GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Józsa képviselőtársam javaslatait nem ismétlem el, de megerősítem az első mondatomban.
A második mondatom arról szól, hogy a közbeszerzés tekintetében ma két alkalommal, azaz most második alkalommal tárgyalunk közbeszerzést érintő ügyeket, egyrészt a 6985., másrészt pedig a 6983. törvényjavaslat kapcsán. A nemzetközi fejlesztési együttműködés, a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás és közbeszerzés kérdésköre volt az egyik, amelyik az 1. napirendi ponton szerepelt a mai parlamenti ülésen, most pedig a közbeszerzés a 6983. törvényjavaslat keretei között az utolsó napirendi ponton.
Szeretném felhívni a figyelmet, elnök úr, s ha szabad, elnök úrnak is ajánlom megfontolásra, mérlegelésre, hogy a Hzszabály 33. §-a kimondja, hogy egyugyanazon téma - most a közbeszerzésről beszélek - két alkalommal, két formátumban nem tárgyalható a parlament falai között. Ráadásul nemhogy egy ülésszakon belül, nem egy időszakban, hanem egy napon történik ennek a két törvénynek a tárgyalása. A 6983., amit most tárgyalunk, az én ismereteim szerint megelőzi a 6985-öst a beadásból fakadóan, úgyhogy most ennek a vitának van létjogosultsága ilyen értelemben, de annak a vitának, amit az 1. napirendi pont kapcsán lefolytattunk, azáltal, hogy ennek, amelyiknek a megelőzés okán van létjogosultsága, nem volt létjogosultsága szerintem. (Dr. Józsa István: Sérti a Házszabály 33. §-át.) Igen, erről van szó! Meggyőződésem szerint sérti a Házszabály 33. §-át ez a folyamat. Érdemesnek tartanám majd ezt megvizsgálni.
Ha igazam van, akkor azt szeretném mondani, mivel úgy látom, hogy a terebélyes kormányzati struktúra nem elégséges ahhoz, hogy megfelelő koordinációt lásson el, ezért nyugodt lelkülettel - bár még nem egyeztettem a dologban - Hiszékeny Dezső jegyzőtársammal karöltve akár ellenszolgáltatás nélkül is segítünk abban, hogy a házszabálynak való megfelelés megtörténjen a kormány részéről, amikor ilyen típusú előterjesztéseket a házszabályhoz illesztetten szerintem nem helyesen és nem törvényszerűen tesznek meg. Hát ennyit a formáról, de ez is fontos, mert ha van házszabály, akkor azt gondolom, hogy ezeket a formákat is be kell tartani.
A dolog másik része az, hogy a közbeszerzési törvény, amely a korábbiakban tárgyalásra került a parlament falai között, november 1-jével hatályosult, tehát november 1-jétől van „üzemképes” állapotban, működik a törvény. Magyarra fordítva a szót, most 5-e van, azaz eltelt négy nap, és azzal találjuk magunkat szembe, hogy egy új törvénytervezetet tárgyalunk, máris hozzányúlunk ahhoz, ami négy nappal ezelőtt hatályosult. Ráadásul a benyújtás emlékképeim szerint még meg is előzi az előzőleg tárgyalt törvénytervezet hatályosulási időpontját. Hát, elég faramuci ez az egész történet, azt kell mondjam, hogy nem tűnik túl átgondoltnak, és úgy ítélem meg, hogy nem is az az a fajta törvényalkotási munka, amit konkrétan e tekintetben is, de egyébként más törvények kapcsán is szülnek.
A közbeszerzéshez illesztetten konkrétan, a formai dolgokon túl, az olvasataim azt mondatják velem - példákat idézek, Transparency International -, hogy a magyarországi közbeszerzések súlyos korrupciós kockázatokkal bírnak. Ha ez így van, akkor nyilván van tennivaló e tekintetben. Ezek a súlyosnak mondott korrupciós kockázatok az Európai Bizottság 2015. április 10-i határozatában is felfedhetők az én értékítéletem szerint. A gazdasági operatív programot érintően mondok példát erre. Súlyos gondokat tár fel, például a túlárazás kérdéskörét, ami a piaci áraknál drágábban történő befogadásokkal párosul.
