DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban egy nagyon fontos javaslat áll előttünk, és azt lehet mondani, hogy részelemeiben megoldást is hozhat erre a problémára, de sajnos a félmegoldásokkal mi magunk soha nem elégedtünk meg.
Bár előttem Z. Kárpát Dániel és Volner János nagyon fontos szempontokat kiemelt, de szeretném önöket meggyőzni, hogy vigyék végig a megkezdett elszámoltatást vagy a helyzet rendezését, nevezhetjük így is. És igaz-e ez a jelenlegi állapotra vagy akár az oly régóta elhúzódó és most Rogán Antal által - ha a tegnapi lapoknak hinni lehet - tavaszra ígért forintosítás szempontjából? Hiszen felmerülhet ezzel kapcsolatban, a forintosítással kapcsolatosan, hogy ezt önök nem úgy tervezik, ahogy ez valójában a jogszabályoknak és az erkölcsnek megfelelő lenne.
Továbbvinném azt a gondolatot, amelyet szintén a képviselőtársaim elmondtak, hogy a probléma 2010-ben - és ugyanúgy, amikor önök megnyerték akkor először kétharmaddal a választást - fennállt, és itt a probléma nemcsak valamiféle erkölcsi rendezési kötelezettséget jelent, hanem ahogy az igazságügyi miniszter úr elmondta, ez egy jogi probléma: ezek a hitelszerződések nem voltak megfelelőek, hibás termékek voltak, sőt - ezt most már önök is elismerik - a bankok tisztességtelenül jártak el. Egyelőre önök még azt ismerik el, hogy abban a körben jártak el tisztességtelenül, amely körben emelték egyoldalúan a hitelek kamatait, de reméljük, hogy el fog jönni az az időszak, amikor ezt akár a devizahitelek alapgondjára, a devizaárfolyam és a devizahitelezés kérdésére is kiterjesztik.
Ha viszont ez így van - és miért ne fogadjuk el azt, amit az igazságügyi miniszter úr mondott -, akkor az önök felelőssége nemcsak az, hogy egy törvényjavaslattal több mint négy évig vártak, hanem az is, hogy vagy nem tudták 2010-ben azt, hogy ezek hibás termékek, és jogtalan kamatemelésekre került sor; ha nem tudták, akkor nem kellő szakértelemmel, nem kellő felkészültséggel nyerték meg a 2010-es választásokat és alakítottak kormányt. Vagy ha tudták, és vártak egészen négy és fél évig, akkor viszont az az esetkör áll fenn, hogy önök átverték az embereket, és kampánytémaként az önkormányzati választásokig vártak, és nem a 2010-es önkormányzati választásokig, hanem sajnálatos módon a 2014-es választásokig.
Miért mondjuk azt, amit most már részlegesen talán mindenki elismer, és először a Jobbik mondta ezt ki, hogy forintosítani kell ezeket a hiteleket? Egyébként hozzáteszem zárójelben, az a meglepő fordulat, hogy most már az MSZP is a forintosításról beszél, és már elmozdult egészen odáig, hogy a 2010-es árfolyamot tartja irányadónak; még egynéhány hónap, és már az MSZP is azt fogja harsogni, hogy a felvétel árfolyamán kellene forintosítani ezeket a hiteleket. Nem féltem az MSZP-t, bár az tény, hogy a szavazóik jó részének már nem bírják a támogatását, és ha most a bankokét és a nagy multicégekét is el fogják veszíteni, akkor nem nagyon marad támogatójuk. Persze ez az ő dolguk legyen, de mi álljunk az emberek oldalára, és ha van egy ilyen helyzet, hogy az MSZP is ezt harsogja, akkor itt az Országgyűlésben lehetne egy olyan forintosítást, egy szigorú forintosítást elfogadni, amelyet - úgy tűnik - minden parlamenti párt elfogadna.
Ha ez így lenne, akkor nyilván kifelé vagy akár a nemzetközi fórumokon - egészen biztos vagyok benne - nehezebben lenne támadható. Talán azt az MSZP sem tenné meg, hogy itt megszavazza az Országgyűlésben, utána meg Brüsszelben kígyót-békát kiabál erre a javaslatra. Bár lehet, hogy ebben az államtitkár úr nem ért velem egyet, és ő el tudja képzelni azt, hogy az MSZP megszavaz itthon egy javaslatot, és utána Brüsszelben megfúrja; lehet, hogy az államtitkár úr még nálam is jobban ismeri az MSZP nemzetközi tevékenységét.
