DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban jó lenne tisztázni az elöljáró személyét. Ugyanis egyvalakit nem látok itt a széksorokban, aki a legilletékesebb lenne kormányoldalról: Kubatov Gábort. Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke miért nincs itt? Csak arra tudok gondolni, hogy a felszólalására készül és valamikor még be fog toppanni. Tudniillik látom Vas Imrét, akinek tényleg le a kalappal a sokrétűsége és a multifunkcionalitása előtt, de hogy a futballmérkőzésekről nem sokat tud, ne haragudjon, Vas képviselőtársam, ez eléggé valószínű. Ugyanígy lehet, hogy Vinnai Győző képviselőtársam már járt kézilabdameccsen, de akkor nem igazán értem (Dr. Vinnai Győző: Még játékos is voltam!), nem igazán értem, Vinnai képviselőtársam, hogy miféle bűnözőkről beszélt. (Dr. Vinnai Győző: Árnyékra ugrott!) Talán a nyíregyházi kézilabdameccsen túl sok bűnözővel találkozott? Ne viccelődjön már!
Azt sem igazán tudom, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes úr miről beszélt, mert éppen önök ismerik el azt, amit mi is tudunk, hogy az elmúlt években éppenséggel növekedett a professzionális labdarúgó-mérkőzések biztonsága Magyarországon. Szerintem a miniszterelnök-helyettes úr is egy másik sportágban utazik, mert hogy futballmeccsen nem nagyon járt, én még a VIP-páholyban sem nagyon látom így fényképeken az elmúlt időben, az egész biztos. (Dr. Semjén Zsolt: Senki sem tökéletes! - Derültség. - Dr. Bárándy Gergely: A focihoz mindenki ért!) Így van, senki sem tökéletes, csak akkor lehet, hogy annak a képviselőtársuknak kellene idejönni, aki viszont pontosan tudja, miről van szó ma a stadionokban.
Nézze, miniszterelnök-helyettes úr, az a helyzet, hogy olyannyira nincs szükség itt különféle hókuszpókuszokra, aztán mindjárt rátérek, hogy valójában mi lehet itt az igazi motiváció, hogy én magam most március elején voltam egy idénynyitó labdarúgó-mérkőzésen Békéscsabán, ott voltam a vendég ultrák között, odajöttek a hazaiak, az égadta világon nem volt semmi probléma. Nem tudom, hogy miről beszélnek! Az a helyzet, hogy miközben folyamatosan zuhan a labdarúgás színvonala Magyarországon, jellemző, hogy az államtitkár úr, miután a dicsjelentését megtette, el is vonult az ülésteremből, a magyar labdarúgás nem teljesít jobban, hiába mindenféle szövegelés, emellett a folyamatos vegzálással csak elzavarják a nézőket a stadionokból. A labdarúgó NB1 átlag nézőszáma zuhanórepülésben van. Ez a helyzet, ezzel kellene szembenézni.
Ahol biztonsági problémák voltak, Vinnai képviselőtársam, az nem a kézilabda volt, az a labdarúgás volt, de nem az elmúlt években. Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt voltak komoly biztonsági problémák. Ha már 10-15 évvel ezelőttről beszélünk, akkor talán nem ártana, ha a Fidesz-KDNP ebben a témakörben egy előterjesztést készít amúgy önkritikusan, ahogy ez a nemzeti együttműködés rendszerében szokott lenni. Talán vissza kellene arra is emlékezni, hogy az első kormányzásuk végén önök belecsaptak a lecsóba, és már próbáltak rendet tenni a stadionokban. Az akkori sportminiszterük elhatározott egy beléptetőkapu-rendszert. Hogy mi lett a sorsa ennek a beléptetőkapu-rendszernek, ezt kevéssé tudjuk, mert az Indexen megjelent cikk szerint sem Deutsch Tamás nem tudja, sem hivatalbeli utódai, Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc nem bírtak válaszolni arra, hogy hol porosodnak ezek a beléptető kapuk. Nem úgy lenne tisztességes, hogy mielőtt újabb rendszabályokat találnak ki a szurkolóknak, talán elszámolnak az ország és az adófizetők nyilvánossága előtt, hogy hová lettek ezek a beléptető kapuk, amiket az első Orbán-kormány végén legyártottak, elhelyeztek egy pincében, majd ezek eltűntek, mert semmire nem voltak jók?
