GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Az államtitkár úr a pulpituson egy szelektálást hajtott végre. Gyakorlatilag a bevezető gondolataiban elmondta, hogy lesznek majd jó adózók vagy vannak is, és lesznek majd rossz adózók.
Használt különféle számokat is. Nem igazán tudtam összerakni. Majd biztosan segít menet közben a hozzászólásával. Mondta, hogy nagyjából 25 százalék a jó adózók körébe fog kerülni, ez mintegy 140 ezer főt, egységet fog érinteni, és 10-20 ezerre tette azoknak a számát, akik a rossz adózók kategóriájába tartoznak. Ha 25 százalék és 140 ezer, akkor a 4×25 százalék az 4×140 ezer, ami 640 ezer, ha a vállalkozások számát nézzük. Ettől több Magyarországon a vállalkozások száma. A számokat tehát ilyen értelemben majd érdemes kicsit rendbe rakni.
A másik része a dolognak, hogy a minősítésekhez bizonyos értelmű kedvezmények vagy éppen hátrányok is tartoznak, attól függ, hogy jó adózó vagy rossz adózó valaki. Szerintem teljesen rendben van, ezzel nincs probléma, hiszen ha valaki tényleg tisztességgel eleget tesz a kötelezettségeinek, akkor ennek legyen haszna is. A másik oldalról nézve pedig, ha valaki ennek nem tesz eleget, bizonyos értelemben szorítottabb feltételek mellett működjön a dolog. Ha kockázatosnak minősítünk valakit, ehhez mondott szempontokat az államtitkár úr, de talán nem említette a nagy összegű adóhiány vagy adótartozás kérdéskörét, de azt biztosan nem említette, ami a feketefoglalkoztatás kérdésköréhez kapcsolódó, vagy az üzletek adott esztendőben történő kétszeri bezárását és egyéb dolgokat is tudnék említeni, amit a törvénytervezet magában hordoz.
Ebből most csak egyetlenegyet emelnék ki, az pedig maga a feketefoglalkoztatás dolga. Magyarországon - nem kell hozzá nagy tudomány, ma már az utcát rovó ember is tudja, mert megtapasztalta – sajnos a foglalkoztatás színpadán nagyon nagy hányadban jelenik meg a feketefoglalkoztatás vagy épp a szürke. Ebből kifolyólag természetesen támogatom azt a fajta elképzelést és irányvonalat, amely arról szól, hogy bizony a kockázatos minősítés alanyává tegyük azokat a foglalkoztatókat, akik feketén vagy szürkén foglalkoztatnak. Ez nincs benne a törvénytervezetben, de nem lenne baj, ha ezzel is kiegészülne, egyszerűen azért, mert sokkal tisztábbá lehetne tenni a gazdaságot, a gazdaság működését, és bizonyos értelemben gazdasági értelmű hasznot is hozna az országnak.
A másik része a történetnek viszont az, amiről már egy gondolat erejéig szó esett, hogy most, amikor ezeket az - idézőjelbe tett - „ígérethalmazokat” az asztalra teszik, akkor két dolgot soha ne feledjenek el. Az egyik dolog az, hogy önök egyrészt söralátétet ígértek az embereknek, azt mondták, hogy egy söralátéten meg tud történni az adóbevallás. Másrészt azt se felejtsék, hogy mondjuk, 2011-12-ben és az azt követő években milyen adóterheket és hányat vetettek ki az emberekre. Nagyjából 30 új adó kivetésére került sor, és csak 2011-12-ben 2000 milliárd forintot meghaladó volt az a pluszadóteher, amivel szembesülni kellett az embereknek vagy a vállalkozásoknak. Amikor ilyen nagyságrendű adóterhek kivetése történt meg többletként a korábbi időszakhoz képest, akkor meg kell nézni ennek a mostani adótörvénynek a beltartamát, és látható, ha forintosítjuk, hogy elenyésző töredéke annak, ami adóterhet önök a korábbiakban kivetettek. Magyarul: százszor, ezerszer annyi adóterhet kivetettek a korábbi esztendőkben, mint amennyit most kicsi nyalókákon vagy szopogatós cukorkákon keresztül visszaadnak az embereknek, és ezt hírelik. Erről beszélnek, hogy hú, csodát csinálunk, mennyi minden jót teszünk az embereknek, miközben ennek a többszörösét, százszorosát, adott esetben ezerszeresét elvették és teherként ráterhelték az emberekre. Ezt a két vetületét is érdemes megnézni a történetnek.
