SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként is elnézést kérek kormánypárti képviselőtársaimtól, mert tudják, nem érzem feladatomnak azt, hogy a módosító indítvány pozitívumait emeljem ki felszólalásomban; nyilvánvalóan ellenzéki pozíciómból adódóan inkább néhány olyan problémás pontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet hátha a józan ész mérlegelése alapján érdemben megfontolnak.
Néhány kisebb jelentőségű, adminisztrációs terhet csökkentő, összehangolási célú módosítás általunk is támogatható, hiszen ezek segíthetik az adózók életét, ugyanakkor mégiscsak vicces helyzet, hogy tavasszal azzal a felkiáltással fogadták el a költségvetést és vele együtt az adótörvényeket, hogy így minden kiszámítható lesz és stabil. Hát, nagyjából lehet látni, ennyire kiszámítható, hogy máris behoznak egy kisebb csomagot, és például az adózás rendjét, határidejét, módját jelentősen befolyásoló módosítást tesznek. Vagyis a stabilitásról ennyit, hogyha néhány hónapot tudott ez stabil lenni, és így lehetett felkészülni.
A magam részéről - képviselőtársaim korábbi felszólalásaihoz hasonlóan - érdeklődéssel olvastam a megbízható adózó és a kockázatos adózó kategóriájának megjelenítését. Mindössze egy dologra szeretném felhívni a figyelmét államtitkár úrnak, illetve a kormánynak.
A megbízható adózó rendszerének bejelentése nyilvánvalóan sokak számára fog könnyítést jelenteni és egyszerűsítheti az életüket, viszont ezt a kockázatos adózó kategóriát picit aggályosnak tartom. Ugyanis azt jelenti, hogy ha valaki éveken keresztül alkalmazottként él, és mondjuk, csak egyetlen jövedelme van, ami a bérből származik, akkor ő könnyen válik megbízható adózóvá, hiszen az őt foglalkoztató munkaadója elvégzi utána az adminisztratív munkát, és ebből adódóan az ő megbízhatósága ezen alapszik. Ugyanakkor rengeteg kis- és középvállalkozó van, akik felvállalják azt, hogy egy-két-három ember foglalkoztatásával, ezeknek az alkalmankénti cseréjével önmaguk szenvednek azzal, hogy munkát teremtenek egy-egy vidéki térségben, nagyon könnyen követhetnek el hibát, hiszen ebben a szektorban a személyi fluktuáció, a termelési tevékenységek, nagyon sokszor pont a kiszámíthatatlan adókörnyezet könnyen taszíthatja őket egy-egy hibába. Annak ellenére, hogy társadalmi felelősségvállalás tekintetében ők a társadalom számára nagyon fontos munkát látnak el, hiszen ők azok, akik munkahelyeket teremtenek.
Ebből adódóan némileg aggályosnak érzem azt, hogy pont ilyen közegből könnyen kerülhet valaki a kockázatos adózói kategóriába, annak ellenére, hogy nagyobb társadalmi felelősségvállalás pont ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak a részéről van, hiszen ott nagyobb a hiba lehetősége, ahol nagyobb a felelősségvállalás. Nagy örömmel látnám, ha ezt a kockázatos adózói kategóriát lehetne valamilyen szinten finomítani, és megkülönböztetni azokat az adózókat, akik nagyon sokszor nem is pusztán csak önhibából, de akaratlanul esnek olyan hibákba, ami miatt a kockázatos adózó kategóriájába kerülhetnek.
Jó lenne, ha a kormány méltányolná és tiszteletét fejezné ki a munkahelyteremtést végző kis- és középvállalkozásokkal szemben, és a kockázatos adózói kategóriában figyelembe venné az ezzel kapcsolatos feladatokat, nem pedig az következne be, mint amit oly gyakran tapasztalhatunk, hogy pont ilyen kis- és középvállalkozások kerülnek a NAV célkeresztjébe, az elsődleges célcsoportba, és pont ebben a csoportban jelenik meg leginkább a NAV-nak az az ellenőrző tevékenysége, amely a legtöbb szankciót ki tudja róni. Nyilvánvalóan éppen ezért ez a kis- és középvállalkozói közeg az, amely ennek a rendszernek egy vesztese lehet, hiszen egy állandó kockázatos adózói kategóriából sokkal több ellenőrzés irányulhat rájuk, és ez sajnos folytathatja azt a vállalkozási elkedvetlenedést, ami a magyar társadalomban tapasztalható.
Bizonyára tudják kormánypárti képviselőtársaim is, hogy európai uniós összehasonlításban a legrosszabbak között szerepelünk vállalkozási kedv tekintetében, és a pályakezdők esetében is a legkisebb arányban vannak olyanok, akik egyéni vállalkozásba, önfoglalkoztatásba vagy esetleg kis- és középvállalkozásba kezdenek. Ezzel párhuzamosan lassan egy éve döntöget folyamatosan újabb és újabb rekordokat a kis- és középvállalkozások megszűnése Magyarországon. Nagyon jó lenne tehát, ha a magyar kezdeményezőkészséget, amely ilyen kisvállalkozások létrehozására irányul, segíteni próbálnánk, nem pedig egy kockázatos adózói kategóriával nehezíteni az életüket.