Tisztelt Országgyűlés! Nem igazán látszik, hogy a különböző kommunikációs paneleken kívül mi lenne az érdemi haszna ennek a törvényjavaslatnak. Kíváncsi vagyok Vas Imre képviselőtársam zárszavára, amit egyébként feltehetően már fejből el tudnék mondani. A probléma ezekkel csak az, hogy Vas Imre soha nem a vitába kapcsolódik be, hogy megvédje az álláspontját, hanem rendszeresen zárszóként felolvas egy előre megírt szöveget.
Ami nagyon árulkodó ebben a törvényjavaslatban, hogy egyrészt ebben a tárgykörben már önök is az elmúlt években hoztak be ide törvényjavaslatokat. Akkor még ez a buli, hogy itt íriszmintás mindenféle új hókuszpókuszokkal szórakoztassák azt a kevés nézőt, aki még kimegy NB1-es labdarúgó-mér-kőzésekre, ez valahogy nem jutott eszükbe. Ha jobban elemezzük a törvényjavaslatot, kiderül, hogy valamiért önök egy nagyon szűk sávon preferálnak technológiákat. A kérdés tényleg az, hogy egyáltalán kinek az érdekét szolgálja ez a törvény; mert hogy nem a szurkolókét, az egészen biztos. Szerintem vagy terítsék a lapokat, vagy hívják be a képviselőházba azt, aki teríteni tudja a lapokat, és mondják meg, hogy melyik oligarchakör, melyik üzleti kör fog jól járni ezzel a törvényjavaslattal. Mert hogy erről van szó, ez egészen biztos!
Lehet, hogy mosolyog Vas Imre képviselőtársam, én javasolnám, hogy legalább július végén, amikor elkezdődik az NB1, látogasson már ki egy futballmérkőzésre, ne a VIP-páholyba, jöjjön be a B-középbe, nézzen szét. Azt gondolom, senki nem fog rá kezet emelni, senki nem akarja majd megverni, és utána esetleg gondolja át (Novák Előd: Nem ismerik!), utána esetleg gondolja át az álláspontját. Az a helyzet, hogy amiről önök beszéltek, akár a miniszterelnök-helyettes úr, akár az előterjesztők vagy Vinnai képviselő úr, ilyen helyzet ma nincs. Ez a törvényjavaslat egyetlenegy célt szolgál: hogy valakik megint jól megkeressék magukat egy új beléptetési, új azonosítási rendszeren. Ebből valakik megint jól fognak járni. Én elhiszem, hogy önök nem tudják, pontosan kinek az érdekében járnak el, csak azért kérem önöket, hogy akkor hívják ide azokat, akik viszont meg tudják mondani, hogy mely üzleti, gazdasági körök érdekében van ez az egész.
Az a helyzet, hogy ez a törvényjavaslat két szempontból is rossz, egyébként túl azon, hogy kifejezetten ártalmas sportszakmailag. Megint utalni tudok arra, amit talán Szilágyi képviselőtársam mondott el imént, hogy valójában az lenne az érdek, hogy a sportmérkőzéseken jó hangulat, pezsgő hangulat, szurkolás legyen. A szurkolók folyamatos vegzálása odavezet, hogy az egyébként is színvonaltalan labdarúgó-mérkőzésekről egész egyszerűen eltűnnek a szurkolók. Ajánlom Vinnai képviselőtársam figyelmébe is, hogy esetleg lapozza fel a sportújság NB1-es fordulókról közölt tudósításait, mondjuk, fél évre visszamenőleg. Sorjáznak azok a 800-as, 1000-s nézőszámok, amelyek jobb időkben, mondjuk, a területi bajnokság nézőszámai voltak.
