DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Amikor legutóbb álltam a tisztelt Ház előtt, a kormánynak a devizahitelesek megmentéséért tett fontos lépését ismertethettem önökkel. Miniszteri eskütételemet követően az egyik legfontosabb feladat az volt számomra, hogy a hiteladósok védelmét szolgáló jogi keretek mielőbb kiépüljenek. Mivel a Kúria 2014. június 16-án elfogadta a 2/2014. számú jogegységi határozatát, az igazságügyi tárca azonnal hozzálátott a szükséges jogalkotási lépések kidolgozásához. Ennek eredményeként az Országgyűlés 2014. július 4-i ülésnapján - vagyis három héten belül - elfogadta a 2014. évi XXXVIII. törvényt, ami a Kúria jogegységi határozatát emelte jogszabályi szintre, tiszta helyzetet teremtve az adósok és az érintett pénzintézetek számára.
Köszönöm, hogy a tisztelt Ház akkor szinte egyhangúan támogatta annak a törvénynek az elfogadását. Már akkor jeleztem, hogy számos kérdés rendezéséhez újabb jogalkotásra lesz szükség. Bonyolultságát tekintve ezek közül is kiemelkedik az elszámolás kérdésköre. Az elmúlt hónapokban az Igazságügyi Minisztérium, együttműködve az NGM-mel és a Magyar Nemzeti Bankkal, valamint konzultálva az Országos Bírósági Hivatallal nagy erőkkel dolgozott azon, hogy a devizahitelesek problémájának megoldásán túlmenően valamennyi fogyasztói hitelre vonatkozóan rendezze az elszámolás kérdéseit.
Ennek a megfeszített munkának az eredménye az a törvényjavaslat, amelyet most az Országgyűlés elé terjesztek. A fogyasztói kölcsönszerződések adósainak a védelme és jogi helyzetük rendezése jelenleg hazánk egyik legsürgetőbb problémája. A feladat nehéz, erre utalt tegnap miniszterelnök úr is napirend előtti beszédében. Ez azonban egy egyedülálló vállalkozás, amelyhez a lehető legszélesebb társadalmi konszenzusra van szükség. A jobbító szándékú javaslatok előterjesztésére itt a parlamentben biztosított a lehetőség, kérem azonban, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó szavazatok leadása előtt vegyék azt is figyelembe, hogy ezek a jogszabályok több mint másfél millió magyar állampolgárt érintenek. Azt is világosan látni kell, hogy a javaslat egy folyamat második állomása.
A tisztelt Ház elé benyújtott törvényjavaslatot nem önmagában kell szemlélni, hanem annak a folyamatnak a részeként, amelynek a vége a fogyasztói kölcsönökre vonatkozó új szabályok megalkotása. Célunk olyan új szabályozási környezet kialakítása, ami a fogyasztó számára érthető és átlátható. Olyan jogi helyzetet szeretnénk néhány hónapon belül teremteni, amelyben a magyar fogyasztókat minimum olyan védelem illesse meg, mint a külföldi anyabankok országaiban a fogyasztók számára nyújtott garanciák. Ahhoz azonban, hogy ezt a célt mielőbb elérjük, a végleges jogi rendezésre irányuló folyamat valamennyi lépésére szükség van.
Bármelyik eleme is bizonytalanná válna ennek a folyamatnak, az a végső célt, a magyar fogyasztók európai színvonalú védelmének a megteremtését veszélyeztetné. Látható tehát, hogy ez a második törvény milyen szorosan kapcsolódik az előző jogszabályhoz. Az első jogszabály alapján megindított perek 2014. augusztus 15-től indultak, jelenleg 78 per van folyamatban. A jogi rendezés első részét jelentő jogszabály tehát működésbe lépett, maga a folyamat azonban még korántsem zárult le.
Ezzel kapcsolatban szeretnék röviden kitérni azokra a sajtóhírekre, amelyek arról szóltak, hogy három folyamatban lévő perben az eljáró bíró felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Mint alkotmányjoggal foglalkozó professzor és mint volt alkotmánybíró, határozott jogi álláspontom, hogy a támadott jogszabály minden szempontból megfelel az Alaptörvény rendelkezéseinek, és kiállja az alkotmányosság próbáját. Ezzel kapcsolatos amicus curiae véleményemet írásban már a múlt héten megküldtem az Alkotmánybíróságnak, és az újabb felfüggesztésekre tekintettel ezt ezen a héten még további észrevételekkel fogom kiegészíteni.
