TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék érvelni azok mellett az ügyek mellett, amiket felhoztunk, egyben be is mutatni, hogy mi volt a vita tárgya közöttünk a bizottsági ülésen a tervezettel kapcsolatban. Azért kell ezt megtennem, mert úgy gondolom, hogy így kerek a kép, amit erről a salátatörvényről nyerünk.
Az első ilyen kérdés tehát az, hogy vajon miért szükséges az, hogy a költségvetés készítésének a dátumát a kormány kitolja az önkormányzati választások időpontjához képest. Elhangzott az előterjesztést képviselő államtitkár úr részéről, hogy ugye, csak nem vagyunk annyira naivak, hogy egy 12-ei választást majd egy 15-ei benyújtás befolyásol. Államtitkár úr, nem vagyunk naivak, csak annyit tudunk a költségvetés készítéséről, hogy az nem 14-én este kezdődik el. Mint ahogy Varga miniszter úr 1700 milliárdos bejelentéséből értesülhettünk róla: elkezdődött. Ezért tehát egy költségvetés készítésének a fázisai mindig azt jelentik, hogy politikai vita alakul ki ekörül. Önök ezt a vitát az önkormányzati választások előtt el akarják kerülni. Ezért akarnak október végén benyújtani költségvetést, és ezért variálnak a megalapozó törvényekkel, hiszen a megalapozó törvények adótörvényeket jelentenek, illetéktörvényeket jelentenek, szabályozást jelentenek, csupa-csupa olyan dolgot, amit az emberek a saját bőrükön szoktak megérezni. Ha egyébként meg önöknek igazuk lenne, akkor mi szükség a tologálásra?
Én világosan emlékszem arra az időre, amikor a parlament nyáron költségvetési sarokszámokat akart elfogadni. Aztán el is fogadta. És akkor megérvelték, hogy ez miért olyan jó dolog. Akkor most miért nem csináljuk ezt, ha olyan jó? Miért nem érvelnek a kormányukkal szemben akkor, amikor visszatértek a költségvetés előállításának eredeti változatához, most meg még távolabb is akarják ezt tolni, nemhogy az év közepére hoznák? Ezt a fajta visszásságot, legyenek szívesek, oldják fel. Mert persze mi tudjuk, hogy akkor ez azért volt jó, mert kellett egy papír, amit mutogatni lehetett a külföldnek, a befektetőknek, sok minden másnak, hogy lám-lám, itt van, nekünk a költségvetésünk már stabil. Erre a papírra nyáron volt szükség, ezért volt szükség erre a színjátékra, amit akkor a parlament eljátszott, merthogy a sarokszámok sem lettek igazak aztán decemberre, és a számtalan módosító indítvány következtében a költségvetés végső formája is átláthatatlanná vált.
Szeretnék elidőzni annál a vitánál is egy kicsit, ami arról szólt, hogy miért tartják olyan nagyon fontosnak, hogy párttisztségviselők is ülhessenek, mondjuk, egy Eximbank különféle vezető tisztségviselői székeiben. Völner képviselőtársam úgy érvelt akkor, hogy kár lenne azt a tudást nélkülözni, amit egyes, egyébként párttisztségviselő barátaink képviselnek. Nos, valóban kár lenne, de párttisztséget meg nem muszáj viselni. Ha eddig ezt tilalmazta a törvény, nem azért tilalmazta, mert ki akarta zárni a remek koponyákat az állami vagy állami tulajdonú bankok különféle vezetői funkcióiból, hanem az összeférhetetlenség miatt. Ha most önök úgy gondolják, hogy ez nem összeférhetetlen, akkor mondják meg világosan, mondják meg, hogy mi ezt teljesen normálisnak tartjuk, hogy ha pártkatonák ülnek be ezekbe a székekbe, de ne próbáljanak ezzel varázsolni - a közvélemény előtt meg pláne ne -, hogy azért, mert itt olyan remek emberek vannak, csak, a fene egye meg, éppen viselnek valamiféle pártfunkciót az adott pártban. És természetesen nem ellenzéki képviselőkről van szó, ennyire mi sem vagyunk naivak.
A harmadik ilyen tétel, aminél szeretnék elidőzni, a takarékszövetkezetek ügye. Mondják már meg nekem, tisztelt előterjesztők, tisztelt államtitkár úr, mitől volt olyan fontos a takarékszövetkezeteket az állami tulajdonba vétel idején szigorú szabályokkal ellátni, mondjuk, alapszabályügyekben. Mert ugye, gondolom, azt nem vitatja, hogy az összegyűlő taggyűléseknek az új alapszabályok elfogadásának ügyében egy darab szavazatuk volt, az igen, sem módosítani nem tudtak ezeken, sem ellene szavazni. Ha esetleg kételye lenne, akkor, legyen szíves, négy székkel arrébb Fónagy államtitkár urat kérdezze meg erről a válaszadás idejéig, mert ő nagyon tájékozott ebben az ügyben, vele többször volt már erről beszélgetésünk itt a nyílt színen is.