A részletekkel ilyen értelemben nem is nagyon akarok foglalkozni, mert az, ami a gépkocsik vásárlásának az adókedvezményében, az illetékek tekintetében, egyebek kapcsán megjelenik, majdnem - azt mondom - nulla egyenértékű dolog egyébként. Ott is az áfa kérdésköréhez kellene hozzányúlni, tudja, a 27 százalékos, Európa-bajnok vagy épp világbajnok áfának nevezhető mértékhez. Akkor, igen, akkor mértékadó segítséget nyújtanának az embereknek. De mondjuk, a pálinkafőzés kérdéskörét nem szeretném megkerülni. Már csak azért sem, mert maga az államtitkár úr itt van a körünkben, aki, ugye, „megnyertük Brüsszelben a csatát” címszóval hirdette meg ezt a történetet. Államtitkár úr, nem tudok mást mondani, de az, hogy a párlatadójegyek megvásárlása 700 forint/literbe kerül a 42 százalékos párlat figyelembevétele mellett, és évi maximum, ha jól emlékszem, 86 darab ilyen párlatjegy megvásárlására kerülhet sor, csak egy egyszerű szorzás eredményeként - 700×86 - kijön rögtön az, hogy hét×nyolc 56, ami durván 60 ezer forintos terhet jelent.
Bangóné Borbély Ildikó már mondta az előbb, hogy mi a 700 és a nulla közötti különbség. Az 700, de én egy kicsit még finomítok rajta. Tudja-e, hogy hányszorosa a 700 a nullának? Erre nehéz lesz önnek válaszolni, bár a matematikai tudása biztosan előrehaladott, de azt szeretném mondani önnek, hogy a nullához képesti elmozdulás mindig nagyon sokat jelent. Ilyen értelemben ez a „megnyertük a brüsszeli csatát” kinyilatkoztatás egy kicsit cinikus. Azt lehetne erre mondani nagyon egyszerűen, mondjuk, pálinkaügyben, hogy védjen meg téged a Tállai András vagy az Orbán Viktor, mert az ezt hozza magával, 700 forintos párlatadójegyet gyakorlatilag.
Az áfa-visszafizetés tekintetében az, amit önök előirányoznak, nem mondom, hogy helytelen, nem. Nem azt mondom. Azt mondom, hogy nehezen kivitelezhető, és az eddigi működésük, az eddigi cselekedeteik alapján szinte elképzelhetetlen. Itt csak arra a következtetésre tudok jutni, amit Szakács képviselőtársam is mondott: lehet, hogy ezt fenntartanák egy negyedévig, ha lenne rá módjuk, de nem lesz rá módjuk, ilyen értelemben nagyon nem kell majd foglalkozni ezzel a kérdéssel 2018-at érintően.
Az sem rossz gondolat, amit mondanak, hogy a külföldi autópályák díjainak 7,5 százalékát az önkormányzati adóbefizetésekből leszámítolhatják. Bár bízom abban, hogy ezt a veszteséget, amit az önkormányzatok elkönyvelnek majd e tekintetben, a kormány ki fogja egészíteni, tehát megint nem az önkormányzatokra akar egy újabb tehertételt hárítani. Persze jó a vállalkozások szemszögéből nézve, hogy ezzel csökkenthetik a befizetendő adóterhüket az önkormányzatok irányába, de az meg célszerű lenne, ha a kormány az önkormányzatok felé ezt a kieső összeget biztosítaná. Tehát nem mindent áthárítani kell, és közben arról beszélni, hogy ez a dicső kormány milyen jó dolgokat tesz az embereknek. Nem! Akkor ezt az önkormányzatoknak kell egyenként elmondani, hogy mi vagyunk azok, önkormányzatok, akik 7,5 százaléknyi díjtehertételt gyakorlatilag elengedünk, mert ez a törvényi hivatkozás. De nem a kormány az, aki olyan jót tesz.
Az sem baj, hogy a 10 euró alatti vám vagy nem közösségi adó vagy díj mértékét nem kell megfizetni. Nem mondom, ezek rendben vannak, jó dolgok. Csak még egyszer hangsúlyozom: ahhoz képest, amit önök teherként rázúdítottak az emberekre, és amit így, csepegtetett formában megpróbálnak visszaadni, vagy arról beszélnek, hogy visszaadják, nagyságrendbéli különbségek vannak.
(17.50)
A másik dolog, amiért mindenképpen szólni kívántam: amikor Szatmáry Kristóf képviselőtársam arról beszélt, milyen jó is a helyzet, akkor neki is szerettem volna a figyelmébe ajánlani, hogy mi történt az adókivetések számát érintően - közel harminc új adó -, mi történt a terhek vonatkozásában - több mint 2 ezer milliárd forintnyi többletteher -, mi történt, mondjuk, a minimálbérek tekintetében - erre majd egy picit részletesebben kitérek -, és ki a haszonélvezője ennek. Hát van haszonélvezője, mint mindennek, ennek jelesül a kormány a haszonélvezője, és nem az emberek. S közben, ha már olyan dicsőn beszélt ezekről a dolgokról, akkor hol van az az 1 millió új munkahely a gazdaságban, ami gyakorlatilag eredményt hozhatna? És persze soha ne feledkezzünk el, ha adóról beszélünk, a 27 százalékos áfa mértékéről, ami, mint mondtam, Európa- és világcsúcsnak is tekinthető.
