L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagy vitát kiváltott törvénytervezet fekszik képviselőtársaim előtt, egy olyan törvényjavaslat, amelyről az elmúlt héten mind a politikában, mind a nyilvánosságban sokat vitatkoztunk. Láthatólag a vitát nem a politika generálja, nem maguk a politikusok vállaltak ebben oroszlánrészt, hanem azok a médiaszolgáltatók, akik egyébként nagy cégek tulajdonosai, és féltik a bevételeiket, féltik a jövedelmüket, úgy gondolják, hogy az a fajta elképzelés, amelyet a kormányoldal messzemenőkig támogat az adórendszer átalakításáról, az őket ne érintse, ők ilyen módon a közteherviselésből ne vegyék ki részüket.
Mi ennek ellenére kitartunk az álláspontunk mellett. A Fidesz egyértelműen úgy gondolkodik Magyarország elkövetkezendő éveinek adórendszeréről, hogy abban bizony az ilyen típusú forgalmi adóknak helyük van, és minél nagyobb szerepet kell vállalnia a közteherviselésben azoknak, akik jelentős jövedelmekhez jutnak. Mint az a törvényjavaslat általános indoklásában is olvasható, az elmúlt évek változásaiképpen az adórendszerben a munkát terhelő jövedelemadók közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, az adórendszer súlypontja egyre inkább a forgalmi, fogyasztási adókra helyeződött át.
Több olyan speciális forgalmi adó jött létre, amely a gazdaság egy-egy, a gazdasági növekedés, foglalkoztatás szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű szegmensét érintette. Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedő módon a törvényjavaslat a reklámok közzétételével, a reklámszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos új, forgalmi-fogyasztási jellegű adót irányoz elő.
Ebből egyértelmű tehát az, hogy nem a jövedelmet akarjuk megadóztatni, hanem a médiaszolgáltatóknak egy speciális bevételét, ráadásul ezt is progresszív módon, figyelembe véve azt, hogy a véleménynyilvánosságot, a véleményszabadságot, a véleménypluralizmust szolgáló orgánumok ne legyenek vesztesei ennek az adóbevezetésnek. Tehát elsősorban a média minőségi irányba való tolását tartottuk szem előtt.
Éppen ezért a félmilliárd forintot meg nem haladó bevétel - reklámbevételről és nem árbevételről beszélünk, kizárólag az árbevétel reklámrészéről beszélünk - után 0 százalék lenne a befizetendő adó. A félmilliárd és 5 milliárd forint közötti reklámárbevétellel rendelkező médiaszolgáltatók számára 1 százalék, utána innen lennének magasabb kulcsok, itt lenne egy ugrás: 5 milliárd és 10 milliárd forint között 10 százalék; 10 milliárd és 15 milliárd forint között 20 százalék; 15 és 20 milliárd között 30 százalék; 20 milliárd fölött 40 százalék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban egy sor kérdés került elő a nyilvánosságban. Menjünk ezeken végig! Az első kérdés, hogy miért is most került elő a reklámadó bevezetése, mi indokolja azt, hogy éppen most foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Rögzítsük a magunk számára is azt, hogy ez a kérdés folyamatosan napirenden volt az elmúlt másfél évtizedben. 2000-ben fogalmazódott meg először egy ilyen típusú adó bevezetése. 2008-ban a szakszervezetek is javasolták a bevezetését, 2013-ban az Országos Érdekegyeztető Tanács javasolta a kormány számára a reklámadó bevezetését. Ez tehát nem egy olyan kérdés, amit most hoztunk elő, amely ne lenne előzmények nélküli, amelyről ne beszéltünk volna, és az előző kormányzati ciklusban is egyértelművé tettük azt a szándékunkat, hogy egy ilyen típusú adót be kívánunk vezetni, viszont erre már a tavalyi év végén nem került sor, ezért nyújtottuk be idén év elején is ezt.
