Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy e nagyon fontos napirend esetén a Ház már kissé foghíjas, tehát igen szűk körben fogunk vitatkozni egyébként nagyon fontos stratégiai kérdésekről, a nemzeti vagyonleltártól kezdve az ellenőrzés átalakulásán át számtalan kérdést lehetne érinteni. A legfontosabb kiindulópont talán az, amire itt mindenki kíváncsi lehet, hogy mit kapott az Országgyűlés - idézőjelben - azért a 7,7 milliárd forintnyi költségvetési támogatásért, amit ez a szervezet egyébként jogosan kaphatott, merthogy a működése alátámasztotta ezt a kiutalást. És nyilvánvaló, hogy az illetékes bizottság… - lévén magának az Országgyűlésnek kellene megítélnie e tevékenység milyenségét, e tekintetben kissé sajátos helyzet állt elő, hiszen most a Gazdasági bizottság volt az a plénum, amely elől kiindult ez az egész folyamat, viszont minden normális országban - és itt ezt is tegyük idézőjelbe - vagy állandó számvevőszéki bizottsága van a parlamentnek vagy pedig egy olyan költségvetési bizottsága, amely számvevőszéki albizottsággal rendelkezik.
Nálunk ez nem mondható el, a furcsa átalakulásokat követően most egy ilyen „sok bába közt elvész a gyerek” állapot alakult ki egy kicsit. Az Egyesült Királyságban például két állandó bizottság is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és látható az is, hogy nálunk a Számvevőszék újbóli felállítása, 1989 óta vagy önálló bizottságként, vagy mint mondtam, költségvetési, pénzügyi, adóbizottság albizottságaként működött az ÁSZ-ügyekben illetékes grémium. Ennek ellenére a Gazdasági bizottságtól a bizalmat megkapta az a beszámolónak nevezett valami, ami előttünk van, de nyilvánvaló, hogy már ott is felvetettünk olyan kérdéseket, amelyek tisztázásra szorulnak, és most is fel kívánok vetni pár olyat, amelynek pozitív irányú tisztázása esetén akár még támogatható is lenne az, ami elénk kerül, ha viszont ez a feloldás nem sikerül, akkor a kezdeti bizalom is el fog párologni, értelemszerűen.
(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Látható tehát, hogy a határozati javaslat normaszöveg-tervezete abból indul ki, hogy az Országgyűlés megállapítja, hogy az ÁSZ a törvényi kötelezettségeit teljesítette - erről lehet majd egyrészt vitatkozni -, másrészt pedig van egy másik deklaráció előttünk, amely szerint az Országgyűlés elismeri az ÁSZ társadalmi szerepvállalását a pénzügyi kultúra fejlesztésében. Itt rögtön adódnak olyan kérdések, hogy vajon ezek teljes körűek-e, és csak ezekre lennénk-e kíváncsiak. Én például nagyon kíváncsi lennék a válaszra arra a kérdésre, hogy miért nem tudta elkészíttetni a kormány az állami vagyon regiszterét annak ellenére, hogy maga hozott határozatot róla, és több milliárd forintot költött már rá eredménytelenül, és még mindig nem tudhatja az adófizető választópolgár, hogy mennyi az állam vagyona, nőtt-e vagy csökkent. Tehát olyan alapvető kérdésekre nem kapunk választ, mint hogy a kincstári ezüst megvan-e, gyarapodott-e, elvitt-e belőle valaki, rendelkezésre áll vagy pedig gyarapítható-e a továbbiakban. Tehát az, hogy továbbra sincs meg a többszörösen megígért országleltár, véleményem szerint kicsit kihúzza az alapot az egész kérdéskör alól, amelyről most beszélgetünk.
Az ÁSZ tekintetében pedig a pénzügyi kultúra fejlesztése egy nagyon fontos feladat, erről már bizottsági szinten is egyébként egy pozitív irányú diskurzus indult el, ahol én is pozitív válaszokat kaptam a felvetett kérdésekre, de látható, hogy ez nem konferenciákkal és nem jó PR-ral valósítható meg elsősorban, hanem egyre több konkrét vizsgálattal, közérthető jelentésekkel és az ellenőrzötteknek adott szakmai segítséggel, hiszen hosszú távon ez veheti elejét a problémák újratermelődésének.
