HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előzőekben már sok minden elhangzott, hogy milyen kérdések vetődtek fel a bizottsági ülésen. Hadd kezdjem rögtön én is a 47 milliárdos közmédia-adósság átvállalásával.
Itt egy rendkívül sajátos vita alakult ki, nemcsak a bizottságnak azon az ülésén, ahol a költségvetést módosítottuk, hanem a bizottság azon ülésén is, ahol az NMHH tavalyi évi zárszámadása, illetve jövő évi költségvetése merült fel. És mint ahogy akkor is elmondtam, a másik napirendi pontnál is elmondtam, illetve most is elmondom önnek, államtitkár úr, nonszensznek tartom azt a helyzetet és azt a szituációt, hogy alapvető kérdésekre az NMHH tekintetében nem kaphatunk választ. De olyannyira nem, hogy nem az, hogy a jövő évi 9,1 milliárd forintnyi tartalékát mire óhajtja majd elkölteni, mire föl ez a hatalmas tartalékképzés, hanem arra sem, hogy a jövő évi költségvetésében megjelenik-e és ha igen, milyen módon jelenik meg ez az adósságátvállalás, ami még meg sincs szavazva. Tehát mi nem is tudhatjuk, hogy egyáltalában betervezték-e vagy sem.
Amikor az NMHH-ról kérdeztük önöket, önök azt mondták, hogy önök e tekintetében nem felelősek és nem kompetensek, és a plenáris ülés vitáján sem volt senki itt önök közül, ahogy a bizottsági ülésen sem volt. Gondosan el is kerülték a bizottsági ülés helyszínét, csakúgy, mint a plenáris üléstermet akkor, amikor ezen két nagyon fontos napirendről volt szó, nehogy véletlenül például erre a kérdésre is választ adjanak. Mert ha benne van, akkor mi alapján tették be az átvállalást ebbe a két napirendbe, ha viszont nincsen benne, akkor miről fogunk mi szavazni a holnapi napon, hiszen a kettő nincs semmilyen módon egymással összeegyeztetve.
Sajnálatos, hogy ugyanígy nem kaptunk akkor sem választ semmilyen kérdésünkre, és továbbra is kérdés, hogy ez a 47 milliárd akkor pontosan mit is takar. Tehát milyen feltételekkel vállalja át majd a kormányzat ezt a bizonyos adósságot, kiknek hogyan, milyen ütemben gondolja majd visszafizetni. Azt tudjuk, hogy az államadósság részét fogja képezni, tehát most már nemcsak az egyébként rendkívül jól kistafírozott közmédia fogja ezt visszafizetni, hanem az adófizető állampolgárok összessége, tehát majd valamifajta adóbevételből kell ezt önöknek fedezni, hiszen maga a költségvetés is arra épül, hogy minél több adót szedjenek be, és akkor majd ezeket a dolgokat, amiről ez a költségvetés-módosítás szól, majd önök meg tudják finanszírozni.
Tehát igen, a korán kelő és keményen dolgozó kisember fogja kifizetni ezt a 47 milliárd forintos adósságot is, ami azért, tudjuk, hiszen az is elhangzott a vitában, hogy ez egy korábbi, nagyon súlyos kérdéseket felvető és még soha senki által el nem számoltatott kérdésnek a következménye, egy bizonyos székházvásárlási kérdés, amin megint csak valószínűsíthetően offshore-lovagok gazdagodtak.
Senki el nem lett számoltatva, hiába koptatott már el két elszámoltatási biztost is ez az ország. Az egyikről rögtön ki is derült, hogy inkább a tárgya kéne hogy legyen, nemhogy az alanya az elszámoltatásnak. Nemhogy ő kéne hogy elszámoltasson, hanem őt kéne elszámoltatni - mindegy, ez egy zárójeles gondolat volt -, mindenesetre ez a kérdéskör sem lett, noha egyébként önök most már több mint öt éve kormányoznak, ez a kérdés sem lett megnyugtatóan lezárva. Sőt, egy újabb nagy terhet vesz a nyakába az állam, ahelyett, hogy most már végre a felelősök a dutyiban ülnének.
A másik kérdés a 60 milliárd forintos rendkívüli kormányzati intézkedéseknek a megemelése 60 milliárd forinttal. Ebben a kérdésben is azt látjuk, hogy igen, mi jó szándékkal természetesen ezt a gondolatot támogatjuk, de hogy valóban arra fogják-e költeni ezt az összeget vagy sem, ezt majd jövő szeptember-októberben tudhatjuk meg, amikor a zárszámadási törvényjavaslatban erre rá tudunk kérdezni, illetve látjuk az elszámolását is e tekintetben a kormányzatnak. Tehát egyáltalában nem lehetünk biztosak benne. Sajnos a tapasztalat is ezt mutatja, hogy valóban arra fogják költeni önök, noha egyébként az általános és részletes indoklásban arra kívánják költeni, de hogy valójában arra lesz elköltve, erre nincs garancia, már ne haragudjon, államtitkár úr, de ez így van.
