LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ígérem, hogy a 30 perces, néhány régi képviselőtársam számára még egészen szokatlan és kifejezetten nagyvonalú időbeli kerettel az előterjesztők nevében élni fogok, de mindenesetre szeretném a képviselőház, a parlament figyelmét és támogatását kérni a T/106. előterjesztéshez, amelyet eredetileg Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke terjesztett be annál az oknál fogva, hogy a Magyar Országgyűlés 2014. május 14-én az április 6-án kapott felhatalmazás alapján, Áder János köztársasági elnök előterjesztésére Orbán Viktort Magyarország miniszterelnökének megválasztotta, immár harmadik alkalommal.
Miniszterelnök úr szombat délután az Országgyűlés számára beterjesztette azt a törvényjavaslatot, amelyben élni kíván a magyar közjogban, alkotmányjogban hagyományosan erős és speciális miniszterelnöki jogkörök egyikével, amely a kormány személyi összetételének kizárólagos meghatározása mellett a kormány szervezeti működésére vonatkozólag is speciális jogköröket biztosít a mindenkori miniszterelnök számára. Ezért az új kormány megalakulásának érdekében terjesztette elő Orbán Viktor miniszterelnök a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével, Semjén Zsolttal közösen a törvényjavaslatot, amelyhez jó néhány képviselőtársammal közösen csatlakoztunk, és ma az általános, majd a bizottsági részletes vitában részt veszünk.
Tisztelt Országgyűlés! Először is arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a miniszterelnök úr a törvényjavaslat értelmében élni kíván azzal a jogával, amit az előbb már említettem: mármint 1848 óta a mindenkori magyar miniszterelnöknek szinte töretlen polgári jogi, illetve polgári közjogi hagyományok alapján speciális jogkörei vannak. A miniszterelnökök sorában az egyik legerősebb miniszterelnöki intézmény alakult ki Magyarországon az 1848-as áprilisi törvényeket követően 1867-1918, 1920-1944, majd 1945-1949 között, végül pedig 1989-1990-ben.
Nemcsak az a speciális helyzet, hogy a magyar miniszterelnök nem a kormány elnöke, nem a kormánynak van elnöke, hanem a kormányfőnek van kormánya, tehát a miniszterelnöknek van kormánya, nemcsak ez a speciális helyzet igazolja ezt a régi magyar jogtörténeti hagyományt, hanem a konstruktív bizalmatlansági indítvány módja és megoldása is a legerősebb német kancellári intézményt idézi fel mindannyiunkban. Az elmúlt huszonegynéhány esztendőben ez töretlen közjogi hagyomány, amellyel az új alaptörvény sem szakított, sőt azt megerősítette több ponton, hogy teljes személyi és szervezeti felhatalmazást ad a végrehajtó hatalom egyes számú vezetője számára abban a pillanatban, amikor a Magyar Országgyűlés megválasztja Magyarország miniszterelnökének.
Miniszterelnök úr ezzel a lehetőséggel kíván élni, és ennek jegyében nyújtotta be az Országgyűlés számára a korábbi, elmúlt 24 éves gyakorlathoz képest jóval rövidebb törvényjavaslatát, amelyben azt kéri az Országgyűléstől, hogy a következő évekre a kormány szerkezetét alapvetően határozza meg, mégpedig a következő pontok szerint.
Azt kéri a miniszterelnök úr, Semjén Zsolt, és a csatlakozó parlamenti képviselőtársainkkal közösen azt kérjük önöktől, hogy támogassák a javaslatnak az alábbi rendelkezését.
A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat két részből áll: a magyar kormány koordinációs feladatáért, az összkoordinációért kvázi politikai minisztériumként a Miniszterelnökséget nevesíti, és szakpolitikai minisztériumként pedig a Belügyminisztériumot, az Emberi Erőforrások Minisztériumát, a Földművelésügyi Minisztériumot, a Honvédelmi Minisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, a Nemzetgazdasági Minisztériumot és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot sorolja föl. Ez a 2010-es vagy az azt megelőző évek kormányzati struktúráját részben követő, részben pedig azzal érdemben szakító javaslat a következők szerint.
