ROGÁN ANTAL,
ROGÁN ANTAL,
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a miniszter úr előterjesztésében egy meglehetősen világos, szabatos összefoglalását hallhattuk annak, hogy mit is tartalmaz a törvény, milyen jogelvek vezérelték a törvény előkészítőit, előterjesztőit akkor, amikor ezt megfogalmazták, így ez kellő alapot jelenthet a vitának.
De mielőtt ebbe belevágnánk, engedjék meg nekem, hogy én talán egy kicsit másik oldalról azokat a célokat világítsam meg, amelyek szerintem a köznapi ember számára is értetővé és világossá teszik, hogy miért is gondoltuk, hogy szükség van a bankok elszámoltatásra.
Mögöttünk van jó néhány olyan év, amikor azt kell hogy mondjam, a magyar bankrendszer működésének szinte összes rákfenéjére fény derült. Egy olyan bankrendszer működését éltük meg Magyarországon, amely úgy tűnik, hogy nem volt kordába, keretek közé, törvények közé szorítva, nem voltak meghatározva azok a működési elvek és szempontok, amelyek jól védték volna a fogyasztó, azaz a magyar családok érdekeit a minden esetben természetesen meglehetősen nagy befolyással, óriási jogi szaktudással és rengeteg pénzzel rendelkező bankokkal szemben.
Természetesen a piacgazdaságban mindenki részéről normális és elvárt elv is, hogy egyébként, amikor a bankok hiteleket nyújtanak, akkor természetesen pénzt akarnak ezzel keresni. Azt gondolom, ez nem vitatható, a profit lehetőségét senki nem is akarja elvitatni tőlük. Itt a kérdés a tisztességes profiton van. Az a kérdés, hogy valóban tisztességes volt-e mindenben a bankok viselkedése az elmúlt, ha most visszanézünk, 8-10 esztendőben, és azt láthatjuk, hogy sajnos, volt egy olyan időszak Magyarországon, alapvetően 2002 és 2010 között, amikor sem a törvényalkotó, sem a kormány, sem pedig az intézmények nem próbálták a bankokat azok közé a keretek közé szorítani, amelyek közé ildomos lett volna szorítani azért, hogy a valóban tisztességes hitelezés szabályai Magyarországon ne csak kialakuljanak, hanem állandó kontroll alatt is legyenek.
(10.20)
Két világos jelzése is van annak, hogy a kontroll nem létezett. Az egyik maga a devizahitel mint termék. Ha lett volna kontroll a bankrendszer fölött, akkor a devizahitel nem tudott volna elterjedni. Mert az, hogy megjelenik a devizahitel, önmagában nem probléma, hiszen miért ne lehetne a fogyasztóknak egy olyan része, akik azt gondolják, hogy egyébként pillanatnyi előnyökért cserébe komoly kockázatot vállalnak a későbbiekre nézve.
De ez nem igaz az átlag devizahitelt felvevő magyar polgárra. Már csak azért sem igaz, mert a kockázatok túlnyomó többségével nem volt tisztában. Nem volt tisztában azzal, hogy ez mekkora kockázatot jelent, és hogy valójában nemcsak egy árfolyamkockázatot visel, hanem a szabályozás hiányosságai miatt olyan kockázatot is, hogy mivel devizaalapú hitelt vett fel, ezért a kamatát, a költségeit, a rászámított díjakat ugyanúgy befolyásolni fogja minden ezzel kapcsolatos változás.
A másik nagyon fontos jele annak, hogy a magyar bankrendszer szabályozása nagyon sok betegségben szenvedett, az pont az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége. Az egyoldalú szerződésmódosításoké, amely, azt gondolom, hogy szintén olyan esetekben, amikor mondjuk, tömegtermékeket terjeszt el valaki, akkor ez végül valamennyire el is képzelhető, és akár még keretek közé szorítva elfogadható gyakorlat is, mert miért ne lehessen olyan valóban, ha valaki egyenszabványok alapján százezernyi fogyasztóval tart kapcsolatot, akkor egyébként valóban az általános szerződési feltételek megváltoztatásával világosan jelezze, hogy éppen mi hogyan változik meg, mert a körülmények megváltozása a szerződés feltételeinek megváltozásával is együtt járt. Azonban ezeket nagyon szigorú korlátok közé kell szorítani.
Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével a bankok az előző években egyértelműen visszaéltek. És ezt a visszaélést kell a mostani törvényjavaslatnak kezelni. Egyoldalú szerződésmódosítással élve változtatták meg a kamatokat, emelték meg a devizahitelek esetében például a 6 százalékos kamatszintről közel 9 százalékra a kamatokat, miközben egyébként a devizák irányadó kamatlába csökkenő tendenciát mutatott.
Másik oldalon az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével élve alkalmazták azt a gyakorlatot, amit a költségek és a díjak emelkedésénél lehetett megfigyelni. Végezetül maga az árfolyamrés alkalmazása, ami, azt gondolom, hogy a tisztességtelenségnek az igazi mintapéldánya volt, hiszen devizaműveleteket számoltak el nemcsak a hitel folyósításakor, de hónapról hónapra minden fogyasztóval szemben, miközben egyébként a magyar átlagcsalád devizát nem vásárolt és nem adott el. Ennek ellenére egy fiktív műveletnek, fiktív devizaváltásnak a költségeit mindvégig megfizette.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mutat arra, hogy egyik oldalról szabályokat kellett alkotnunk a magyar bankrendszerrel szemben. Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy ez a folyamat 2010-ben kezdődött el, akkor, amikor a második polgári kormány hivatalba lépett, rögtön az őszi politikai évad nyitányakor, négy esztendővel ezelőtt, itt a Házban Kósa Lajos képviselőtársammal terjesztettük elő azt a törvényjavaslatot, amely megtiltotta az egyoldalú szerződésmódosítást, és keretek közé szorította az árfolyamrés alkalmazását. Ez azonban nyilvánvalóan csak a jövőre nézve megszületett döntés volt; 2010-ig bekövetkezett egyoldalú szerződésmódosításokra, kamatemelésekre, költség- és díjemelésekre, valamint az addig alkalmazott árfolyamrésre nem tudott hatással lenni.
Ahhoz, hogy eljuthassunk odáig, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni tudjunk, ahhoz valóban szükség volt a bíróságok közreműködésére is. Nem véletlen az, hogy az elmúlt egymásfél esztendőben nem egy alkalommal sürgettük mindannyian itt a parlamentben és a Parlament falain kívül is, hogy minél előbb szülessen meg ebben a tekintetben a magyar bírósági rendszer csúcsa, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Kúriának jogegységi állásfoglalása.
Eljutottunk odáig ennek az évnek a közepére, hogy a Kúria jogegységi állásfoglalása két tárgyban is megszületett. Az egyik tárgy az árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelensége, a másik pedig az egyoldalú szerződésmódosítások, tehát a kamat-, költség- és díjemelések alkalmazásának tisztességtelensége. Sem a kormány, sem parlament nem késlekedett ezt követően, hiszen a júniusban megszületett jogegységi határozatok után július elejére a parlament már megalkotta azt a törvényt, amely megadta az indító lépést a bankok elszámoltatásához.
Az elszámoltatásnak azonban kell hogy legyenek szigorú szabályai, és ezeket azért is érdemes minél előbb megalkotni, tisztelt képviselőtársaim, mert közben nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy természetesen a bankok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez az elszámoltatás késlekedjen, minél később valósuljon meg, és ha lehet, ne legyen teljes körű. Ennek érdekében élnek a magyarországi, főleg a legnagyobb pénzintézetek a jogorvoslat lehetőségével, amit természetesen biztosít számukra a júliusban meghozott törvény, és próbálnak időt húzni akár az Alkotmánybírósághoz vagy európai bírói fórumokhoz való fordulással.
Azt gondolom, hogy a miniszter úr világosan elmondta azokat a jogi érveket, amelyek alapján mi azt gondoljuk, hogy az alkotmányellenességre való hivatkozás semmilyen formában nem állja meg a helyét, és valóban csupán egy időhúzó taktika a bankok részéről.