Most meg, érdekes módon, nem olyan fontosak ezek a szigorú alapszabályi feltételek, az szerepel a salátában, hogy ezeket lazítani kell. Most már, miután megtörtént az államosítás, azaz az állam általi lenyúlás, megtörtént a haveri körnek történő átadás, most már mehet a dolog, elvégre most már minden sínen van. Ezért én azt gondolom, hogy ebben legalább a jó ízlés okán lehettek volna egy kicsit várakozóbbak, ha ezt így fogalmazhatom.
A harmadik ilyen tétel a posta ügye, amit már említettem a kisebbségi véleményben is. Magam nem vagyok annyira gyanakvó, hogy itt egy lopakodó privatizáció készül, azt azonban nem tartom jónak, hogy nem lehet közbeszerzési szabályokat általánosan alkalmazni ilyen nagy állami cégeknél. Miért ne lehetne? Mi szükség a megkerülésükre? Mi szükség arra, hogy a posta pénzügyi szolgáltatásokat vásárolhasson közbeszerzés nélkül? Apropó, jut eszembe: a takszövök államosításánál a posta volt az az állami szereplő, amely alapján meg lehetett szerezni a közvetett állami tulajdont. Mire jó ez, és főleg kinek jó? Mert ha nem vállalható egy tisztességes és normális közbeszerzési eljárás bármely ilyen ügyben, akkor, én úgy gondolom, hogy valami nagyon nagy baj van azzal, ahogy ezek az állami társaságok működnek.
Szeretném felemlíteni újra azt a méltánytalan állapotot, hogy abbéli buzgalmukban, hogy szavazókat szerezzenek, bevezették a 98 százalékos adót a végkielégítésekre, és ezzel sújtottak nagyon sok szerencsétlent, aki akkor fejezte be az életpályáját, akkor ment közszolgálatból vagy közintézményből, vagy állami intézményből el, és utána nem kapott végkielégítést sem, mert nem kaphatott. És mikor kiderül, hogy ez így nincs rendben, nem törvényes - tehát aláhúznám: nem törvényes -, akkor önök ahelyett, hogy segítenék ezeket az embereket abban, hogy megkaphassák a pénzüket, inkább gátolják. Különféle eljárásokat helyeznek kilátásba, itt valamiféle átalányt próbálnak meg megállapítani, miközben általános adózási szabályok vannak ebben a tekintetben. Én úgy gondolom, hogy ez nem méltányos, ilyenkor, amikor kiderül, hogy valamit törvénytelenül csináltak, akkor azt kell mondani, hogy elnézést, és segítünk mindenkit abban, hogy megkaphassa a pénzét.
És a következő ilyen dolog, amit, úgy érzem, hogy talán tisztelt államtitkár úr is közel érez magához, hogy segítjük a magyar filmet. Ám legyen, tehát ez a része tökéletesen rendben van, nem lenne azonban alkalmas egy salátatörvény helyett, amiben aztán a tűtől a tankig minden benne van - huszonhárom különféle törvényt módosít -, azt gondolni, hogy a magyar értékek védelmének jegyében próbáljuk már megnézni, hogy a művészi alkotások, beleértve természetesen mindent ezen a széles skálán, hogyan finanszírozhatók és hogyan támogathatók államilag, és nem kiemelve egyes szeleteket próbálni ezzel kapcsolatban szabályokat alkotni.
Végül, amiről beszélni szeretnék még, az az önök javaslata; az egyetlen olyan javaslat, amiről jómagam és ha emlékeim nem csalnak, mások is azt mondták ezen a bizottsági ülésen, hogy ez megbeszélhető javaslat, segítsük az önkormányzatokat azzal, hogy ne kényszerítsünk rájuk életszerűtlen helyzeteket, ne legyen kötelező az önkormányzatoknak költségvetési koncepciót készíteni az őszi időszakban. Ez ugye, életszerűtlen, érveli az önök javaslata, mert ilyenkor még nem ismertek a költségvetés pontos számai, ezért tehát az önkormányzatok vakon repülnek, amikor valamiféle koncepciót gyártanak. Én azt gondolom, hogy ez a javaslat megbeszélhető lett volna, ha valójában meg akarták volna beszélni. Merthogy az önkormányzatoknak valóságos segítséget jelent az, hogy akkor terveznek költségvetést, amikor már ismerik a pontos számokat, az önkormányzatoknak természetesen valós segítség az, amikor nem kell fölösleges munkát végezni.
Én úgy gondolom, hogy ez volt az a mozzanat, ami megbeszélhető lett volna. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