Először is, a magyar közjogi hagyomány 1990 óta töretlenül támaszkodik a ’48-as parlamenti, illetve alkotmányos és kormányzati hagyományokra. A kormány összetételét, a minisztériumok felsorolását - az előbb említett jó néhány minisztérium már szerepelt 1848-ban az áprilisi törvények alapján létrejövő első magyar kormányban, de töretlen a hagyomány a tekintetben is, hogy -, ezt a kormányzati struktúrát az elmúlt 150-160 esztendőben folyamatosan megtartották azok, akik az ország végrehajtó hatalmát irányították, és az országot kormányozták. Ez a hagyomány az elmúlt 24 esztendőben is töretlen volt, 13, 11, 10, 8 és most 9 minisztériumra tesz javaslatot a miniszterelnök. Az elmúlt években, 1990-ben volt a legtöbb, majd folyamatosan csökkenő számot vagy stagnáló számot mutat a végrehajtó hatalom irányítására létrejött minisztériumok számaránya, amely az én szerény véleményem szerint nem ügydöntő jelentőségű, de sokan gondolják azt, hogy a mai politikában és társadalompolitikában mégis van annak jelentősége, hogy mennyibe kerülnek a minisztériumok, mennyibe kerülnek a miniszterek, és sokakat ez motivál.
Engem sokkal inkább az motivál, hogy hogyan kormányozható az ország jól, hogyan lehet hatékonyan irányítani az országot az adófizetők pénzének kímélete mellett, lehetőség szerint a minél nagyobb elszámoltathatóságot, átláthatóságot követve és annak a szempontjait betartva.
Ennek jegyében javaslom önöknek támogatásra, hogy azt az új megoldást is támogassák a minisztériumok hagyományos felsorolása, szakpolitikai megosztása mellett, amely a Miniszterelnökségből 1990 óta először minisztériumot szervez, és a Miniszterelnökségre bízza az összkormányzati koordinációt. Ez nem hagyomány nélküli, a magyar közjogi hagyományokban a miniszterelnöknek mindig saját miniszterelnöki munkaszervezete létezett, mint ahogy a miniszterelnök mindig személyében erős a magyar alkotmányjogi rendszerben. Természetesen a munkaszervezete is a kormányzaton belül folyamatosan ellátta a koordinációs felelősséggel járó tevékenységeket, megpróbálta összehangolni a kormányzati munkát, megpróbálta behajtani a választóknak tett kormányzati ígéreteket, és megpróbálta a társadalompolitikai szempontokat - nyilvánvalóan - érvényesíteni.
Így volt ez 1990-ben is, amikor először a Miniszterelnöki Hivatalt, élén közigazgatási államtitkárral megszervezték, így volt ez 1998 és 2002 között is, ahol a Miniszterelnöki Hivatal ugyan nem lett minisztérium, de mégiscsak miniszter vezette Stumpf István személyében. Lényegében ennek a struktúrának a megtartása mellett, bár bizonyos szervezeti egységek folyamatos változásával működött a struktúra egészen 2010-ig.
2010-ben érdemi változásokra került sor a Miniszterelnöki Hivatal formális megszüntetése mellett, a miniszterelnök munkakörnyezetének leszűkítése mellett és egy más típusú koordinációs feladat ellátása okán. Ezt az indokolta, hogy a kétharmados történelmi többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-pártszövetség 2010-ben kísérletet tett az ország közjogi berendezkedésének újraalkotására, egy új alaptörvény, egy új jogrendszer megalkotására, ezért a politikai, társadalompolitikai, összkormányzati koordinációt döntően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium látta el, hiszen maga a feladat és a munka is alapvetően igazságügyi jellegű volt. Figyelmeztetem önöket, és ajánlom figyelmükbe, hogy 2010 és 2014 között, bár nagy vitákkal, de a Magyar Országgyűlés lényegében az elmúlt évtizedek közjogi rendszerét teljes egészében újraalkotta, és lezárta a rendszerváltozás korszakát azzal, hogy új alaptörvény született.
(14.50)
Megszülettek a kétharmados törvények, megszületett az új polgári törvénykönyv, az új büntető törvénykönyv, és sorolhatnám azokat az ágazati törvényeket, amelyek újraszabályozzák a társadalom bizonyos részeinek működését és megteremtik annak kereteit. Ehhez a munkához a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tevékenységére volt szükség. Most a miniszterelnök úr azt javasolja önöknek, hogy újításként a korábbi magyar közjogi berendezkedésben a minisztériumok között legyen különbségtétel: a szakpolitikát az előbb felsorolt minisztériumok, míg az összkormányzati koordinációt elsősorban ellátva a Miniszterelnökség dolgozzon. Azért mondom, hogy elsősorban az összkormányzati koordináció lesz a Miniszterelnökség feladata, mert ez nem kizáró fogalom, tehát a Miniszterelnökségnek természetszerűen lehet olyan feladata is, amely szakpolitikai jellegű a kormány feladatellátásának keretében.
