BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ősz van, és ilyenkor normális az, hogy a tisztelt Ház adótörvényekről tárgyal. Ennek most mégis van egy sajátos bája és különös jelentő-sége. Az a sajátos bája annak, hogy éppen most adótörvényekről tárgyal az Országgyűlés, hogy tulajdonképpen ezt a feladatot a kormány szándékai szerint nyár elején már abszol-válnunk kellett volna. Hiszen akkor, mint képviselőtársaim erre jól emlékeznek, a kormány hatalmas sikerként könyvelte azt el, hogy a jövő évre vonatkozó költségvetést a hozzá kapcsolódó adótörvényekkel együtt nem a szokásos menetrendben, ősszel, illetve tél elején fogadja el az Országgyűlés, hanem már a nyári szünet előtt elfogadja a parlament.
(16.50)
Mi már akkor jeleztük, hogy valószínűleg ezek a törvények nem lesznek hosszú életűek, és a kormány folytatni fogja azt a kedvenc gyakorlatát, hogy valamit beterjeszt kapkodva, kapkodva elfogadtatja az Országgyűlés fideszes és KDNP-s többségével, majd ezt követően, mikor rádöbben, hogy mit is csinált, akkor apránként elkezdi módosítgatni. Vagy ha nem is egyszerűen egy hiba korrigálásáról van szó, hanem az előrelátás hiányáról, amikor pár hét vagy pár hónap múlva eszébe jut, hogy tulajdonképpen még mit akart, mit szeretett volna ezzel a törvényjavaslattal elérni, akkor újra nekilát ennek a munkának.
Magyarán, teljesen normális, hogy most az adótörvényekről tárgyalunk, de tulajdonképpen a kormánynak végre el kellene döntenie, hogy ezt 3-4 havonta akarja-e az Országgyűléssel megvitattatni, vagy pedig elegendőnek látja ezt egy évben egyszer megtenni.
Ennek egyébként nemcsak formai jelentősége van, tisztelt képviselőtársaim, hanem igenis van egy nagyon fontos tartalmi eleme is, nevezetesen: egy kormány gazdaságpolitikája akkor kiszámítható, ha stabil törvények alkotják, és nem olyan törvények, legyen szó akár a költségvetési törvényről - by the way, nem mellesleg éppen az idei költségvetés módosítása is napirenden van az Országgyűlésben. Tehát ha ezek a gazdaságpolitikai tárgyú törvények nem ilyen 3-4 havonta, volt olyan év, amikor havonta kerülnek módosításra, hanem hosszú időre előre tudja a kormány, hogy mit akar, egy csomagba beterjeszti a szándékait tartalmazó változtatási paragrafusokat, passzusokat, és ezt vitatja meg az Országgyűlés és az üzleti szféra, a polgárok tudják, hogy mire számíthatnak.
Magyarországnak olyan kormánya van - erről később majd bővebben is fogok beszélni -, amikor erről nem beszélhetünk. Nem kiszámítható a működése, és elsősorban a gazdaságpolitika terén kapkodó, és ennek sajnos vannak negatív következményei is.
Miközben egyébként bírálom teljes joggal a kormány előrelátásának hiányát, le kell szögeznem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban igenis - és ezt ellenzéki képviselőként ritkán tudom elmondani - vannak támogatható elemek. Kritikánk részben a passzusok egy részével van, részben pedig elsősorban azzal, ami kimaradt belőle. Erről majd kicsit később. Mert igenis vannak támogatható elemek benne.
Támogatható elemnek tartjuk azt, hogy azok az adófizetők, akik rendesen megfizetik az adóikat, időben és semmilyen módon nem vétenek a szabályok és törvények ellen, úgynevezett kiemelt adózó kategóriájába kerülnek, és számukra egyszerűbbé válik az adózás, és több olyan kedvezményt élvezhetnek majd a jövőben, amelyet egyébként korábban nem. Ez lehetővé teszi egyébként a hatékonyabb adóbehajtást is, hiszen ha az adóhatóságnak nem minden adózóra kell kiemelten figyelnie, hanem elsősorban a renitens adózókra kell nagyobb figyelmet fordítania, akkor ez reményeink szerint az adóbehajtás hatékonyságát javítani tudja.
Vannak tehát ebben a törvényjavaslatban egyébként támogatható elemek, és támogatható elem a környezetbarát szemlélet is, bár ezen a téren - ezt majd részletesebben is ki fogom fejteni - a kormány nem volt elég bátor. A környezetbarát intézkedések terén sokkal messzebbre is mehetett volna, mint amennyire a törvényjavaslatban elmerészkedett.
