GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Először is, azt szeretném jelezni és részben köszönni is, hogy bizonyos értelemben úgy látom, hogy az ötpárti egyeztetések történése kapcsán megfogalmazásra került dolgok, meg az élet tapasztalásából fakadó - a 2011-es munka törvénykönyvre gondolok, majd egy picit visszaidézem - azon tapasztalások, amik a torzók életre hívásával párosulnak, azok kigyomlálása vagy részbeni elfelejtése visszaköszön azon munkásságon keresztül, ami itt a törvénytervezetben megfogalmazásra kerül.
Ha megengedi, államtitkár úr, akkor tekintse úgy, mintha elmondtam volna mindazokat a pozitív dolgokat, amiket most akár Kónya képviselőtársam vagy Harangozó képviselőtársam elmondott, és onnan kezdve folytatom a mondandómat. Ezzel nem azt akarom jelezni, hogy csak negatív hangon lehet szólni ennek a törvénytervezetnek a beltartalmáról, hanem pont az ellentettjét, mindazokat a dolgokat, amelyek képviselőtársam részéről ilyen értelemben elhangzottak, nem kívánom megismételni, de hasonlóképpen látom én is.
És akkor nézzük azt a részét, amivel inkább problémák vannak, már csak azért is, mert bízom abban, hogy a konstruktivitás gyakorlatilag magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy akár módosító javaslatok befogadásán keresztül el lehessen jutni odáig, hogy egy még jobb helyzetkép tárulkozzon elénk, és gyakorlatilag el lehessen jutni arra a pontra, hogy az ellenzék oldaláról minél több irányból támogatást nyerhessen a törvényjavaslat.
A rendvédelmi életpályát érintően nem voltak kétségeink a tekintetben, hogy milyen viszonyulásunk legyen. A Magyar Szocialista Párt, gyakorlatilag egy jó fél esztendővel ezelőtt nem véletlenszerűen támogatta azokat az intézkedéseket, amelyek legkiváltképp az anyagi megbecsülés vonatkozásában tükröződtek vissza. Viszont vannak olyan beltartalmi dolgok, amelyek a közvetlen teher, vagyis a kötelezettségek növekedését érintően bennünk kérdőjeleket ébresztenek. Ezekre szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, és ha lehet, akkor elgondolkodtatni.
Itt idézem be a 2011. évi munka törvénykönyvét. Akkor, annak a munkatörvénykönyvnek a tárgyalásánál a Parlament falai között az ellenzék részéről 708 módosító indítványt nyújtottunk be. Maga a Magyar Szocialista Párt 500 feletti módosító indítványt nyújtott be. Ezt azért mondom, mert nyilván van valamifajta szinkronitás a Hszt., a Mt., tehát a jogviszonyokat érintő foglalkoztatási formák között. És akkor is látható volt, hogy a munka törvénykönyvének a szabályozása, amit életre hívnak, az egy torzó, az minden bizonnyal néhány esztendő elteltével változási kényszerek alatt meg fog majd törni.
Ma már azok is, akik akkor, annak idején ellene voltak a mi álláspontjainknak, és a módosító javaslatainkat - idézőjelbe téve - elutálták, ma már azok is azt hirdetik, még a Parlament falai között is van ilyen képviselőtársam a kormányzati oldalon, hogy hát bizony, az élet bebizonyította, és változásokat kell eszközölni. A változások iránya, most szeretném jelezni, abba az irányba fordul, amit annak idején mi a módosító javaslatainkkal jeleztünk önök felé.
Azt szeretnénk, hogyha mondjuk, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán ugyanez a folyamat nem kellene hogy lejátszódjon; nem kellene eltelnie három-négy esztendőnek ahhoz, hogy a későbbiekben, gyakorlatilag újraébredés kapcsán kelljen majd a konzekvenciákat levonni és a szükségszerű változtatásokat megtenni.
(11.50)
Éppen ebből fakadóan úgy gondoljuk, hogy a munkavállalókat sújtó rendelkezéseket érdemes lenne felülgondolni.
