SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika párt képviselőjeként talán meglepő, de a tervezetről alkotott álláspont kialakításához Áder János köztársasági elnök úr 2014. május 6-án, az Országgyűlés alakuló ülésén elmondott beszédét tekintem kiindulási alapul, miszerint: „Amikor Deák Ferenc tanácsát megfogadva tekintetünket a jövő szegezzük, fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen körülmények között, milyen lehetőségek birtokában élnek majd a magyarok e tájon 25, 50 vagy 100 év múlva? Mert minden, amit ma teszünk vizeinkkel, földjeinkkel, levegőnkkel és természeti erőforrásainkkal, az az utánunk jövő nemzedékek sorsát is érinti. Gyermekeinkét és majdan az ő gyermekeikét. A már megszületettekét és a jövőben megszületőkét. A fenntartható fejlődés nem pusztán egy jól hangzó szlogen, de eleven, húsunkba vágó kérdés - olyasmi, amit nap mint nap, minden döntés meghozatala előtt érdemes bölcsen mérlegre tenni.”
A köztársasági elnök beszéde, úgy gondolom, a kormányzásra is iránymutató kell hogy legyen, különös tekintettel a rövid távú érdekeken felülemelkedő, hosszú távú megközelítésre és a fenntartható fejlődési pályára való áttérés haladéktalan szükségességére. Mindehhez persze társadalmi megegyezésen alapuló közös célokra, átfogó koncepcióra és stratégiára van szükség.
Tisztelt Országgyűlés! A mindenkor működő intézményrendszer értékeket közvetít a társadalom számára, és egyben tükrözi alkotójának értékrendjét is. Nyilvánvaló, hogy a kormányzati struktúrában azok a szakterületek emelkednek minisztériumi rangra, amelyek a kormányzó párt részére elsőbbséget élveznek.
Súlyosan aggasztónak tartjuk a földművelés és a vidékfejlesztés ügyének szétválasztását, utóbbi beolvasztását a Miniszterelnökségbe. Az LMP már négy évvel ezelőtt is jelezte, hogy milyen problémák következnek abból, ha önmagában is kulcsfontosságú területeket vonnak össze egyetlen mamutminisztériumban. Az ellenőrzés, a nyilvánosság szempontjai mellett aligha érvényesülhet valódi súlyának megfelelően a szociálpolitika, az oktatás, az egészségügy szempontja. Immár a harmadik Orbán-kormányban nincs önálló képviselete a munkahelyteremtésnek, a foglalkoztatásnak, amit abban az esetben el is lehetne fogadni, ha lenne egy olyan stratégia, amelynek működése igazolja, hogy van érdemi együttműködés az e kérdésben érintett intézmények között.
A törvényjavaslatból látható, hogy a minisztériumi rangra emelt területek között a környezeti fenntarthatóság, de még a környezetvédelem sem szerepel. Nem szerepel a fenntarthatóság és a környezetvédelem, pedig a 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény a környezeti fenntarthatóság tekintetében számos garanciális szabályt épített be a rendelkezései közé. Az alaptörvény teljes szövegét áthatják a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel és a jövő generációkért érzett felelősséggel kapcsolatos alapelvek.
A Nemzeti Hitvallás rögzíti azt a vállalást, hogy a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk, továbbá felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Az alaptörvény kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
Szeretném felhívni a figyelmet az Országgyűlés 18/2013. számú határozatával elfogadott nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiára is, amely szerint a fenntarthatóság azt jelenti: „Az adott időpillanatban saját jólétét megteremtő generáció nem éli fel, nem meríti ki erőforrásait, hanem megfelelő mennyiségben és minőségben a következő generációk számára is megőrzi, bővíti azokat. A még meg sem születettek, vagyis a szavazati joggal még nem rendelkezők érdekeit úgy lehet megvédeni, hogy a most élők értékrendi, alkotmányos vagy más intézményi korlátokat állítanak önnön mozgásszabadságuk elé. Tisztázzák azokat a határokat, amelyeken túl bizonyos lépéseket nem tesznek, nem tehetnek meg, és hogy a kísértésnek ellen tudjanak állni, előre akadályokat gördítenek maguk elé.” A keretstratégia értelmezésében „a fenntarthatóság új viszonyrendszer az emberek, a társadalmak és a természeti környezet között, ahol az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg”. A keretstratégia megállapításai korszerűek, előremutatóak és nélkülözhetetlenek a jövőnk érdekében.