De visszatérve az alapproblémára, való igaz, hogy azokban a különböző, bankok ellen indított perekben, amelyekben megpróbálták megfelelő felkészültségű jogászokkal felhozni a devizakérdést, tehát hogy valójában állt-e deviza ezek mögött a hitelek mögött, ezekben az esetekben a bankok semmilyen módon nem tudták azt bizonyítani, hogy ők devizát vontak be ezekbe az ügyletekbe. Hogyan lehetett volna? Vagy egy bank hogyan tudja ezt bizonyítani? Első módja annak, hogy ő elindította az utalást devizában, és az ügyfél forintszámlájára megérkezik a pénz, és valahol a kettő közt ez átváltásra kerül. Ugye, ha lenne egy ilyen bizonylata a banknak, egy utalási bizonylat, amelyben az szerepel, hogy ő, mondjuk, svájci frankban elutalta ezt a pénzt, és az ügyfél azt forintban kapta meg, akkor a bank tudná bizonyítani, hogy valóban, ő elindította ezt az utalást a megfelelő devizanemben.
Higgyék el és képzeljék el, hogy ezt a bankok - bármennyire is furcsa - nem tudják bizonyítani. És felmerülhetne az a B-variáció, hogy mielőtt ők elutalták a saját forintszámlájukról az ügyfél forintszámlájára, átváltották ezt az összeget, a svájci frankot forintra, ehhez ugye konvertálási bizonylatot kellene bemutatni az ügylet teljesítése idejéből, és ezt sem tudják bemutatni, hiszen ha be tudnák vagy rendelkeznének ilyennel, akkor nyilván ezekben a perekben bemutatták volna.
Egyébként sajnálom, és Z. Kárpát Dánielnek kell igazat adnom, hogy az, hogy ilyen módon felfüggesztették a pereket, egyébként azt is meggátolta, hogy a bíróság kimondja - és sok esetben ezt kimondta volna, és erre történtek már, ha jól tudom, elsőfokú ítélek is -, hogy nemcsak hogy egyoldalúan és tisztességtelen módon emelkedtek ezek a kamatok, hanem maga a devizának mondott hitel valójában egy forinthitel volt, amit egy devizaárfolyamhoz, azt kell mondjam, csalárd módon hozzákötött a bank. Na most, ez így a jövőben sajnálatos módon nem kerülhet majd kimondásra, hiszen ezek a perek, amelyek megindításra kerültek, és nem csak a tisztességtelen egyoldalú kamatmódosítás ügyében, nem kerülnek majd befejezése.
És hogy még egy érvrendszert vegyek fel arra a listára, amivel esetleg a kormány is érvelhet a bankok felé, ez nem más, mint hogy nézzék meg, a bankok hogyan tartják nyilván ezeket az adósságokat. A hivatalos könyveikben, nem abban, amit az ügyfél felé megküldenek! Vajon devizában tartják nyilván vagy forintban? Meg fogják látni, hogy ezek forintban nyilvántartott tartozások, tehát az, hogy a bankok az ügyfél felé bemutatnak egyfajta deviza-nyilvántartást, sok esetben egyfajta feketekönyvelést jelent. Felteszem a kérdést, hogy ha egyébként a magyar kis- és középvállalkozások próbálkoznának ilyennel, hogy egyfajta fekete kettős könyvelést vezetnének, tehát van egy hivatalos meg amit, mondjuk, az üzletfeleiknek bemutatnak, hát szerintem ott a NAV és a különböző állami szervek nagyon keményen lecsapnának. Akkor a bankok esetében ez miért nem történhetett meg? És a mai napig miért nem tudják ezeket az ellenőrzéseket végigvinni?
És van egy másik nagyon fontos pont, amiről kevesebb szó esett az előttem felszólalók részéről, és ez nem más, mint a fogyasztói szerződések köre. Tudniillik az, hogy ez az egész úgymond elszámolási, elszámoltatási csomag javarészt a fogyasztói szerződéseket, a fogyasztói kölcsönöket célozza meg. A probléma azért is súlyos, mert azt, hogy mi minősül vagy ki minősül fogyasztónak, az elmúlt évek jogalkotási gyakorlata olyan szűkre szabta, ami korábban nem lett volna elfogadható, a korábbi szabályozással is részben szembemegy. Ezt már egyébként az új polgári törvénykönyv elfogadásakor is elmondtuk.
(12.20)
Arról van szó ugyanis, hogy a fogyasztók körét a magánszemélyekre szűkíti le az új szabályozás, és nemcsak a jelen szabályok, hanem a magyar jogrendszert ilyen irányba terelték el. Tehát csak magánszemélyek minősülnek fogyasztónak, és ez nem feltétlenül kedvező és nem is igazságos sok esetben. Hogy miről van szó? Korábban, és itt visszaidézném a korábbi magyar szabályokat is, fogyasztónak az minősült, aki az adott, akár üzleti tevékenységén kívül álló okból köt egy szerződést. Mondok egy egyszerű példát. Ha a sarki fűszeres, aki egy kisvállalkozó vagy mikrovállalkozó, és mondjuk, köt egy közüzemi szerződést, akkor teljesen egyértelműen láthatjuk, hogy a józan paraszti ész logikája alapján ő bizony fogyasztónak minősül, és nincs egyenlő feltételekkel a nagy közüzemi cég vagy akár egyéb multicégek irányában. Főleg akkor nem, ha ő egyébként, mondjuk, zöldség-gyümölcs árusítással foglalkozik, és sem a jogi szakértelem, sem a közgazdasági ismeretek nem állnak rendelkezésre, hogy őt valójában, főleg abban a körben, amiben a szerződést kötötte, piaci szereplőnek tekinthessük.