Szó esett itt kétfajta megközelítésből is a jogorvoslati dolgokról, illetve az elektronikus úton történő ügyintézésről. Itt - ahogy Kónya képviselőtársam mondta - nyilván van bizonyos praktikum, amely tekintetében célszerű és észszerű ezen elgondolkodni, és van olyan felület is, amely tekintetében meg arról kell gondoskodni, és arra kell figyelni, hogy azok a fajta torzók, amelyeket az előbb is említettem, még véletlenszerűen se juthassanak érvényre. Egy jogviszonnyal kapcsolatos intézkedés, az Mt. szerinti munkaviszonnyal, szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos intézkedés még véletlenszerűen se egy átdobott e-mail formájában induljon útjára, mert ez a káosz irányába vezet. De el kell ismerni, és szerintem támogatni is kell azt, hogy bizonyos elektronikus úton történő ügyintézésnek, ügymenetnek van létjogosultsága. Csak az óvatosság, a gondoskodás, illetve annak a lehetőségnek - hogy mondjam - az útjába állás motivál engem a tekintetben, hogy azt jelezzem, hogy arra viszont figyelni kell, hogy a jogviszonyt érintő közvetlen le-, felmondásokkal kapcsolatos intézkedések ezen az úton ne történhessenek meg. Ugyanígy fontos a jogorvoslati lehetőségről, a jogorvoslati jogról való lemondás vagy lemondatás kérdésköre is, hogy hogyan és miképpen értelmeződhet, illetve hogy mennyire szabad módot és lehetőséget adni minderre vonatkozóan.
Ami a másik szeletét érinti a történetnek: akkor, amikor arról beszélünk, hogy anyagi megbecsülés, és a Hszt. keretei közé tartozókat sorba vesszük, számba vesszük, akkor látjuk, hogy nagyon sokan nem válnak érintettjévé ennek az anyagi elismerési folyamatnak. Ez így nincs rendjén, merthogy ők nem részesülnek fizetésemelésben, vagy mint ahogy más képviselőtársam mondandójából visszatükröződött, a helyben topogás érvényesül az ő esetükben. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy a terheltség akár a túlszolgálat, a túlóra tekintetében - már itt szó esett a 360 óra és az egyéb cikkelyek megfogalmazásáról, de nem konkretizálásáról, a heti szolgálati idő 48 órás létéről, és a készenléti idő, mondhatni, majdnem mértéktelen megemelésének a módjáról 260 órára -, ezek mind-mind felvetik azt a kérdést, hogy nem az állomány létszámbeli növelése lenne-e az útja annak, hogy egy kiegyensúlyozott, minél kevesebb hibával párosuló munkavégzés lehetőségét teremtsék meg azok, akik nyilván felettesként, illetve a pénzügyi források gazdáiként alakíthatják a folyamatokat. Azt gondolom, hogy ez a másik út lenne a járhatóbb, márpedig az, hogy a létszám vonatkozásában történő még pozitívabb elmozdulásokat kellene érvényesíteni, érvényre juttatni, és nem a terheltséget fokozni, mert a terheltség fokozásával a hibázás lehetősége is megnő. Azt meg, gondolom, senki nem kívánja.
A másik része ennek a történetnek, hogy ha és amennyiben akár a készenlét tekintetében, de a túlóra vonatkozásában gondolkodunk, akkor a munkavállaló szemszögéből nézve kell szerintem mindig nézni a történetet a tekintetben, hogy a jogosultság megadatik-e a számára a vonatkozásban, hogy eldöntse ő, nem más, eldöntse azt, hogy azért a túlszolgálatért, túlmunkáért, amelyet végez, díjazásban részesüljön vagy szabadidő-megváltásban. Nem jó az az út, amikor nem a munkavállaló dönthet ezen dolgok kialakulásáról vagy kialakításáról, hanem mások döntik el ezt helyette, hiszen a tevékenységet ő végzi el, akkor legalább az a mozgásszabadsága legyen meg e tekintetben, hogy azt is eldönthesse, hogy díjazásban részesüljön vagy éppen szabadidő-megváltásban.
