DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tehát az első és talán a legfontosabb módosításként a büntetés-végrehajtási törvény szövegének több ponton való átdolgozását szeretném kiemelni. Az új büntetés-végrehajtási kódexet érintő változtatások öt fő csoportba sorolhatók. Az elsőbe a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében történő kiegészítések tartoznak, így különösen a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogairól, támogatására és védelmére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló EU-irányelv követelményeinek átvezetésére került sor. Célunk volt az áldozatvédelem erősítése.
A második csoportba a törvény elfogadása óta a jogalkalmazók részéről felmerült javaslatok, észrevételek alapján indokolt módosítások sorolhatók. Itt a büntetés-végrehajtás kiépülő új rendszerét segítő változtatásokat érdemes kiemelni. Ezek egyrészt a végrehajtási folyamatban érintett szervek - bíróság, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, bün-tetés-végrehajtási intézet - közötti hatékonyabb kommunikációt és információáramlást biztosítják.
Az ebbe a körbe tartozó módosítások másik része a kiépülő rendszer eredményes működését célozza: például az iratbetekintés és másolatkészítés szabályainak módosítása, a büntetés-félbeszakítás kérdésének rendezése, az elítéltről készült összefoglaló jelentés megismerésének szabályozása. Ugyancsak ebbe a körbe illeszkednek azok az elsősorban a felhatalmazó rendelkezéseket érintő átalakítások, amelyek a büntetés-végrehajtási törvényhez kapcsoló rendeleti szintű szabályozás kidolgozása ügyében tartott megbeszélések eredményeképpen kristályosodtak ki.
A harmadik csoportot azok a korrekciók alkotják, amelyek a jogértelmezést segítik, és a törvény jelenlegi szövegében meglévő kisebb ellentmondásokat, pontatlanságokat orvosolják.
A negyedik csoportba a pártfogó felügyeletet érintő, időközben bekövetkező változások miatt szükségessé váló módosítások tartoznak. A kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet 25. § (2) bekezdése a belügyminiszter hatáskörébe utalta a büntetés-végrehajtással összefüggő pártfogó felügyelői tevékenység megszervezését és irányítását. A pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos kormányzati feladatok ennek alapján ezentúl megoszlanak az igazságügyért felelős miniszter és a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter között, egyidejűleg a pártfogó felügyelői tevékenység eddig egységes szervezeti kerete átalakul. Erre tekintettel szükségessé vált a törvény kiegészítése, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők feladatkörének meghatározása.
Formailag szintén a büntetés-végrehajtási törvényhez kapcsolódik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében bevezetendő különleges kegyelmi eljárás szabályozása. Tisztelt Országgyűlés! A tényleges életfogytiglani büntetés intézményét bizonyos körökben sokan támadták és támadják. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is megfogalmazta kritikáit döntéseiben, sőt az Alkotmánybíróság előtt is van folyamatban lévő ügy bírói kezdeményezésre.
Miniszteri meghallgatásom során is hangsúlyoztam, hogy személy szerint nekem, mint igazságügyi miniszternek nincs semmi bajom a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel, a kirívóan legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőket a törvény legsúlyosabb szigorával kell büntetni. Magyarországon a ténylegesen életfogytiglanra ítéltek száma nem haladja meg a 40 főt.
Miniszteri meghallgatásom során, még májusban jeleztem, hogy van olyan alkotmányos megoldás, amely megfelelő választ tud adni a strasbourgi bíróság kritikáira. Az általam most előterjesztendő megoldás előtt részletesen tanulmányoztam, tanulmányoztuk a strasbourgi bíróság valamennyi, e tárgyban született határozatát, így a most előterjesztett javaslat mindezek fényében értékelendő, és álláspontom szerint kiállja az alkotmányosság próbáját.
A javaslat rendelkezései rögzítik, hogy a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségéből kizárt, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek esetében különleges, nem kérelemre induló kegyelmi eljárást kell lefolytatni. Ezzel teljesíti a magyar jogrendszer az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2014. május 20-án, a Magyar kontra Magyarország ügyében hozott ítéletben kifejtett követelményt, miszerint tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetén is legyen olyan eljárás, amely révén - ha a szabadságvesztésből már megfelelő hosszúságú idő eltelt - vizsgálható, hogy a büntetés büntetőpolitikai indokai továbbra is fennállnak-e.
