DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kisebbségi véleményben több olyan folyamat van, amit hasonlóképpen látunk tényszerűen, mégis azt kell mondanom, hogy másfajta következtetések levonására sarkallt bennünket. Mi azt állítjuk - és ez nagyon sok bizottságban elő is került -, hogy ez a fajta makropálya, amelyet előállít a jelenlegi kormányzat, nem lesz fenntartható. A 2014. évre szóló olyan mesterségesen előállított adatok, amelyek egyszeriek, nagy valószínűség szerint nem megismételhetőek. Mint tudjuk, a 2014-es év szuperválasztási év volt, amelyben három választást is tartottak, annak megfelelően kellett, hogy így alakuljanak a dolgok. Hogy a miniszterelnököt idézzem: jól el kellett rendezni a csillagokat az égen. Ezt mondta egyszer Pécsen; tehát nem csak a csillagok együttállására lehet hivatkozni, ha el is lehet őket rendezni. Miért mondom, hogy nem fenntartható ez a makropálya? Hiszen nagyon sok olyan egyszeri dolog van ebben az ügyben, amelyek kapcsán nem gondolom és a kisebbségben lévő képviselők sem gondolják, hogy azok minden egyes elemére a kormánynak olyan hathatós ráhatása lett volna, hogy tudta volna vezérelni ezeket a kérdéseket, vagy éppen hosszan tartó ideig fenn tudja tartani ezt az állapotot.
Lássuk be, ezekhez az eredményekhez, amelyeket számszakilag ki lehetett hozni, az kellett, hogy ilyen pénzkifizetési ütemben támogassák az európai uniós finanszírozást, 1845 milliárd forint uniós támogatást fizettek ki a választások évében. Ez soha többet nem tud megismétlődni, már csak a Magyarországnak szánt csökkenő támogatási források miatt sem. Ez tehát nem tud még egyszer létrejönni. Kiemelten jó évet zárt az agrárszektor. Itt bocsássanak meg nekem, ha nem feltétlenül értek egyet megyei képviselőtársammal, Hargitai Jánossal, aki azt mondta, hogy ők mint KDNP-sek sokkal közelebb vannak ehhez az időhöz, mármint az időjárás eldöntéséhez. Úgy gondolom, hogy ez azért mégsem lehet egy olyan dolog, amire egy ország gazdaságát vagy éppen egy hatalmas szektornak, az agrárszektornak a gazdálkodását lehetne alapozni az elkövetkezendő időszakban. Vagy jó idő lesz, vagy nem, vagy a termelésnek megfelelő idő lesz, vagy nem a termelésnek megfelelő idő lesz. De úgy gondoljuk, hogy a kormány erre nem lesz ráhatással a következő időszakban. Az olaj és a gáz világpiaci ára gyakorlatilag megfeleződött. Ezzel együtt természetesen nőhetett is a fogyasztás, és ezért elsősorban a jövedéki adók és az áfa területén többletbevételeket könyvelhetett el a kormány. Úgy gondoljuk, ez sem biztos, hogy a kormány által megtervezett és fenntartható makropálya, sokkal inkább a bennünket körülvevő világ külpolitikai és hatalmi pozíciói azok, amelyek ezt befolyásolják. Most ebben a pillanatban, amikor a 2014-es költségvetés zárszámadásáról beszélünk, azt mondhatjuk, hogy ennek haszonélvezője volt egyébként a magyar kormány, mert nagyon kedvező adatokat tudott előállítani ebből. De úgy gondolom, hogy az olajár tekintetében ugyancsak nem játszik meghatározó szerepet a kormány, tehát nem fenntartható ez a makropálya.
