HISZÉKENY DEZSŐ,
HISZÉKENY DEZSŐ,
HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nézzük a tényeket! Azzal, hogy ezt a törvénytervezetet tárgyaljuk, kijelenthető, hogy néhány éven belül a Fidesz-kormány második közbeszerzési törvénye sem éli meg a hatálybalépését anélkül, hogy azt még a hatálybalépése előtt módosítani kívánták volna. Egyszerűbben fogalmazva: a korábbi törvény elfogadása, illetve az azt követő módosítás nem éli meg a hatálybalépését, mert már az előtt megjelenik a módosítás szándéka. És ez ebben az esetben nem először fordul elő, ez már a második alkalom a közbeszerzés tekintetében.
Ráadásul még egy különlegessége is van ennek a helyzetnek, mégpedig az, hogy most nem egy, hanem két közbeszerzésitörvénymódosítás van egyidejűleg a parlament előtt. A másikat ugyanazon a napon benyújtó Szijjártó-minisztérium, úgy látszik, nem koordinált megfelelően a koordinációra kijelölt minisztériummal. Én azt most nem tudom megmondani, melyik éppen az a minisztérium, a Lázár-féle koordinációért felelős minisztérium vagy pedig a Rogán-féle koordinációért felelős minisztérium. Lehet, hogy épp ez a kettősség okozta azt, hogy a sok bába között elveszett a gyerek.
Én mindenesetre nem vagyok benne biztos, hogy ez így házszabályszerű. Megítélésem szerint ezt érdemes lenne megnézni és végiggondolni. Egyidejűleg két törvényt tárgyal ugyanabban a témában, ugyanazzal a tartalommal a Ház, az én megítélésem szerint ez így nincs rendjén.
Ugyanakkor, azt gondolom, hogy éppen ennek a kettősségnek a következtében könnyen elképzelhető az, hogy Mikulásra is és újévre is lesz olyan meglepetésünk a törvényt alkalmazók számára, hogy egy új hatályos jogszabállyal szembesülhetnek. El tudom képzelni, micsoda öröm lesz, hogy ezt feldolgozhatják Mikulás után és újévkor is. Ugyanakkor - nem tudom megjegyzés nélkül hagyni - mindezt a jó jogalkotás és a jó kormányzás jegyében tesszük.
Az nem csoda, hogy már módosítani kell az új Kbt.-t, hiszen annak közbeszerzési évet kettévágó áterőltetése köztudottan elsietett volt. Sokan már annak az elfogadásakor fogadásokat kötöttek arra, hogy vajon mennyit fog megélni - mármint időben - módosítás nélkül ez a törvény. Nagyon sokan 2016 áprilisában fogalmazták ezt meg, hiszen ott van egy határidő. Sokat foglalkozott államtitkár úr is, a korábbi hozzászóló képviselőtársam is az Unióval. Az Uniónak van egy 2016. áprilisi dátuma, eddig kell elfogadni az ezzel kapcsolatos törvényeket. Ugyanakkor - a bennfentesek megítélése szerint - illett volna megvárni az egységes európai közbeszerzési dokumentum elfogadását, és azt követően kellett volna nekünk ezzel a kérdéssel foglalkozni. Mert így logikus, nehéz annak megfelelni, amit még nem ismerünk. Ezek nélkül az én megítélésem szerint tűzoltás vagy inkább vakrepülés ez a történet. Más tagországok nem így járnak el, ők kivártak és kivárnak. De most azzal, hogy ezzel a kérdéssel elkezdünk foglalkozni, már az önkéntes aknaszedő magyarok hibáit keresik. A kormány szerint pedig ez a ló nem vak, csak bátor.
Már a korábbi törvények elfogadásakor is érzékelhető volt az őrült kapkodás. Meg se várva a véleményezési időszak végét, lényegében változatlan formában benyújtották azt a parlamentnek. Még a látszatra se adtak, a Fidesz közeli lobbiszervezetek kivételével a szakmai és a civil szervezetek véleményét semmibe vették. És még ezután jött a gyakorlati alkalmazás próbája. Nem kell a saját tapasztalataimat elmondani, mert az Unió megtette - ezt viszonylagos nagy gyakorisággal. Az államigazgatás feje, Lázár miniszter úr is elismerte korábbi expozéjában, szó szerint idézem: „A gyakorlati alkalmazás kapcsán az elmúlt tíz évnek nem volt olyan esztendeje, amikor kritika megfogalmazására ne került volna sor.” És most ismét rajtaütésszerűen állnak elő az új Kbt. tervezetével.
A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvénnyel ellentétesen ezt a salátatörvényt egyáltalán nem, egyes végrehajtási rendeleteket pedig csak egy napig bocsátották véleményezésre. Nyilvánvalóan alibi véleményezésre, a jó kormányzás jegyében.
Az pedig a saját jogalkotási törvényükbe ütközik, hogy csak a törvény hatálybalépése után tették közzé az alkalmazásához szükséges többi végrehajtási rendeletet; hasonlóan a mostani salátatörvényben szereplő törvények módosításait is illett volna az új Kbt.-vel együtt hatályba léptetni. Így most - nem kell túl nagy bátorság, hogy megjósoljam - egy-két hónapig nyilvánvalóan koherenciazavar lesz a jogrendszerben.