(10.00)
Az új, kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárást hivatalból kell megindítani. Az eljárás megindításának feltétele, hogy az elítélt a kiszabott büntetésből negyven évet letöltsön. A strasbourgi ítélet nem határozta meg azt a legkorábbi időpontot, amely után a feltételes szabadság lehetőségét kizáró, életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálatát el kellene végezni. A tervezet ezért jogpolitikai indokokból és a magyar jogrendszer koherenciájára tekintettel állapítja meg ezt az időpontot.
A strasbourgi bíróság az ítéletben kifogásolta, hogy a magyar szabályozás alapján a jogerős büntetőítélet meghozatalakor a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt nincs tisztában azzal, hogy a kegyelmi eljárásban pontosan milyen szempontokat vizsgálnak az eljáró szervek, személyek. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölését szolgálja a tervezet e rendelkezése oly módon, hogy az igazságügyért felelős miniszterre bízza a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához szükséges, a döntéshozatal során megvizsgálandó előkészítő dokumentumok, iratok, adatok beszerzését.
A tervezet kifejezetten a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében lefolytatandó kötelező kegyelmi eljárás során történő döntéshozatalban való részvétel céljából új testület, a kegyelmi bizottság létrehozásáról is rendelkezik. A kegyelmi bizottság tagjait a Kúria elnöke jelöli ki a büntetőügyekben eljáró bírók közül; ennek is részletes szabályait a törvényjavaslat tartalmazza. A kegyelmi bizottság tagjaira a Kúria büntető kollégiuma fog javaslatot tenni. A kegyelmi bizottság tagjává a Kúria, illetve az ítélőtáblák büntetőbírói közül lehet bírókat kijelölni. A kegyelmi bizottság öttagú, hivatásos ítélkező bírákból álló független testület lesz.
Az igazságügyért felelős minisztert a felterjesztés megtétele során köti a kegyelmi bizottság állásfoglalása. A miniszter a felterjesztését köteles a kegyelmi bizottság állásfoglalásával egyező tartalommal felterjeszteni a köztársasági elnökhöz. Ha a köztársasági elnök nem gyakorol kegyelmet, akkor két év elteltével hivatalból újra kegyelmi eljárást kell indítani mindaddig, amíg az elítélt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztését tölti.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kérdéskörét nagy társadalmi érdeklődés kíséri. E szankció esetén egyfelől a büntetőjogi szigor, másrészt a humánumnak és a jogbiztonságnak az Alaptörvényben megjelenő szempontjait és szellemét szükséges összeegyeztetni. Meggyőződésem, hogy a választott megoldás révén sikerült az optimális egyensúlyt megtalálni a reményhez való jog, tehát a mindenkit megillető jog és a biztonság jogos társadalmi igénye között. Álláspontom szerint ezzel a megoldással a kérdéskört tudtuk kezelni, hisz az Alaptörvény a kegyelmezés jogát ismeri, sőt.
A következő témakör, ami a törvényjavaslatban van: a büntető törvénykönyv törvényjavaslat általi módosítását részben a jogértelmezési problémák feloldása indokolja, és ezt tettük ebbe bele. A javaslat az erőszakos többszörös visszaesők tekintetében tisztázza, hogy a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés mely esetekben szabható ki, illetve a visszaesők e kategóriájával szemben a halmazati büntetés kiszabásának szabályait is egyértelműbben rendezi.
A Btk. - az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseitől eltérően - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját nem a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához képest, hanem az elítélt büntetőjogi előéletétől függően határozza meg. A jogalkalmazás számára problémát okozhat, hogy az összbüntetések esetén ezen újítás leképezése nem történt meg teljes egészében, ezért az egyértelműség érdekében egy új bekezdés beiktatásával rendezendő a kérdés.
A fentiek mellett a Btk.-módosítás két pontosító szabály és egy jogharmonizációs záradék törvénybe építésével egyértelművé teszi, hogy hazánk megfelel az információs rendszerek elleni támadásokról szóló EU-irányelv követelményeinek.
Harmadikként szükséges kiemelni a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását, amelyet többek között az uniós követelményeknek való megfelelés alapozott meg. E körben szükséges volt a kiszolgáltatott helyzetben lévő terheltek tájékoztatására vonatkozó követelményeket a törvényben egy helyen rögzíteni, valamint a személyes költségmentességhez való jogra és igénybevételének feltételeire vonatkozó rendelkezéseket a Be.-ben lefektetni.