Egy ötödik elemként idehozva, az MNB növekedési hitelprogramja nem elvitathatóan 0,2-0,4 százalék növekedést eredményezett. Ennek, úgy gondolom, alapvetően örülhetnénk is, csak 2-4 százalékot írtak elő annak idején, amikor a növekedési programot beindították. Ennyit prognosztizáltak, ha nem is írták elő, de ennyit prognosztizáltak abban az időszakban, amikor beindult a növekedési hitelprogram. Az egy másik dolog, hogy ha a bankszektor egyéb résztvevőit is meghallgatjuk, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez az alacsony, ámbár államilag kiosztható hitel - mégiscsak a Magyar Nemzeti Bankról van szó, amely néha független, néha azonban nem annyira független, legfőképpen ezekben az ügyekben -, tehát ez a fajta nagyon-nagyon olcsó és államilag vezérelt hitelkiosztás mennyiben veti vissza a piaci bankszektor szereplőinek, a pénzintézeteknek a hitelkihelyezéseit. Ha ezt figyelembe vesszük, úgy gondoljuk, ez a 0,2-0,4 százalék ezért alakulhatott így a korábban prognosztizált 2 és 4 százalék helyett. Láthatjuk azt is egyébként, hogy a bankszektornál ez a 3 százalék környéki kihelyezett állományhitelezés felfuttatása még 2016-ra sem fogja elérni ezt a 3 százalékot.
(21.10)
A hitelezés felfuttatása nélkül a magyar gazdaság pedig nem fog tudni többet növekedni 1,8-2 százaléknál. Tehát azt látjuk, hogy ezzel alapvetően amit nyerünk a vámon, azt el is vesztjük a réven, és én itt úgy gondolom, hogy érdemes összehasonlítani a régió többi országával és azoknak az országoknak az adataival, amit magunk körül látunk, akik nagyjában-egészében ugyanahhoz a startvonalhoz álltak oda még a ’90-es évek elején. Egypárat ezekből említenék, tehát a mi növekedési rátánkhoz képest a cseh gazdaság abban az évben 4,4, a román gazdaság 3,7, a szlovák gazdaság 3,1 százalékkal nőtt, a 2,4 százalékos magyar adat pedig a régió utolsója. Tehát én azt gondolom, hogy egy ilyen adat láttán és megismervén ennek a hátterét is, látva azt is, hogy ez nem fenntartható, látva azt is, hogy ebben nagyon sok egyszeri esemény van, és természetesen látva azt is, hogy a jegybank általi hitelező és monetáris politika valójában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - és most ennél udvariasabban nem tudok és nem is szeretnék fogalmazni -, akkor azt kell lássuk, hogy ezek az adatok, én úgy gondolom, hogy legalábbis inkább pironkodásra adnak okot, mint büszkeségre.
A foglalkoztatás területén kizárólag a közmunkaprogramra sikerül koncentrálni. 2,5 százalékponttal csökkent az előző évihez képest a munkanélküliségi ráta, az év végére ez 7,7 százalékra mérséklődött, azonban, hogyha itt a béreket is figyelembe vesszük, azokat a béreket, amelyekből meg kellene vásárolják a belső fogyasztás növekedésére apellálva ezek az emberek a javakat az üzletekben, ott láthatjuk, hogy a minimálbér 3,6 százalékos növekedése, illetve a garantált bérminimum 3,5 százalékos év eleji emelése nem ösztönözte rendkívüli módon a béreknek az emelését. Magyarán, a minimálbér emelésén kívül a magyar nemzetgazdaságban gyakorlatilag stagnálnak a jövedelmek. A családbarát adórendszert, a több gyermeket nevelő családok kiemelt támogatásáról hangoztatott kijelentéseket sem sikerül, hogy visszaigazolja a keresetstatisztika. A személyi jövedelemadó jelenleg is nagyon torz rendszere jelentős mértékben kedvez a magas keresetűeknek, és ezáltal ezt a családi adókedvezményt nem képes egyáltalán ellensúlyozni.
