MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is a pozitívumokkal szeretném kezdeni. Örömteli az, hogy a Belügyminisztérium most már rendre tartja magát az előzetes ötpárti egyeztetésekhez, és az ott elhangzott észrevételeket, javaslatokat igyekszik úgy a Ház elé hozni, hogy abban pártállástól függetlenül minden ellenzéki oldalról a hasznosítható és korrekt, mondjuk úgy, a kompromisszumos javaslatok beépülnek a jogszabálytervezetbe. Nagyon szeretném, ha más minisztériumok is hasonlóan járnának el. Örülök mindenesetre annak, hogy a BM most már ezt hosszú ideje gyakorlatként kezeli, ez mindenképpen dicséretes.
Ami kevésbé dicséretes, hogy amikor a Hszt.-t módosítottuk, illetve megalkottuk, akkor mindenki úgy fogta föl, legalábbis kormányoldalon, hogy ez gyakorlatilag kőbe vésett, olyan nagyszerű, hogy jó ideig nem kell hozzányúlni. És lám, lám, ismételten hozzá kell nyúlni, de ez esetben ez nem feltétlenül baj, hiszen számos korrekciót, nagyon helyes és gyakorlatias pontosítást tartalmaz. Elöljáróban nem hiszem, hogy nagyon kell titkolóznom, a Jobbik eddig is támogatott minden olyan javaslatot, ami a rendészeti, rendvédelmi, akár katonai állomány tagjainak munkáját, anyagi megbecsültségét szolgálta, előmozdította, és ez most sem lesz másképp, a jövőben sem lesz másképp. Ugyanakkor néhány kérdésünk természetesen lenne. Én most a pozitívumokat nem sorolnám fel, hiszen végigmehetnék tételesen, paragrafusról paragrafusra, de nyilván néhány dolgot kiemelek.
(11.10)
Csak a konstruktív viták kedvéért inkább kérdéseket fogalmaznék meg, ami, mondjuk úgy, hogy aggályos vagy adott esetben lehet, hogy csak félreérthető, esetlegesen pontosítást tartalmaz. Itt van talán a legfontosabb, a túlszolgálat és a készenléti szabályozás, ami egy EK-s irányelvre való hivatkozással lett átalakítva. Ez nem egészen világos, hogy úgy kell-e érteni, ahogy például Harangozó képviselőtársam is mondta, vagy ez csak egy tól-ig kategória, hiszen hogyha bekövetkezik az évi 350 túlóra, az valóban rengeteg, illetve a készenléti idő is, a 260 óra éves szinten nagyon sok tud lenni, hogyha az állomány olyan szinten leterhelt, mint ami például az elmúlt időszakban volt, amikor szinte gyakorlatilag minden mozdítható és mozgatható, hadra fogható embert le kellett vezényelni a határra vagy különböző határszakaszokra. Ilyen esetben ezek a készenléti idők és túlórák már az elviselhetetlen kategóriába is kerülhetnek azon érintetteknél, akik tényleg teszik a dolgukat.
Ugyanakkor a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban én is megjegyezném, hogy a garancia nem feltétlenül olvasható ki a javaslatból, amely adott esetben egy-egy visszaélésre adhatna okot. Nem feltételezem, és nem vélelmezem, hogy bármilyen parancsnok szeretne visszaélni ezzel a lehetőséggel, de mivel emberek vagyunk, és az emberek hibáznak, benne van a pakliban, ezért talán érdemes lenne átgondolni, hogy bizonyos garanciális szabályokat a dolgozó érdekében vagy az ártatlanság vélelme érdekében be lehetne tenni.
Ami talán egy érdekes dolog, bár Harangozó képviselőtársam elég sarkalatosan fogalmazott a polgári titkosszolgálatokkal kapcsolatban - ott a 25. § az, amelyik a szabadidő-megváltással kapcsolatos választási jogról rendelkezik, nevezetesen, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagjaira ez a választás nem vonatkozik -, esetükben, ha jól értelmezzük, akkor az állomány illetékes parancsnoka az, aki dönt arról - bár hozzá van téve, hogy szolgálati érdekből -, hogy bizonyos beosztások esetén a túlszolgálatot díjazással vagy éppen szabadidőben lehet megváltani. Itt egy kérdés lenne, hogy ez milyen esetekre vonatkozik.
Azt érteni vélem, hogy a polgári titkosszolgálatok különböző tagjai meglehetősen speciális feladatellátást végeznek és nem feltétlenül a kirakatban, de ugyanakkor, ha a választás szabadsága nem sérül a feladat ellátásával, akkor miért ne illethetné meg akár bármelyik polgári titkosszolgálati állományba tartozó embert, hiszen azt nem tudom érteni, hogy ha nem szolgálati érdekből történik egy olyan helyzet, akkor miért ne dönthetne arról, hogy ő éppen illetményben vagy szabadságban szeretné megkapni. Nyilván speciális feladatról lévén szó, ha a szolgálati érdek úgy diktálja, akkor az teljesen egyértelmű, hogy nem lehet feladni, hiszen a nemzet biztonságáról van szó, de ha nincs speciális helyzet és megoldható, akkor vajon miért nincs meg a választás szabadsága, én erre szeretnék… - hogyha van egy néhány nyomatékos gondolat, akkor ezt hogyan kell értelmezni, vagy miért nincs meg ez a lehetőség.
Az teljesen egyértelmű, hogy a munkakörülmények javulnak, és ezek a pontosítások és korrekciók sokkal gyakorlatiasabbá teszik a javaslatot és a már meglévő rendszert, de ugyanakkor én is szeretnék arra figyelmeztetni, hogy az illetményemelés nagyon örvendetes és nagyon helyes, és azt is értem, hogy nem lehet egyik pillanatról, mondjuk, a magyar költségvetés nem engedi, hogy egyik pillanatról a másikra ennyi embernek egy olyan mértékű illetményfejlesztés következzen be, mint amely kívánatos lenne, de az egy nem alaptalan kritika, hogy tolódik az előre eltervezett időintervallum. Nagyon szeretném, hogyha a jövőben már nem lenne ilyen. Most már 2019-ről van szó, de korábban ez 2016 volt. Nagyon bízom abban, hogy más változás e tekintetben már nem történik, hacsak az nem, hogy visszaáll a 2016 vagy esetleg 2019-től korábbi időpont.
Ugyanakkor itt is leszögezem, hogy természetesen a javaslatot tudjuk támogatni, és támogatni is fogjuk, hiszen mindenképpen előreviszi az állomány tagjainak munkakörülményeit, megbecsültségét és egzisztenciális állapotát, de arra a néhány kérdésre én szeretnék választ kapni, hogy adott esetben ez csak figyelmetlenség vagy tényleg néhány részletmódosítással eszközölhető, mert hogyha tudjuk jobbá tenni, akkor tegyük még jobbá.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