Úgy gondolom, hogy a javaslatról általánosságban el lehet mondani, hogy mégiscsak Magyarország demokratikus jogviszonyai között kivételesen három alkalommal megválasztott magyar miniszterelnök terjeszti azt elő. Bízhatunk abban, hogy akár tetszik a miniszterelnök tevékenysége a parlamenti képviselőtársaim jelenlegi kisebbségének, akár tetszik a parlamenti képviselőtársaim jelenlegi többségének, nem vitathatjuk el, hogy az elmúlt 25 évben az ország irányítását, működtetését illetően a miniszterelnök úr jelentős tapasztalatra, mondhatni, páratlan tapasztalatra tett szert. Azt hiszem, ez felhatalmazza arra, hogy olyan kormányzati struktúrára tegyen javaslatot, amely legjobb belátása szerint elsősorban az ország javát szolgálja, és azt, hogy ez az ország jól kormányozható legyen, és a jó kormányzás legyen jellemző arra a munkára, amelyet a végrehajtó hatalom természetesen nagy társadalmi kritikák által övezve folyamatosan végez.
Úgy hiszem, hogy ez egy letisztult, világos, egyértelmű, nem bonyolult, nem körülményeskedő, nem balanszírozó, nem politikai egyensúlyra törekvő kormányzati struktúra. Természetesen könnyű a helyzete a miniszterelnöknek, hiszen nem koalíciós kormánya, hanem egy kétharmados parlamenti felhatalmazással bíró és egy mögötte kétharmados parlamenti többséget tudó kormánnyal kell a következő négy évbe belevágnia. Nyilván más annak a helyzete, aki koalíciós kormányzásra kényszerül, az rányomja a bélyegét a kormány jellegére, struktúrájára. Sok-sok téma, sok-sok szakpolitika, sok-sok jó szándék vált áldozatává az elmúlt 24 esztendőben a koalíciós kormányok kormányzati struktúrájának. Mi is sokat tudnánk beszélni, főleg agrárius képviselőtársaim, hogy 1998 és 2002 között hogyan szenvedtük meg a koalíciós kormányzás néhány fantasztikus gyümölcsét.
A mondandóm lényegére visszatérve tehát azt hiszem, hogy letisztult, világos és egyértelmű mindannyiunk számára az előterjesztés. Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a miniszterelnök úr nem véletlenül szombaton, a megválasztása után terjesztette be ezt az előterjesztést, és nem véletlenül kértem én tegnap - a támogatók szavazatát most is megköszönve - a sürgős eljárást. A miniszterelnöknek, Semjén Zsolt képviselőtársamnak és minden előterjesztőnek velem együtt az a kérése, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg ezt a javaslatot, az előterjesztőket tiszteljék meg a képviselőtársaim a véleményükkel, még akkor is, ha az elmúlt 24 évben az a hagyomány alakult ki, hogy a kormányalakítás szerkezeti és személyzeti rendjét az ellenzéki pártok általában mértéktartó visszafogottsággal szemlélték és kritikájukat így fogalmazták meg. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Tartok tőle, hogy a mai közállapotok ettől még messze vannak, hogy egy ilyen kellemes délutánban legyen részünk. Ezt a mértékletességet és méltányosságot kérve és kívánva mindannyiunknak, azt szeretném kérni a Háztól, hogy június 6-ára fogadja el ezt a törvényt, mégpedig oly módon, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg a módosító indítványokat, vitassa meg, szavazzon azokról, szavazzon az előterjesztésről, és tegye lehetővé, hogy a Ház elnöke kézjegyével az elfogadott törvényt lássa el, majd adjon lehetőséget arra, hogy Áder János köztársasági elnök úr még június 6-a előtt azt kihirdethesse. Kérem ezt azért, mert a miniszterelnök úr felhatalmazott arra, hogy megerősítsem azt a korábban bejelentett szándékát, hogy június első hetében, várhatóan június 6-án kívánja a Magyar Országgyűlésnek az új magyar kormányt bemutatni. Ennek a kormánynak az eskütételéhez, hivatalba lépéséhez erre a törvényre elengedhetetlenül szükség van.