Milyen botrányokról, milyen biztonsági problémákról beszélnek önök? Van fogalmuk arról, hogy miről beszélnek? Mert ami látszik, az viszont az, hogy ez a törvényjavaslat túl azon, hogy szurkolóriasztó, önök bűnözőkről beszélnek, bűnözőnek tekintik a szurkolókat, bűnözőknek tekintik az ultrákat, ezen kívül ez a törvényjavaslat alkotmányellenes. Szeretnék arra utalni, hogy Áder János köztársasági elnök úr már egy hasonló törvényjavaslatot visszaküldött az Országgyűlésnek, egész pontosan azért, mert az infószabadság törvény 38. §-a (4) bekezdésének a) pontja előírja azt, hogy az Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak előzetesen véleményeznie kell a javaslatot. Az egy dolog, ha valaki megbízik Vas Imre multifunkcionalitásában, hogy néhány nap alatt a legkülönfélébb jogterületeken hibátlan törvényjavaslatokat tud alkotni, de a probléma az, hogy itt van egy önök által, lehet, éppen Vas Imre által megalkotott törvényjavaslat, amely az önök szerencsétlenségére bekapcsolja a rendszerbe Péterfalvi Attilát kötelezően. Az a kérdésem, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előzetes véleménye hol van.
(13.20)
Továbbmegyek, nem elég az, hogy kikérik Péterfalvi Attila véleményét, ezt illenék talán letenni a parlament, illetve a szakbizottság asztalára. Hol van ez a vélemény?
De nézzük tovább! Az a helyzet, hogy egyrészt ez a törvényjavaslat adatvédelmi szempontból, az információs önrendelkezési szabadság szempontjából egyértelműen túllő a célon, és nem önmagában a biometrikus megoldással, hanem azzal, hogy párhuzamosan van szó többszörös azonosításról. Tehát még egyszer, ha van már egy metódus, amivel azonosítják a szurkolókat, akkor azt nagyon meg kellene indokolni, hogy a párhuzamos rendszerekre egyébként miért van szükség. Miért elengedhetetlenül szükséges az, hogy párhuzamosan különböző rendszerekkel azonosítsanak természetes személyeket? Nem kaptunk ilyen indoklást, innentől kezdve aránytalan jogkorlátozásról van szó.
A másik pedig az, hogy adatbázis nélkül is meg lehetne oldani ezeknek a biometrikus adatoknak a tárolását, pontosabban: a belőlük képzett kódot nem szervezik adatbázisba, hanem egy kártyán tárolják, és akkor központi adatkezelés nélkül képes a rendszer az adatok összevetésére. Ilyenkor tehát a biometriai adat vagy az abból képzett sablon kizárólag az érintett birtokában van, olyan adathordozó eszközön, amelyhez kizárólag ő férhet hozzá, és az adatokat sehol másutt nem tárolják.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unió adatvédelmi hatóságainak képviselőiből álló úgynevezett 29-es munkacsoport 2012-ben hasonló tárgykörben közzétett véleményével kapcsolatban négy elemnek meg kéne felelni, és egyik elemnek sem felel meg ez a törvényjavaslat. Az egyik a célhoz kötöttség, illetve a szükségesség, arányosság elvének a tiszteletben tartása. Mi szükség van a biometrikus azonosításra? A korábbi beléptető rendszereknek milyen olyan hiányosságuk van, amely elkerülhetetlenné teszi ennek az azonosítási rendszernek az alkalmazását, és mi indokolja a párhuzamos azonosítási rendszereket? Ráadásul arról is szó van, hogy ha a cél pusztán az azonosítás, akkor a személyes adatoknak a decentralizált tárolása is elegendő külön adatbázis nélkül.
Külön meg kéne vizsgálni, hogy milyen biometriai adatfajták érintettek. Arra gondolok, hogy a francia adatvédelmi hatóság például a célhoz kötöttség elvére tekintettel nem találta elfogadhatónak egy iskolai étkező bejáratánál működtetett beléptető rendszer esetében a tanulók ujjlenyomatának használatát, de elfogadhatónak tartotta ugyanezen célra a kéz geometriájának alkalmazását. Az ujjnyomat ugyanis egyrészt nyomot hagy, másrészt az érintett tudta nélkül is gyűjthető, harmadrészt pedig túl széles körben alkalmazott, mérlegelendő és pontosan szabályozandó tehát, milyen adatfajtáról van szó.