Itt most röviden csak két érvet szeretnék cáfolni. Gyakori vád a bankok részéről, hogy az előző törvény a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Ez a törvény azonban nem alkotott új anyagi jogot, csupán a Kúria jogegységi határozatában foglaltakat vette át. A jogegységi határozat pedig az Európai Bíróság 2014. április 30-án hozott határozata alapján a Ptk.-nak a tisztességtelenségre vonatkozó rendelkezését értelmezte, pontosította. A tisztességtelenségnek ez a meghatározása azonban már 2004. május 1-je, vagyis hazánk európai uniós csatlakozása óta a magyar jog részét képezi. Az Európai Bíróság gyakorlata is folyamatosan fejlődik, többek között a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződésekről szóló 93/13-as irányelvhez kapcsolódóan. Az Európai Bíróságot mégsem érte soha az a vád, hogy visszamenőlegesen alkalmazná a jogot.
A visszamenőleges hatállyal kapcsolatban végül szeretném külön is idézni a Kúria egy korábbi elvi határozatát, a Polgári Kollégium 2/2012. 6. pontját, amely így szól: „Nem ütközik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába, ha a bíróság a szerződéskötés időpontjában hatályos Ptk.-rendelkezések alapján az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg olyan okból, amelyet utóbb a külön törvény - adott esetben a kialakult joggyakorlat tapasztalatait felhasználva - kötelezően is szabályoz.” Ez történt a mi esetünkben is. Más okból sem tekinthető azonban alaptörvényellenesnek a jogszabály, a szerzett jogok védelme kapcsán a bírói indítványok az elévülés szabályaira hivatkoznak. A 2014. évi XXXVIII. törvény azonban nem mondott ki új elévülési szabályt, a törvény csak azt a gyakorlatot rögzíti, hiszen folyamatos, tartós jogviszonyok esetén az elévülés a jogviszony megszűnését követően kezdődik. Amíg tehát a szerződés fennáll, fel sem merülhet az elévülés kérdése.
Szintén nem állják meg a helyüket az uniós jogba ütközésre vonatkozó érvek. A kormány tájékoztatta a törvényről az Európai Központi Bank elnökét, ezen túlmenően pedig a konzultációra vonatkozó Európa tanácsi határozat nem ír elő más jogkövetkezményt.
Összegzésként ismételten szeretném azt kiemelni, hogy tehát az előző törvény mind az Alaptörvény, mind az uniós jog rendelkezéseinek megfelelő. Azért fontos, mert erre a törvényre épül ez a jelenlegi törvény. Tehát nyilván ez egy alkotmányos jogszabály, ennek megfelelően ez a jogszabály is alkotmányos lesz. Ezért tartottam indokoltnak, hogy az előző jogszabályra kicsit visszatérjek.
És most rátérek az új jogszabályra, amelyet a most beterjesztett elszámolási törvény előkészítése során is szem előtt tartottunk. Munkánkat mindenekelőtt az Alaptörvény M) cikkében írtak határozták meg, amely szerint Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Tehát maga az Alaptörvény is kötelez bennünket, hogy lépjünk föl.
Engedjék meg tehát, hogy most akkor a törvényjavaslatot ismertessem. Az elszámolási törvény egyik fő célja az érvénytelen szerződéses kikötések miatt a fogyasztók javára mutatkozó túlfizetések elszámolása. Ezeknek a múltbeli túlfizetéseknek az elszámolására kell a második törvényben a jelen szabályokat megállapítani. Az ilyen jellegű múltbeli túlfizetések elszámolására jelenleg sem kötelező érvényű jogegységi határozat, sem pedig kifejezetten ezt rendező egyedi bírósági döntés nincs. Emiatt a jogalkotónak a bírói gyakorlat szélesebb körű elemzéséből merítő, és a polgári jog elveit szem előtt tartó absztraktabb jogértelmezés útján kellett az elszámolás általános elveit meghatároznia.