Amire még szeretném a figyelmét felhívni államtitkár úrnak, egy fél évvel ezelőtt itt a Parlament falai között arról beszéltünk, hogy az új illetményrendszer gyakorlatilag 2016-ban már érvényesül. Most meg arról olvasunk a törvénytervezet kapcsán, hogy 2019-től lesz majd érvényesítve, és 2017-ben meg 2018-ban ilyen-olyan beavatkozások fognak majd történni, no de hát ezek azok a beavatkozások, amelyeket ma itt a Parlament falai között senki nem tud prognosztizálni, nem látja senki azt, hogy milyen irányba megy. Nem az a baj, hogy itt a Parlament falai között mi ezt nem látjuk, hanem az érintettek, akiknek önök biztonságot, kiszámítható életpályát, anyagi elismerést és sok minden mást ígértek, azok most azzal kell hogy szembenézzenek, azt látják, hogy az a fajta úgymond biztonság, amit vártak a 2016 induló folyamatától, időpontjától, most dugába dőlt, és 2019 majd az a reményteli időpont, amikor újólag hihetnek abban, hogy a remény, ugye, soha nem hal meg, hihetnek abban, hogy tényleg, valójában bekövetkezik mindaz, aminek 2016-ban be kellett volna következnie.
Még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, ami a hivatásos jogviszony keretei között lévők mellett dolgozók, alkalmazottak körét érinti. E tekintetben kicsit soványkának érzem azokat a gondolkodásokat, amelyek még papírra sem kerültek, tehát még a papírra vetés sem történt meg, magyarra fordítva a szót, azok az emberek, akik nem a hivatásos állomány keretei között, de a rendvédelmi szervek munkásságát segítik, az ő esetükben nem látom azokat a pozitív előremozdulási folyamatokat vagy azoknak a kialakítási szándékait, amelyek fontosak és elengedhetetlenek lennének. Hiszen az ő munkájuk mértékadó módon befolyásolja, alakítja, formálja, ráhatással van a hivatásos szolgálat keretei között munkát végzők munkájára. Ezért érdemes lenne ezzel is foglalkozni, kicsit érdemes lenne áttekinteni az elmúlt évek történését bérezés, fizetés tekintetében, és ennek a tanulságait figyelembe és számításba véve elindulni azon a pályán, hogy ezt a kört is meg kellene találni olyan értelemben, hogy megfelelő javadalmazásban kellene tudni részesíteni annak érdekében, hogy minél jobb, jó értelemben vett kiszolgálói legyenek a hivatásos állomány keretei között dolgozóknak.
A másik dolog, amiről még mindenképpen szólni szeretnék, ez nem más, mint a jó értelmű munkabéke fenntartása és megerősítése. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy ez nemcsak a versenyszféra keretei között vagy épp a közszolgálat vonatkozásában, hanem a hivatásos állomány keretei között dolgozók esetében is egy nagyon fontos dolog, az, hogy az érdekek képviseletét érvényre lehet-e juttatni. Van-e mód és lehetőség arra, hogy a szakszervezetek, érdekképviseleti tevékenységet ellátó szervezetek keretei között a létező problémák az asztalra kerülhessenek, szerintem ez egy nagyon fontos dolog. Nemcsak a munkavállaló vagy a hivatásos jogviszony keretei között dolgozó ember számára fontos, hanem az ő munkaadója számára is, mert egy elégedett munkavállaló, egy elégedett, hivatásos szolgálatot teljesítő ember nyilván meg tudja akár többszörözni azt a tevékenységet, amelyet elvárnak tőle.
(12.00)
Olyan hatásfokkal, jóságfokkal tudja tenni, amely nyilván kevesebb hibafelületet alakít ki vagy hibát tükröz vissza.
Éppen ebből kifolyólag azt tartom fontosnak, hogy megemlítsem, hogy az érdekképviseleteknek, a szakszervezeteknek pontosan a munkáltató szemszögéből nézve is a munkabéke fenntartása, megerősítése szemszögéből jelen kell lennie.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Utolsó mondataim, nem ismétlem meg, csak azt szeretném mondani, hogy ami elhangzott a helyben topogás, a hűségpénz vagy a rendelkezésre állók dolgait érintően Kónya képviselőtársam részéről, azok szerintem nem ötletszerű, hanem megfelelő alapokon nyugvó felvetések, amelyekre érdemes lenne odafigyelni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