Ha viszont ez így van, akkor a korábbi szabályozás nagyon helyesen mondta ki, hogy őket is fogyasztónak kell tartani. Sajnálatos módon, és ezt már akkor elmondtuk, amikor az új polgári törvénykönyvet elfogadták, hogy nagyon helytelen az, ha ezt a lehetőséget elzárjuk, és szűkítjük a magánszemélyekre a fogyasztói fogalom meghatározását. Pont most köszön vissza ez a szabályozás, pont most visszaköszön. Mert az a kis- és középvállalkozó, aki felvett egy hitelt, és a vállalkozására fordította, de ő akár a saját ingatlanát, a saját magáningatlanát adta fedezetként, ebből a körből sajnálatos módon szintén kimaradhat. És ez azért is fájó, mert azt láthattuk, hogy az elmúlt időszakban a különböző gazdasági szereplők, főleg a kis- és középvállalkozások irányában nagyon szigorú banki hitelezési szabályok voltak érvényben. Sokan ezt úgy próbálták meg kikerülni, vagy szebb szóval, úgy próbáltak hitelhez jutni, hogy adott esetben akár a magáningatlanukat bevonták, vagy olyan hiteleket vettek fel, amelyek jelen törvény alapján nem minősülnek majd az elszámoltatás körébe esőnek. Ők viszont megérdemelnék a segítséget.
Az is igaz, hogy bár elmondták kormánypárti képviselőtársaim, hogy az ostor nem fog csattanni a vállalkozásokon, de ezt mi jelen formában nehezen tudjuk elhinni, hiszen a bankok nyilvánvalóan arra fognak menekülni, amerre tudnak. Ennélfogva bizony-bizony szigorítani fognak a különböző, gazdasági szektort érintő hitelezéseken, és attól tartunk, hogy ez megint csak a magyar kis- és középvállalkozásokat fogja leginkább sújtani, és nem azokat a multikat, amelyek már így is nagyszámú adókedvezményt kapnak, akár a kormánytól különböző támogatások, adókedvezmények formájában.
Engedjék meg, hogy a végén még felhozzam azt a problémakört, amiről szintén szó esett, de nem tudunk elmenni mellette, és ez az, hogy az előtörlesztés esetében azt feltételezik, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy ez a fennálló tartozásból levonásra kerüljön. Ezt lehetne fő szabályként alkalmazni, lehetne azt mondani, hogy aki nem jelzi, annak valóban legyen ez a megoldás, ha egy időintervallumon belül nem jelzi az adott devizahiteles. De vannak azért olyan élethelyzetek, amikor nem ez a legjobb megoldás, és ezt valóban jó lenne meghagyni az emberek számára. Annál is inkább igaz ez, mert a devizahitelek esetében, ahogy az elején kifejtettem, a legtöbb esetben sajnálatos módon fiktív teljesítés után tehettek nagyon is valós profitot zsebre a bankok, tehát csak papíron nőtt az ügyfelek tartozása.
Ezek után egy fiktív tartozásállományból levonatni az uzsorának egy bizonyos részét vagy az uzsorát visszább vonni, ez tulajdonképpen egy olyan művelet, amit a bankok kevésbé fognak megérezni, miközben az ügyfelek hónapról hónapra nagyon is valós pénzeket fizettek be ezeknek a pénzintézeteknek. Tehát a legjobb megoldás a forintosítás mellett az lenne, ha az ügyfelek eldönthetnék, hogy ők milyen formában szeretnék rendezni a bankkal túlfizetésüket, vagy fő szabály szerint maradhatnának annál, hogy ez a tartozásból levonásra kerül, vagy a másik eset, hogy nekik ezt a pénzt kifizethetővé tegye a törvényjavaslat a bankok részéről. Hiszen ebben az esetben a bankokban valóban valamit le kellene tenni az asztalra, valóban kifizetést kellene teljesíteniük, ugyanúgy, ahogy a hitelesek évről évre, hónapról hónapra megtették ezeket a túlzott befizetéseket. Ha most ez nem kerül bele a javaslatba, akkor tulajdonképpen, ahogy elmondtam, egy fiktív összegből, egy papíron létező összegből levonnak egy másik összeget, tehát a bankok ezt semmilyen formában nem fogják megérezni. Ne higgyék el nekik, amikor az ellenkezőjét mondják! Nyilván az ő érdekük az, hogy ezeket a tartozásokat fenntartsák és nagyobbá tegyék, de kivonulni sem fognak, tönkremenni sem fognak, hiszen elég a könyvelésüket megnézni.
Látom, az időm lejárt, úgyhogy megköszönöm elnök úrnak, köszönöm a Háznak, és természetesen támogatni fogjuk a javaslatot, de bízunk benne, hogy meggondolják magukat, és mielőbb a forintosítást is behozzák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