Nem visszaélve a türelmükkel, az általános célokat felsorolva szeretném még néhány kitételre felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. A kormány felhatalmazást kér az előterjesztésben arra is, hogy a korábbi joggyakorlattól eltérően, az új alaptörvény adta lehetőséget felhasználva, a kormány belső feladatmegosztására vonatkozóan rendeletet hozzon, és a kormány eskütételének napján a rendelet megalkotásával alakuljon ki a kormány működési rendje, statútuma, ami a kormány belső feladatmegosztását illeti. Ezért azon képviselőtársaim számára, akik ma nagy vehemenciával készülnek arra, hogy bizonyos szakpolitikák sorsa felől érdeklődjenek, felhívják a végrehajtó hatalom vezetőinek figyelmét arra, hogy mekkora felelősség, hogy van vagy nincs éppen egy-egy ágazatnak önálló minisztériuma, mintha ebben rejlene maga az ágazat sikeressége - ismerjük ezt a régi mondást, a szakértelemmel kapcsolatban Csurka István néhai képviselőtársunknak is volt speciális megjegyzése és mondata mindannyiunk számára (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Látszik! - Dr. Harangozó Tamás: Ez rajtatok látszik is! - Derültség.) -, de azon képviselőtársaim számára jelezném, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, magam sem vagyok abban a helyzetben, hogy az egyes tárcák végleges feladatköréről, hatásköréről az önök számára megnyugtató és kielégítő tájékoztatást adjak. Azért nem vagyok ebben a helyzetben, mert miniszterelnök úr, nyilvánvalóan az első két kormányalakítási kísérletéből a tanulságokat levonva, egy konzultációt kezdeményezett, amely messze meghaladja a politikai szövetségesek szintjét.
Hétfő reggel óta folyamatos tárgyalásokat folytat a társadalom szereplőivel, érdekképviseleti szervezetekkel, olyan gazdasági, társadalmi, közéleti, közjogi szereplőkkel, akiknek a véleménye meghatározó lehet az Országgyűlés, illetve a végrehajtó hatalom, a kormány számára a kormány megalakulását megelőzően. Ezért kereste fel a miniszterelnök természetszerűen a szövetségi partnerét, a KDNP frakcióját, de ezért fogadta a hétfői nap folyamán a Tudományos Akadémia új és régi elnökét, ahol a kutatás-fejlesztés, az innováció, a tudománypolitika aktuális állásáról kapott tájékoztatást, és jó néhány kérés fogalmazódott meg, amely érdemben befolyásolja majd a kormányzati struktúrát, például a kutatás-fejlesztés vagy az innováció helyét és szerepét. Hasonlóan fontos megbeszélés részese volt a miniszterelnök a Művészeti Akadémia vezetőjének látogatásakor, amely szintén érdemben fogja befolyásolni a kormányzat működését. Utalok itt csak a sajtó néhány nappal ezelőtt megjelent híreire, ami a Nemzeti Kulturális Alap működésére vagy jövőjére vonatkozik adott esetben.
Fogadta a miniszterelnök úr az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökét, akik érdemi javaslatokkal érkeztek az állam, a kormányzat működésére, az ellenőrzési mechanizmusok, a belső ellenőrzési struktúrák kialakítására, megerősítésére. Konkrét témákat említettek, ahol a kormányzati jó szándék, a társadalmi szervezetek együttműködése ellenére a hatékonyság, az átláthatóság, a gazdaságosság szempontjai az elmúlt években nem vagy csak részben érvényesültek. Ez is olyan kérdés volt, amely érdemben fogja befolyásolni a kormányalakítás folyamatát, és azt, hogy melyik minisztériumnak mi lesz a feladata és a felelőssége.
Hétfő délután a miniszterelnök úr, először a magyar országgyűlések történetében 1990 óta, nemzetiségi szószólókkal találkozott. Mindannyian fontos kötelességünknek tartjuk parlamenti képviselőként, bárhol üljünk is a parlamentben, hogy a nemzetiségi szószólók feladatait, felelősségét, lehetőségeit megtaláljuk, támogassuk, és kialakuljon az a munkamegosztás, amellyel a nemzetiségek szempontjai akár a törvényhozás, akár a végrehajtó hatalom munkájába beépülhetnek. Egy nagyon tanulságos, szintén a kormányzati feladatleosztásra érdemi befolyással bíró beszélgetése volt a miniszterelnöknek, amellett, hogy nyilvánvalóan, azt hiszem, hagyományt kell kialakítani, hogy a mindenkori kormánynak és miniszterelnöknek nemcsak a parlamenti megszólalási lehetőséggel bíró frakciókkal és képviselőkkel, a parlamenti választásokon egyéni vagy listás mandátumot szerzett képviselőkkel kell kapcsolatban állnia, hanem a szószólók intézményével és a szószólókkal is.