A tisztelt Ház elé került kormányzati struktúra a fenntartható fejlődéstől való távolodást vetíti előre. A helyzetet pontosan jellemzik a tények. Nézzük meg, hogyan is állunk a Nemzeti Hitvallásban vállaltakkal, mennyire ápoljuk és óvjuk természet adta értékeinket, milyen mértékű felelősséget vállalunk, és hogyan védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Amennyiben ma minden ember a Földön az átlag magyar fogyasztó színvonalán terhelné a környezetét, akkor majdnem kettő Föld bolygóra lenne szüksége az emberiségnek. Vagyis milyen mértékű felelősséget vállalunk az utánunk jövő generációkért, ha már nyár közepére feléljük azokat az erőforrásokat, amelyeket egy évre kellene beosztanunk? Hogyan védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit, ha a termőföldet tízszer, tizenötször gyorsabban pusztítjuk, mint amilyen mértékben az képes lenne megújulni? Mennyire óvjuk hazánk természet adta értékeinket, ha mára a természetes vegetációs örökségünk az ország területének néhány százalékára zsugorodott?
Persze dicsekedhetnénk azzal, hogy milyen mértékben javultak a környezeti mutatóink, például milyen jól teljesítünk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén.
A csökkenés ténye igaz, csakhogy ezt az átalakuló, főként kiüresedő gazdasági szerkezet hozta magával, és nem a környezeti tudatosság, vagyis a környezetért szorgoskodó intézmények.
Másrészt dicsekedhetünk-e az eredménnyel, amikor saját ökológiai kapacitásunkhoz képest ez a kibocsátás nagyon is jelentős? 2011-ben az ország nettó kibocsátása annyi volt, hogy a saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne szükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár van.
Tisztelt Országgyűlés! Amíg az egyik oldalon bővelkedünk a szép szavakban, kívánatos célokban, addig a másik oldalon lehangoló kép tárul elénk a jövő generációért viselt felelősség tekintetében. Ebben a helyzetben a kormány nem engedhetné meg magának, hogy az intézményrendszerében nem biztosítja az alaptörvényben megfogalmazott fenntarthatósági célok intézményes megjelenítését. A törvénytervezetben felkínált szerkezet a gazdasági és a tőkeérdek mindenekfeletti elsőbbségét szolgálja. A nyolc szakpolitikai minisztérium közül közvetlenül négy - a külgazdasági, nemzetgazdasági, fejlesztési és földművelésügyi - szolgálja a gazdaságot, további négy a társadalmi biztonságot, és egyetlenegy sem a környezeti érdekeinket.
(16.00)
Egy ilyen kormányzati struktúrának nagyon rossz az üzenete a társadalom számára, mert rossz értékrendet hordoz, mert azt üzeni, hogy a természet javai nem fontosak a politika számára.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez a szerkezet azonban nemcsak a természetet alázza meg, hanem az embert is. Erkölcsi tartalma rossz és vállalhatatlan. Az ember, ahogyan a természet is, erőforrás a gazdasági mutatók teljesítése érdekében, vagyis eszközévé, kiszolgálójává válik a növekedési paradigmának. Az ember azonban nem gép, nem a gazdasági növekedés alávetettje, hanem lelki, szellemi, érzelmi és testi egység, amelyek harmóniája nem jöhet létre, ha benne a társadalom pusztán a gazdaság erőforrását látja.
Be kell látni, hogy mai világunk embertelen paradigmája egyszerre rombolja az emberi kiteljesedést és környezetünk javait. Új irányra és az ezt tükröző intézményrendszerre van szükség. Nem halasztható immár annak belátása, hogy nem mi vagyunk a gazdaságért, hanem a gazdaság van értünk. Ideje, hogy a kialakuló új intézményrendszer az emberi jellem fejlődését állítsa középpontjába. Az új irány szerint tehát a cél a társadalom jó életminősége, amelynek eléréséhez a gazdaság eszköz, a környezet pedig objektív feltétel. Ezt a feltételt a rendelkezésre álló ökológiai kapacitások jelentik, amelyek átlépésétől a jövőnk érdekében óvakodni kell.
Ahogy a fenntartható fejlődési keretstratégia nagyon helyesen megállapítja, ennek az ökológiai korlátnak a betartása, ha szükséges, akkor önmérsékletet igényel, és ennek érdekében a mindenkori politikai kurzusok felett álló normákkal kell a jó kormányzást megvalósítani. Javaslatunk, hogy az intézményrendszer közvetítse a helyes értékrendet, és tükrözze a fenntartható fejlődés három pillérét. Az Emberi Erőforrások Minisztériumát emberi értékek minisztériumának nevezzék el, de ne csak a nevében, hanem a tevékenységében is ehhez igazodjon. A környezeti fenntarthatóság biztosítása érdekében hozzák létre az önálló környezetügyi vagy természeti értékek minisztériumát. A természeti erőforrások fenntartható gazdálkodása érdekében olyan, a politikai kurzusoktól független normák életbe léptetése javasolt, amelyek minden egyes ágazatot átszőnek, így érvényesítve a fenntartható társadalom szempontjait.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