Felmerül az is, ebben a csomagban benne van az, hogy a műemlék épületeknél, ha egy éven belül elkezdik felújítani, az illeték visszajár. Ez kívánatos és hasznos intézkedés lehet szintén önmagában, viszont arra szeretném felhívni a jogalkotók vagy jogszabály-szövegezők figyelmét, hogy nagyon sok olyan műemléki védelmet érdemlő épület van, amely éppen a felújításának hiánya, jelenlegi állapota, a mostani vagy korábban beépített rossz nyílászárók miatt nem kaphatta meg a műemléki védettséget. Ez nem egy olyan kategória, amelyet annyira könnyű megszerezni, viszont jó néhány ingatlan visszaalakítható lenne műemlékké, ha ezt segítenék a jogszabályok.
Tehát ha esetleg azt megfontolnák a minisztériumban, hogy mindazok az épületek is, amelyeknek a műemlékké válása megtörténik a megvásárlás és felújítás után, azoknál is legyen ilyen jellegű kedvezmény, hogy ösztönözzük a vásárlókat arra, hogy épületeket minél inkább próbáljanak városképi szempontból, műemlékvédelmi szempontból eredeti állapotában helyreállítani. Ehhez ez az intézkedés egy kezdő lépésnek megfelel, de ezt lehetne fejleszteni azzal, hogyha a visszaállítás és a rekonstrukció után elnyert műemléki védettségre is kiterjesztenék ezt a fajta szabályozást. Kérem államtitkár urat, hogy esetleg ezt fontolják meg.
Részben örömmel láttuk azt, hogy mentesül a regisztrációs adó, a cégautóadó, a gépjárműadó alól az elektromos és nulla emissziós gépjárművek köre. Ugyanakkor nyilvánvalóan a magyar cégek jelentős része nem tud használni ilyen jellegű technológiát, tehát jó lenne, ha ehhez még további adótényezőkkel próbálnánk segítséget nyújtani. Habár nyilvánvalóan a kedvezményezettek körébe nem pont azokat az adózókat kellene bevonni, akik megtehetik azt, hogy ilyen nagy értékű gépjárműveket tudnak beszerezni, hanem pont azoknak kellene a lehető legnagyobb segítséget nyújtani, akik még nem tehetik meg.
Államtitkár úr, segítsen nekem értelmezni kicsit: jól értettem-e az anyagban, hogy a kökény- és gombaszedőket megadóztatják? Úgy olvastam a javaslatban, hogy a bevételük 25 százaléka számít innentől kezdve adóalapnak a kökény- és gombaszedőknek, tehát 4 százalékos szja vonatkozik rájuk, amelyet a felvásárló von le a felvásárláskor. Aminek nyilvánvalóan látszik egy olyan veszélye, hogy esetleg levonja, de nem vallja be, hiszen ennek az adminisztrációja és ellenőrizhetősége nem olyan egyszerű, ugyanis olyan vadon termő növényekről, illetve gombáról beszélünk, amely esetében ez azért nem egy könnyű nyilvántartási, adminisztrációs feladatot fog jelenteni. Nem tudom, ennek a gyakorlati megvalósításán mennyit gondolkoztak, de esetleg érdemes ezt megfontolni.
A magán-pálinkafőzés újraszabályozása tekintetében képviselőtársaim már többször is szót ejtettek itt a parlamentben az előzőekben. Megmondom őszintén, én is egyetértek azzal, hogy nyilvánvalóan nem a magyar adózók legeslegnagyobb problémája ez a kérdés, ugyanakkor Magyarországon több ezren vettek pálinkafőző berendezést annak a könnyítésnek a hatására, ami lehetővé tette a saját célra történő pálinkafőzést. Ezeket a berendezéseket néhány tízezertől néhány százezer forintos áron vásárolták meg, és ez most adó formájában jóformán újból és újból kifizetésre fog kerülni, hiszen azok az adómértékek, amik a csak saját célú pálinkafőzésnél most megjelentek, egy-egy ilyen berendezésnek az árát jelentik. A kormány tehát gyakorlatilag, ha nem is önhibájából, hanem az európai uniós kötelezettségek miatt, de mégiscsak kellemetlen helyzetbe hozta azokat, akik megvásárolták, legálisan, az áfát befizetve ezeket a berendezéseket, és ezek után újra csak adó terhe mellett tudnak főzni. Nem tudom, mi a megoldás, nyilvánvalóan jó lenne elgondolkozni arról, hogy ezeknek az otthoni főzőknek nem lehetne-e valamilyen kompenzációval segíteni, hiszen jóhiszeműen tették mindazt, amit tettek.