Kiderült a bizottsági szakaszban is, hogy a Számvevőszék nem képes egy teljes lefedettséget generálni az ellenőrzés terén, és arra a kérdésemre, miszerint az Államkincstár, a Számvevőszék és egyéb közületek tekintetében párhuzamosságok fellelhetők-e az ellenőrzések terén, szintén úgy érzem, hogy még egy tisztázandó területre bukkantunk, legalábbis itt azért olyan válaszokhoz szeretnénk jutni, amelyek a bizottsági szakaszban megadott bizalmat alátámasztják, és nem érik el azt, hogy a frakciónk bizalma elpárologjon a beszámoló kapcsán. De azt is látnunk kell, hogy miközben a beszámoló mottója, hogy az ÁSZ is jobban teljesít, mégis szinte csak és kizárólag összevont adatokat kapunk a tekintetben, hogy például az ellenőrök létszámával kapcsolatban mi a helyzet.
180 számvevőszéket ismerünk nagyjából a világon. Ha a külföldi jelentéseket megnézzük, és a Jobbik frakciója, az akörüli szakértők vagy az előző ciklusban Nyikos László, kiváló szakértőnk természetszerűleg sokszor elmondta már ezen összevetések kapcsán, hogy mi a kiindulópont. Ha egy külföldi és kiterjedtebb jelentést vagy beszámolót kaptunk volna, akkor adott esetben további kérdésekre és válaszokra lelhettünk volna. A mostaniból nem tudjuk meg például, hogy az érintett ellenőrök milyen végzettségűek, hányan vannak, mennyibe kerül egy számvevői nap, mennyibe kerül egy-egy jelentés, de másfajta jelentéstípusokból vagy más pénzügyi kultúrából származó jelentéstípusokból még az is kiderülne, hogy az érintettek hány szolgálati autót használnak, vagy ami még fontosabb, hány feljelentésük jutott el a bírósági szakaszig, és hány jogerős ítélet született ezekből. Nem azt akarom mondani, hogy egy önmagában erről vezetett statisztika teljes körű és átfogó képet biztosítana, de azt igenis állítom, hogy ezen felvetett kérdésekre adott válaszok sokkal közelebb hoznának bennünket ahhoz a mostani eldöntendő kérdéshez, hogy ennek a többmilliárdos költségvetési támogatásnak és ennek az erőforrástömegnek a felhasználása tekintetében megfelelően teljesített-e az ÁSZ.
Nyilvánvaló, hogy a közpénzek kezelését, a közvagyon használatát leginkább két szempontból lehet vizsgálni. Első körben megvizsgálhatjuk, hogy a gazdálkodás szabályosan történt-e, a másik aspektus pedig az lehet, hogy ésszerű, bölcs volt-e a közjavak használata. Nyilvánvaló, hogy ezen teljesítményvizsgálat tekintetében érezhetők állításom szerint a komolyabb elmaradások, és a teljesítménymutatók kidolgozása - akár az ÁSZ maga számára - ez továbbra is elvetett terület, tehát nem láthatunk ilyeneket a megfelelő kiterjedésben. Sokszor elhangzott már, hogy ez nem is feltétlenül az ÁSZ feladatköre, amivel nem értek egyet, hiszen akkor kié. Gyakorlatilag az ÁSZ-nak köze volt a hatályos számvevőszéki törvény megalapozásához is. Tehát éppen azzal járulhatna hozzá leginkább a pénzügyi kultúra színvonalának emeléséhez, hogyha jó példával elöl járna, és más költségvetési szervek számára is megpróbálna kidolgozni ugyanilyen, hasonló hatékonysági mutatókat, tehát tegyük mérhetővé ezt az egész tevékenységi kört.
Azt is láthatjuk, hogy taxatív felsorolással nem szembesülünk, tehát nem tudhatjuk meg például azt, hogy hány közalapítvány pénzügyi beszámolójának auditálására került sor, és azt sem, hogy a teljesítmény-ellenőrzésnek elnevezett ÁSZ-vizsgálatoknak mi a gyakorlati és valódi hozadéka, tehát ez újabb válaszokért kiált.
És még egy fontos, adott esetben pénzügyi szempontot hadd hozzak be ide! A lengyel, a német számvevőszék, de az angol is évente azt is kimutatja és jelenti, hogy mekkora az a megtakarítás, ami előállt a vizsgálatainak köszönhetően a költségvetésben, és ez igazolható is. Tehát hogyha az angol példából indulunk ki, és arányosítjuk a számokat, akkor azt látjuk, hogy az évi majd’ 8 milliárd forintos támogatást figyelembe véve egy 50-60 milliárd forintos pótlással kellett volna hozzájárulni a költségvetés tekintetében az arányok javításához, de ezt nem tudjuk meg, hiszen ilyen irányú kimutatásunk jelen pillanatban nem áll rendelkezésre. Nagyon jó lenne, hogyha rendelkezésre állna.