Azért kell most benyújtanunk ezt, mert így lehetőség lesz arra, hogy a 2015-ös költségvetés tervezésénél már az új adónemet elfogadva tudjunk számolni a költségvetés növekvő bevételével. De természetesen, ha elolvasták a jogszabálytervezetet, láthatják azt, hogy ebből már 2014-ben is lesz befizetés, tehát lesz a költségvetésnek bevétele.
(8.50)
Úgy gondoljuk, a Fidesz-frakció ezt egyhangú szavazással erősítette meg a tegnapi frakcióülésén, hogy az igazságos közteherviselésnek a része lesz ez az adónem, minthogy a reklámokból befolyó bevételek után arányos adót fizetnek a médiumok. Egy olyan országban, ahol pluszterhet vállalnak a bankok, a telekommunikációs cégek, de lényegében a közműszolgáltatók is, egy ilyen pluszteher a hihetetlen nagy erőt képviselő médiumok számára vállalható kell hogy legyen.
A másik kérdés, amelyet az elmúlt napokban számtalanszor a szemünkre vetettek, hogy miért nem volt egyeztetés a reklámadó beterjesztéséről. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy egyéni képviselői indítvány, amit úgy gondoltunk, hogy most, a ciklus elején kell benyújtani és ezt a kérdést egyszer s mindenkorra végigvinni a parlamenti döntéshozatali folyamaton. Így érthetően azt a típusú egyeztetést nem tudtuk végigvinni, ami a kormánytól más esetekben elvárható, hiszen nem a kormány által benyújtott javaslatról van szó. De tegnap azért a bizottsági ülésen az is kiderült, hogy a kormány is támogatja az előttünk fekvő javaslatot.
Meg kell hogy mondjam őszintén, az elmúlt egy hét vitái egyébként megmutatták azt, hogy miről is szólt volna egy ilyen egyeztetés. Láthatóan nem arról beszéltek az elmúlt egy hétben, amiről ez a törvényjavaslat szól, tehát nem arról beszéltek, hogy hogyan is néz ki a magyar reklámpiacnak a szerkezete, hogyan van benne az intézményesített korrupció lehetősége azzal a bónuszrendszerrel, amellyel szemben Európa számos országában megfogalmazták már a véleményüket, amellyel kapcsolatban Franciaországban vagy Romániában a bónuszrendszert felszámoló törvényjavaslatot fogadtak el. Nem arról beszélnek, hogy egyébként a 200 milliárdos magyar reklámtortából egyre nagyobb mértékben áramlik ki adózás nélkül, áfa- és nyereségadóbevétel nélkül, többségében amerikai tulajdonú nagyvállalatokhoz, internetes nagyvállalatokhoz a magyar adófizetők által megtermelt forrásból a reklámkiadás. Hanem arról beszélnek, hogy itt a sajtószabadság fog sérülni, hogy a kormány immár rátérdel a sajtószabadság torkára, és mindenféle egyéb más, nagy hatású jelzőket és hasonlatokat használnak az újságírók, akiknek persze a függetlensége erőteljesen megkérdőjelezhető, hiszen a tulajdonosaik érdekeit szolgálják. A tulajdonosok érdekében szólalnak meg, és elhallgatják azt az egyértelmű tényt, hogy ez a törvényjavaslat a sajtószabadságot egyáltalán nem érinti. Azok az orgánumok (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - hadd mondjam végig, képviselő asszony, lehetősége lesz hozzászólni -, azok az orgánumok, amelyek egyébként Magyarországon a véleménypluralizmust szolgálják, amelyek az ellenzéki véleményeket megfogalmazzák, azok az 500 millió forintos határ miatt nem vagy az 5 milliárdos határ miatt is, ott csak 1 százalékos az adókulcs, csak nagyon szerényen érintettek a törvényjavaslat által.
Világossá tettem az elmúlt egy hét vitáiban, hogy a legócskább és -színvonaltalanabb bulvárműsorok bizonyos kereskedelmi médiumokban nyilvánvalóan nem képezik a sajtószabadság részét. Az, hogy színvonaltalan műsorokat néznek a televíziónézők adott esetben a különféle szórakoztató médiumokban, az egyáltalán nem szolgálja a magyar sajtószabadság vagy a magyar minőségi újságírás érdekeit.
