SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés a jövő generációk iránt viselt felelősség. Mindenki felelősséggel tartozik a jövőért, és ebben a felelősségben sokszorosan osztoznak a döntéshozók. A különböző döntések hatóköre a jövőre nézve azonban igen eltérő, vannak döntések, amelyek hatása azonnali, míg másoké közvetett és a nagyon távoli jövőbe mutat. Az utóbbiak körébe tartozik az atomenergia felhasználása. A hasadóanyagok nemzetközi testülete szerint széles körben elfogadott, hogy a kiégett fűtőanyagok tárolása jól tervezett tárolókapacitásokat igényel, hiszen több tízezer évtől az egymillió évig terjed, amíg gondoskodni kell a biztonságos tárolásról, és amíg minimalizálódik a környezetbe való kijutás lehetősége.
Talán nem kell indokolni, hogy az atomenergia hasznosításáról ma hozott döntésünk anélkül ad majd feladatot és jelent kockázatot a jövő nemzedékeknek, hogy azok élvezték volna hasznait. Ez alól a súlyos felelősség alól nem mentesíthet az arra való hivatkozás, hogy a magas aktivitású hulladékot más országok területén helyezhetjük el ideig-óráig.
Az atomerőművek lebontásának és mentesítésének a költsége is a jövő generációt terheli majd. Azoknak, akik ma a világban az atomenergia hasznosítása mellett döntenek, számolniuk kell a baleseti kockázattal, a terrorizmus megnövekvő veszélyével és a nukleáris fegyverkezéssel. Mondhatnánk, hogy elhanyagolható valószínűséggel bekövetkező események, ám a valóság megtanított bennünket arra, hogy ezek nehezen vállalható, súlyos kockázatok.
Sokan próbálják ma a megújuló energiaféleségeket költségesnek és versenyképtelennek beállítani. Az igazságtartalma ennek csak látszólagos. A ma politikusa nem számol a jelenben a másokra és a jövőre áthárított, külső költségekkel, a közjavak pusztulásának negatív hatásaival, amelyeket az egész társadalom kénytelen megfizetni. Ha valóban számszerűsíthetőek lennének ezek a negatív externáliák, és hó végén a postás erről is hozna egy sárga csekket, csak akkor derülne ki a társadalom számára, hogy mi a jövő generáció költségén élvezzük a jelent. Tehetjük-e ezt mi, döntéshozók? Hozhatunk-e döntéseket, amikor alapvető kérdésekre nem tudjuk és nem is keressük a választ?
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az atomerőműveknek vannak előnyeik a ma működő, fosszilis energiára alapozott erőművekhez képest. Tudom, hogy sokkal kisebb egy nukleáris erőmű sugárzóterhelése, mint egy szélerőműé, nem beszélve az üvegházgáz-kibocsátásról. De nekünk nem az atomenergia és a fosszilis energia hasznosítása között kell választanunk, hanem az összes, rendelkezésre álló energiaféleség között. Ebben a választásban kötelességünk a jövő generációkat legkevésbé megterhelő megoldás választása.
Tisztelt Országgyűlés! Vajon mi lenne versenyképesebb: az olcsó energia vagy egy energiahatékony, alacsony energiaigényű gazdaságszerkezet? Vajon mi élénkítené jobban a gazdaságot: egy atomerőmű felépítése vagy egy fenntartható gazdaságszerkezet számtalan elemének megformálása? És mi jelentene tartósabb foglalkoztatást: egy nukleáris erőmű felépítése és üzemeltetése vagy a sokféle energiaforráson alapuló, közösségi alapú energiaellátórendszerek. Vajon minek lenne nagyobb az ellátásbiztonsága: egy nagy, centralizált erőműnek vagy egy intelligens hálózatba rendezett, számos kis energiatermelő egységből állónak? Vajon van-e joga a ma döntéshozóinak zálogba adni a jövőt, ha van más, elérhető megoldás is? Vajon ki fogja itt a jövő nemzedékeket megkérdezni, hogy ők mit választanának? És ki fogja feltárni a kérdésekre adott válaszokat a ma élők előtt, hogy azután ők is felelősséggel szavazhassanak jelenünkről? Ezeket a kérdéseket kellene az előttünk álló döntésekkel kapcsolatban nagyon alaposan megfontolni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