Az elmúlt időszakban a diplomáciai testület több tagja is, de egy tagja aztán igazán kritizálta a magyar kormány dilettáns és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikáját, s úgy gondoljuk, hogy a 2014-es évben egyébként ez tökéletes módon működött. Ez abszolút azt jelenti és azt mutatja meg, hogy melyek azok a fókuszok, amelyekre a kormány hajlandó és képes odahelyezni forrásokat, és nagyon sokat mutat az is, hogy honnan vesznek el forrásokat. Mintegy ezermilliárd forintos forráskivonás az egészségügyből, az oktatásügyből, a nyugdíjból és a szociális ellátásokból, s mindezzel egy időben pedig GDP-arányosan 1 százalékkal nő az állam saját magára fordított összege, tehát a közigazgatás intézményrendszerében a saját magára fordított összeg ennyivel nő. Folyamatosan nő egyébként az eladósodottsága a közigazgatási rendszernek, 0,1 százalékkal nőtt az adósságszint. Nemhogy nem sikerült konszolidálni egyébként sem az egészségügy, sem oktatás rendszerét, hanem ehhez képest azoknak az adósságai az elmúlt időszakban is nőttek, és a tárgyalt időszakban is nőttek, nem beszélve arról, hogy kivetett a kormány egy közműadó nevű adónemet is a rengeteg sok között, amelynél az önkormányzati vagy állami tulajdonú közműcégek lassan most már ezermilliárdnyi adósságot halmoztak föl azért, hogy be tudják fizetni ezt a közműadót. Úgy gondolom, hogy ez persze bevétel a kormányzatnak, illetve bevétel a költségvetésnek, de a másik oldalon túlzott és aránytalan terheket ró a piacnak a nem valódi piaci szereplőire, hanem az önkormányzati és állami tulajdonú közműcégekre is.
De emlékezzünk csak vissza, hogy a 2014-es kormányváltáskor mit ígért nekünk a Fidesz: a Fidesz az adócsökkentés kormánya lesz, a Fidesz adót fog csökkenteni. Kiszámoltuk, mintegy 30 adónemmel találkozunk többel, ez azt jelenti, hogy szinte az adójogszabályokat átlagosan kéthetente sikerült változtatni. Nyilvánvalóan itt inkább több hónap alatt egy-egy nagy csomagot kell ebben gondolni, de hogyha ezt átlagosan kivetítjük, akkor kéthetente változtak az adójogszabályok. Ez ugyancsak nem segíti azt a fajta átláthatóságot és kiszámíthatóságot, amelyre egyébként olyan kijelentéseket is használt például Colleen Bell, az amerikai nagykövet, amit négyszemközti megbeszéléseken sem biztos, hogy elmond egy diplomata, nem pedig kamerák kereszttüzében. Ez a fajta kiszámíthatóság az, ami miatt a külföldi direkt befektetés egyébként olyan szinten áll Magyarországon, amilyen szinten áll Magyarországon.
Erre egyébként egy kiváló példa az, hogy az adót nem arra használják, amire használni kellene az adót. A 2014. évnek egy csodálatos slágertémája volt az önök által kitalált reklámadó. Mindenki látta a mögötte lévő politikai akaratot, és mindenki érezte a mögötte lévő politikai akaratot, ez egy büntetőadónak indult, aztán végül is csak sikerült megszelídíteni, még akkor is, hogyha volt, aki még akkor is védte ezt a reklámadót, amikor már a kormány is a szelídítés irányába igyekezett ellökni a vitát és ellökni magát az ügyet. De azért lássuk be, azért még mindig maradtak benne olyan értelmezhetetlen szabályok, hogy például az áruházak nemcsak a reklámújságjaik, de a saját boltjukban elhelyezett reklámtáblák után is kell hogy fizessenek reklámadót. Mindezek, a kiszámíthatatlanság, az előreláthatatlanság és az átláthatatlanság azt eredményezte, hogy Magyarország versenyképessége romlott ebben az időszakban.
A Fidesz azt ígérte, hogy Európa legversenyképesebb adórendszerét hozza létre, ehhez képest minden nemzetközi versenyképességi összehasonlításban, minden évben egy vagy kettő hellyel csökken Magyarország pozíciója. Az infláció mínusz 0,2 százalékos szintje a rezsicsökkentésnek nevezett, ámbár mesterséges szabályozói beavatkozás mellett a megfeleződő olajárnak is köszönhető. Úgy gondoljuk, hogy aki ezt most feladatul kapja, hogy fenntartható legyen a rezsicsökkentés, annak valószínűleg nemcsak tervezésre, de egy üveggömbre is szüksége lesz az elkövetkezendő időszakban, hiszen ezeknek egy részét befolyásolni tudja a kormány, más részét viszont nem. Látszólag kedvező változás következett be a beruházási tevékenységben is, viszont minekutána jóval a 2014-es időszak után tudjuk tárgyalni a zárszámadást és az abban foglaltakat, azért innen nézve, 2015 novemberéből nézve már jól látszik, hogy a választási évben jelentősen megnőttek az állami megrendelések, jelentősen megnőttek az állami beruházások, és ezek döntő részét egyébként abból a hatalmas mennyiségű, 1845 milliárdos uniós forrásból is finanszírozták le, amely miatt Magyarországnak éppen akkor ezek a mutatói jobbak voltak, de ez egy pillanatfelvétel, nem győzöm hangsúlyozni, nem fog sikerülni ezt fenntartani.