S hozzáteszem azt is, ha az 1 millió új munkahelyről beszélünk, akkor mindig jusson eszükbe, hogy mennyi ember kényszerült elmenni ebből az országból az elmúlt öt esztendőben. Matolcsy szerint is annak idején mintegy félmillió. Nagyjából 600 ezer ember volt kénytelen elmenni, mert itthon nem találta meg a megélhetés lehetőségét. S tudja, ez a durván 600 ezer ember azt az 1200 milliárd forintnak megfelelő pénzeszközt utalja haza, amely pénzeszköz, ha 600 ezerrel számolunk, azt jelenti, hogy fejenként 2 millió forintot utalnak haza évenként. Magyarul, ezen az ágon keresztül is hitelesíteni akarom azokat a számadatokat, amelyek arról szólnak, hogy félmilliónál több ember hagyta el az önök kormányzásának időszakában ezt az országot, és nem jókedvükből, nem kalandvágyból, nem sok minden másból, hanem egyszerűen azért, merthogy önök kirekesztették őket a munka világából, nem volt nekik munkalehetőségük.
Burány Sándor képviselőtársam már elmondta az alapvetéseket, azt nem kell hogy kiegészítsem, csak annyit mondok, hogy a kiszámíthatóság, ahogy ő is fogalmazott, egy elengedhetetlen kategória. S ha már ön itt van, államtitkár úr, akkor azt mondom, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal meg egy olyan intézmény, amelynek politikamentesen kellene működnie. Kíváncsi vagyok arra, hogy ön mint fideszes politikus hogy fogja tudni politikamentesen irányítani a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt. Legalább hitet tegyen emellett, aztán utána majd a napi történések visszaigazolják vagy cáfolják mindezt.
Egy tételt még elmondanék ebben a két-három percben. Ez az a tétel, amiről Hargitai János szólt, a minimálbér járulékterhe. 2010-ben a minimálbér nettó összege 60 236 forint volt, most ez 68 775 forint. A munkaadók járulékként 20 945 forintot fizettek be 2010-ben, most 29 925 forintot. A munkavállalók járulékterhe 13 246 forint volt 2010-ben, most 36 225 forint. Az összes teher 2010-ben 34 212 forint volt, most 66 150 forint. Magyarul, a munkaadók járulékterhe ebben a hátunk mögött lévő öt esztendőben 9 ezer forinttal megnőtt, a munkavállalók járulékterhe 23 ezer forinttal megnőtt, az összes járulékteher tehát 32 ezer forintos növekedést bírt vagy annyit szenvedett el. E 32 ezer forintnak az az eredménye, ami többletteherként a munkaadókra és a munkavállalókra rakódott, hogy 5 ezer forinttal kevesebbet érő minimálbért vesz a kezébe, tesz a zsebébe az az ember, aki minimálbérért kénytelen dolgozni.
Haszonélvező van: az a kormány, de nem az emberek. Nem véletlenszerű, hogy Magyarországon a szegénység mérhető módon nő. Nem véletlenszerű, hogy Magyarországon a különbségek mérhetetlen módon foghatóvá váltak. Azon kellene változtatni, államtitkár úr, hogy azok az emberek, akik oly alacsony pénzért, mint ami ma a minimálbér, azaz 5 ezer forinttal kevesebbet érő pénzért végzik a munkájukat, többet érő pénzt kapjanak a kezükbe. Tudja, azt kellene tenniük, hogy legalább majd a bértárgyalások időszakában olyan folyamatot kellene elindítani, hogy ennek a minimálbérnek a nettója legalább az egy főre eső létminimum összegét elérje. Aztán második lépcsőben, ha még lesz rá idejük, akkor meg arra kellene törekedni, hogy ez érje el a 100 ezer forintos nettó összeget. És ha ezt eléri, akkor is csak oda fogunk jutni, hogy egy picit fogunk felzárkózni Európa átlagához vásárlóerő-paritáson számolva, és nem kedvező helyzetben leszünk. De akkor legalább azt mondhatja ez a kormány, hogy elindította azt a folyamatot, amely az elszegényedésbeli folyamatokat megpróbálja meggátolni, és a felzárkózási folyamatot megpróbálja erősíteni.
Nézze, ha egy csepp tisztesség szorult ebbe a kormányba azok felé az emberek felé, akik – mondhatni - aprópénzért végzik a napi tevékenységüket, akkor ezen az úton érdemes és szükségszerű elindulni. Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
