DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak röviden szeretnék hozzászólni az elhangzottakhoz, majd Répássy Róbert államtitkár úr fogja a zárszót tartani.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Igazából nagyon érdekes vita bontakozik ki a tényleges életfogytiglan szabadságvesztéssel kapcsolatosan. Nagy érdekfeszítéssel hallgattam több képviselőnek a hozzászólását.
Azt gondolom, abban valamennyien egyetértünk, hogy azzal az életben semmi probléma nincs, hogyha valaki egész életében börtönben kell hogy maradjon. Azt gondolom, ez egy olyan dolog, amit Strasbourg sem kifogásol, és egyikünk sem tudja kifogásolni, amennyiben valaki az elkövetett bűncselekménye folytán nincs abban a helyzetben, hogy ki akarjon jönni, s a többi, s a többi, tehát ezzel az égvilágon semmi probléma nincs. Amit Strasbourg a joggyakorlatában kialakított, azért az változik és folyamatosan fejlődött, tehát nem is volt egy egységes hulláma ennek a joggyakorlatnak, hanem voltak benne különböző cikcakkok, amikor maga Strasbourg is visszalépett vagy pedig előrement.
(11.00)
Ez egy nagyon bonyolult dolog tudniillik. Igazából ami megfogalmazódott a strasbourgi joggyakorlatban, az a reményhez való jog. Nevezetesen az, hogy valakinek valamifajta reményt kell adni, az ő ügyét valamikor kézbe veszi valaki. Azt azonban Strasbourg nem mondja meg, hogy milyen formában kell megcsinálni ezt a reményhez való jogot. Nem is lehet kodifikálni, mert 47 ország van az Európa Tanácson belül, és ennek megfelelően különböző megoldások alakultak ki.
Vitathatatlan, hogy két fő irányzat van. Az egyik fő irányzat az, amikor egy bíró kezébe teszi a dolgot, és azt mondja, hogy x év után - lásd Norvégia - majd meglátjuk, a Breivik-ügynél mit fognak mondani, hogy mi fog vele történni, kiengedjük vagy nem engedjük ki. Vagy pedig egy másik megoldást csinálnak: kényszergyógykezelést írnak elő, és egész életében akár a kényszergyógykezelést kell elszenvednie.
A B- verzió a kegyelmezési rendszer alapján; például Bulgáriában, Hollandiában, Nagy-Britanniában kegyelmezési rendszer van. Itt azt vizsgálja meg a strasbourgi bíróság, hogy az a kegyelmezési rendszer megfelelő-e vagy nem megfelelő. Tehát a kegyelmezési rendszert vizsgálja meg. A reményhez való jogot tudniillik egy jól szabályozott kegyelmezési rendszer tudja biztosítani.
Mi történik ebben az esetben? Az igazságügyi miniszter diszkrecionális jogát elvonjuk. Az igazságügyi miniszternek megszűnt a diszkrecionális joga innentől kezdve, mert a kegyelmezési bizottság véleménye köti őt. Ez egy öttagú bizottság lesz, ami független bírókból áll, tehát a bírói hatalom részt vesz az eljárásban. Azért az, ne felejtsük el, óriási előrelépés, hogy egy független szervezet képviselői, egy öttagú bírói szervezet véleményt mond. Innentől kezdve kegyelmezés révén tud kiszabadulni, erre szabályozott rendszert hoztunk létre - abszolút szabályozott -, és nyilvánvalóan az államfőről sem feltételezzük azt, hogy nem vizsgálja meg gyakorlatilag azokat a dokumentumokat, amelyek a kezébe kerülnek egy öttagú bírói fórum részéről. Bármilyen furcsán is hangzik, talán nem is tartom olyan nevetségesnek ezt a dolgot, hogy azt feltételezzük egy államfőről, hogy megvizsgálja azokat a dokumentumokat, amelyek elé kerülnek, mint ahogy most is ilyen módon történik. Csak most, ha szabad így mondanom, az igazságügyi miniszter diszkrecionális jogköre nincs elvonva.
A másik dolog, ami számomra rendkívül fontos, ha valaki végigolvassa a strasbourgi bíróság döntését, akkor egyértelműen kiderül, hogy a kegyelmezési út lehetséges út, ezért is választottuk ezt a megoldást.
A másik ügy, amit akartam mondani, a felülalkotmányozással kapcsolatos. 1999 óta létezik ez a büntetési lehetőség, és 2011-ben került be az alaptörvénybe. Ebben az ügyben nem történt semmifajta felülalkotmányozás. Hozzá kell tenni, hogy a felülalkotmányozás kifejezéssel is gondom van, tudniillik más országokban - Franciaország, Belgium - számos alkalommal előfordult, hogy a parlament jutott olyan álláspontra, amely szembehelyezkedett más szervek véleményével és az alkotmányban rögzített bizonyos szabályokkal. Két esetben tudok Franciaországban példát, de Belgiumban is.
Tehát a felülalkotmányozás kifejezéssel óvatos lennék, mert ennek van egy pejoratív kifejezése - hozzá kell tenni -, pedig a parlamentnek lehet olyan lehetőséget adni, amikor más jogalkalmazó szervvel szemben eltérő véleménye van. Én tehát nem tartom feltétlenül és ab ovo ezt a kifejezést olyannak, ahogy a képviselő úr mondta, hogy ennek gyakorlatilag csak negatív értelme lehet. Szerintem nem csak negatív értelme van ennek; ez szubjektív, és esetről esetre kell megválogatni. Ebben az esetben viszont nem került sor felülalkotmányozásra, hisz 2011-ben került be az Alaptörvénybe az, hogy szándékos és erőszakos bűncselekmények esetében lehetőség van tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására.
Úgy gondolom tehát, hogy az igazságügyi miniszter diszkrecionális jogkörének korlátozásában jelentős előrelépés történt, és ezáltal a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozása megfelelő kereteket kapott. Nem törölte el a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Ezt májusban a miniszteri meghallgatásomon is említettem, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetősége megmarad. Megmarad, igen, teljesen más úton lehet kikerülni, ha egyszer ki lehet kerülni - ennek megvan most természetesen a megfelelő eljárási rendje - , de ettől függetlenül a bíróságok ugyanúgy ki fogják szabni, mert van rá igény, ezt a képviselő úr is említette. Valóban van, és úgy gondolom, hogy ezzel a büntetéssel az égvilágon semmi baj nincsen.
Ezzel a kiegészítéssel, amit most előterjesztettünk, szerintem a helyükre kerültek a dolgok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