Mekkora bevételre számít a költségvetés a reklámadóból? Hallottuk a kérdéseket. A mostani számításaink szerint 8 és 10 milliárd forint közötti lehet, amennyiben ilyen módon fogadjuk el a törvényt, ahogy az itt fekszik önök előtt, a jelenlegi adókulcstervezetekkel fogadjuk el a törvényt, akkor körülbelül ennyi lehet a reklámadó bevétele.
Tegnap a Törvényalkotási bizottságban és a Költségvetési bizottságban is megkaptam képviselőtársaimtól, mind az LMP-s képviselő asszonytól, mind szocialista képviselőtársaimtól, mind Fodor képviselő úrtól, hogy ez egy bagatell összeg, hogy ez a költségvetés számára egy kevés forrás, és hogy ugyan már, 8-10 milliárdnyi forrásért miért is haragítjuk magunkra a médiumokat, és miért veszélyeztetjük a médiumok működését. Azt kell hogy mondjam, hogy ez mérhetetlen cinizmus, és ezt határozottan visszautasítjuk. A magyar költségvetés számára 8 milliárd forintnyi forrás nagyon sok pénz.
Hogy személyes példát mondjak, hogy érzékelhető legyen: három évig vezettem a Nemzeti Kulturális Alapot, elnök úr tudja (A levezető elnökre néz.), hiszen miniszterként irányította a Nemzeti Kulturális Alap működését; amikor leköszönt a miniszteri székből, akkor 7 milliárd forint volt a teljes költségvetése a Nemzeti Kulturális Alapnak, amiből 4 milliárd forintot osztottak szét a pályázók között. Ez az összeg fölment most 10 milliárd forintra, és 8 és 10 milliárd forint közötti összeget osztottunk szét az elmúlt négy évben évente a pályázók között. Magyarországon nincsen olyan művelődési ház, könyvtár, múzeum, nincsen a határon túl egyetlenegy olyan magyar közösség sem, egyetlenegy olyan magyar intézmény sem, a sepsiszentgyörgyi színháztól a beregszászi levéltárig, amelyik ne lenne kedvezményezettje ennek a rendszernek. Ez a 10 milliárd forint ma a magyar kultúra éltetője. Aki ezek után azt mondja nekem, hogy 8 milliárd vagy 10 milliárd forintos többletbevétel a magyar költségvetésnek, a magyar oktatásnak, a magyar kultúrának nem számít, az kérem, cinikus, és nem veszi figyelembe a magyar választópolgárok érdekeit.
Mi lesz a reklámadóból származó bevétel sorsa? Természetesen a költségvetést gazdagítja, és ahogyan azt a kormány nevében megszólaló Lázár miniszter úr is a minap kifejtette, ebből a bevételből alapvetően oktatási célokra szándékozik fordítani majd a kormány, és én ezt nagyon helyesnek is tartom. Olyan mértékű pusztításokat végez el (Derültség az MSZP soraiból.) sajnos néhány médium az ifjúság körében, amelyet nem árt ellensúlyozni. Örülök a derültségnek szocialista képviselőtársaim részéről, úgyhogy gondolom, majd lesz alkalmunk itt vitatkozni.
Milyen támogatottságra számíthatunk a reklámadó elfogadása kapcsán? - tették fel nekem a kérdést a minap, és itt próbálták úgy beállítani a dolgokat, mintha ez valami egyéni akció lenne. Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel jelentem, hogy a Fidesz-frakció egyhangúlag támogatta ennek a törvényjavaslatnak mind a benyújtását, mind az elfogadását, és azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt egy hétben végzett fölméréseink alapján a társadalom széles rétegei támogatják ezt az adónemet. Hála a Jóistennek, az emberek látják azt, hogy erre szükség van, látják azt, hogy egyébként egy sor etikai kérdésben is erősítenünk kell majd, akár a további médiaszabályozások területén is. És azt is látják a választópolgárok, hogy az az elterelő hadművelet, amely az ellenzéki képviselők és a médiamunkások jelentős személyei részéről is megfogalmazódott, hogy itt a sajtószabadságról beszéljünk, az nem jön be. Világosan látják azt egyébként a választópolgárok, hogy itt nem erről van szó.
