L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, nem, nem, Isten ments, éppen azt mondom, hogy nem bírálom az elnököt, mert még valaki bekiabál, hogy ne bírálja a képviselő, illetve az államtitkár az elnököt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm szépen a vezérszónoki körben a felszólalásokat. Ha jól vettem, akkor egy frakció kivételével mindenki támogatja az előterjesztést, ez az egy frakció az LMP, amely nem tisztelt meg bennünket egy ilyen fontos kérdésben.
Én azt gondolom, hogy ez ugyan egy kicsi és rövid törvény, de két szempontból mégiscsak jelentős. Egyrészt egy európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek teszünk eleget, másrészt pedig - ahogyan itt képviselőtársaim az ellenzéki oldalról is kiemelték - egy olyan ügyről van szó, amely a nemzeti identitás, a nemzeti kultúra szempontjából mégiscsak meghatározó jelentőségű.
Minthogy egyébként alapvetően csak a Jobbik frakciójától kaptam kérdéseket, ezért a többiek fölszólalására nem térnék ki, hiszen ha jól vettem ki, ha jól értettem, mindenki támogatja ebben a formájában is az előterjesztést, sőt a Jobbik is ebben a formájában támogatja az előterjesztést, viszont néhány apróságra fölhívta a figyelmet.
Először is, képviselő asszonynak azt szeretném mondani, hogy nem kell aggódnia, ez a félreértés kettőnk között már megvolt a kulturális örökség védelméről szóló 2001-es törvény módosításakor is, amikor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, illetve annak státusáról, annak megváltozásáról vitatkoztunk, hiszen a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ minden szempontból jogutódja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak azáltal, hogy 2010 és 2014 között, a második Orbán-kormány idején létrejött ez a hivatal, majd azt követően, 2014-ben, amikor a Miniszterelnökség keretében az örökségvédelmi feladatokat egységesítettük, és további feladatokkal bíztuk meg a Forster Központot, hosszabb nevén a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, valójában megteremtettük az egységes intézményesített örökségvédelemnek azt a központi hivatalát, amely egyébként a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és részben a Lechner Lajos Tudásközpont jogutódjaként végzi a feladatait.
A Forster Központtól csak olyan feladatok kerültek el még korábban, amelyeket egyébként hatósági feladatként a megyei kormányhivatalokhoz adtunk, tehát ott van például a műemléki engedélyeztetési eljárás első foka, de természetesen az, hogy mi az, ami műemlékké válik, mi az, ami a későbbiekben nem lesz műemlék, az a Miniszterelnökségen és a Forster Központban dől el, és egyébként központi hivatalként továbbra is ellátja a legfontosabb feladatokat, így a műtárgyvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat is, lásd a műtárgyak levédése, kiviteli engedélyének a kezelése és restitúciós ügyek kezelése mind az Európai Unión belül, mind azon kívül, országok közötti viszonylatban és egykori magyar családok tulajdonainak a kezelése esetében is.
Tehát én azt szeretném csak mondani a képviselő asszonynak, hogy szerintem nincs miért aggódnia, a Foster Központ nagyon jól és precízen végzi el ezt a munkát. Szerintem, ha más nem, az utóbbi hónapoknak a Munkácsy-képek körüli vitája ráirányította a figyelmet arra, hogy egyébként az állam hatékonyan védi a nemzeti kultúra szempontjából fontos műtárgyakat, ezt a nemzetközi egyezményeknek megfelelően teszi, ráadásul együttműködik ebben a kérdésben valamennyi európai uniós országgal, tagállammal, illetve, amennyiben jogellenes cselekmény következik be, akkor a magyar hatóságokkal és a külföldi hatóságokkal is.
