GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. A közigazgatás átszervezése kapcsán én csak azt láttam az elmúlt öt esztendőben, hogy önök, amikor hozzányúltak ehhez a történethez, akkor abból mindig baj lett. Mondhatnék rengeteg példát, Szél Bernadett is említette a munkaügyet érintő, ellenőrzésekkel kapcsolatos hivatalok kérdéskörét, hivatal kérdéskörét, annak az átrendezését, kompetencia- és létszámbeli következményeit és sok minden egyéb mást.
De hát mégsem itt kezdeném, hanem ott, hogy államtitkár úron kívül nagy tisztelettel köszöntsem a Parlament falai között Pócs János fideszes képviselő urat, aki egyedül megtiszteli a vitát a kormánypárt részéről, a kormánypártok részéről - igen, egyöntetű taps, igen. Szóval, a dolog lényege, hogy akkor és amikor a közigazgatás átszervezéséhez illesztetten ily nagy az érdeklődés az önök részéről, akkor újólag feltételezem azt, amit az előző mondataimban mondtam, hogy sok jót sajnos nem lehet várni mindattól, amit önök útjára bocsátanak. Főleg akkor nem, amikor az államtitkár úgy fogalmaz a bevezető gondolataiban, az expozéjában, hogy 2010: hatalomra kerültünk. Azt gondolom, hogy a közigazgatás nem erről szól, vagy nem erről kell hogy szóljon. Az pont a szolgálatról kell hogy szóljon. Államtitkár úr valószínűleg keveri a fogalmakat, a napi gyakorlatát téveszti össze azzal, amit egyébként folytatnia kellene. Mert szolgálatról nem igazán lehet beszélni, szolgáltató államról meg még kiváltképp nem lehet beszélni az elmúlt évek tapasztalásai alapján.
Az a szolgáltató állam, amit egy pici kitérővel úgy közelítek meg, hogy az a szolgáltató állam, amely 2015-ben például a szociális fronton olyan megszorításokat hoz, mint amilyet, ön is tudja nagyon jól, közel 70 000 millió forint kivételét a rendszerből, az önmagát nem nevezheti szolgáltató államnak, mert a szolgáltatásokhoz financiális háttér is kell. Financiális háttér nélküli szolgáltatások meg nulla egyenértékű vagy negatív tartalommal bírnak. De a népbutítás tekintetében jónak tűnhet mindaz, amit önök ilyeténképpen szolgáltatásnak mondanak.
Vagy mondok egy másik példát a szociális források csökkentésén keresztül, mondjuk, a NAV - tudja, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal - szolgálta-tásaira. Az olyan típusú szolgáltatás vagy szolgáltatások sokasága, amely kitiltásokhoz vezet, vagy olyan típusú szolgáltatások - mondjuk, egy másik válfaját mondom, államtitkár úr -, ami pedig arról szól, amit épp ma is tárgyaltunk egy törvény keretei között, hogy a vállalkozások számára azt a helyzetet teremti meg, hogy ha a NAV hoz egy határozatot, ami nem túl kecsegtető és biztató a vállalkozásra, akkor a vállalkozás hiába fellebbezne, a NAV azt megelőzően, mielőtt a fellebbezés elbírálásra kerülne, akár az árukészletét és sok minden egyéb mást magáévá tehet, a vállalkozás tönkremehet; majd a fellebbezésnek lehet eredménye egy-két esztendő múlva, és a vállalkozás már nem tud újra üzemelni és működni, mert addigra gyakorlatilag megszűnt, az embereit elengedte. Na, ezek azok a szolgáltatások, amelyeket önök nyújtanak az emberek és a társadalom számára. Persze, a szolgáltató állam, amelyet, mondhatni, már nemcsak körbeleng a korrupció, hanem tovább lehetne menni ezen az úton, hogy hová vezet a dolog, ez a fajta szolgáltatás sokasága és sokfajta módja is rendelkezésre áll, az elmúlt évek tekintetében tapasztalható és fogható.
Azt gondolom, hogy mindaz, amit önök csinálnak e tekintetben, nem más, mint egy ország-rombolás. Nagyon sok mindent lehetne még ide-említeni, ehhez illesztetten megemlíteni, akár a mostani döntéseikhez illesztetten, nem a vasárnapi nyitva, a vasárnapi zárva tartástól a korengedményes nyugdíj jogszerző ideje megszerzésének az úgymond letiltásáig, megszüntetéséig.
Államtitkár úr, gondolkodjon el a szolgáltató állam fogalomrendszerén, hogy akkor mit is jelent a valóságban, amit önök csinálnak, és mit is kellene hogy jelentsen. Ez az én értékrendem szerint egyfajta szolgáltatást magában hordoz, az orbáni hatalomkoncentráció irányába történő szolgáltatást, annak a kielégítését - azt vastagon magában hordozza. Ha erre van szükség, akkor ezt az utat kell járni, csak azt gondolom, hogy ennek az útnak a járása előbb-utóbb az önök számára keserű levest fog, keserű pirulákat fog életre hívni.