A „Modern városok” programja kapcsán hadd mondjak valamit! Olvashattunk számtalan dolgot a médiában, most már hetek óta, lassan hónapok óta ez forog a közmédiában, hogy hány együttműködési megállapodást kötött a kormányfő különböző megyei jogú városok tekintetében és mindenféle meg lett ígérve: kétszer kétsávos utak, belváros rehabilitációja és számtalan fontos dolog.
(14.20)
Ki az, aki nem támogatná közülünk ezt? Természetesen, nyilvánvalóan épüljön, szépüljön az országunk, ez egy nagyon fontos cél. De úgy érzem, hogy a kormányfő már előre elköteleződött, anélkül, hogy ennek egyébként meglett volna a fedezete. Erre önök utólag, csak erre az évre már 25 milliárd forintot költenek. Amikor rákérdeztem a Költségvetési bizottság ülésén, hogy ez pontosan mit jelent, ön felsorolta azt a 11 megyei jogú várost, amelyek idén ebből a pénzből gazdálkodhatnak. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 2,5 milliárd forintot kell még ebben az előttünk lévő két hónapban ezeknek a városoknak elkölteniük. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet hirtelen, váratlan, most megkötött szerződésekkel ennyi pénzt úgy elkölteni, hogy annak valóban fontos szerepe legyen, és tényleg hatékonyan legyenek ezek a pénzek elköltve.
De azt mondta a miniszterelnök úr az egyik ilyen jellegű megállapodáskötéskor, hogy az a cél ezekkel a pénzekkel, illetve fejlesztésekkel, hogy Ausztriából átlépve semmilyen színvonalcsökkenést ne tapasztalhassunk. Lehet, hogy nagyon szépek lesznek az utak, nagyon szépek lesznek a belvárosok és így tovább. Egy színvonalcsökkenést azonban biztosan fogunk tapasztalni, ez az életszínvonal csökkenése, mert sajnálatos módon, míg önök ilyen típusú fejlesztésekre bőven adnak pénzt, addig mondjuk, a bérekre, a közszférában dolgozók bérére vagy a szociális ágazatban, az egészségügyben dolgozók bérére viszont vajmi kevés pénz jut. Tehát nem biztos, hogy jó egyik irányba ennyire bőkezűnek lenni, míg a másik irányba pedig rendkívül szűkmarkúak vagyunk.
Orbán Viktor azt is nyilatkozta egyébként, hogy könnyű szívvel írta alá ezeket a megállapodásokat. Bennem azért felmerül a kérdés, hogy amikor nem volt fedezete még a kormánynak arra, hogy ezeket a megállapodásokat aláírja, akkor hogyan tehetett könnyű szívvel ilyen ígéreteket. De azt gondolom, a Háznak az a dolga, hogy ne könnyű szívvel beszéljen erről a kérdésről, hanem hideg fejjel. Jó lenne látni pontosan és konkrétan, hogy tulajdonképpen mire is fog elmenni ez a 25 milliárd forint, mert azért ez egy tetemes összeg. Az is felmerül, hogy ameddig már kétéves késésben van a 2020-as költségvetési ciklusig tartó operatív programok alapján a pályázatok kiírása, ugyanakkor tudjuk, hogy TOP-ból és VEKOP-ból mintegy 1500 milliárd forintot kíván ilyen jellegű fejlesztésekre fordítani a kormányzat, akkor miért van szükség még ezen felül ilyen típusú ajándékpénzekre. Tehát melyek azok a TOP-ból, illetve VEKOP-ból finanszírozható fejlesztések, amelyek a „Modern városok” programjában is benne vannak, ennek ellenére a kormányzat külön kívánja ezeket még pluszban finanszírozni? Hozzáteszem, maga a TOP és a VEKOP is egy olyan kérdéskör, amelyről jó lenne egyszer a plenáris ülésen szót ejteni, hiszen az is célzottan a megyei jogú városokat kívánja fejleszteni és segíteni, ahelyett, hogy inkább a kistelepüléseket próbálná most már felkarolni és valamifajta színvonal-emelkedéssel a megyei jogú városokhoz, a nagyobb városokhoz közelíteni őket, hogy ne legyen ilyen sok területi aránytalanság Magyarország területén, belső migrációt gerjesztve ezáltal.
Azt gondolom, hogy nem elegendő az a magyarázat, amit önök ehhez a 25 milliárdhoz fűznek, az az öt sor pluszban azokkal a sajtóhírekkel, amiket az ember, ha nagyon akar, megtalálhat. Ez még önmagában így nem indokolja, hogy az Országgyűlés ezt a bizalmat önöknek megszavazza. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