Végezetül itt van a feketeleves, hiszen ezeknek az adatoknak a kezelésére különböző magánszervezeteket, magáncégeket hatalmaznak fel. Hol van itt az adatbiztonság? Ki fog felelni az adatbiztonságért? A klubok? Ezek a sportszervező cégek? Azokról a cégekről beszélünk, amelyek esetében évről évre, idényről idényre felmerül az, hogy különböző pénzmosó, sötét hátterű gazdasági kalandorok állnak mögöttük? Akkor, amikor recseg-ropog az egész sportszervezeti intézményrendszer, akkor önök ilyen magáncégeket felhatalmaznak ilyen szenzitív adatok tömeges tárolására úgy, hogy sem a célhoz kötöttség elve nem érvényesül, sem az elkerülhetetlensége nem látszik az ilyen adatbázisok létrehozatalának.
Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Ha önök valóban a magyar labdarúgást szeretnék rendbe tenni, amit természetesen mi üdvözölnénk, akkor nem stadionépítéssel kéne kezdeni, nem a szurkolók vegzálásával kéne folytatni, hanem például legalább tárgysorozatba kellett volna venni azt az LMP-s javaslatot két évvel ezelőtt nyáron, amit benyújtottunk, ami arról szól, hogy a látvány-csapatsportágakban, a professzionális bajnokságokban csak olyan szervezetek indulhassanak és csak olyan cégek fektethessenek be, amelyeknek a tulajdonosi szerkezete átlátható és megvan a megfelelő fedezet a szabályszerű működéshez. Ezt a törvényjavaslatot lesöpörték az asztalról, pedig ha valami a rákfenéje például a magyar labdarúgásnak, az az, hogy a kellő, biztonságos és korrekt szervezeti háttér hiányzik. Addig, amíg a kalandor tőke be tud fektetni, illetve tisztára tudja mosni a rablott pénzt professzionális csapatsportágakban, addig a stadionépítés meg a különböző újabbnál újabb beléptető rendszerek bevezetése egyetlenegy célt szolgálhat: Fidesz közeli oligarchák felhizlalását. Erről van szó ennél a törvényjavaslatnál.
Nagyon kérem, hogy esetleg a vitában akár a miniszterelnök-helyettes úr, akár Vinnai képviselőtársam - Vas Imréről nem is beszélek - mondjon konkrét példákat, hogy az elmúlt években, mondjuk, az elmúlt két évben, mióta éppen nem tárgyaltunk ilyen sporthuligántörvényt, milyen olyan bűneseteket tudnak, amelyek mondjuk, stadionokban vagy kézilabdacsarnokokban fordultak elő, és amelyek nem fordultak volna elő az itt lévő törvényjavaslat korábbi elfogadása esetén. Konkrétumokról beszéljenek! Konkrétumokkal próbálják megvédeni az igazukat! Hagyjuk a lózungokat! Esetleg kérdezzék meg Kubatov Gábort, mert lehet, hogy jobban ért a történethez, hogy mi indokolja azt, hogy most egy ilyen párhuzamos biztonsági rendszert kelljen beléptetni, milyen olyan esetek voltak, mondjuk, a labdarúgó-stadionokban az elmúlt egy-két évben, ami ezt indokolná.
Összegezve: viszont azt az egyeztetési kört, amit az infószabadság-törvény előírt, kifelejtette a többségi oldal, ezért eléggé sanszos, hogy Áder János ezt a törvényt ide vissza fogja küldeni, azonkívül pedig a célhoz kötöttség és az arányos jogkorlátozás alaptörvényi kötelezettségét több ponton sérti ez a jogszabály. Úgyhogy emiatt azt gondolom, hogy tökéletesen elfogadhatatlan egy lelkiismeretes képviselő számára, túl azon, hogy nézőriasztó, ezzel önök nem családokat csalogatnak a stadionokba, hanem azokat a fanatikusokat, akik még egyáltalán eljárnak hétről hétre labdarúgó-mérkőzésekre, még ezeket az embereket is elüldözik onnan.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban és a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