Fontos szempont volt az is, hogy a jogalkotó a fogyasztó számára a legkedvezőbb megoldást válassza, ez pedig a javaslatban szereplő előtörlesztéses módszertan. Erre is tekintettel a javaslat az elszámolásnak csak az általános polgári jogi szabályait határozza meg, a részletszabályok kidolgozására a Magyar Nemzeti Bank kap felhatalmazást. A fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni, sőt indokolatlan is.
(10.00)
A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint egy törvénymódosítás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elszámolás elveit és alapjait ne a törvény tartalmazná. Technikai részletszabályok, amelyeket a Magyar Nemzeti Banknak kell meghatároznia, amelyek természetesen fontosak. Az elszámolás fő szabálya, hogy az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása miatt keletkezett túlfizetést, mint említettem, előtörlesztésként kell figyelembe venni. Ennek lényege, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a törvényes árfolyamon és a szerződéskötéskori, eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás. A fennálló szerződésekhez kapcsolódóan a pénzügyi intézményeknek újra kell számolniuk a tartozás teljes összegét, valamint meg kell határozniuk a jövőbeni törlesztőrészleteket is. Az új árfolyamon és kamatszinten történő elszámolás következtében mind a tartozás még fennálló összege, mind pedig a törlesztőrészletek csökkenni fognak. Fennálló szerződések esetén a pénzügyi intézmény a túlfizető fogyasztó javára, a még hátralévő tartozás terhére írja jóvá. Ebben az esetben tényleges pénzkifizetésre nem fog sor kerülni.
A javaslat külön szabályozza azt az esetkört, amikor a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben lejárt tartozása van, tehát nem fizetett rendszeresen, egyik hónapban fizetett, a másik hónapban kevesebbet fizetett, tehát van egy lejárt tartozása. Erre akkor kerülhet sor, ha az aktuális törlesztőrészlet összegénél kevesebbet fizetett, tehát késedelembe esett, vagy bizonyos idő óta egyáltalán nem fizet. Ezekben az esetekben a régi Ptk. 293. §-át, valamint az új Ptk. 6:46. §-át kell alkalmazni a lejárt tartozás pénzügyi intézmény általi elszámolása során. Eszerint, ha a kötelezett a kamattal és a költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, aztán a kamatra és végül a fő tartozásra kell elszámolni.
A szerződésszerű teljesítéssel megszűnt szerződéseknél a túlfizetés részben azt jelenti, hogy a szerződés megszűnésére ténylegesen egy korábbi időpontban került sor, tehát lejárt szerződésekről van szó. Ettől a korábbi időponttól kezdve az adósnak devizaalapú szerződéseknél már nem állt fenn devizafizetési kötelezettsége. Miután nincs jogviszony, meg kell nézni, hogy milyen alapon lehet vele elszámolni. Az ettől az időponttól kezdve teljesített túlfizetést emiatt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell visszatéríteni. Jó, hogy tudjuk, hogy a polgári törvénykönyv még másodlagosan határozza meg a jogalap nélküli gazdagodást mint jogcímet. Ez azt jelenti tehát, hogy a szerződés megszűnésének újra megállapított helyes időpontjáig a túlfizetést a fennálló szerződésekre irányadó általános szabályok szerint kell kiszámítani. A megszűnés utáni időpontban teljesített fizetéseket azonban a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell az adós javára visszatéríteni. A lezárt, megszűnt szerződések esetén a túlfizetést a pénzügyi intézmény tehát ténylegesen ki fogja fizetni a fogyasztónak.
A megszűnt szerződésekhez kapcsolódó elszámolás vonatkozásában az előző törvény hatálybalépését megelőző öt évet kell alapul venni. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézményeket a 2009. július 26-át követően megszűnt szerződésekhez kapcsolódóan terheli az elszámolási kötelezettség. Tehát aki 2007-ben vagy 2006-ban vett fel öt évre, tíz évre, akkor természetesen rá vonatkozik, hiszen 2009-ben élő szerződése volt. Az ezt megelőzően, tehát 2009-et megelőzően megszűnt szerződésekhez is kapcsolódik azonban az elszámolási kötelezettsége, ha bizonyítani lehet, hogy nem következett be mégsem az elévülés, de ott bizonyítás kell. Előfordulhatott, hogy a pénzügyi intézmények különböző kedvezményeket biztosítottak az adósok számára. A pénzügyi intézménynek alkotmányos szempontból is méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvény az elszámolás során ezeket a kedvezményeket figyelembe kell hogy vegye, vegye figyelembe. Ez egy alkotmányos követelés, ez így van rendben. Ennek alapján a törvény kimondja, hogy a pénzügyi intézmény jogosult levonni annak a kedvezménynek az összegét, amelyet korábban a fogyasztónak nyújtott, tehát a jogszabály egyensúlyban áll.