Meg kell jegyezzem, ahogyan a médiatörvény elfogadásánál, itt is gyakorlatilag egy önfelszámoló logika jelent meg, egy önmagát leleplező logika, amikor a Népszabadság címlapja a médiatörvény elfogadásakor fehér címlappal jelent meg, és az volt ráírva, hogy Magyarországon véget ért a sajtószabadság. Ez volt a legékesebb bizonyítéka annak, hogy Magyarországon sajtószabadság van. A Népszabadság felkent prófétái, szerkesztői mertek volna ilyen címlappal megjelenni 1982-ben - nyilvánvalóan akkor nem mertek volna, mert a cenzúra nem engedte volna meg nekik. Akkor volt cenzúra, ma pedig sajtószabadság van, ezért megjelenhetnek ilyen címlappal, elsötétíthetik 15 percre a képernyőjüket; tehát mindez azt jelenti, hogy Magyarországon sajtószabadság van, és amíg mi kormányzunk, addig az is marad. (Tukacs István: Azért kellett ez a törvény!)
Azt is hozzá kell tennem, hogy ezt a sajtószabadságot nem a mi kormányunk veszélyezteti, hanem éppenséggel a tulajdonosoknak az érdeke, amely bizony sokszor a közteherviseléssel, a közérdekkel is hajlandó szembemenni és álszent módon érvelni olyan kérdésben, ahol egyébként őszinte beszédre lenne szükség.
Végül néhány dolgot arról hadd mondjak el, hogy milyen hatásokra számítunk a reklámadó bevezetése miatt. A reklámadó bevezetése nem csorbítja vagy korlátozza a magyar sajtószabadságot - mint ahogy azt már mondtam -, sőt azt kell hogy mondjam, a kormánnyal leginkább kritikus médiumok valószínűleg reklámadót nem is fognak fizetni. Ugye, példaként említettem az elmúlt napok vitájában a Népszavát, a Magyar Narancsot, egyiknek a reklámbevétele sem éri el a félmilliárd forintot. A reklámadó bevezetése műsorokat sem veszélyeztet. Maga alatt vágná ugyanis az a médium a fát, amelyik a legsikeresebb műsorait szüntetné meg a reklámadó miatt, hiszen akkor jóval többet veszítene, mint amennyi adót fizetnie kellene. Ez teljesen nyilvánvaló, és amikor magyar gyártású műsorok megszűnéséről beszélünk, akkor mondjuk ki, hogy ezeknek egy részét egyébként Brazíliában gyártják, és mondjuk ki azt, hogy ezeket olyan vállalások terhére teszik, amelyek egyébként közszolgálati vállalásaik. És bizony már régóta vitatkozunk arról, hogy a különféle bulvárműsorokat miképpen lehet egy szinten említeni és egyébként a médiahatóság felé olyan módon elszámolni, mint mondjuk, egy komoly ismeretterjesztő műsort közszolgálati tévében.
(9.00)
A reklámadó bevezetése munkahelyeket sem veszélyeztet, hiszen a minőségi tartalom előállításához szakemberekre van szükség, nélkülük egyik médiumnak sincs esélye arra, hogy a reményeink szerint bővülő reklámpiacon a mainál sikeresebbek legyenek. Ezt is mondjuk már ki, úgyhogy ne beszéljünk arról, hogy itt meg fognak szűnni munkahelyek. Ha megszűnnek munkahelyek, akkor nem fognak tudni nyilvánvalóan reklámbevételekre sem szert tenni ezek a médiumok. A reklámadó bevezetése a fejnehéz piacot is visszabillenti, aminek igényéről évek óta beszél a szakma az összes konferenciáján. A törvény bevezetése arra is lehetőséget teremt, hogy a reklámpiac (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 20-25 százalékát lefölöző webkettes felületek adóztatását előkészítsük, és a későbbiekben erről érdemben beszéljünk, mert a nemzetgazdaságnak erre is szüksége van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy támogassák az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
