FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány nap múlva június 4-e, a 94 évvel ezelőtti trianoni békediktátumnak az évfordulója, azon békediktátum és azon dátum ez, amelyről nagyon szomorú módon a közvélemény nagyon keveset tud. Ha ma kimennénk az utcára és megkérdeznénk néhány járókelőt, akkor azt tapasztalnánk, hogy sajnos az emberek többsége azt sem tudja, hogy mi történt június 4-én, milyen évfordulóra emlékezünk most. Ebből az indíttatásból kiindulva indított a Jobbik ifjúsági tagozata egy kampányt, amelynek címét adtam ezen napirend utáni felszólalásomnak: többet tehetnél, mint gondolnád. Az a célunk többek között ezzel a kampánnyal, amelynek keretében több tízezer szórólapot fogunk kiosztani az ország több mint kétszáz településén, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, hogy igenis, sajnálatos módon van aktualitása ennek az évfordulónak, van felelősségünk, és van is lehetőségünk tenni. Ez a három kérdés ugyanis, ami fel szokott merülni olyan emberekben, akik kevésbé tartják fontosnak ezt az évfordulót. Fel szokott merülni, hogy mi az aktualitása ennek; ahogy ők fogalmaznak, miért van szükség arra, hogy feltépjük a sebeket június 4-e kapcsán évről évre.
Itt nem erről van szó. Nem feltépjük a sebeket, hanem sajnálatos módon 94 év sem volt elég ahhoz, hogy rendeződjön a határon túli magyar kisebbség kérdése. Elég csak néhány közelmúltbeli eseményre gondolnunk: a székely zászló ügye Erdélyben; tudjuk nagyon jól, hogy a székely közösség, az ottani erdélyi magyarság azt szerette volna és szeretné most is elérni, hogy használhassa ezt a jelképét közintézményeken, magánintézményeken, és erre egy óriási felháborodással és hatalmi arroganciával válaszolt a bukaresti kormányzat, és tiltják ennek a zászlónak a használatát. De Felvidéken is tapasztalhatjuk, hogy a mai napig nem oldották meg, hogy az ottani magyarok felvehessék a magyar állampolgárságot. Délvidéken rendszeresek a magyarverések, nem kell messzire menni, két hónapja éppen Óbecsén bántalmaztak egy magyar fiatalokból álló társaságot, csupán etnikai hovatartozásuk miatt. De rendszeresek a falfirkák és a szerb falfirkák, amelyek azt fejezik ki, hogy nem tűri az ottani szerb lakosság, hogy az őshonos magyar kisebbség a szülőföldjén éljen. Kárpátaljáról nem is beszélve, ahol nemrégiben az új kormányzatnak az egyik első teendője az volt, hogy a kisebbségi nyelv használatát szigorítsa, és lehetetlenné tegye, hogy számos településen a magyar kisebbség használhassa a magyar anyanyelvét. Van tehát aktualitása ennek a kérdésnek.
A következő kérdés, ami felmerülhet, hogy mégis mi a felelősségünk ebben az egész ügyben. Lezárhatnám azzal ezt a kérdést, hogy Szabó Dezső is megmondta, minden magyar felelős minden magyarért. De azért ezen túlmennék, és szeretném azt is elmondani, hogy sajnos nagyon sok ember megfeledkezik arról, hogy 94 évvel ezelőtt ezek az emberek, akik a határon túlra kerültek, nem saját döntésüknek köszönhetően tették ezt, hanem megkérdezésük nélkül vették el az ő állampolgárságukat, és egyik napról a másikra kerültek egy idegen állam fennhatósága alá, és úgy gondolom, hogy a minimális szolidaritás, empátia, ami kell hogy éljen egy nemzetben, a nemzetet alkotó emberekben, meg kell ilyen módon is nyilvánuljon, és felelősséget kell vállalnunk az ottani magyarság érdekében, és segítenünk kell őket minden lehető módon.
A harmadik kérdés, hogy mégis mit tehetünk, mert ezt is sokan fel szokták tenni kérdésként, hogy mégis mit tehetünk mi ebben a kérdésben. És erre utal a kampányunk jelszava: többet tehetsz, mint gondolnád. Hisz rengeteg lehetőségünk van tenni annak érdekében, hogy a Trianon okozta fájdalmakat tudjuk enyhíteni. Az egyik legfontosabb, hogy az anyaországban minél több emberrel beszélgessünk, minél több emberrel elérjük, hogy a gondolkodásuk megváltozzon, hiszen a negyven év szocialista agymosása sajnálatos módon nagyon sok emberben azt érte el, hogy nem testvérként tekintenek ezekre az emberekre, hanem románként, szerbként, vagy még ki tudja, milyen nemzetiségűként, annak ellenére, hogy ők magyar állampolgárok. Kell tehát az emberek gondolkodásmódján változtatni, és beszélgetni minél többekkel, hogy ne merüljön fel ez kérdésként, hogy miért kell őket segíteni.
Rengeteget tehetünk azzal is, ha támogatjuk az autonómiatörekvésüket, amely egy olyan megoldás, ami nem végleges megoldás, de egy előrelépés a határon túli magyarság megmaradása érdekében. Egy európai modell, ami számos országban bevett gyakorlat. De azzal is nagyon sokat tehetünk, ha nem mindig csak tengerpartokra, különböző wellness-szállodákba látogatunk el, hanem a történelmi Magyarország kulturális értékeit, történelmi helyeinket, várainkat, templomainkat látogatjuk meg, az ottani vendégszerető magyarság örömére, ezzel is támogatva őket. Úgyhogy rengeteg lehetőségünk van tenni testvérvárosi kapcsolatokkal, személyes kapcsolatok kiépítésével, több, mint gondolnánk. Ezért nagyon fontos, hogy a kérdésről megállapítsuk, hogy van aktualitása, van felelősségünk a kérdésben, és tudunk is tenni, és nagyon fontos, hogy minél több ember így tegyen, és erre próbáljuk felhívni ezzel a kampányunkkal is, a Jobbik ifjúsági tagozatának a kampányával a figyelmet. Bízunk benne, hogy lesz eredménye, lesz hatása. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
(19.40)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
