KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorúan látom, hogy a törvény általános vitáját a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke és több kormánypárti tagja sem méltatta arra, hogy részt vegyen benne. (Korózs Lajos: Szégyen!) Azt gondolom, hogy ez ennek a rendvédelmi területen dolgozók számára oly fontos törvénynek a módosítása, amelynek vitájában, ha már egyszer beültek ebbe a bizottságba, talán itt lenne a helyük, részt kellene venniük és meg kellene hallgatniuk az ellenzéki képviselők érveit is.
Magát a törvénymódosítási csomagot három részre osztottam, ez alapján mennék végig és elemezném ezt.
Az első csoportra mindenképpen azt mondanám, hogy azokat a törvénymódosító paragrafusokat soroltam be, amelyek a törvény-előkészítők szakmai alkalmatlanságát bizonyító korrekciókról szólnak. Meg is kérdezem önmagamtól is talán, de inkább öntöktől, hogy bár vannak a törvénymódosításnak pozitív elemei, akkor miért is beszélek a törvény-előkészítők szakmai alkalmatlanságáról. Ahogy már a képviselőtársaim is utaltak rá, a 2014. december 30-ai kormányhatározatban hirdették meg az új és kiszámítható életpályamodellt mind a honvédelmi, mind a rendészeti, mind a közigazgatási területen. Ennek keretében tárgyalta a parlament ez év áprilisában a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényt, a Hszt.-t. Ugyanakkor alig voltunk túl a törvény végszavazásán, amikor pár napra rá a BM a korábban saját maga által beterjesztett törvénymódosításhoz új módosítást nyújtott be, amely előtte már végszavazáson is keresztülment. Ebben a módosításban a korábban végszavazáson is elfogadott új illetményrendszer életbe léptetését tolták ki 2017-re, pedig eredetileg már teljes mértékben életbe kellett volna léptetni 2016. január 1-jével. Fél év sem telt el a törvény hatálybalépését követően, és most egy újabb 47 paragrafusból álló törvénycsomagot tárgyalunk, amely javarészt a már megszavazott, majd módosított új illetményrendszer és életpályamodell újabb korrekcióit tartalmazza. Mi ez, ha nem ékes bizonyítéka annak, hogy a törvény-előkészítők igencsak szakmai alkalmatlanságukról tesznek tanúbizonyságot? Merem ezt állítani különös tekintettel arra, hogy az új életpályamodell szakmai előkészítése nem fél éve zajlott a Belügyminisztériumnál, hanem évek óta foglalkoznak ezzel a szakemberek. Jobb helyen a felelősök lábára ilyenkor útilaput kötnek, és nem megjutalmazzák őket.
Több ellenzéki képviselőtársam is utalt rá és pozitívan értékelte az ötpárti egyeztetéseket, amelyeket a törvény áprilisi tárgyalása előtt, majd a módosítást megelőzően, illetve most is tartottak. Sajnálattal vettem észre ugyanakkor, hogy bár jeleztem akkor is, hogy szeretnék részt venni ezeken az ötpárti egyeztetéseken, egyikre sem kaptam meghívást. Így valószínűleg Schiffer képviselő úrnak lehet igaza, aki kétségét fejezte ki a tekintetben, hogy ezek az ötpárti egyeztetések valóban a belügyi tárca kompromisszumkészségét bizonyítják-e, vagy igazából arról szólnak, hogy szükségük van rá a kétharmados törvények megszavazásához. Merem ezt állítani már csak azért is, mert a bizottsági ülésen részt véve és több módosítást benyújtva még az eredeti törvénymódosításhoz is, igazából azt láttam, hogy sem a szakszervezetek véleményét, sem a szakma, sem pedig az ellenzéki képviselők véleményét nem vették figyelembe a törvény előterjesztésekor, illetve megszavazásakor, hiszen ha ezek megtörténtek volna, nem kellett volna kétszer módosítani a törvényt egy évben belül.
Mik is azok a pozitív változások, amelyeket most ez a csomag tartalmaz? Mindenképpen pozitívnak értékelem, hogy mégis találtak forrást arra, hogy az évente kétszeri teljesítményjuttatást az állomány először ne csak 2017-ben, hanem már 2016-ban megkaphassa. Bár ezt a törvény maximum 3 havi illetményben határozza meg éves szinten, információim szerint a tárca 2016-ban kétheti/fő keretet biztosít rá, ami azt jelenti, hogy az állomány hat főjéből egy fő akár a törvény szerint járó keret maximumát is megkaphatja, igaz, akkor a másik öt nem kap egy kanyi vasat sem.