Talán érdemes még szólnunk arról, hogy van-e keresnivalójuk nemzetközi bírói fórumokon. Szintén hangsúlyozta miniszter úr, én csak külön szeretném kiemelni, hogy a Kúria rendkívüli körültekintéssel járt el a jogegységi határozat meghozatalakor, hiszen európai bírói fórum, a luxemburgi bíróság előzetes véleményét is kikérte. Ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a Kúria jogegységi állásfoglalása az európai bíróságok véleményét tükrözi, és a parlament által meghozott törvény pedig a Kúria véleményén és döntésén alapszik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Innentől kezdve arról kell beszélnünk, hogy ez az elszámolási törvény, ami itt, a tisztelt Ház előtt van, valóban megfelel-e azoknak az elveknek, amelyek alapján azt gondoljuk, hogy tisztességesen el kell számolnia a banknak a magyar családokkal. Meggyőződésem szerint igen, de itt még egyszer szeretnénk hangsúlyozni: azért van szükség erre a törvényre is, mert a bankoknak el kell számolniuk a magyar családokkal. De ez az elszámolás nem vagy csak nagyon hosszú idő alatt történik meg, ha mi nem számoltatjuk el őket.
Ezért van az, hogy a bankok elszámoltatását az Országgyűlésnek kell elvégeznie, és az Országgyűlésnek kell meghatároznia szigorúan és pontosan egyrészt az időbeli ütemezését az elszámoltatásnak - hogy az ne szenvedjen késedelmet -, másrészt pedig a szabályait is meg kell alkotnia kellő részletességgel és kellő alapossággal. Ez történik meg a mostani törvényjavaslat keretében.
Kiknek jelent ez segítséget? Kezdjük onnan, hogy 1 millió 300 ezer magyar család számára jelenti azt, hogy velük szemben a magyar bankrendszernek e kell számolnia minden felvett deviza- és forinthitellel. Másrészt szögezzük le, hogy ez azt jelenti, hogy minden magánszemély által felvett hitellel el kell számolniuk a magyar bankoknak. El kell számolni a devizahitelek különféle fajtáival: a lakáscélra felvett hitellel, a szabad felhasználású jelzáloghitellel, a gépkocsihitellel, a személyi fogyasztási hitellel. El kell számolniuk minden hasonló forinthitellel szintén, minden forintszerződéssel és annak minden forintjával.
Természetesen ez az elszámolás, tekintettel arra, hogy visszanyúlik azokra az időkre, amelyek keretében a bankok a folyósításokat végezték, azt gondolom, megfelel a polgári törvénykönyvben is rögzített szigorú szabályoknak, ezekre a miniszter úr utalt. Egyik oldalról: lezárt szerződések esetében nem nyúlunk túl 2009 júliusán. Ha tehát valaki lezárta a szerződését 2009 júliusa előtt, akkor nyilvánvalóan neki már nem lehet követelése a bankokkal szemben.
Egészen más azonban az elévülés az élő szerződések esetében. Azt gondolom, hogy miniszter úr erre nagyon helyesen rávilágított: amíg egy szerződés él, addig a feleknek természetesen lehet egymással szemben követelésük. És minden olyan élő szerződés esetében, ahol az adós ma is fizet a banknak vagy tartozik a banknak, ott nyilvánvalóan a banknak is el kell számolnia azzal a túlfizetéssel, amit tisztességtelenül vett el az adóstól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek fontos elvek, mert itt szögezik le azt, hogy hogyan teszünk különbséget aközött, hogy természetesen fair szabályok szerint, de mégiscsak elvégezzük az elszámoltatást a bankrendszer egészével.
A másik nagyon fontos dolog, amiről érdemes beszélnünk, hogy miért mondjuk azt, hogy az élő hitelszerződések esetében az elszámolás végeredménye nem készpénzkifizetés az ügyfél számára. Azt gondolom, erre is utalt miniszter úr. Egyik oldalról át kéne lépnünk a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvet, ha azt mondanánk, hogy a szerződésen kívül kell elszámolni.