Az államháztartás működése nem javult, a magyar költségvetés az Unióban a legátláthatatlanabbak között található, sőt az OECD-ben is: a 100 pontból 49-et kapott. Lehet, hogy képviselőtársam szerint ez nevetséges, de én úgy gondolom, hogy ezek eléggé objektív mértékek, és talán kellene hinni azoknak a szervezeteknek, akkor majd, amikor majd éppen önöknek kedvező adatokat fognak mondani, ugyanígy bele fognak majd kapaszkodni.
A költségvetési törvényben ezeket fogalmazták meg, ezeket a hiányosságokat. A költségvetési törvényben nem tartalmiak a magyarázatok, nem frissülnek az indokolások az újabb dokumentumokban. A vizsgált nyolcféle költségvetési dokumentumból Magyarországon három nem is készül el, ezek: az irányelvek, a féléves jelentés és a polgárok költségvetése. Nincsenek a dokumentumokban kiadások funkcionális bontása szerinti táblák sem, pedig például a konvergenciaprogramban kötelező lenne.
A havi jelentések nem elég részletesek, ömlesztett, összevont adatok vannak benne. A tartalékok, maradékok elköltése, az átcsoportosítás teljesen a költségvetési felügyeleti rendszeren kívül történik; ma már erről lefolytattunk egy vitát, hogy miért szeretnénk mi mindent külön soron és miért nem a rendkívüli kormányzati intézkedésekben elhelyezni.
Az elmúlt években mind abszolút értékben, mind arányaiban nőtt a magyar állam működésének költsége, miközben mérséklődött a szociális és jóléti kiadások mértéke.
(21.20)
Az államháztartás kiadásai a GDP 53,5 százalékát tették ki, amely 2014-ben már az 54 százalékot is meghaladta. Ehhez képest a jóléti kiadásoknál eleve egy jóval alacsonyabb, az előirányzott 29,54 százalékhoz képest 2014-ben csak 28,7 százalékot, tehát egy kicsivel több, mint a felét költi az állam a jóléti kiadásokra, mint amennyit saját magára.
Úgy gondoljuk, hogy ezen belül is a társadalombiztosítási ellátásoknál, a munkanélküli-ellátásoknál, a szociális támogatásoknál az a fajta határozott csökkenés, az a fajta társadalompolitika, ami megjelenik ebben a fajta költségvetési politikában, ez mindenféleképpen ártalmas, és rossz felé viszi az országot. Az államadósság kezelésével kapcsolatos összes kiadás ’13-ban 8,6 százalék után 2014-ben 8,7 százalékra növekedett, és a gazdasági funkciók tekintetében is több mint félszázalékos a növekedés, tehát a ’13-as 17,5 százalékhoz képest 18,1 százalékot tett ki.
Amennyiben az OECD-nek vagy éppen azoknak az objektív megfelelőknek nem hisznek, akkor talán a saját pártkatonájuk által vezetett Állami Számvevőszéknek hihettek volna. Az Állami Számvevőszék az adóbevételek tekintetében már a 2014-es költségvetés tárgyalásakor felhívta a figyelmet, hogy a tervezett összes bevétel 47 százaléka csupán részben megalapozott, jelentős kockázatokat hordoz. Figyelmeztetésük nagyrészt be is igazolódott, hiszen a kata- és kivaadózók esetében lényeges alulteljesítést mutattak a statisztikák. A kisadózók tételes adója esetében a várt érték csupán 54, míg a kisvállalati adóból a tervezett összeg mindössze 28 százaléka folyt be. Én úgy gondolom, hogy ezekre a tervezési, ha nem is hibákra, de kockázatokra mi mindig felhívjuk a figyelmet, mindig kapunk egy üres választ arra, hogy természetesen elegendő tartalékkal rendelkezik ahhoz a költségvetés, hogy stabilan végre lehessen hajtani, csak a fenntartható pályát nem látjuk. Én úgy gondolom, hogy ezért nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