Ezen túl a miniszterelnök úr fogadta a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, fogadta Polt Péter legfőbb ügyész urat. Erre a beszélgetésre meghívta Trócsányi László párizsi nagykövet urat is, talán nem véletlenül. Ennek a beszélgetésnek az volt a legfontosabb eleme, hogy az igazságszolgáltatás átalakítása, ami a legkényesebb és legszenzitívebb része volt talán az alaptörvény elfogadásának és az alkotmányozás folyamatának, hogyan alakult az elmúlt négy esztendőben, van-e a társadalom várakozásában és megítélésében pozitív változás, ami az igazságügyi részét illeti a munkánknak, az igazságszolgáltatásról mi a visszajelzés. A most előterjesztett törvényjavaslatban ennek a beszélgetésnek a rezüméje, az önálló új, klasszikus igazságügyi minisztériumnak a felállítása már visszaköszön, de erre még egy mondattal szeretnék visszatérni.
A miniszterelnök úr ma fogadta a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, az Agrárkamara elnökét. Meghívta magához még a hétre a Nagycsaládosok Országos Szövetségének a vezetőit, a Megyei Jogú Városok, a Települési Önkormányzatok Szövetségét, az Olimpiai Bizottságot, az Orvosi Kamarát, a Gyógyszerészi Kamarát, a Rendvédelmi Kart és a Pedagógus Kar vezetőit.
(15.00)
Ezeknek a beszélgetéseknek a rezüméje érdemben fogja befolyásolni azt, hogy melyik szaktémának melyik kormányzati ágazatban, melyik minisztériumban lehet a helye. Azt hiszem, a harmadik miniszterelnöki eskütételhez méltó bölcsességre vall, ha az ember meghallgatja ezeknek a társadalmi szervezeteknek a véleményét a minisztériumi feladatmegosztás kialakítása kapcsán.
A szakminisztériumokról némi megjegyzést szeretnék tenni. Természetes az a vita, amely megelőzi az Emberi Erőforrások Minisztériumának működését, mint ahogy követte a kialakítását is, hiszen sokan vannak ebben az országban - pártállástól függetlenül -, akik jó szándéktól vezérelve úgy gondolják, hogy ebben a minisztériumban annyi minden van, hogy az a jó és hatékony működés rovására megy csak, ha ennyi téma, ennyi széttartó téma együtt van. Ez a dilemma természetesen a kormányzásban korábban dolgozó, jelenleg is munkát vállaló vagy parlamenti többséghez tartozó képviselőtársaim számára is érdemi dilemma.
Alapvető szempontok miatt, a következő hét évben rendelkezésre álló hazai és európai uniós források humán-infrastruktúrára fordítható része miatt különösen fontosnak gondoljuk azt, hogy miután ennek az országnak a legnagyobb versenyképességi előnye maga az ember, maga a polgártársaink közössége, ezért minden, ami velük kapcsolatos, akár a jóléttel, az egészséggel, az oktatással, a tudással kapcsolatos képesség, készség, ennek az erősítése egy minisztériumban kell hogy összehangolásra kerüljön.
Egy klasszikus Földművelésügyi Minisztérium létrehozására tesz kísérletet a miniszterelnök és tesz javaslatot a Háznak, hogy ezt támogassa. Ez részben az agrárium Fidesz társadalompolitikáján belüli szerepére is vall, részben pedig annak a figyelemfelhívása is, hogy a magyar kormányoknak és a magyar parlamentnek sürgősen és érdemben kell foglalkozni a magyar vidék megtartóképességével. A Földművelésügyi Minisztériumnak arra a kérdésre kell első helyen és elsősorban válaszolnia, hogy a rendelkezésre álló természeti és agrár- vagy gazdasági erőforrások hogyan lesznek úgy újraoszthatóak, hogy az a falvak és a vidéken élők helymegtartó képességét, az élethelyek megtartóképességét érdemben befolyásolják a következő időszakban.
Klasszikus Honvédelmi Minisztériumra számítsanak azok a képviselőtársaim, akik a törvényjavaslat vitájában részt vesznek.