Ha visszaemlékeznek képviselőtársaim a kulturális örökség védelméről szóló törvény legutóbbi módosításakor elhangzott vitára, akkor beszéltünk arról is, hogy egyébként sok más eszközzel próbálja az állam a lehető leghatékonyabban megvédeni a magyar műtárgyakat. Ezeknek csak egy része olyan, amelyek regisztrált műtárgyak, amelyekről tudjuk, hogy magántulajdonosoknál, egyházaknál, önkormányzatoknál, az államnál vagy ezek valamelyikének az intézményeinél találhatók meg, hiszen nagyon sok, az illegális műtárgy-kereskedelmet érintő ügyben azzal kell szembesülnünk, hogy valójában az illegális régészek által a földből kivett, egyébként az állam jogos tulajdonát képező, magyarul: ellopott, eltulajdonított műtárgyak feketekereskedelembe való bejuttatásáról és az országból való kiviteléről beszélhetünk.
Ez ellen léptünk föl akkor, amikor egyébként a Belügyminisztériummal együttműködve és egyébként a nagyon hatékony Forster központi és rendőrségi együttműködésre alapozva megszigorítottuk a fémkereső eszközök használatát. Talán emlékszik képviselő asszony, itt mi egymással is polemizáltunk erről a kérdésről. Ez egyébként nagyon sok eredményt hoz, és hála a Jóistennek, visszaszorulóban van az illegális műtárgy-kereskedelem.
Ez átvezet ahhoz a kérdéshez, amelyet a képviselő asszony föltett a Seuso-kincsekkel kapcsolatban. Szeretném egyértelművé tenni, hogy a Seuso-kincsek ügye nem tartozik ebbe a tárgykörbe, még ha egyébként fontos és valóban izgalmas kérdés is magának az egész kincsnek a kiviteli története és a részbeni visszakerülése is. De azt szeretném mondani, hogy itt alapvetően az a kérdés, hogy tudja-e Magyarország igazolni azt, hogy ezt a rendkívül értékes, római kori régészeti leletegyüttest Magyarország területéről vitték ki, ez a jogvita alapja. A jelenleg hatályos magyar jogszabályok, illetve a ’93 óta meglévő egyezmények szerint ez a műtárgyegyüttes magyar műtárgyvédelmet nem élvez, illetve amit már megszereztünk, úgy is mondhatnám, hogy visszaszereztünk - jogilag itt bonyolult a dolog, azért fogalmazok óvatosan -, ebben az esetben már az ország határain belül lévő, a magyar állam tulajdonában lévő műtárgyak jogszabályi védettsége kifejezetten indokolt.
De a többi, nem a magyar államnál levő, és itt nem is használom a tulajdon szót, hanem azt mondom, hogy a magyar állam birtokában nem levő részét a leletegyüttesnek nem tudtuk még visszahozni, és itt alapvetően az a kérdés, képviselő asszony, hogy Magyarország tudja-e azt igazolni tudományos vizsgálatokkal, dokumentációval, régészeti anyagokkal, hogy az egyébként Magyarországon megtalált műtárgy… - tehát illegálisan vitték ki valamikor még a szocializmus éveiben az országból. Itt folyik a tudományos munka, képviselő asszony, a visszahozott műtárgyaknak - miszerintünk visszahozott műtárgyaknak - a tudományos vizsgálata a székesfehérvári kiállítás bezárása óta folyamatosan zajlik tudomásom szerint.
(13.30)
Abban bízunk, hogy az időközben, az elmúlt évtizedekben megtörtént tudományos fejlődésnek, technológiai fejlődésnek köszönhetően új, bizonyító erejű információkhoz fogunk hozzájutni, és ez későbbiekben a többi műtárgy esetében perdöntő lehet. De maga a ’93-as egyezmény, illetve a mostani jogszabály-módosítás meg a hatályban lévő örökségvédelmi törvényünk önmagában nem elegendő arra, hogy mi egyébként ezeket a műtárgyakat visszahozzuk, mert, még egyszer mondom, az a kérdés, hogy egyébként ez valóban Magyarországról került-e ki, és mi ezt tudjuk-e hitelt érdemlően bizonyítani.
