szóló törvénybe is beemelik, hogy az élet, testi épség elleni, öt évet meghaladó szabadságvesztésre ítélt elkövető szökése, szabadulása esetében értesítsék a sértettet.
Mi úgy gondoljuk egyébként, hogy ez lehetne automatizmus. Tehát nem feltétlenül kell itt külön kérelemre várni. Nem minden esetben van meg a lehetősége, illetve lehet, hogy az elméleti lehetősége megvan, hogy ezt a kérelmet jelezze a sértett, de nem mindig van a sértettnek jogi képviselője, nem mindig érti meg azt, hogy számára pontosan milyen lehetőségek nyílnak meg. Sok esetben, úgy érzem, nem fognak élni ezzel a lehetőséggel, ha ez nem egy automatizmus. Ezt át kellene gondolni. Nem hiszem, hogy olyan nagy adminisztrációs terhet róna az eddigi rendszerekre, ha már ezt nyilvántartják, hogy automatikusan jelezzék az ilyen elkövetők szökését vagy szabadulását.
Apróságnak tűnik, de jómagamnak tetszett az, hogy úgy szabályozzák a lőfegyverhasználatot, itt a bv. törvény módosításáról beszélek, hogy lőfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősüljön. Ez fontos szabályozás lehet, és pontosítja a lőfegyverhasználat körét. Azt már kevésbé értettem, lehet, hogy a jelenlegi gyakorlatot írják le, de akkor ez jelen pillanatban nem volt jól szabályozva, hogy kényszerítő eszközként, azt írják, csak arra kiképzett szolgálati kutyát lehet alkalmazni. Tudomásom szerint ez eddig sem volt máshogy, tehát a szolgálati kutyák esetében megfelelő kiképzésnek eleget kellett tenni. Ám legyen ez beemelve, ez csak egy apróság.
Viszont a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása esetén, ha már itt a nyilvántartási törvényhez is hozzányúlnak, úgy gondolom, az az indokolás nem állja meg a helyét, hogy bizonyos esetekben, amikor valaki szóban az ügyfélszolgálaton kéri a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítását, akkor ezt csak személyesen tehesse meg, ráadásul arra hivatkozással, hogy a meghatalmazás visszaélésekre adhat okot, vagy visszaélések táptalaja lehet. Úgy gondolom, egy teljes, bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás jelen pillanatban is működőképes, és nemcsak ezekben az eljárásokban, hanem szinte minden eljárásban. Aki visszaél ezzel, ott az okirat-hamisítás büntetőjogi tényállása megáll. Nem hiszem, hogy indokolt leszűkíteni személyes eljárásra ezt a kört, főleg nem olyan indokolással, hogy a meghatalmazás nem megfelelő ebben a körben.
Aztán szó van az európai védelmi határozatról. Önmagában jó, hogy megtörténik a magyar jogba való átültetés. Én itt azt szeretném felvetni a jelen lévő kormánytagoknak, illetve kérdezem, miért nincs helye jogorvoslatnak az európai védelmi határozat elutasítása vagy akár megadása esetében. Általánosságban a magyar jogrendszerben majdnem minden döntés ellen él a jogorvoslat lehetősége. Pont ezekben az ügyekben, úgy érzem, ahol külföldi jogszabályok, külföldi hatóságokkal való kapcsolattartás is számításba jöhet, akár a jó szándékú hibának is nagy az esélye, nagy a lehetősége, főleg a kezdeti szakaszokban.
(10.40)
Ha még egy fellebbezést sem lehet ezek ellen benyújtani, akkor a reparációra igen kevés esély nyílik, és a magyar jogrendszer általános elvéből is az fakad, hogy itt egy fellebbezési, jogorvoslati lehetőséget megadjunk. Kérem miniszter urat és államtitkár urat, hogy ezt gondolják át, vagy válaszoljanak arra, hogy ez miért került így bele a törvénybe, vagy miért zárják ki a jogorvoslatot.
A végére még el szeretném mondani, hogy örömteli, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ülésére a meg nem jelent, odaidézett emberek előállítása megtehető akár hatósági kényszerrel is. Az egy másik kérdés, hogy itt jelen pillanatban csak szabálysértésként szabályozott a meg nem jelenés, de már ez is valami, mert eddig megtehették. Például Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy nem jelent meg bizottsági üléseken, annak ellenére, hogy őt oda megidézték. A jövőben nyilván ez egy pluszgarancia, de a gyakorlatban való alkalmazására még várni kell.
Szó van a törvényjavaslatban a reintegrációs őrizetről is, amellyel - és ezzel tulajdonképpen mintegy keretbe is foglalhatom a felszólalásomat - egyet lehetne érteni, hogy akik mindent megtesznek, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, ott legyen egy olyan eszköz, hogy őket a szabadulások előtt - persze megfelelő nyomkövetési eszközzel - az otthonukba hazaengedjük, és mondjuk, a munkába járást lehetővé tegyük nekik.
De, és itt jön a másik problémakör, nem látom kellőképpen elválasztva - és itt indokolt lenne azért meghatározni -, hogy ez csak azokra igaz, akik valóban a visszailleszkedést választják, és nem egyfajta automatikus rendszer lesz, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ha valaki kirívó jogsértést nem követ el a börtönben, és csak úgy elvan, lehet, hogy nem bánta meg a bűnét, csak ki akarja húzni ezt a büntetést, akkor már adott esetben a reintegrációs őrizetbe kerülhet, tehát a börtön helyett a külvilágban találkozhatnak vele. Nem gondolom, hogy ezt automatikussá tenni büntetőjogilag indokolt lenne. Tehát ennek is egyfajta pontosabb meghatározását vártuk volna el.
Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