Mindezek mellett a verseny és az átláthatóság kérdésköre is feszegethető. Az Európai Unió magyarországi országjelentése is utal erre a szoros szerződéses kapcsolatok kérdésköre alapján az üzleti és a politikai körök viszonylatában. Szerintem érdemes ezeket a gondolatokat szem előtt tartani és mérlegelni, mert amikor nemzetbiztonsági szempontra való hivatkozások alapján adott esetben zárt vagy verseny nélküli közbeszerzések lefolytatására kerül sor, akkor ezek legalább a kételyeket felvethetik, hogy minden rendben van-e.
De nem akarok kitérni azokra a példákra, amelyeket már más képviselőtársaim mondtak, például a kerítésépítéses történet kapcsán a fajlagos költségek és sok minden egyéb más tekintetében. Minden ismeretem azt támasztja alá, hogy tényszerű megállapításokról van szó ilyen értelemben.
Adott esetekben a közbeszerzések keretei között bizony pont a fordítottja zajlik mindannak, mint aminek kellene, mármint hogy olcsóbban és hatékonyabban lehessen végrehajtani dolgokat. Éppen hogy drágábban és olyan körök érdekeit szolgálva, amelyek adott esetben bizonyos értelemben a politikával valamilyen kapcsolatban állnak. S ha ez így van, márpedig elég sok példát hallunk, látunk e tekintetben, akkor azt hiszem, hogy ez így nincs rendjén. Ha közbeszerzés, akkor ezeket a típusú kérdéseket bizonyos értelemben újra kell gondolni, hogy az a fajta „testre szabottsága” ne legyen meg a történetnek, hogy amikor néhány évvel ezelőtt voltunk, akkor más oligarchák jutottak hozzá forrásokhoz, mint amikor most az új oligarchák megjelentek. De végül is mindegyik köthető módon ott van vagy ott volt a kormányzat közelében.
Nem emlékszem a pontos számokra, csak nagyságrendet tudok mondani, de a közbeszerzés keretei között például Simicska és a Simicska-konzorciu-mok, -érdekeltségek 400 milliárd forintos nagyságrendű forrás utolérését tehették meg. Ha jól mondom ezt a számot, s azt hiszem, jól mondom, a 400 milliárd forint tudják, mennyi? 400 ezer millió forint. Csak azért, hogy érthető legyen azok számára is, akik hallgatják vagy nézik azt, amiről mi beszélünk.
Aztán Simicska oldalra sodródott, oldalra sodorták, voltak kinyilatkoztatásai, jelzővel illesztett kinyilatkoztatásai, s ezek valószínűleg nem segítettek abban, hogy a későbbiekben úgymond a barátok közé tartozzon, de jöttek helyette újak, vannak új gázszerelők, vannak mások, akik megfelelő könnyedséggel jutnak hozzá a közbeszerzésen keresztül bizonyos források sokaságához. Azt gondolom, ez nincs igazán rendjén. Nem jó az, ha ilyen torzulásokon keresztül jutunk el odáig, hogy kik jutnak fejlesztési forrásokhoz vagy bármilyen más típusú állami támogatáson keresztüli forrásokhoz. A közbeszerzés szerintem nem erre való.
A közbeszerzés tekintetében most jelesül ez a törvénytervezet azt mondja, hogy a 25 millió forintnál nagyobb összegű támogatások - ilyen értelemben mindegy, hogy európai uniós támogatás vagy állami támogatás - automatikusan közbeszerzési kötelezettség alá tartoznak. Tehát ha 25 millió forintnál nagyobb a támogatás, akkor automatikusan közbeszerzési eljárás alá tartozik.
(15.30)
Ez az a ma már itt talán említett négyszereplős történet, hogy négy ajánlattevő megjelenésével kell hogy párosuljon, és a 100 millió forint feletti értékhatároknál pedig nyílt eljárások lefolytatását kell végezni.
Na de most ebben a törvénytervezetben - ha én jól olvasom, ha nem, akkor segítsen, államtitkár úr - az a változás benne van, hogy ez az automatizmus felborul. Gyakorlatilag a 25 millió forintnál nagyobb EU-s és állami támogatások esetében az az automatizmus, amely a közbeszerzési eljárások kötelmét magában hordozta, az a jövőben mégsem lesz igaz, ha egyedi kormánydöntéssel - ha jól emlékszem - és emellett egyedi munkahelyteremtési támogatással párosuló folyamatok fognak életre hívódni. Azt gondolom, hogy bizonyos esetekben és bizonyos értelemben van jelentősége annak, hogy hol teszünk könnyítéseket. De azt is szeretném hozzátenni, hogy a könnyítések megtételének olyanoknak kell lenniük, amelyek a társadalom javát szolgálják és nem egyesek javát szolgálják.