De amivel folytatni szeretném ezt a sort, hogy ezek a kedvező intézkedések, ezek a kedvező rendelkezések ebben a törvényjavaslatban ugyanakkor az adóhatóság tekintetében nem tekinthetők egyébnek, mint egyfajta ráncfelvarrásnak. Mert ha megnézzük, hogy az adóhatóságról milyen kép alakult ki az elmúlt években országhatáron belül és országhatáron kívül, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kép lehangoló.
Az adóhatóságról kialakult képben, sajnos azt kell mondanunk, hogy igenis az az általános közvélekedés, hogy az adóhatóság különbséget tesz cég és cég között - ez egyébként megfogalmazott hivatalos vádak szerint a korrupció egyik melegágya -, azonkívül az adóhatóságról az a vélekedés is kialakult, hogy cég és cég között politikai megrendelésre is különbséget tesz. Nem egy esetben írt a hazai sajtó arról, hogyan gyakorolt az adóhatóság szekatúráján keresztül vállalkozókra, cégtulajdonosokra nyomást a kormány bizonyos ügyekben, annak érdekében, hogy céljait hatékonyabban el tudja érni.
Amikor tehát az adóhatóságról egy borzasztó rossz kép alakult ki itthon és külföldön, akkor nem elegendő a ráncfelvarrás. Sőt, ugyan nincs benne a törvényjavaslatban, de éppen Tállai államtitkár úr tartotta az expozét az előterjesztő nevében, hát egyáltalán nem tartjuk megnyugtatónak azt a megoldást, hogy a rendszerváltozást követően, egyébként egyedülálló és példátlan módon az adóhatóságot közvetlenül egy országgyűlési képviselő, egy államtitkári rangú politikus irányítja, egy olyan időszakban, amikor az adóhatósággal kapcsolatban megfogalmazott gyanúk, vádak némelyike-másika pont azt taglalta, ahogy az előbb említettem, hogy egyébként a kormány politikai céljai érdekében időnként az adóhatóságot egyfajta bunkósbotként használja. Mint tehát mondtam, ez egyfajta ráncfelvarrás. Ezzel együtt ez az összkép, ami a ráncfelvarrás után keletkezik, összességében nem kedvezőtlen.
Ahogy az előbb említettem, hasznos és jó eleme a törvényjavaslatnak, hogy a környezetvédelem területén végre érdemi lépéseket is megpróbál tenni, de nem megy elég messzire, amikor ezen az úton elindul. Helyesnek és támogatandónak tartjuk azt az elképzelést is, hogy - leegyszerűsítve mondom - az elektromos autók a jövőben olcsóbbak lesznek, ha valaki ilyet vásárol. Ezen a téren viszont a kormány mehetett volna sokkal messzebbre is, hiszen a környezetvédelem a jövőt szolgáló egyik legfontosabb tevékenysége lehetne a mindenkori politikának, ehhez képest a törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedések meglehetősen szerények. Mert ha annak fényében nézzük a javasolt változtatásokat, hogy egyébként ezeket a környezetbarát termékeket Európában a legmagasabb, 27 százalékos áfa sújtja, akkor ezen a téren lehetett volna a kormány bátrabb is, lényegesen nagyobb adókedvezménnyel segíthetné a környezetbarát technológiák, termékek elterjedését. Itt akár azt is javasolhatnánk a kormánynak, hogy a legkedvezőbb, legalacsonyabb áfakulcsot használva, terjessze el ezeket a korszerű technológiákat, és nemcsak a tömegközlekedésben és általában a közlekedésben, hiszen ott a károsanyag-kibocsátás nagyon magas, hanem egyébként más területeken is.
Ismerjük a kormány álláspontját, hogy a napelemektől például kifejezetten hideglelést kap, hiszen ahogy L. Simon László itt, a parlamentben megfogalmazta, Magyarországon az a baj, hogy most hagyjuk, hogy nincs elég szél, hogy nem elég szeles az ország, de hogy éjjel nem süt a nap, ami egyébként egy kétségtelenül pontos természettudományos megállapítás, csak azért tegyük hozzá, hogy a magyar gabona szempontjából van elég napsütés az országban, a magyar alma, a magyar paprika, a magyar körte szempontjából van elég napsütés az országban, de a kormány álláspontja szerint ahhoz, hogy ezzel, mondjuk, elektromos áramot termeljünk, nincs elég napsütés az országban.
Mi azt gondoljuk erről egyébként, hogy nemcsak éjjel van sötét, de a kormányzati fejek egyikében-másikában is világosságot kell tenni, hiszen úgy tűnik, itt-ott a sötétség eluralkodott. Ezen a téren tehát még a javaslat jó irányba mozdul el. Úgy gondoljuk, hogy nem eléggé mozdul el ebbe az irányba, sokkal bátrabb lépésre ösztönöznénk a kormányt.