A javaslat három olyan esetkörre külön szabályt mond ki, amelyeket korábban jogszabály rendezett. Egy: a kedvezményesen végtörlesztett fogyasztói kölcsönszerződések. Ez nagyjából 180 ezer szerződés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a végtörlesztésben részesült fogyasztók esetében össze kell vetni a korábban kapott kedvezményt és a túlfizetett összeget, és csak a különbözet - amennyiben van - jár a fogyasztónak. A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által megvett lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói kölcsönszerződések, ez mintegy tízezer lezárt ügy és megvásárolt ingatlan, illetve 10 400 folyamatban lévő lakáseladást érint; itt a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-nek a hitelezői kérhetnek elszámolást, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. kérjen a pénzügyi intézménytől. Végül az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződések, ez mintegy 170 ezer adós esetében áll fenn, az árfolyamgátasok esetében a túlfizetett összeg elsősorban a gyűjtőszámlán kerül jóváírásra.
A javaslat külön fog rendelkezni azokról a követelésekről, amelyeket a bank faktorcégekre engedményezett, tehát a követeléskezelőkre. Az elszámolás a javaslat alapján a jelenben történő korrekciót jelent, amely nem érinti a lezárt banki mérlegeket és adóbevallásokat. Ez a jelenben történő korrekció egyrészt kedvező a központi költségvetés számára, másrészt ezt a bankok informatikailag tudják kezelni. Mindez az adósok számára is jól átláthatóvá teszi az elszámolást. Az elszámolás többlépcsős, attól függően, hogy devizaalapú vagy forinthitelről van-e szó, illetve attól függően, hogy az adott pénzügyi intézmény indított-e pert az előző törvényben felállított vélelem megdöntése iránt vagy sem.
A javaslat szerint, ha a pénzügyi intézmény a devizaalapú fogyasztói szerződéseihez kapcsolódóan nem indított pert a vélelem megdöntése iránt, akkor az elszámolást 2015. január 15-e és január 29-e között kell megküldenie a fogyasztónak, tehát az elszámolást. Ha azonban a pénzügyi intézmény pert indított a vélelem megdöntése iránt, és elveszti a pert, akkor az elszámolást 2015. február 14-e és február 28-a között, de legkésőbb a per jogerős befejezését követő 60 napon belül kell megküldenie a fogyasztónak.
Forinthitelek esetén, ha pénzügyi intézmény nem indított pert a vélelem megdöntése iránt, az elszámolást 2015. április 16-a és április 30-a között kell a fogyasztónak megküldeni. Ha azonban a pénzügyi intézmény pert indított, akkor az elszámolás megküldésének határideje 2015. augusztus 15-e és augusztus 29-e között van, de legkésőbb a per befejezését követő 60. nap. A végtörlesztettekkel pedig november 30-ig kell az elszámolást elkészíteni.
Tehát ez azt jelenti, hogy mint láthatják, tisztelt képviselők, 2015 januárjától egészen novemberig egy folyamat van, és ebben a folyamatban a különböző csoportok különböző módon kapják meg az elszámolást. Ez nyilvánvalóan azért is van így, mert különböző időszakokhoz van megindítva a perek megindítása, már csak azért is, hogy a bíróságok kezelni tudják a pereket. Tehát a 2015. év tulajdonképpen a banki elszámolásokról fog szólni a törvény szerint.