Józsa képviselőtársam szólt egy konkrét dologról, az akkreditációs szabályok ismerete kérdésköre, ami homály bizonyos értelemben előttünk. Ez arról szól, hogy a közbeszerzési szaktanácsadóknak a korábbi esztendőkben elég kemény szakmai követelményrendszereknek kellett tudni megfelelni ahhoz, hogy ezt a fajta tevékenységet folytatni tudják. Most itt belépnek az ügyvédek. A kérdés igazából az, hogy csak úgy, vagy hogyan, miképpen. Azokat a sajátosságokat, szakmai tudást, amit a közbeszerzési szakértőknek is el kellett sajátítaniuk és tanúbizonyságot kellett tenni róla, ugyanígy meg kell tenni az ügyvédeknek is? Vagy éppen nem kell megtenni, mert van néhány haver, akibe belebotlottak az elmúlt időszakban, és ügyvédi jogosítványokkal bírva ők majd ezeket a feladatokat el tudják látni, adott esetben még akkor is, ha úgymond a közbeszerzési szaktanácsadóhoz illeszthető, kapcsolt, elvárt tudással, adott esetben olyan mélységben nem is bírnak vagy nem rendelkeznek. Erre jó lenne egy korrekt, tisztességes választ adni, hogy lehessen látni az elkövetkezendő időszak történéseinek az alakulását.
Azt én nem tudom másképp mondani, nem is akarom, én elfogadhatatlannak tartom, hogy egy társadalmi egyeztetés kapcsán uszkve egy napot - egy napot! - biztosítanak. Gyakorlatilag ennyit szántak a társadalmi egyeztetésre. Lehet majd valami mást mondani, de a tényszerűség erről szól. Azt sem nagyon tudom tolerálni, hogy egy salátatörvényben szerintem újra elkapkodják ezt a döntést, ami ehhez a kérdéskörhöz illesztődik, illetve ami már elhangzott, hogy a korábbiakban elmondtuk azokat a dolgokat, amelyeket most szerintem házszabálysértő módon hoznak a Parlament falai közé, hogy akkor meg kellett volna tenni. Nem tették meg. Most, mondom, formailag szerintem házszabályellenesen teszik meg, de azt gondolom, hogy ezt is olyan ütemben, illetve olyan beltartalommal, ami elkapkodottá teszi ezt az egészet, és a későbbiekben majd ezeknek a korrekciójára kell újra sort keríteni.
Valahol az az érzetem, hogy ezzel egy picit teret engednek. Azt már nem akarom mondani, mert nem így gondolom, hogy legalizálni kívánják, de teret engednek a korrupció további erősödésének, ami egyébként is az európai értékítélet szerint különféle vizsgálati tapasztalatok alapján nem csökkent, hanem nőtt az elmúlt esztendőkben Magyarországon. Ebben nem az emberek által elkövetett, hanem a kormányzathoz kapcsolódó dolgokat is feszegeti nagyon sok kutatás és vizsgálat.
Úgy látom, hogy azokkal a folyamatokkal, amelyeket generálnak, torzítják a piaci versenyt, tovább torzítják a piaci verseny alakulását. Azt is szeretném hozzátenni, hogy bizonyos értelemben a közpénzköltés korlátoknélküliségét próbálják megteremteni. Tehát olyan széles sávon nyitják meg adott esetben a közbeszerzés alól történő kivonulás lehetőségét, ami gyakorlatilag a közpénzköltés korlátoknélküliségéhez vezet vagy abba az irányba mutató. Tudja, államtitkár úr, a 6985. számú, reggel tárgyalt törvénytervezet arról szólt, hogy nem kell alkalmazni az uniós normákat, értékhatárokat, ha külügyi segélyezési ügyben lépünk előre, vagy ha humanitárius segítségnyújtásban vagy válságkezelés során történő döntéseket szülünk.
Vannak ebben olyanok, amelyeket meg lehet érteni, el lehet fogadni, támogatni is lehet, de mindazzal, ami a mostani 6983-ason keresztül visszatükröződik, az egyedi kormánydöntéseknél vagy az egyedi munkahelyteremtési támogatásoknál való kiegészítésével párosul, ezt még egyéb más dolgokkal is ki lehetne egészíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, elnök úr, köszönöm szépen.
Jó lenne, ha egyszer egy blokkban végiggondoltan hoznának törvénytervezetet a Ház falai közé, és az ellenzék által elmondott javaslatokat is számításba vennék. Remélem, hogy egyszer ez is be fog következni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