Ez a módosítás alapvetően azt a célt szolgálja, hogy abban az esetben, hogy ha van egy magyar műtárgy, amely bizonyíthatóan magyar tulajdonban van vagy magyar tulajdonban volt, és illegálisan vitték ki az országból, nem kértek például kiviteli engedélyt, kivitték az országból, és ott árverezésre akarták bocsátani valamelyik nagy aukciósháznál, azt vissza lehessen hozni minden gond nélkül. A korábbi egyezmény szerint ez nem volt olyan egyszerű.
Nagyon jó példákat állítottak össze nekem a munkatársaim, amelyek szinte bűnügyi történetbe illő esetek voltak, hogy valamilyen módon kicsempésztek Magyarországról egy képet, itt van például az 1738-1807 között élt Köpp Farkas műve, az Augusztus hónap allegóriája című festménye, amely egy védett műtárgy, amelyet kivittek az országból, Bécsben elárverezték, és végül úgy tudott visszakerülni Magyarországra, hogy valaki azt megvette, egy magyar állampolgár, hazahozta, itthon bejelentette, és tudott élni a magyar állam már az elővételi jogával.
Most hogy a jövőben ez ne így legyen, hanem az legyen, hogy amikor a mi szakértőink… Egyébként nagyon profin működik ez, magyarországi aukciókon is van olyan, hogy például lopott műtárgyat azonnal kiszúrnak a Forster Központ munkatársai, és azt leveszik az aukcióról, mert minden aukciós katalógust átnéznek és minden kiállítást átnéznek a munkatársaink. Tehát hogy egy külföldi példával éljek, ha mondjuk, valaki illegálisan kivisz egy védett műtárgyat az országból, azt el akarja árvereztetni, akkor abban a pillanatban, hogy mi ezt jelezzük az auk-ciósháznak, illetve annak az országnak a hatóságának, amelyben az aukció meg fog történni, azt vegyék le az aukcióról és adják vissza, ne kelljen ilyen trükkel élnünk, hogy valaki kimegy, megveszi, és tulajdonképpen visszavásároljuk azt, ami a mienk.
Természetesen azért szokták kivinni ezeket a műtárgyakat az országból, mert arra számítanak, hogy az ottani aukción többet fognak érte kapni, mint egy itthoni aukción; azért ez nem biztos, hogy így van.
A magyar állam most is, az elmúlt időszakban is sok értékes műtárgyat vett, nem feltétlenül úgy, hogy az elővásárlási jogával élt, hanem egyszerűen olyan fontosnak tartotta, hogy az közgyűjteménybe kerüljön, hogy vagy önmaga vett részt egy licitáláson - ezt meg kell tenni, ha nem védett egy műtárgy; ha védett egy műtárgy, akkor nem kell megtennie, hanem elég csak élni az elővásárlási jogával -, vagy pedig valamilyen különalku keretében műtárgyat vásárolt. Én számos pozitív példát tudnék mondani.
Képviselő asszonynak ajánlom figyelmébe, hogy menjen el a Várbazárba, nézze meg azt a kis kamarakiállítást, amely a budai Vár rekonstrukciós munkáinak az előkészítéséről szól. Ott látni fog egy nagyon szép Zsolnay-kerámiaképet IV. Béláról, amelyet egyébként a Szent István-terem számára készítettek, és a háború után ezt részben szétverték, szétlopták, részben pedig nem tudjuk, hogy hol vannak a műtárgyak; ezt a műtárgyat a későbbi rekonstrukciós munkák előkészítése érdekében sikerült megvásárolnunk és magyar állami tulajdonba vennünk.
Tehát remélem, hogy ebből a szempontból megnyugtató a válaszom, és érthető maga a folyamat. Tehát sokkal könnyebb lesz ezután, ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után az országból illegálisan kikerült védett, értékes műtárgyakat Magyarországra visszahozni. (Tállai András egy papírlapot mutat fel L. Simon Lászlónak.) Közben Tállai képviselő úr jelzi, hogy hagyjam abba, de… (Derültség.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