Nézze, 2011 januárja volt, ha emlékképeim nem csalnak meg, amikor a kormányhivatalok integrációját, mármint a kormányhivatalokba történő integrációkat elkezdték életre hívni. Ez a fajta hatalomkoncentráció az elmúlt években is visszaigazolta és megmutatta ennek az ellentmondásosságát, bizonyos értelemben a hibák feltárására is lehetőséget adott volna. Önök erre nem kerítettek sort. Most, amikor 2015. III. hó 1-jei hatállyal kívánják ezt a folyamatot bővíteni, akár már az említett, Schiffer képviselőtársam által említett környezetvédelmi és természetvédelmi hivataloktól a bányakapitányságokon keresztül sok minden egyéb másig, a Magyar Államkincstárból történő feladatok kiszervezésétől a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalon keresztül vagy az OEP pénztárfeladatai egy részének a kiszervezésével kapcsolatosan - a sort lehetne folytatni -, akkor azt gondolom, hogy nem jó utat járnak.
Ki is bontom, nem minden részletében, de ki is bontom adott helyeken, hogy miért gondolom ezt így. Például a Magyar Államkincstár vonatkozásában akkor és amikor a családtámogatások vonatkozásában át kívánják rendezni a folyamatokat, az Államkincstártól kivéve és a járási hivatalok keretei közé pakolva, és azt mondják, hogy szolgáltató-baráttá teszik ezt a tevékenységet, ezt a szolgáltatást, akkor önök nem mondanak igazat. Ja, hogy ez már nem újdonság? Ezzel szembetaláljuk magunkat nap mint nap a Parlament falai között. El is mondom önnek, hogy miért nem; csak azért, hogy tisztában legyen vele, vagy ha nincs tisztában vele, akkor legalább belül, a saját berkein belül, a belső vitáik kapcsán tudja használni.
Tudja, államtitkár úr, azért nem, mert az, ami a MÁK-ban volt, a Magyar Államkincstár keretei között feladat és a járási hivatalokhoz áthelyezik, gyakorlatilag ez a tevékenység az önkormányzatok szintjén működtethető volt. A járási hivatalok keretei az önkormányzatokat felülírják. A kormányhivatal felette van a járási hivataloknak. A MÁK összefoglalóan fogta ezt a kérdést magában. Magyarra fordítva, ezt önök széttörik a járási hivatalok szintjére, miközben az önkormányzatok szintjéről is intézhetők voltak ezek a dolgok. Önök nem szolgáltatási teret nyitnak és nyújtanak az emberek számára, hanem pontosan azokat koncentrálják, azokat az utakat zárják be.
(16.30)
Ez olyan, tudja, mintha azt mondanák, hogy orvos - orvos; a fogorvosra bíznánk az agyműtétet. Önök erre is képesek, ilyenfajta eljárási metódusokat is képesek választani, és azt gondolják eközben, hogy jót tesznek. Bár nem hiszem már azt sem, hogy azt gondolják, egyszerűen csak a hatalomkoncentrációból fakadó vágyaik alapján teszik mindazt, amit tesznek.
Tudja, államtitkár úr, azt gondolom, hogy amit csinálnak, az tényleg csak központosításról szól. Nem a szakmai feladatok magasabb szintű ellátásáról, nem! A politikai érdekek kiszolgálásáról, érvényre juttatásáról szól. Arról, amiről Bárándy képviselőtársam plasztikusan szólt. Arról, hogy ha a hatalom megfelelő magas szintjén lévő figurák egy-egy telefont megemelnek, akkor megfelelő módon érvényesüljenek azok a szándékok és akaratok, amelyek a telefonvonal végén megfogalmazásra kerülnek. Mindegy, hogy miről szól a történet. Mindegy, hogy akár engedélyek kiadásáról, akár bírságok kiszabásáról vagy éppen ki nem szabásáról, vagy bármi másról szól a történet, a politikai érdekek érvényesülése helyeződik az elsődleges színtérre, és ez, azt gondolom, nem helyénvaló. Abszolút nem helyénvaló! Ez nemhogy nem helyénvaló, hanem visszaélés a politikai erővel a szakigazgatási szervek felett.
Elhangzott ma már, hogy gyakorlatilag politikai komisszárok kezébe teszik a folyamatok alakítását, és nem a szakmaiság fogja eldönteni az emberek érdekében mindazt, ami történni fog az elkövetkezendő időszakban. Ez alapvetően nem helyes megítélésünk szerint. Átgondolatlan, mert speciális feladatokat úgy mosnak egymáshoz, hogy az szinte kezelhetetlen, az egybeolvasztása ezeknek a felületeknek elfogadhatatlan. Az irányíthatatlanság is foghatóvá válik, mert olyan mega vagy giga szervezetek hívódnak életre, amelyek szintjén áttételek nélkül, megfelelő módon az irányítás nem tud megvalósulni.