És ahogyan az előbb említettem, kiemelten fontosnak tartjuk - magam nagy támogatója és híve vagyok - egy klasszikus jogászminisztérium, egy klasszikus Igazságügyi Minisztérium létrehozásának, amelynek az elsődleges feladata ennek az új igazságügyi rendszernek, az új alaptörvénynek és a hozzá kapcsolódó új jogrendszernek az implementációja, társadalmi megítélésének, megbecsülésének emelése, nyilvánvalóan elfogadtatása is. Azt hiszem, akik jogászok, pontosan tudják, hogy az új polgári törvénykönyv megszületését viszonylag széles szakmai-társadalmi konszenzus övezte, és más jogszabályok mögött is a jogásztársadalom, az érdekképviseletek egy jó része fel tudott sorakozni, ezért különösen fontosnak gondolja a miniszterelnök úr és az előterjesztők közössége, hogy az Igazságügyi Minisztérium ebben a munkában a klasszikus jogász-igazságügyi minisztériumokra jellemző feladatokat és munkát kapjon.
Nem véletlen, hogy a külgazdasági és a külügyi területen valóban érték- és érdekeltolódás és hangsúlytolódás az, aminek a törvényjavaslat a kifejezése. A kormány a következő négy évben - Orbán Viktor miniszterelnök szándéka szerint - a külgazdasági kérdésekre, a külgazdasági kapcsolatokra fogja helyezni a hangsúlyt. Ez nem a Fidesz rezsimváltása, ez a világ változása. Arra gondolok, hogy az Európai Unió tagországai között a kétoldalú kapcsolatok jelentősége teljesen más ebben a közösségben, átértékelődik a klasszikus külügyminisztériumok szerepe és helye. Azt gondolom, fontos, hogy a XXI. században Magyarországnak egy versenyképes külgazdasági külügyminisztériuma legyen, amely össze tudja a magyar nemzeti érdekeket és a magyar nemzeti gazdasági érdekeket kapcsolni, és versenyképességünkhöz nagymértékben tud hozzájárulni.
A Nemzetgazdasági Minisztérium feladatellátásában is várhatóak változások, mint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban is.
Tartok tőle, hogy lesznek képviselőtársaim, akik a Miniszterelnökség szerepét fogják a tolluk hegyére és kritikájuk irányába kiemelten venni, tehát az lesz a mondandójuk lényege, ami a Miniszterelnökséggel kapcsolatos státus- és szervezeti változás. Itt nyilvánvaló, hogy a Miniszterelnökség feladat- és hatásköre érdemben fog változni, elsősorban az összkormányzati koordináció lesz a felelőssége. Minden minisztérium egyforma természetesen, félreértés ne essék, de nyilvánvaló, hogy vannak speciális jogkörökkel felruházott minisztériumok, és a Miniszterelnökségnek kell megoldania az összkormányzati koordinációt minden ráeső feladattal és felelősséggel együtt. Lesznek olyan speciális területek - az európai uniós források felosztása -, amelyek szakfeladatként is a Miniszterelnökséghez tartoznak majd a következő időszakban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem azt önöktől, hogy támogassák az előterjesztést, támogassák annak mind a két pontját, az összkoordinációt, a kormányzati koordinációt ellátó Miniszterelnökség minisztériummá alakítását, a szakpolitikai minisztériumok létrejöttét. Támogassák azt is, azt kérem önöktől, hogy a kormány kapjon felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton határozza meg az egyes minisztériumok közötti feladatlehatárolást, illetve hogy melyik minisztériumnak mi a feladata és mi a felelőssége.
Ha megengedik, akkor úgy, mint néhány alkalommal egyéni mandátumot nyert képviselő és úgy is, mint aki vezettem a Fidesz frakcióját, és kettő éve már vegyes érzelmekkel, időnként az elégedetlenek lázadó táborában sodródva kormányzati munkát végzek, azt mondom végül önöknek, hogy a miniszterelnök úr és az előterjesztők legjobb tudásuk és legjobb tapasztalatuk szerint kérik az Országgyűlés hozzájárulását és támogatását ennek a törvénynek a megítélését illetően. Az a meggyőződésünk, hogy ez a kormányzati struktúra alkalmas az ország hatékony, célszerű, flexibilis, gyorsreagáló-képes irányítására.
Meg kell barátkoznunk mindannyiunknak azzal a gondolattal, hogy a XXI. században ma már egészen más kormányzati működésre, struktúrára van szükség, mint volt huszonnégy évvel ezelőtt, 1994-ben vagy 1998-ban. Nézetem szerint a stabil parlamenti többség mellett a stabil kormányzati viszonyok, a világos és egyértelmű kormányzati szerkezet és szabályok érdemben javíthatják és járulnak hozzá ennek az országnak a versenyképességéhez. Ehhez kérem az ország érdekében minden képviselőtársam támogatását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