Tehát az is átgondolandó, hogy elég-e ez a keret, miközben mindenképpen pozitívnak értékeljük, hogy 2016-ban erre már sor kerülhet. Az állomány migránsválság kapcsán látott leterheltségét látva, azt gondolom, a tárcának nem ártana valamiféle pluszforrásokat találni, hogy legalább közelítsen a keret a kiadható maximumhoz.
Pozitív az is, hogy 2016-tól megszűnik a kategóriák közötti különbségtétel a bérfejlesztésnél, vagyis amíg 2015. július 1-jével beharangozott átlag 30 százalékos bérfejlesztést úgy kellett végrehajtani, hogy az alapfeladatot ellátóknál ez 30 százalékos volt, az alapfeladatot nem ellátóknál már csak 25 százalékos, míg a vezetőknél 15 százalékos volt, addig a 2016-tól esedékes 5 százalékos emelés a másfél év átlagában már mindenkinél maximum 35 százalékos lehet. Ugyanakkor problémát jelent, hogy a törvény a most benyújtott módosításaival és korrekciójával továbbra sem orvosolja a következő problémákat, amelyek jelentős bérfeszültségeket fognak okozni az állománynál. Azok, akiknek az illetménye az új besorolás következtében 2015. július 1-jével 35 százaléknál magasabb mértékben emelkedett, vagy épp az új besorolás következtében és számos pótlék megszűnésének eredményeként nemhogy emelkedett, hanem csökkent volna, és akik most ezért illetménykorrekciót kapnak, nos, ők azok, akik előreláthatólag akár négy évig is helyben fognak topogni az illetményük tekintetében.
Nem kezeli a törvénymódosítás azt sem, hogy kifutóban van a rendőrségnél a korábban bevezetett úgynevezett hűségpénz rendszere. Ennek elvesztése a tapasztalt, idősebb rendőröknél havi 50 ezer forint bércsökkenést fog eredményezni, ha ezt valamilyen új rendszer nem váltja ki.
Kimondottan negatív visszalépés ebben a módosításban az áprilisban elfogadott törvényhez képest is, hogy a nyugdíj előtt álló, rendelkezési állományba helyezett tagoktól megvonják a ruházati ellátmányt, illetve az önkéntes pénztári támogatást. Még a ruházati ellátmány megvonása talán valamilyen módon, például az igénybevétel időarányosságához kötésével elfogadható, mert nyilván ha rendelkezési állományban nem kopik az egyenruhája, úgymond, akkor miért kapjon ruházati ellátmányt. Az önkéntes pénztári támogatás elvonása azonban gyakorlatilag egyfajta jövedelem, illetve illetményelem kiesését jelentheti, ami semmiképpen nem indokolt.
A törvénymódosítási csomag második csoportjába soroltam azokat a módosításokat, amelyeket a migránsválság tett szükségszerűvé. Ezekkel ugyanakkor az a probléma, hogy ha mindezek csak minősített időszakokra kerülnének bevezetésre, talán még elfogadható is lenne, azonban ennek rendszerszerűvé tétele, vagyis általános elvként és szabályként való alkalmazása teljesen elfogadhatatlan az állomány kiszolgáltatottságának további növelése miatt. A képviselőtársaim is utaltak már rá: nyilvánvaló, hogy az egyik ilyen módosítás a túlszolgálat idejének felemelése, ami a jelenlegi évi 350 óra maximum elrendelhető túlszolgálat helyett, amelynek 4 havi átlaga nem haladhatja meg a 120 órát, bevezeti a 2003. november 4-ei európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk b) pontja szerinti időtartamot.
(11.40)
Ugyanakkor számomra az sem érthető, hogy a jogalkotó miért nem konkrétan határozza meg azt, hogy mennyi is lehet a módosításban az elrendelhető túlmunka, illetve túlszolgálat ideje, és miért idézi be ennek az irányelvnek a számát. Vajon honnan kellene tudnia egy börtönőrnek vagy éppen egy utcán posztoló rendőrnek azt, hogy mit is tartalmaz a 2003. november 4-ei európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk b) pontja. És egyébként ez az irányelv azt mondja ki, hogy az országok lehetőleg úgy szabályozzák ezt, hogy a hétnapos időtartamokban, a túlórát is beleértve, a munkavégzés ne haladja meg a 48 órát. Ugyanakkor, miután kiesik belőle a négyhavi 120 órás korlát, így folyamatosan, 4 hónap alatt akár 128 óra túlmunka is elrendelhető. Ez egyébként azt jelenti, hogy a korábbi, 4 havonta 120 elrendelhető helyett 128 túlmunkaóra is elrendelhető lesz.