Azt gondolom tehát, hogy amit önök tesznek, az nem az emberről szól, nem az ügyfélről szól, nem az emberek és az ügyfelek érdekeit szolgálja, hanem pont ellene hat annak a folyamatnak, amely irányba haladni kellene. Még egyszer hangsúlyozom: nagyon rossz útnak tartom azt, amikor a politikai megfontolások vezérlik az önök gondolkodását.
De hogy egy konkrét példát még mondjak, itt van a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal kérdéskörét kibontom önnek egy kicsit, hogy az ön számára is világos legyen. Nyilván nem szakpolitikus e tekintetben, e területet nem feltétlenül kell önnek átlátni, de segítek, hogy átlássa ezt a kérdéskört. Arra hivatkozik akár Orbán, akár Lázár, akár bármely politikai szerepvállalója a kormánynak, hogy abba az irányba kívánják vinni a folyamatokat, ahol szolgáltatásbarát tevékenység zajlik. Például ez a hivatal az önök elmondása szerint nem képzett hidat a munkaadók és a munkanélküliek között. A Nemzetgazdasági Minisztérium hitvallását mondtam el most önnek egy mondatban. Önök erre mit tesznek? A Nemzeti Munkaügyi Hivatalt szétzúzzák, a foglalkoztatás egészségügyi szolgálatát, a munkahigiénés felületű szolgálatot a tisztiorvosi hivatalhoz rendelik, a munkavédelmi, a foglalkoztatási részét az NGM apparátusába viszik be, a képzési szakterületet egy nemzeti szakképzési, felnőttképzési hivatalhoz rendelik.
Tudja, amikor önök nemzetiről beszélnek, nekem mindig az jut az eszembe, ami a Munkaerőpiaci Alap változásánál történt, csináltak belőle Nemzeti Foglalkoztatási Alapot, és tízmilliárd forintos nagyságrenddel csökkentek a benne levő források. Nem gondolom, hogy ez az út az, amit járni kellene. De a munkaerő-közvetítés tekintetében, ami úgymond a nehéz feladványokat hordozza magában, ebben az egy dologban hagyták meg a jogosítványokat a megyei munkaügyi központoknak és a járási hivatalok szintjén lévő kirendeltségeknek, még a közfoglalkoztatás dolgait is elvitték a Belügyminisztérium irányába.
Tudja, államtitkár úr, az, amikor valami évtizedes távlatban, évtizedes viszonylatban épül fel egy olyan szolgáltatói rendszerré, amely szolgáltatói rendszer az igénybe vett szolgáltatásokat olyan emberek sokaságának nyújtja, akik bizonyos értelemben a segítő kézre éhesek, akkor szétzúzni, szétzilálni ezeket a hálózati rendszereket, az nem hiba, az bűn! Egyszerűen azért bűn, mert azok az emberek, akik ebbe az elfogadhatatlan, háládatlan helyzetbe kerülnek, elveszítve a munkalehetőségüket, egyszerűen nem fogják tudni azt, hogy mikor, hol és miért kell vagy lehetne nekik bizonyos szolgáltatásokat igénybe venni. Egyszerűen arról szól a történet, hogy önök nem a szolgáltatásokat akarják kínálni, nem a szolgáltatások egymásra épülésének rendszerét akarják megmutatni, hanem talán már arra is törekszenek, hogy ezeket a szolgáltatásokat az egyes emberek, az igénybevevők utol se tudják érni. No, ez nem szolgáltatásbarát tevékenység, ez pontosan az ember, az ügyfél szolgáltatásokból való kizárásának a mikéntje.
Még egyszer hangsúlyozom: ezek mind elfogadhatatlan lépések. Főleg azon a területen, ahol a leginkább, a leginkább a segítségre, a támogatásra szoruló emberek számára kellene segítő kezet nyújtani. Önök nem ezt teszik, semmikor nem ezt tették az elmúlt években. Gondolja csak végig azt, amikor valaki elveszítette a munkalehetőségét, és önök beszedik a járulékokat a munkaadóktól, a munkavállalóktól ugyanúgy, mint ahogy a korábbi időszakokban is. Ezzel szemben mit tesznek? Egyharmadát vagy egynegyedét sem biztosítják a tekintetben, hogy a munkájukat elvesztő emberek ezeket a forrásokat utol tudják érni, egyszerűen azért nem, mert önök csak statisztikai képekben tudnak gondolkodni, közfoglalkoztatás tekintetében kívánják a folyamatokat mindenáron kezelni.
Utolsó mondatom pedig arról szól, még egyszer, hogy ez nem szolgáltatásbarát tevékenység, ez hatalomkoncentráció, amely hatalomkoncentráció nem az emberek, nem az ügyfelek érdekeit szolgálja. Ezen kellene elgondolkodni és ezen kellene változtatni.
Azt javaslom, államtitkár úr, hogy ezeket mérlegelje, és eszerint cselekedjenek a későbbiekben. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