Hadd hívjam fel a figyelmet még egy dologra! Eltörlik a vagyonátruházási illetéket a környezetbarát járműveknél - aminek egyébként nyilván lehet pozitív haszna -, illetve buszoknál, ezenkívül nyerges vontatóknál és teherkocsiknál is, az utóbbinál csak akkor, ha gazdálkodó szervezet veszi meg. Ez kicsit úgy tűnik, mintha a nagy teherszállítóknak lenne ez valami olyan kedvezmény, amelynek az adásán érdemes lenne elgondolkozni.
(18.10)
Nem tudjuk, hogy ez mennyire ilyen Wáberer-ajándék vagy Wáberer-adótörvény, hogy ezt bevezetik, hiszen ez egy-egy tehergépkocsi esetében 100-300 ezer forintos könnyítés is lehet, és a nyerges vontatók rendszerében inkább nagyvállalkozókat találunk, mint kis- és közepes vállalkozókat.
Amit én aggályosnak tartok, hogy az útdíj egy részét levonhatóvá teszik az iparűzési adóból, még a külföldit is. Ez tipikusan a más botjával verik a csalánt, hiszen a helyi önkormányzatoktól vonnak el úgy forrást, hogy gyakorlatilag kedvezményt adnak nagyoknak. Nyilván a helyi önkormányzatok jelentős része - Tállai államtitkár úrnak korábbi munkájából, élethelyzetéből adódóan tudnia kell - nincsen annyira jó helyzetben, hogy megtehessék ezt. Tehát inkább azt kellene, hogy segíteni a saját adóbevételek megőrzését az önkormányzatoknak, nem pedig olyanfajta adókedvezményt adni, ami pont az önkormányzatoktól vesz el újabb adót.
Idáig beszéltem azokról, amelyek most a módosításban szerepelnek, most hadd mondjak három olyat, ami nem szerepel benne, viszont szívesen látnánk. Ha már itt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény egyes adótörvények módosításával kapcsolatos jogszabály-módosításról szó esik, akkor bizony örömmel láttam volna, ha azt is újragondolja a kormány, hogy ennek a személyi jövedelemadónak az egykulcsos megvalósítása és csökkentése mennyire szolgálja a társadalom érdekeit, hiszen még inkább azt látjuk a magyar társadalomban, hogy a szétszakadt jövedelmi viszonyok miatt egy nagyon szűk körnek kedveznek ezzel. Most örömmel láttam volna ilyen módosítást, és könnyebben szavaznánk igennel, ha végre belátnák azt a hibát, amit az egykulcsos adó bevezetésével elkövettek.
Ugyanígy a 2016-os adótörvényeknek az egyik ilyen propagandaterméke volt a sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentése. Az elmúlt időszakban, ha már újragondolták ennek a jogszabályalkotásnak a problémáit, és néhány gyakorlati javaslatot tettek a javítására, bizony megfontolás tárgyává tettem volna azt, hogy a mostani állattartási helyzetben, amikor akár a tehéntartók az európai uniós tejproblémák miatt, akár a juhágazat, akár az édesvízi haltenyésztési ágazat ilyen rossz helyzetbe került, akár miután az egészségügyi problémák, egészségmegőrzés miatt egyre nagyobb szerepe lehetne, mondjuk, a halfogyasztásnak a magyar társadalomban, hogy nem lett volna-e célszerű meggondolni azt, hogy bizony ezt az 5 százalékos áfacsökkentést kiterjeszteni mindazokra az állattermelő ágazatokra, amelyek magasabb élőmunka-igényűek, és nemcsak a vidéki foglalkoztatáshoz járulnak hozzá, hanem jelentősen egy-egy ágazatnak is segíthetnek.
Nyilvánvalóan az utolsó pont, amit szintén szívesen láttunk volna, az a statisztika, amit ezen a héten már szóvá tettem a hétfői napon a miniszterelnök úrnak feltett kérdésben. Ugyanis most már a statisztikai adatok világosan mutatják, hogy az 5 fő alatti foglalkoztatotti kis- és közepes gazdálkodói rétegben, tehát gyakorlatilag a családi gazdaságokban addig, míg 2000 és 2010 között 40 százaléknyi csökkenése volt ezeknek a termelőknek, ez már 2010 és ’13 között önmagában 15 százalék, ami azt jelenti, hogy felgyorsult ezeknek a kisgazdálkodói és önfoglalkoztató vállalkozásoknak a száma. Bizony nagyon jó lett volna, ha ezen statisztikai adatokat, amelyek a nyár folyamán napvilágot láttak, hasznosították volna arra, hogy itt hogyan lehet újabb adókedvezményekkel segíteni ezt a fajta mezőgazdasági tevékenységet akár az őstermelői, akár a családtagok bevonásával kapcsolatos feladatokban, és miként tudjuk megőrizni ezt a fajta hagyományos gazdálkodási típust a magyar mezőgazdaság számára.
Kérem államtitkár urat, hogy ha van rá módja, akkor még a vita közben reagáljon a felvetéseimre, hogy esetleg tudjak én is a válaszaira reagálni. Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