A javaslat egyetlen, egységes elszámolást ír elő, amely magában foglalja az árfolyamrés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelensége miatti túlfizetéseket. Ez így logikus, hogy a fogyasztó egy számlát kapjon. A javaslat fontos célkitűzése, hogy az elszámoláshoz kapcsolódóan ne induljon bonyolult perek sokasága. Meg kell védenünk nyilván a bíróságokat is olyan szempontból, hogy kell jogorvoslatot biztosítani természetesen, de ezt jól kell tudni kezelni. Ezért, ha a fogyasztó a bank által készített elszámolást vitatja, márpedig miért ne vitathatná, első lépésként a pénzügyi hitelintézménytől kérhet korrekciót, nyilván aki készíti az elszámolást. Ennek sikertelensége esetén a Magyar Nemzeti Bank keretében működő Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat.
A Pénzügyi Békéltető Testület határozatát követően mind a fogyasztó, mind pedig a pénzügyi intézmény a törvényben meghatározott polgári nemperes eljárást indíthat, amely ellen fellebbezni is lehet. Tehát a jogállamiság százszázalékosan garantálva van mindenki számára. Mindemellett a Magyar Nemzeti Bank fogyasztóvédelmi jogkörében eljárva ellenőrzi, hogy a pénzügyi intézmények az MNB rendeletében foglaltak szerint készítik el az elszámolást. Tehát azt láthatjuk, hogy a fogyasztót védjük az utolsó pillanatig, hisz a fogyasztó tudása nem minden esetben felel meg a banki tudásnak, ezért a fogyasztó számára megfelelő garanciákat építettünk be, hogy az elszámolás menetét is tulajdonképpen ellenőrizni tudja.
(10.10)
Technikailag a törvény tartalmaz szabályokat arra nézve is, hogy hogyan kell a banknak az elszámolást kézbesítenie, közzétenni, mi van, ha meghalt a fogyasztó, mi van, ha új lakáscíme van s a többi, ezekre mind gondolni kellett ebben a törvényben.
A javaslat részletesen szabályozza a forinthiteleket. Ennek során fontos szempont volt, hogy a forinthitelekhez kapcsolódóan megindult perek ne terheljék le túlzottan a bíróságokat, és ne veszélyeztessék a már megindult devizaalapú perek eredményes és gyors befejezését. Ezért a javaslat előírja, hogy forinthitelek esetén a bankok a tisztességtelenség vélelmének megdöntésére irányuló pereket 2015. január elején indíthatják meg.
A forinthitelek között emellett különbséget kell tenni aszerint, hogy a vizsgált szerződéses kikötés hatályban volt-e már 2010 előtt. 2010 után ugyanis a forinthitelek esetében kamatcsökkentésre került sor, illetve több jogszabály is született, amely ezeket rendezte. Emiatt indokolt, hogy a forinthiteleknél a 2010. november 27-től hatályos szerződéses kikötéseket elsőként a Magyar Nemzeti Bank vizsgálja meg fogyasztóvédelmi jogkörében. Amennyiben az MNB ezeket a szerződéses rendelkezéseket tisztességtelennek találja, közérdekű keresetet indít. Nem kerül sor a közérdekű perindításra, ha a kikötés ugyan tisztességtelen, de a bank ez alapján nem emelt kamatot. Az átlátható árazásra való áttérést ugyanis nem akadályozza az, ha a bíróság nem mondja ki ezeknél a forinthiteleknél a kikötések érvénytelenségét.
A 2010. november 27. előtt hatályos szerződéses kikötések vonatkozásában azonban a pénzügyi intézményeknek ugyanúgy pert kell indítaniuk a tisztességtelenség vélelmének megdöntése iránt, mint a devizaalapú szerződéseknél. Ezekre a forinthiteles perekre is ugyanazok az eljárási szabályok és szoros határidők irányadóak, mint a most folyó devizaperekre.
Indokoltnak tűnik bizonyos forintalapú hiteltípusok kivétele a törvény hatálya alól, például hitelkártya, folyószámlahitel. Ezek nagyon speciális termékek, rövid időtartamúak, másrészt fix kamatúak. Ezek olyan speciális termékek, amelyeknél az egyoldalú módosítás kérdése nem kerülhetett szóba, és az árazás is más elvek szerint történik.