A tájékoztató, amely előttünk fekszik, 192 darab számvevőszéki jelentést említ, csakhogy ez egy nagyon leszűkített megfogalmazás, ez olyan kijelentés, mintha egy kertész arról informálna bennünket, hogy 192 darab zöldséget termesztett. Jó, oké, de honnan tudjam, hogy mennyi a dinnye és mennyi a sárgarépa? Tehát előáll egy olyan helyzet, hogy a 192 említett beszámolóról még azt sem tudjuk, hogy ez tartalmazza-e azt a 105 beszámolót, ami pénzügyi auditként már a korábbiakban bevonult a köztudatba még a jelentés első részéből.
Azt is láthatjuk, hogy hatalmas hiányosságok lelhetők fel, nem vagy alig szól a tájékoztató például a közalapítványok ellenőrzéséről. Említsünk pár példát! A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványról lehetne többet hallani - és a tevékenységéről -, vagy akár a Hajléktalanokért Közalapítványról, a Magyar Cigányokért Közalapítvány is ebbe a sorba kívánkozik, a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány, a Gandhi Közalapítvány vagy éppen a Tempus. Tehát nagyon sok olyan példát tudnánk itt felsorolni, amelyek tekintetében mind a gazdálkodás mikéntjéről, mind pedig az ellenőrzés folyamatáról láthatnánk és szeretnénk látni adatokat, de sajnálatos módon ebből a beszámolóból ez kimaradt.
Nincs szó továbbá alapítványok, köztestületek, egyesületek és úgynevezett egyéb kedvezményezett szervezetek és az általuk alapított gazdasági társaságok ellenőrzéséről sem. Tehát nemhogy teljes körű lefedettséget nem lehetett elérni, ez álláspontom szerint nem is várható el két éven belül a Számvevőszék - mondjuk úgy - eszközrendszerének bővülése óta, de azért hosszú távon, stratégiai szinten elvárható lenne. Mindent természetesen nem lehet egy évben leellenőrizni, de ezt a feladatcsomagot a stratégiában igenis fel kellene dolgozni, az új stratégia ugyanakkor ezzel egyáltalán nem foglalkozik.
(20.10)
A kérdéseim összessége tehát arra irányul, hogy a Számvevőszék ezzel az új típusú eszközrendszerrel képes volt-e élni, hogy lesz képes tervei szerint élni a jövőben, tehát milyen vízióval bír arra nézve, hogy a tevékenységét merre terjeszti ki, és ami a legfontosabb, hogy az egésznek az alapja, egy vagyonleltár hiánya mennyiben nehezíti meg a dolgát, és mennyiben nehezíti meg a magyar állampolgárok dolgát, ha arra kíváncsiak, hogy mondjuk, mekkora az aranytartaléka Magyarországnak. Hiszen még ezzel kapcsolatban is ellentmondásos adatok jelennek meg - mennyi a kincstári ezüst, mi a nemzeti vagyon?
Hiszen a nemzeti vagyonról folyt itt az előző ciklusban vita, hát a röhej magas foka volt. Talán még többen emlékeznek rá, hogy mi történt itt. Elkezdték lajstromba venni a magyar nemzeti vagyon egyes részeit, itt az állami vagyonra szűkítették le ezt a kört. A kettő, nagyon jól tudjuk, hogy nem ugyanaz. És mi történt? Például a Lánchidat lefelejtették a magyar nemzeti vagyontárgyak köréből. Szerencsére a Parlament épülete benne volt, ahol vitatkoztunk, de hát itt azért komoly aggályaink merültek fel, hogy milyen motivációk vezették az akkori képviselőket, az akkori kormányzatot arra, hogy az állami vagyon egy részét elkezdjék lajstromozni. Hát meg is fejtettük. Meg kellett például, ha jól emlékszem, akkor 54 kisvasútvonalat, a fideszes képviselők érdekeltségi vagy választókerületébe tartozó területeken egy ilyen lajstromozással kvázi védeni különböző befektetési szándékoktól. De azt állítanunk kell, hogy ez az igazi nemzeti vagyonleltártól nagyon-nagyon távol áll. Tehát nekünk egyrészt tudnunk kellene, hogy Magyarország milyen erőforrásokkal gazdálkodhat, azokat hogy lehet megóvni, hogyan lehet gyarapítani őket, és egyáltalán, idetartoznak hazánk, a nemzetgazdaság befektetési lehetőségei, kifutási útjai.