Még rosszabb a helyzet a készenléti szolgálatnál, ahol a havi maximum 168 órát felemelik 260 órára, ami azt jelenti, hogy a 8 órás munkavégzés mellett akár egész hónapra elrendelhető a plusz 8 órás készenléti szolgálat, vagy a hónap 30 napjából legalább 15 napra elrendelhető a 24 órás készenléti szolgálat. Tudják-e önök, képviselőtársaim, hogy mit is jelent a készenléti szolgálat? Jó lenne, ha utánanéznének, mert ezzel gyakorlatilag elérjük azt, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak sem pihenése, sem szabad - mondjuk - helyelhagyási lehetősége nem lesz, sem arra nem lesz lehetőségük, hogy mondjuk, el tudjanak menni a családjukkal kirándulni egy másik településre.
Talán kicsit pikírten jegyzem meg, de lehet, hogy a záró rendelkezésekbe bele kellett volna venni, hogy Nagy Feró CD-jét, ami a 8 óra munkáról, 8 pihenésről, 8 óra szórakozásról szól, ezt a dalt osszák ki a rendőr kollégáknak, meg a börtönőr kollégáknak, hogy legalább hallgatni tudják, hogy miről szól ez a dolog, merthogy a jövőben semmi esélyük nem lesz arra, hogy ezt meg is éljék a valóságban.
A harmadik csoport, talán azt lehet mondani, hogy az észszerű módosítások csoportja ennek a törvénycsomagnak. Ilyen például a jognyilatkozatok elektronikussá tétele és ennek részletszabályai, bár Harangozó képviselőtársam kitért arra, hogy valóban, egy rendvédelmi szervnél milyen visszaélésekre adhat ez okot. Én azt gondolom azonban, a szabályozás maga viszonylag korrektnek tűnik, és nyilván nem abból kell kiindulni, és a jogalkotó sem abból indul ki, hogy alapvetően ezzel mindenki vissza akar élni. Ugyanakkor valóban át kell majd tekinteni, hogy a gyakorlatban ez tényleg előremutató, és nem a visszaélés szándékával készül ez a törvénymódosítás.
Szintén pozitívnak lehet megemlíteni a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjainál, hogy az igazolványok a jövőben nem tartalmazzák majd a tb-számukat, ezzel is növelve az ő biztonságukat és kevésbé a kiszolgáltatottságukat. Ugyanakkor, ha már eszébe jutottak a belügyi tárcának valamilyen módon az igazolványokkal kapcsolatos dolgok, akkor itt szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a belügyi tárca 2013. március 31-étől mulasztásos törvénysértésben van, ugyanis egy BM-rendeletben megszüntették a nyugdíjas-igazolványokat, és azoknak a nyugdíjas szolgálati rendőröknek, tűzoltóknak, börtönőröknek a kapcsán, akik átkerültek egy járandóságos státusba, kimondta egy BM-rendelet, hogy attól kezdve az ő szolgálati nyugdíjas-igazolványuk érvénytelen. Ugyanakkor ennek az érvényessége meghosszabbításáról sem adott ki a BM rendeletet, illetve nem adott ki nekik új igazolványt. Szeretném erre felhívni a tárca figyelmét, ha már itt az igazolványok szóba kerültek.
És talán a legpozitívabb módosítása ennek a törvénycsomagnak, hogy a jövőben a szolgálati panasz elbírálásának ideje nem fog beleszámítani az elévülési időbe. Ez azt mutatja, hogy valóban, azért valamiféle kompromisszumkészség található a tárca vezetésénél, és meghallgatják időnként azokat a panaszokat, amik a gyakorlati tapasztalatból adódnak.
És végezetül egy gondolatot én is szeretnék elmondani, és innen, a Parlament plenáris terméből is szeretném megköszönni a hivatásos állományúaknak, beleértve egyébként a katonákat is, az elmúlt időszakban végzett áldozatos tevékenységét. Azt gondolom, hogy minden magyar állampolgár tisztelettel és becsülettel kell hogy tekintsen arra, amit az elmúlt időszakban végeztek. Köszönöm a szót. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