A módosítást indokolta még a belső jogrend koherenciájának megteremtése és az egységes joggyakorlat biztosítása is. A büntetés-végrehajtási törvény kodifikációs munkálatai során fontos célkitűzés volt, hogy egy tisztán végrehajtási jogi kódex szülessen, sor került ezért a büntető tárgyú jogszabályok felülvizsgálatára és az eddig más törvényekben szereplő, végrehajtási kérdéseket rendező szabályoknak a bv. törvénybe építésére. Ennek következtében - a párhuzamos szabályozást megakadályozandó - szükségessé vált a büntetőeljárásnak a büntetés-végrehajtási törvénybe átültetendő rendelkezéseit hatályon kívül helyezni.
A harmonizációt szolgálja továbbá a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény és a büntetőeljárás katonákra vonatkozó rendelkezéseinek összehangolása is. E körben az előterjesztés pontosan meghatározza, hogy katonával szemben mikor, melyik szerv jogosult eljárni.
Végül a joggyakorlat egységesítését biztosítja a büntetőeljárás azon új rendelkezése, amely egyértelműen kimondja, hogy az összbüntetési eljárás lefolytatásához szükséges hozzájárulását az elítélt az elsőfokú ítélet meghozataláig visszavonhatja.
A negyedik. A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény módosítása három fő irányba hat. Egyes rendelkezések a nemzetközi együttműködést igyekeznek fejleszteni, például nemzetközi együttműködés esetén a találati adathozzáférést követő adattovábbítási és adatigénylési lépések egyértelmű rögzítésével, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ információcserében játszott szerepének tisztázásával, az EU más tagállama kijelölt központi hatóságának történő elektronikus adattovábbítás lehetőségének megteremtésével. Más rendelkezések a nyilvántartási rendszert próbálják fejleszteni, például a bűnügyi nyilvántartási rendszer használatára jogosultak nyilvántartásának megteremtésével, a hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal kapcsolatos eljárások egyszerűsítésével.
Végül bizonyos változtatásokat a belső joganyaggal való összhang megteremtése motivált, például a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény, valamint a rendészeti törvény megváltozó szabályaira figyelemmel indokolttá vált módosítások.
Az ötödik. Az Európai Parlament és a Tanács az európai védelmi határozatról szóló irányelvét a tagállamok 2011 végén fogadták el. Az irányelv átültetési határideje 2015. január 11-én jár le. Ez azt jelenti, hogy annak érdekében, hogy Magyarország a késedelem miatt ne kerüljön automatikusan kötelezettségszegési eljárás alá, eddig a dátumig az átültető jogszabályi rendelkezéseknek hatályba kell lépniük. Az átültetéshez az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosítása indokolt.
Végül a törvényjavaslat részét képezi a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó egyes törvények módosítása is. Ezek közül ki kell emelni a rendőrségről szóló törvény módosítását, amely egyrészt megteremti a közbiztonsági őrizet végrehajtásának szabályait, másrészt lehetővé teszi bűnmegelőzési és őrzésbiztonsági okokból az előállító egység és a rendőrségi fogda területén képfelvevő eszköz használatát, harmadrészt pedig valamennyi, a rendőrségi fogdán történő fogva tartás tekintetében egységes felhatalmazó rendelkezést alkot.
A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény módosítása a kényszerítő eszközök alkalmazási körét pontosítja, valamint az élet kioltására nem alkalmas, traumatikus és irritáló lőszerek rendszeresítését teszi lehetővé, továbbá a lőfegyverhasználat és a fogvatartottal történő kapcsolattartás szabályait egészíti ki, illetve változtatja meg.
Végül ebben a körben a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény módosítását érdemes megemlíteni, amely a szabálysértési őrizet végrehajtásának részletszabályait teremti meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az előbbiekben röviden bemutatott törvényjavaslat kodifikációját komoly egyeztetési folyamat kísérte. Ennek során az érintett tárcákkal való kommunikáció mellett az Igazságügyi Minisztérium nagy gondot fordított arra, hogy a joggyakorlat tapasztalatait, észrevételeit figyelembe vegye. Fontos szempont volt, hogy azokat az újító szándékú, illetve a meglévő anomáliák kiküszöbölésére irányuló javaslatokat, amelyek a jogalkalmazás hatékonyságát kívánják szolgálni, a javaslat részévé tegyük.
Bízom abban, hogy az elkészült törvényjavaslat így nemcsak a bv. törvény újításainak kapcsolódó törvényeken való átvezetését és a nemzetközi követelményeknek való megfelelést fogja szolgálni, hanem a jogalkalmazók munkáját is megkönnyíti.
Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
(10.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