Tállai államtitkár úr említette a pálinkával összefüggő szabadságharcunkat. Itt azért szerényebb lennék a kormány helyében, egyszerűen beismerném, hogy ez nem sikerült. Igaz, hogy a kormány szerint, államtitkár úr szavai szerint, ha jól figyeltem expozéjára, a változtatás nagyon pici mértékű, valóban, mindössze egyetlen szó. Eddig adómentességet élvezett, most nem élvez adómentességet. Ez a pici változás, hogy ezentúl fizetni kell olyanért, amiért a kormány eredeti szándéka szerint lényegében nem kellett volna fizetni, és bizonyos mennyiséghatárig az otthon lefőzött párlat adómentességet élvezett volna.
(17.00)
Ezt a szabadságharcot csúnyán elbukta a kormány. Egyébként ez borítékolható volt. Ennek a szabadságharcnak a végeredménye az, hogy az otthon lefőzött pálinka után mégiscsak kell fizetni, a korábbihoz képest sokkal többet, többszöröse a változása annak, ami egészséges lenne, ugyanakkor a minőségi pálinka forgalmazása az országban meg drasztikusan visszaesett, nem összefüggéstelenül az otthon lefőzött pálinka mennyiségével.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azt gondolhatnánk, és a Fidesz vezérszónoka erre utalásokat is tett, hogy itt minden rendben, mert pont jó az, hogy ilyen pici változások vannak csak és nem kell rettegni az adóváltozásoktól. Azt kell mondanom, hogy mi szocialisták szerettünk volna sokkal több adóváltozást látni, ha már egyszer a kormány néhány hónap után mégis meggondolja magát és hozzányúl a már elfogadott adótörvényekhez. Ugyanis itthon és külföldön számos kritika éri a kormány adó- és gazdaságpolitikáját. Emlékeztetném önöket néhányukra.
Először: még a nyár előtt Magyarország legnagyobb gazdasági partnere, Németország itt működő cégei tették világossá, hogy elégedetlenek a kiszámíthatatlanság, illetve a korrupció miatt a magyar gazdaságpolitikával összefüggésben. A másik ilyen figyelmeztető jelnek kellett volna lenni, hogy ellentétben a kormány várakozásaival, a hitelminősítő intézetek nem vették ki az országot a bóvli kategóriából. A harmadik ilyen figyelmeztető jel, a minap egy neves befektetési szakember világított rá, hogy az uniós pénzeső igazából elfedi a magyar gazdaság súlyos gyengeségeit, és hogy ennek következtében 2020 tájékára egy komolyabb probléma is várható az országban. Igaz, mit érdekli Orbán Viktor kormányát, hogy mi lesz 2020-ban, ők akkor már biztosan nem fognak kormányozni.
De ugyanakkor, ha eddig ez nem lett volna elég, akkor figyelni kellene a Magyar Európai Üzleti Tanács állásfoglalására, amely kézzelfogható országstratégiát sürget, ráadásul olyat, ami valódi társadalmi konszenzuson alapul. De hát tudjuk, hogy a társadalmi konszenzus és a párbeszéd helyett a kormány bevezette az úgynevezett NER-t, amelynek keretében saját magával és legfontosabb híveivel konzultál, és úgy gondolja, hogy akkor ezzel minden vitát, konzultációt le is tudott a maga részéről. Ellentétben tehát a NER-nek nevezett konzultáció hiányával, valódi társadalmi konszenzusra lenne szükség. És ahogy már említettem, nagy szükség lenne a kiszámíthatóságra, hiszen a vállalatok sikerét jóval nagyobb mértékben befolyásolja - idézem az állásfoglalást - a szabályozói környezet, amelyben működnek, mint a saját erőfeszítéseik. Itt Magyarországról van szó természetesen.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az üzleti világ számára - fogalmazza meg a dokumentum - a legnagyobb kockázatot a kormány kiszámíthatatlan intézkedései jelentik. Erre azért oda kellene figyelni. Ahogy azt az anyag megállapítja, hogy miközben ez más országban sem teljesen ismeretlen, ha nem is ilyen mértékben, az valódi hungarikum, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben a különadók nem kerültek kivezetésre, sőt újak jöttek helyettük.
Ezek tehát a megállapítások gazdasági részei, de szociális téren is súlyos megállapítások vannak. A népesség egyharmada szegénységben él, és döbbenetes tény, fogalmazza meg a dokumentum, hogy a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők 43 százaléka gyermek. Hozzáteszem, döbbenetes, hogy Magyarországon a kormányt a szociális érzékenységre üzletemberek figyelmeztetik, hiszen ezek már az ő csőrüket és az ő szemüket is csípik, hogy pestiesen fogalmazzak.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A beterjesztett törvényjavaslatban vannak pozitív elemek, ezek egy része támogatható is, de súlyos hiányosságai vannak abban, amihez nem nyúl hozzá, és a kormánynak be kellene vallania, hogy a szabadságharcot, amelyet folytatott, elvesztette. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