Egy élő szerződés esetén ha eleve abból indulunk ki, hogy a szerződés, az élő szerződés az alapja az akár öt éven is túlnyúló elszámolásnak, akkor nyilvánvaló, hogy a szerződés keretein belül kell elszámolni. Erre miniszter úr utalt: megadja a Ptk. a megfelelő iránymutatást. Amennyiben van díjra, költségre vonatokozó tartozás, először onnan, ha van kamatra vonatkozó tartozás, azt követően onnan, és amennyiben ilyenek nincsenek, akkor nyilvánvalóan a tőkére vonatkozóan kell teljesíteni az elszámolást és levonni azt az összeget, ami tisztességtelen befizetés vagy túlfizetés keretében történt.
(10.30)
Azt gondolom, hogy ez a másik oldalról egyébként sokkal előnyösebb is az élő hitelszerződéssel rendelkezők számára. Ellenkező esetben, tehát mondjuk, ha készpénzben megkapnák ezt a bankoktól, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmivel nem csökkenne a hiteltartozás; a hiteltartozásra fizet valaki kamatokat. A bank örülne a legjobban annak, ha egyéb nagyobb összegre újabb és újabb kamatokat tudna lehúzni a jövőben. Ezért azt gondolom, nemcsak a polgári törvénykönyv irányadó szabályai, hanem egyébként a józan ész is azt súgja, hogy a meglévő szerződésen belül kell elszámolni és csökkenteni a tőkét, mert így fognak csökkenni a hitelfelvevő valódi költségei. Minden más valójában a bankok érdeke, mert ők szeretnék, ha megmaradnának a hitelek, és azok után még több kamatot tudnának szedni a jövőben.
Nagyon fontos dolog az, hogy nemcsak az elszámolás történik meg, hanem a visszatérés is a tisztességes szabályokhoz, tisztelt képviselőtársaim. Ezért van az, hogy ennek a törvénynek a keretében nemcsak az mondatik ki, hogy az elszámolás jegyében azt az összeget, ami túlfizetés volt, el kell számolni, hanem gyakorlatilag a tisztességtelenül megemelt kamatnál az indokolatlan kamatemelés végül is - ha most a hétköznapi értelemben mondom - semmis, tehát visszatérünk ahhoz a kamatszinthez, ami előtte volt.
Ráadásul ezt kétféleképpen tesszük: azok esetében, akik fix kamatú hitelt vettek fel, a megemelt kamatszint helyett visszatérünk a felvételkori hitelszintre, amennyiben a bankok elveszítik az összes ezzel kapcsolatos pert; ahol viszont valamilyen referenciakamathoz kapcsolódó hitelt vettek fel, ott értelemszerűen a referenciakamatra rárakódó kamatmarzs csökken vissza az eredeti mértékére. Azok a hitelfelvevők, akik így kockázatot vállaltak, és közben a referenciakamat szintje csökkent, talán még nagyobb nyertesei lesznek egyébként az elszámolásnak, mint azok, akik fix kamatú hitelt vettek fel. De azt gondolom, hogy itt is a vonatkozó törvények szabályainak megfelelően járunk el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó, amit szeretnék kiemelni így, ahogy az időm fogytán van, hogy természetesen ez a szabályozás nemcsak a múltra és nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondol, mivel mi valóban egy tisztességes és fair bankrendszert szeretnénk; olyat, ahol átlátható árazásúak a hitelek; ahol nincsenek apró betűs részek hitelszerződésekben, amelyek az ügyfelek számára kiszámíthatatlan viszonyokat jelentenek. Ezért van az, hogy 2016. április 30-ig kamatemelési moratórium lép életbe, kamat-, költség- és díjemelési moratórium, és ez alatt az időszak alatt az Országgyűlésnek lesz módja arra, hogy az átlátható árazásnak, a tisztességes és fair bankrendszernek a szabályait a jövőre nézve kidolgozza.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és mindenkitől szeretném kérni, hogy támogassák a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