Az én megítélésem szerint az azonnali törvénymódosítás egyetlen elfogadható indoka az lenne, ha legalább az áterőltetett szöveg kodifikációs hibáit és alkalmazhatatlanságát próbálták volna utólag orvosolni. Csak egy példa: a hatályos törvény 52. § (4) bekezdés a) pontjában egy tagmondaton belül két téves jogszabályi hivatkozás is szerepel. A közbeszerzési szakma ezt észrevette. Észrevette ezt a minisztérium is? Ilyen alkalmazást ellehetetlenítő szarvashibákat akar a mostani módosítás kijavítani? Nem láttam nyomát. A magam részéről megpróbálom ezt egy módosító indítvánnyal kijavítani, be fogom nyújtani, de nagyon kíváncsi vagyok ennek a módosító indítványnak a sorsára.
A másik példa. Eddig építési beruházásnál a fővállalkozó csak akkor jutott a pénzéhez, ha igazolta, hogy kifizette az alvállalkozóit. Most az ajánlatkérő közintézménynek kellene kifizetnie azokat az alvállalkozókat, akikkel nem áll sem szerződéses, sem munkaszervezési viszonyban. Ezt megpróbálják most orvosolni? Mert a szakmának ez nagy problémája. Nem, erre nem láttam semmilyen javaslatot.
A korábbi miniszteri expozéban arról ábrándoztak, hogy még idén szeretnék bevezetni a teljesen elektronikus közbeszerzési rendszert. Ehelyett a simicskátlanítás miatt egy évig lefejezett állapotban tartott közbeszerzési hatóság most képtelen néhány soros előzetes bejelentéseket is közzétenni. Viszont az addig működő rendszerek is összeomlottak, így félő, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszer a többi félresikerült állami elektronikus szolgáltatás sorsára fog jutni.
Ám a kormány a hosszan sorolható hibák kijavítása helyett most egy salátatörvénybe bújtatva újabb kiskapukat próbál meg vágni - tizenöt törvényt, ha jól számoltam, kívánnak módosítani ezzel a tervezettel - a közpénzek védelmének már eddig is rommá lyuggatott falába. Tulajdonképpen én már azt sem tudom, hogy a fal-e több vagy kiskapu. Most az a legfontosabb teendő, hogy megerősítsék? A paksi beruházás mamutpénzeinek költését se kontrollálni, se átlátni ne tudják az adófizetők, sőt még az unokáik sem, akiknek viszont még az unokáik is nyögni fogják ennek a kamatait.
A másik ilyen izgalmas kérdéskör a vizes vb beruházásánál is megerősíthető történet. Mindig lehet rendkívüli sürgősséggel - merthogy ezt javasolják -, hirdetmény nélkül, rendkívül rövid, csak a bennfentesek számára elég határidővel felhívni három kiválasztott ajánlattevőt. Itt ugyanakkor lehet a legolcsóbbat választani, amit szinte mindenki másnak tilos, mivel az úgymond nem a minőségi kiválasztást szolgálja. Miért? Itt nem a legjobb minőség fog számítani ennél a beruházásnál? Mivel érintett vagyok, a választókerületemben van, én nagyon örülnék neki, ha ez egy jó minőségű építmény lenne. Különösen azért, mert sok ezer ember látogathatja ezeket.
A vagyontörvény minősített többséget igénylő módosításait az új közbeszerzési törvény zárószavazása előtt kivették a szövegből. Nyilván féltek, hogy az az elolvadt kétharmad hiányában elvérezne. Most ebben a salátatörvényben próbálnák ezt elrejteni. Megpróbálták elrejteni például azt, hogy a vagyontörvény sarkalatos rendelkezéséből kivennék: legfeljebb 35 évre lehet koncesszióba adni az állami vagyont. Ezt ügyesen kicserélnék arra, hogy a szerződés időtartamára és meghosszabbításának lehetőségére a Kbt.-t kell alkalmazni.
(14.50)
Vagyis a sarkalatos időkorlátszabály helyett sima feles törvénymódosítással tetszőleges időre átengedhetnék a nemzeti vagyon koncessziós jogát. Az önök által sarkalatosnak minősítettség most nagy teher, de az én megítélésem szerint nem kerülhető meg. Az új közbeszerzési törvényt nem javítani, hanem gyengíteni akarják. Például a kormányzati, kormány közeli támogatásból, például baráti sport- vagy cégtámogatásokból megvalósuló beruházások bizonyos részét egyszerű kormánydöntéssel ki lehetne vonni minden közbeszerzési kötelezettség alól. Rendjén van ez így?
A kormány az új Kbt. indoklásában ismerte el, hogy EU-joggal ellenesek a védelmi és nemzetbiztonsági beruházások, az azokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárások rendeleti szabályozása. Az új Kbt. kapcsán beígérték, hogy most végre lesz rá külön törvény. Úgy látszik, ez nem jött össze, úgyhogy mégis kell a felhatalmazás a rendeletalkotásra. Ezek közé viszont beszúrták a bevándorlással kapcsolatos pénzköltés titkosításra vonatkozó felhatalmazását is. Az ilyen jogsértő beszerzések elleni jogorvoslatokat a Közbeszerzési Döntőbizottság is csak zártan tárgyalhatná, és a hatóság még a döntést sem tehetné közzé. Ez is rendben van így?
Összességében az én megítélésem szerint ahelyett, hogy a kormány az elsietve áterőltetett Kbt. hibáit próbálná befoltozni és az alkalmazhatatlan rendelkezéseket orvosolni, már megint csak új kiskapukat keres a közpénzek és a nemzeti vagyon védelmének fellazítására.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddig elmondottakból, gondolom, kiderül, hogy amiről most tárgyalunk, megítélésem szerint nem a sokat emlegetett jó jogalkotás, hanem - és engedje meg, hogy Lázár miniszter úr korábbi expozéját idézzem - egyfajta csehszlovák barkácsolás. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