Van ám még egy súlyosabb következmény, ami a nemzeti vagyonleltár hiányából adódik: ha nem tudjuk, hogy mi a nemzeti vagyonunk, akkor ki a felelős a megvédéséért? Kit lehet majd számon kérni az elvesztegetésért? Nagyon súlyos kérdések ezek, és az igazán siralmas az, hogy az előző ciklusban nem csak mi, jobbikosok, nagyon sok képviselő ezeket a súlyos kérdéseket felvetette. Nemhogy válaszokat nem kaptunk rá, hanem sajnálatos módon egy ilyen leszűkült körben, mint ahogy most is vagyunk, kevesebb, mint tucatnyian, igazából végighallgattunk egy beszámolót, vezérszónoki kör elhangzik, érdemi vita, nem tudom, hogy kialakulhat-e, hiszen egy zárszó típusú dologban szoktunk néminemű reakciót nyerni arra, amit elmondunk. De az látható, hogy ezen valódi nemzeti sorskérdéseinkről, mint amilyen a népességfogyás helyzete, a nemzeti vagyonunknak a helyzete, állapota, hogy egyáltalán tudjuk, mi van ezzel, és idevehetjük igenis az ellenőrzés teljes rendszerét, annak párhuzamosságait, annak hiányosságait, fehér foltjait, mert igenis vannak; tehát, amíg ezekre a stratégiai kérdésekre nem tudunk megfelelő időt, energiát szakítani, és mondjuk, a mai és a tegnapihoz hasonló vitanapok folynak le a parlamentben, addig állításom szerint a nemzetgazdaságot nem lehet biztonságos pályára állítani.
Éppen ezért - bár még egyszer mondom, bizottsági szakaszban itt a bizalmat mi megszavaztuk annak, ami előttünk fekszik -, e nagyon súlyos kérdések tekintetében a homályokat igenis el kell oszlatni ahhoz, hogy egy felelősséggel és nemzetben gondolkodó frakció támogathassa szavazatával azon beszámoló elfogadását és azon határozati javaslat elfogadását, ami jelen pillanatban előttünk van. Éppen ezért arra szeretném bíztatni elnök urat, de egyébként minden munkatársat és minden a témával foglalkozó szakembert, hogy azt a társadalmi diskurzust, ami rendre elmarad e témakörök mentén, azt igenis erőltessék, minden fronton erőltessük azt, hogy szülessen meg a nemzeti vagyonleltár. Beszéljünk arról, hogy igenis ellenőrzésre van szüksége a lehető legtöbb magyar településnek, azt az eszközrendszert fel kell tudni használni, ami a Számvevőszékhez eljut, és tegyék mérhetővé a saját teljesítményüket. Mutassák meg, hogy azon támogatási tömegből mekkora hozadékot tudnak hozni a magyar költségvetésbe, mutassák meg, hogy hányszorosa az a spórolás, ami a tevékenységük, az ellenőrzések által keletkezett, mint amennyi költségvetési támogatásban részesülnek.
Ha az angol és a német példa azt mutatja, hogy erre el lehet indulni, akkor nyilvánvaló, hogy a hazai intézmény is nagyon komoly társadalmi elfogadottságra tehetne szert, ha ezek az adatok nemcsak így közismertként keringenének, hanem tényekkel, számokkal alá lennének támasztva. Én tehát arra biztatom önöket, hogy nyissuk ki ezt a ténytárat, beszéljünk tényekről, számokról, és a következő beszámoló tekintetében pedig kérem, ügyeljenek arra, hogy ezek a most még kicsit talán fehér foltként kezelhető vagy kezelendő területek sokkal egyértelműbben kerüljenek elénk tárásra. Hiszen felelősséggel dönteni és felelős döntést elvárni csak olyan módon lehet érzésem szerint, ha ezekről a nagyon fontos kérdésekről nemhogy közmegegyezést nem alakítunk ki, hiszen ez még érzésem szerint egy kicsit távolabb van, de legalább fontos adatok birtokában, tisztességes módon tárgyalni tudjunk. Köszönöm a lehetőséget.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