A javaslat a forintalapú hiteleknél sorra kerülő eljárással azonos eljárást írna elő a deviza-deviza szerződések esetében is. Ezek fő jellegzetessége, hogy nemcsak a kölcsönösszeg folyósítása történt devizában, hanem a törlesztésre is devizában kerül sor. Erre tekintettel ezek a fogyasztói hitelek közelebb állnak a forintalapú hitelekhez, mint a devizaalapúakhoz, például ezeknél sem volt árfolyamrés. Ezekre is irányadó lenne a 2010 előtt, illetve 2010-től történő hatálybalépés szerinti eltérő eljárási rend.
A javaslat rendezi annak a 12 ezer pernek a sorsát, amelyeket a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján felfüggesztettek. A cél ezeknek a pereknek az alkotmányos keretek között történő, mielőbbi befejezése. Ennek egyik eszköze, hogy a fogyasztóknak meg kell jelölniük azt az érvénytelenségi jogkövetkezményt, amelyet a bíróságtól kérnek a megállapítási perek helyett. Ennek hiányában a bíró nem tud reálisan dönteni az érvénytelenség megállapításáról, emellett pedig a jóhiszemű joggyakorlást is ez szolgálja. Az érvénytelenség megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazása két, egymástól elválaszthatatlan dolog. A külföldi jogrendszerek példái is jól tükrözik ezt.
A javaslat emellett bizonyos kedvezményeket irányoz elő azoknak az adósoknak, akik az elszámolásra tekintettel a korábbi keresetüktől elállnak. Ezek közül a legfontosabb, hogy teljes egészében visszakapják az illetéket, és mentesülnek a másik fél perköltségének a megfizetése alól.
A javaslat a megszakított végrehajtási eljárásokról is rendelkezik. A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján több tízezer végrehajtási eljárás szakadt meg. Fontos elvi rendelkezés, hogy az újraindulással kapcsolatban a végrehajtók nem számíthatnak fel újabb díjakat.
Külön rendelkezik a javaslat az elszámolással kapcsolatos számviteli szabályokról, valamint a kapcsolódó adójogi módosításokról is.
A javaslat fontos célja az átlátható árazásra való mielőbbi áttérés elősegítése. Ennek érdekében a javaslat legkésőbb 2016. április 30-ig kamatmoratóriumot ír elő, amely alatt a pénzügyi intézmény egyoldalú kamat-, költség- vagy díjemelésre nem jogosult. Nyilván ki kell alakítani a fair bankok rendszerét, és ebben a kamat kérdése fontos szerepet fog játszani. A kamatmoratórium azonban megszűnik, ha a bankok az átlátható árazásra, vagyis a kamatok, költségek, díjak egyoldalú emelésének tisztességes szabályaira már korábban áttérnek.
A javaslat záró rendelkezései a 2014. évi XXXVIII. törvény időközben szükségessé vált módosításait tartalmazza.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam beterjesztett előző törvényhez hasonlóan most is nagy érdeklődéssel tekintek a vita elé, és számítok a képviselők észrevételeire, módosító indítványaira. A vita során ugyanis arra is legyenek majd figyelemmel, hogy a javaslat fontos célkitűzése az is, hogy lezárja azt az időszakot, amely alatt a magyar bankszektorban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen eljárásokra széles körben sor kerülhetett.
A fogyasztókkal való elszámolások befejezését követően a magyar bankrendszerben új időszámításnak kell kezdődnie. Ez valamennyiünk érdeke. Az új szabályozás meg fog felelni elvárásainknak minőségi értelemben is: az ethosz és a gyakorlat szigorúbb keretek közé fogják szorítani a bankok ügyfeleikkel szembeni magatartását, és magasabb szintre emeli a fogyasztóvédelmet a gazdaságnak ebben a kiemelkedően fontos szegmensében.
A Kúria jogegységi határozata s a két törvény által most orvosolt szerződések a gazdasági erőfölénnyel való olyan tömeges, hosszú időn át zajló visszaélést testesítenek meg, amely veszélyes a társadalmi igazságosságra és a gazdaság ésszerű működésére, sőt magára a jogállamra nézve is. A jogalkalmazó, a kormány és a jogalkotó reagált, az egyensúly helyre fog állni.
Végül ismételten szeretném megköszönni a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Bírósági Hivatal szakértő munkatársainak a javaslat kidolgozásához nyújtott, hathatós segítségét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
